Hazaárulók

Heves vihart kavart Kövér László ama kijelentése, amelyben az ellenzéket kizárta a magyar nemzetből: interjújában pontosan úgy fogalmazott, hogy az ellenzék nem része a magyar nemzetnek. A vihart persze érdemes a baloldal szokásaihoz mérten értelmezni: néhány napig, legfeljebb néhány hétig felháborodik a szörnyű mondatokon, hogy aztán gyorsan el is felejtse. Nem így a jobboldal központból vezényelt kommunikációja: akár húsz-harminc évre visszanyúlva vesznek elő idézeteket, cselekedeteket, ráadásul a saját politikai céljaiknak megfelelően átértelmezve. Meggyőződésem, Kövér vállalhatatlan kijelentéseinek is ez lesz a sorsa – jön majd egy új kövériáda, és kiüti a régit.

Pedig érdemes lenne megjegyezni ezeket a szavakat, mert sok mindenre rávilágítanak. Különösen, hogy az Országgyűlés elnöke finoman le is hazaárulózta a komprádornak, azaz idegen hatalmat szolgálónak minősített ellenzéket. Természetesen Kövér mögé felsorakozott a Fidesz és a kormány: Gulyás Gergely még enyhének is tartotta a házelnök szavait, Orbán Balázs miniszterhelyettes pedig a parlamentben támadta hasonló módon a politikai ellenfeleket. Ez utóbbi Ravasz László püspököt idézte: „a magyarság örül önmagának, kedve telik önmagában, szereti azt, ami magyar…” Majd így folytatta: „A nehézség, amivel Ravasz szembesült, hasonló ahhoz a problémához, amivel mi magunk is szembenézünk. Ravasz is rájött, a magyarokat nem lehet pusztán nyelvi, faji, történelmi, demográfiai vagy ideológiai alapon meghatározni. Így hát arra jutott, hogy magyar az, aki magában a magyarságot mint értéket képes felfedezni. Döbbenetes belegondolni, mennyire befogadó definíció és magatartás ez: a magyarságnak kedve telik önmagában!”

Szegény Orbán Balázs: azt hitte, jó idézetet talált, amely kicsit elleplezi saját önteltségét, szolgalelkűségét, és művelt ember benyomását kelti. Szegény Orbán Balázs, ha nem a feladat végrehajtására koncentrál, akkor odafigyel talán a szövegre is. Még pontosabban a ragozásra. Ravasz püspök ugyanis ugyan egyes szám harmadik személyben fogalmazott, és általában a magyarságot említette, de azt hangsúlyozta: a magyarság örül önmagának. Remélem, felfogható a különbség, azaz nem a másik emberről szólt, nem a más vélemények hordozóit rekesztette ki a nemzetből, hanem az egyénről, aki örül az identitásának. Ravasznak – aki pályája második felében éppen a kirekesztés ellen harcolt – eszébe nem jutott úgy gondolkodni, ahogy Kövér és a megfelelni vágyó Orbán Balázs. Az, amit ma a Fidesz politikusai tesznek, éppen az ellentéte annak, amit a püspök és minden józanul vélekedő ember gondol.

A jobboldal szívesen idézi Márai Sándort, hadd hozzak akkor én is ide egy gondolatot tőle. Azt mondta: „Egy hazát lehet gyűlölni, bírálni, el- és megítélni.” Igaz, hozzátette: csak árulni nem. De vajon a kormány bírálata tényleg egyenlő a hazaárulással? Szóval átfordítva kissé Ravasz László – és Orbán Balázs – szavait: az a nagy baj, hogy nekem úgy tűnik, épp a hatalmon lévők nem lelik örömüket abban, hogy mi is magyarok vagyunk..