A BMW szerdán bejelentette, hogy több más beruházásával együtt lefújja a Debrecenbe tervezett új autógyárának megépítését is. A halasztás egyelőre csak egy évre szól, de nem kell nagy jósnak lenni, hogy belássuk, ebből akár fél-egy évtized is lehet, és még az is benne van a pakliban, hogy nem lesz a következő tíz évben autógyár a cívis városban. Bár a bejelentés nem volt teljesen váratlan, hisz a koronavírus-válság az európai autóipart padlóra küldte, sokakat sokkolt a döntés. Szijjártó Péter képes volt azt posztolni, hogy a döntés ellenére folyik a gyár építése. Igaz, nem tette hozzá, hogy közpénzből, ugyanis a magyar kormány már mintegy 130 milliárd forintot ölt egy új ipari park létrehozásába.
Jelenleg az európai autógyárak 10-30 százalékos kapacitáson működnek, az autók iránti kereslet 20, a gyártókapacitási igény akár 40 százalékkal is eshet az előző évhez képest, és a felfutástól függ, hogy mikor érik el a gyárak a válság előtti teljesítményüket. Ez akár évekbe telhet, addig pedig nemhogy új gyárakra, de a mostaniak teljes kapacitására sem lesz szükség. (Csak halkan jegyzem meg, hogy folyik Magyarországon egy másik autógyár építgetése is: Kecskeméten a Mercedes tervezget egy új üzemet.)
De ne essünk kétségbe, nézzük a rossz hírnek a jó oldalát! A következő hónapokban újranyílik majd a vita, hogy szabad-e egy ilyen kis országnak ilyen erőteljesen egyetlen iparágra alapozni a gazdaságát. A válasz valószínűleg az, hogy nem. A BMW gyárban sem feltétlenül az az ezer munkahely volt értékes, amit a gyár közvetlenül teremtett volna, hanem az ipari kultúra, amely megtelepedett volna Kelet-Magyarországon. Győrrel az Audi csodát tett 30 év alatt, valami ilyen ugrásra készült Debrecen is.
Nem lehet tudni, hogy öt éven belül épül-e Debrecenben autógyár, vagy ami még jobb lenne, más, magas hozzáadott értéket teremtő beruházás. A kormánynak, de még inkább a tudománynak, az oktatásnak, a vállalkozóknak arra kell készülniük, hogy épülnek új gyárak, kutatóközpontok. Ehhez pedig mérnökök, diplomások, képzett melósok kellenek, nem pedig biorobotok. Az egészet az elejétől kellene kezdeni: nekifeküdni a közoktatásnak, matek, programozás, angol nyelv legyen az alap, és minél több fiatalt beengedni az egyetemekre. Ha ezzel megleszünk, és rendbe tettük az egészségügyet, akkor sokkal könnyebb helyzetben lesz az ország a magas hozzáadott értékű beruházásokért folytatott versenyben. Nem feltétlenül az ötödik magyar autógyárért kell harcolni, hanem a 2050-es évek csúcstechnológiáiért: a biotechnológiáért, az információs szolgáltatásokért.
Magyarország mellett az elmúlt években elrobogtak a versenytársai. Úttörőkből, a bezzeg reformerekből az elmúlt 15-20 évben lemaradók lettünk. Ideje lenne újra az élre állni. Ehhez azonban kiművelt emberfőkre, az alapkutatások, az innováció, a szabad verseny, a vállalkozási szabadság és a demokrácia fejlesztésére kell helyezni a hangsúlyt. Gyökeres fordulatra lenne szükség Magyarországon – és nem „csak” egy autógyárra.