Kovács Patrícia valahogy mindig az érdeklődés középpontjában marad. Persze lehet azt mondani, hogy napi sorozatban, a Mintaapákban szerepelve, ez nem nagy kunszt. De hát az is érdeklődést jelent, hogy miközben mindig ad a színházi munkájára, rendszeresen odakerül a képernyőre. Sorozatnak sem ez az első. Tehetségkutató tévéshow zsűrijébe is beült tündökölni. De országosan ismert egy bankreklámmal lett. Abba is belevitte az egyéniségét. Ahogy népszerűséget hozó sikerfilmekbe, például az S. O. S. szerelem!-be, a 9 és ½ randiba szintén. Érvényesült bennük az iróniája. Azt már nem állítom, hogy reggeli tévéműsort is parádésan vezetett. Igaz, a műsor, amit Fenyő Ivánnal együtt vittek, eléggé felszínesen csacska volt. Gyilkos humorú, szórakoztató paródiáját láthattuk akkor, amikor Máté Gábor volt osztálya, ahová mindketten jártak, éppen Fenyő életét helyezte a középpontba, a szokásos nyári, közönség előtti „szeánszaik” egyikén. Kovács tán eddigi legjobb képernyőre kerülése a Félvilág című tévéfilmben volt, Mágnás Elzát adja benne, az ellenállhatatlan kurtizánt, a kitartott és sok tekintetben kibírhatatlan nőt, aki rejtélyes, kiismerhetetlen, temérdek arcú és elmésen rafinált.
Veszettül tud nő lenni. Fifikás, hódító, pasikat az ujja köré tekerő, de csalódott, megcsalt, fájdalommal teli ugyancsak. A Házassági leckék középhaladóknak előadásában a Centrál Színházban, egy látszólag szuper könnyű, és oltárian röhögtető bohózatban, igen széles érzelmi skálán játszik Stohl András partnereként, akivel láthatóan inspirálják egymást.
Gyerekszínészként kezd, tizennégy évesen bekerül az Operettszínházba. A gimnázium jó részét már magántanulóként végzi. Csak negyedszerre veszik fel a főiskolára, ami valószínűleg a bizottság farkasvakságáról árulkodik. Nem adja fel. Meglehetősen jó helyen, a Székely Gábor vezette Új Színház stúdiójában tanul. Egész nagy szerepeket is kap. Még a Katonában és a Budapesti Kamaraszínházban is fellép. Talpraesett, ügyes, nem jön zavarba a különböző szituációktól, nincs azzal gondja már a főiskola előtt sem, ha sírnia vagy nevetnie kell a deszkákon. Nyilvánvaló, hogy köze van ehhez a pályához.
Végül Máté Gábor legendássá vált első osztályába került. Amint eljátszották a róla szóló előadásban, sokat hazudott, összehordott hetet-havat, hogy mi mindent csinált, milyen rengeteg dolgot tud, aminek a fele sem volt igaz. Nem volt azonos önmagával, civilben is szerepelt, miközben ma a természetessége az egyik fő vonzereje. Láttam villamoson ülve, a világ legtermészetesebb módján beleolvadni a tömegbe. De tud nagyon is színésznő lenni, ennek akár negatív tulajdonságaival is, ha kell. Mostani színészi otthonában, az Orlai Produkciónál a Belvárosi Színházban, a Mindent Éváról előadásában igen lentről induló, de egyre agresszívebben feltörekvő színésznőt játszott. Aki bevet minden nemtelen eszközt, és a nőiességének teljes tárházát, hogy - ha törik, ha szakad - bármi áron érvényesüljön, felülkerekedjen a Hernádi Judit által szintén parádésan alakított, befutott sztárművésznőn. Feszültségtől szikrázó párharcokat láthattunk közöttük.
Jó osztálya volt, okosan szerették, kikupálódott. A Csizmadia Tibor vezette egri Gárdonyi Géza Színház, ahová hatan szerződtek az osztályából és ahol Máté is rendszeresen rendezett, már a repülés időszaka. Hamar bekerül a szakma köztudatába, hiszen Egerben, ahol akkoriban igen jó színház volt, rengeteget játszott, és azokra a produkciókra sokan figyeltek is. Nagy elánnal vette birtokba a színpadot, és tulajdonképpen saját magát is, mert önismereti kurzusnak is tekintette a próbákat, az előadásokat. Játszott prózát, zenéset, tragédiát, gyerekprodukciót, ahogy ezt egy fiatal színésznek kell. Egyik premier gyors iramban követte a másikat. Mohón szívott magába mindent, állóképességre tett szert, sikeres volt. Ebből az időszakból számomra tán legemlékezetesebb a Valahol Európában musical változatának Suhancaként. Háborús menekülés közben fiúnak öltözött nőt alakított, és egy dalban elsiratott egy a keze között meghaló srácot, Kuksit. Olyan megrendítő erővel énekelt, hogy az vádirat lett a háború, a gyűlölség, az embertelenség ellen.
A Vígszínház volt álmai teátruma. Mindig ilyen nagy, bársonyfüggönyös, patinás színházra vágyott. Először vendég volt ott, majd Eszenyi Enikő tagnak invitálta. Ott is kapott feladatot bőven. Tüneményes volt például Maszat Jankaként, a Mikvében, a zsidó fürdőben játszódó darabban pedig rendre nyílt színi tapsot is bezsebelhetett. Mégsem bírta sokáig. Úgy érezte, csak egy csavar a nagy gépezetben.
Bátorságban, vagányságban, nem szenved hiányt. Mert eljönni a biztosból, merte feladni a befutott helyzetét. Fejest ugrott a bizonytalan szabad-úszásba. És abszolút bejött neki, abban az évadban kapásból hat szerepe lett. Az Orlai Produkciónál pedig sok tekintetben révbe ért. Ott gondolkoznak benne, de nem fogják túl szorosra a gyeplőt, ahogy ezt a Vígben érezte. Orlai Tibor például nem orrolt meg amiatt, hogy ennek az évadnak az egyik szerepét lemondta, mert a napi sorozat túlzott terhelést jelentett számára. Az agyonterheltséget amiatt sem engedheti meg magának, mert rengeteget kell törődnie kislányával. Sokáig azt gondolta, hogy neki nem lehet gyereke, mert a szakma intenzív művelése és a gyermekvállalás nem férnek össze.
A Várj, míg sötét lesz előadásában, bűnözőkkel szembeszálló vak nőt is játszhat. Ebben azért is különösen hiteles, mert változatlanul részt vállal a fogyatékkal élő emberek számára a mozgás örömét nyújtó Suhanj Alapítvány munkájában. Magam is láttam vak társsal együtt futni a Margitszigeten.
Eddigi utolsó premierjén, a Kaktuszvirág előadásában a Belvárosiban, magába zárkózó, nyakig begombolkozó, tüskés fogorvosi asszisztens, majd a szerelemtől fokozatosan kinyíló, boldogságra képes nő. Úgy kel föl nap mint nap, hogy értelmesen boldog napja lesz. De persze imád lustálkodni is, amire most, temérdek hajtás után, van némi sansza.
Ismert, megbecsült művész. Akár nagy színész is válhat belőle.
