„A kis borsodi falvak pedagógusai arról számolnak be, hogy akár a gyerekek több mint a felét is elvesztették. A roma gyerekek körülbelül 65 százaléka tud csak részt venni a digitális oktatásban, vagyis harmaduk gyakorlatilag eltűnt a tanárok szeme elől. De ez is csak egy átlag, látszik, hogy nagy a szórás” – ismerteti Kende Ágnes szociológus annak a kutatásnak a legijesztőbb megállapításait, amely a Rosa Parks Alapítvány, a Motiváció Egyesület és a Partners Hungary együttműködésében készült. „Az összes válaszból az derült ki, hogy a gyerekek körülbelül háromnegyede be tudott kapcsolódni az oktatásba. Ez az arány a tanárok becslése szerint magasabb, 85 százalék körül van azokban az iskolákban, ahol a roma tanulók aránya 20 százalék alatt van” – érzékelteti a különbségeket a kutatás vezetője. A három egyesület együtt dolgozik egy programon, amelynek célja a roma gyerekek deszegregációjának segítése, ám az ő terveiket is keresztülhúzta a pandémia és a digitális oktatás bevezetése. Ennek ellenére gyorsan reagáltak, és kérdőívet állítottak össze a pedagógusok számára, hogy kiderítsék: vajon hogyan tudtak átállni az új rendszerre a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek, akik „békeidőben” is sok mindenben hiányt szenvednek? A kutatásuk még nem fejeződött be, tanodákat, roma szervezeteket és családokat is megkeresnek kérdőívekkel, hogy minél részletesebb képet kapjanak a helyzetről. A 425 pedagógus által kitöltött online kérdőívek így is sokat elárulnak a helyzetről, bár mint azt Kende Ágnes hangsúlyozza, a kutatás nem reprezentatív, nem is ez az elsődleges célja, ők fő tevékenységükből adódóan kifejezetten a HHH-s, szegénységben élő, sokszor elkülönítve oktatott roma gyerekekre fókuszálnak. Ennek ellenére az online kérdőívet körülbelül fele részben olyan pedagógusok töltötték ki, akik nem szegregált iskolákban tanítanak.
De nem jutott megnyugtatóbb következtetésekre Hermann Zoltán, az oktatás-gazdaságtan kutatója sem, aki a minden évben több évfolyam összes tanulójával elvégzett országos kompetenciamérés adatai alapján úgy számol: minden ötödik tanuló marad most ki az oktatásból.
A pedagógusok elsősorban az infrastrukturális és egzisztenciális okokat jelölték meg a gyerekek elmaradása mögött, vagyis vagy az eszköz hiányzik ahhoz, hogy részt vehessenek az online oktatásban, vagy a nagyobbak kénytelenek munkába állni, hogy segítsék a családjukat ebben a válságos helyzetben.
„Elsősorban a lakhatási szegénység, az internet-hozzáférés és az eszközök hiánya miatt tűnnek el a gyerekek a digitális oktatásból. A pedagógusok többféleképpen próbálják kiküszöbölni ezeket a hiányokat. A kis falvakban, ahol nagyon magas a romák aránya, 70 százalék inkább papíron próbálja eljuttatni a tanulnivalót a diákoknak. Jellemzően, amikor a rászoruló gyerekek bemennek az iskolába az ebédjükért, akkor kapják meg ezeket az anyagokat is. Az is kiderült, hogy az e-mailezés nagyon kevéssé működik a roma szülőkkel, az online kapcsolattartás leghatékonyabb módja a Facebook Messenger üzenője vagy a telefon” – mondja a szociológus. Ebből akár úgy is tűnhetne, hogy a kistelepüléseken, kisebb közösségekben az iskola könnyebben utána tud nyúlni az elkallódó gyerekeknek, mivel nagyobb az esély a személyes találkozásra. Kende Ágnes szerint ugyanakkor ez a romantikus kép ma már aligha tud megvalósulni a legtöbb magyar faluban, a tapasztalatok szerint ugyanis a pedagógusok nagy része már nem ott él, ahol a hátrányos helyzetű családok, a személyes kapcsolat ritka.
Nem megy egyedül
Kende Ágnes úgy gondolja, pozitív eredmény, hogy a sok roma gyereket tanító pedagógusok több mint 60 százaléka kapott eszközt az iskolától ahhoz, hogy ennek az új helyzetnek meg tudjon felelni, emellett több mint felük részt vett korábban olyan digitális képzésben, amit most hasznosítani tud. Mindemellett az is igaz, hogy segítséget leginkább a saját kollégáiktól, igazgatóiktól várhatnak, többségük úgy érzi, magukra lettek hagyva ezzel a helyzettel, ami átmenet nélkül szakadt rájuk.
Márpedig most kulcskérdés, hogy a tanárok hogyan kezelik a helyzetet, a gyerekek egy részének komoly kihívást jelent a feladatok önálló megoldása, sőt értelmezése is. Az utóbbi két PISA-jelentésből is kiderült, hogy a magyar gyerekek mintegy negyede gyakorlatilag funkcionális analfabéta. Nem csoda, ha nehezen boldogulnak a feladatokkal. „Most érzik csak igazán a pedagógusok, hogy mennyire fontos a személyes jelenlétük, segítségük a gyerekeknek” – teszi hozzá Kende Ágnes.
A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek oktatásában és szocializációjában sokat segítenek a civilek által működtetett tanodák, de most ezek a kezdeményezések is küzdenek a helyzettel. A Pátkai Tanoda 6 éve működik, normál időszakban főleg szociális és készségfejlesztéssel foglalkoznak, játékokkal, drámapedagógiával fejlesztik a gyerekek szóbeli és matematikai képességeit is, nem elsősorban az iskolai tananyaggal foglalkoznak. Elsődleges céljuk, hogy a hozzájuk tanítás után, délutánonként járó gyerekek megtalálják a helyüket a társadalomban, ahol boldogulni tudnak.
„Van, ahol a családban egy okostelefon van, azon tudják megnézni, hogy milyen feladatokat kaptak. De előfordul, hogy egy sincs, vagy hol működik, hol nem, így inkább papíron kapja a feladatokat a gyerek. A hátránya, hogy azért el kell menni személyesen. A kezdetektől kértük az iskolát, hogy szóljanak, ha a tanodásainkkal valami gond van, nem küldik a feladatokat, de sajnos többször rá kellett kérdezni, mert nem működött 100 százalékban az oda-vissza kommunikáció” – meséli Hud Janka, a Pátkai Tanoda vezetője, aki szerint a gyerekeknek nagyon új ez a szituáció, és ezekben a családokban általában a szülők sem tudnak segíteni a tanulásban. Bár május 4. óta ügyelet van az iskolában, amit nagyrészt a hátrányos helyzetű diákok vesznek igénybe, van szülő, aki félti a gyerekeit a vírus miatt, így sokan továbbra is kimaradnak, eszközhiánnyal küzdve, otthonról tanulnak. Jankáék most leginkább kézműves videókat, angolos feladatokat küldenek a gyerekeknek, de egyre nehezebb őket motiválni. Bár eleinte egészen aktívak voltak, mostanra csökkent a lelkesedés, noszogatni kell őket, a személyes kapcsolat hiánya egyre nagyobb gondot okoz.
Már az étel a fő gond
Megerősíti ezt Steigler Anett, a szegedi Motiváció Tanoda vezetője is. „Nagyon nehéz, mert most maguknak kellene valamiféle fegyelmet erőltetni magukra, miközben a tanulási motivációjuk egyébként sem túl erős” – mondja. Ők elég gyorsan át tudtak állni a digitális működésre, egy hét alatt felmérték, mely családoknak lenne szükségük valamilyen okoseszközre, és az egyesület kevésbé használt tabletjeit, laptopjait osztották ki nekik, emellett több gyűjtőkampányba is bekapcsolódtak. Most hetente két alkalommal minden gyereknek tartanak valamilyen játékos készségfejlesztő foglalkozást, és segítenek az iskolai feladatokban. A fő cél viszont csak az lehet, hogy ne veszítsék szem elől a gyerekeket, megmaradjon velük a kapcsolat. „Így is van néhány olyan család, akiket elveszítettünk szem elől. Nem is feltétlenül azért, mert nem állnak rendelkezésre a megfelelő eszközök, hanem azért, mert nem tudják megfelelően használni. Legalább telefonon próbáljuk velük is tartani a kapcsolatot” – mondja Steigler Anett, aki úgy látja, a válság következményei egyre erősebben jelennek meg a rászorulóknál, az oktatás megoldása lassan hátrébb szorul a problémák sorában. Mostanra az élelmiszerekben szenvedik a legnagyobb hiányt. „Kaptunk egy egészen nagy adományösszeget egy támogatónktól, amit élelmiszercsomagokra költöttünk, és a héten ki is szállítottuk őket. Vannak olyan családjaink, ahol már csak a családi pótlékkal tudnak gazdálkodni” – jelzi Steigler Anett, hogy a mélyszegénységben élők már most nagy bajban vannak, mivel semmilyen tartalékkal nem rendelkeztek.
Szembesülés szeptemberben
Az iskolák vélhetően a normális oktatás helyreállása után fognak igazán szembesülni a járványos időszak következményeivel. „Súlyos félelmem, hogy mi lesz szeptembertől, ha elindul a tanév, amit ezek a gyerekek elképesztő, a korábbinál is nagyobb lemaradással fognak kezdeni. Ha ezt a pedagógusok nem tudják valahogy rugalmasan kezelni, a kiesett hónapokat pótolni, a mostani időszak következményei jövő ilyenkor mutatkozhatnak meg” – vetíti előre Kende Ágnes. A szociológus szerint biztató, hogy a kutatásuk eredménye szerint a tanárok többsége empatikusan, megengedőbben áll a diákokhoz ebben a helyzetben, és nem tervezi, hogy buktatni fog, vagy ugyanolyan módon értékeli a diákok teljesítményét, mint a többi tanévben. De az biztos, hogy a most összeszedett hátrányok nem tűnnek el.
„Ezeknek a gyerekeknek az esetében nagyon sok az a legalább fél év, ami most kiesik a szocializációjukból. Most elég könnyű megúszni a tanulást is, minimális feladatot kell visszaküldeni, viszont szeptemberben több hónapos hátrányokat kell majd ledolgozni, hatalmas különbségek lesznek osztályon belül” – érzékelteti Hud Janka, milyen kihívásokkal kell majd szembenézniük a pedagógusoknak a következő tanév elején.
