Szelestey Lajos;
külföldi lapszemle;Szabad szemmel;
2020-05-10 08:07:05
Szabad szemmel - Az EB alelnöke cáfolja a magyar kormányt
Nemzetközi sajtószemle, 2020. május 10.
Vera Jourová, a Bizottság alelnöke cáfolja a magyar kormányt, amely többediziglen rá hivatkozva utasította vissza felhatalmazási törvény miatt érkezett éles bírálatokat. Jourová rámutat: ki nem ejtette a száján, hogy a járvány kapcsán született jogszabály nem sérti az uniós jogot. Egészen pontosan azt mondta, hogy e pillanatban nincs meg a kellő jogalap a szerződésszegési eljárás kezdeményezéséhez. Ám az előzmények nagyon is okot adnak az aggodalomra, hiszen rendszerszintű átalakulást tapasztalni, és az Orbán Viktor, illetve a Fidesz teljhatalmába torkollik. Úgy hogy nagyon is éberen követik, milyen rendeleteket jelentet meg a magyar vezetés, és hogy mi lesz azokból a gyakorlati alkalmazás során.
Brüsszel éppen ezért folyamatosan kikéri újságírók, illetve a civil társadalom véleményét, annál is inkább, mert a médiát kötőfékre igyekeznek venni. A sajtó máris nagy nyomásnak van kitéve, hiszen újabban a „rémhírterjesztésért” akár öt évet is ki lehet szabni. Már most is félelmet kelt a légkör, ami nem éppen megnyugtató a szólásszabadság szemszögéből.
A cseh biztos ellenállásra biztatja mind a polgárokat, mind az újságírókat, hozzátéve, hogy azok maguk mögött tudhatják az uniót. Ő maga ugyanakkor kizártnak tartja, hogy a magyarok és a lengyelek visszakívánnák az állam korlátlan uralmát, annál is kevésbé, mert annak idején Csehországban a saját bőrén tapasztalta, mit is jelent az. Csakhogy ettől még tény, hogy a magyar és a lengyel vezetés törvényes választás útján került hatalomra. Következésképpen a liberális demokrácia hívei láthatóan túl sokszor figyelmen kívül hagyják a vidék, illetve az elszegényedett régiók lakosságát, nem lépnek közbe, még mielőtt túlságosan is megnőnek az gazdasági-szociális egyenlőtlenségek.
Viszont napjainkban már egyre több tagország ért egyet azzal, hogy aki kitáncol a sorból, azt a következő költségvetési időszakban a szubvenciók részleges megvonásával meg kell büntetni. Mert aki nem érti az értékek jelentőségét, az azért azt érti, ha lapos a zsebe. És aki az unió tagjaként részesül az előnyökben, az igenis tartsa tiszteletben a normákat. Még a járványra hivatkozva sem lehet olyan lépéseket tenni, amelyek nem szükségesek, nem arányosak, ráadásul nem szabnak meg hozzájuk semmiféle időkorlátot. Meg az is nagyon fontos, miként valósulnak meg ezek a rendeletek a mindennapokban.
Ugyanakkor az gond – ismerte el Jourová -, hogy jó pár ország nem hajlandó kiállni a jogsértések láttán, noha az nagyon fontos volna, mert jelenleg Magyarország és Lengyelország egymás hátát fedezi. De azért ő bizakodik, mert mind több kormány fogadja el, hogy kétharmados többséggel hozzanak pénzügyi szankciókat Budapest és Varsó ellen.
Spiegel
Több oka is van annak, hogy Orbán Viktor a járvány miatt sorra küldi a segélyszállítmányokat a Nyugat-Balkánra. Merthogy nem csupán saját hazai hatalmát igyekszik növelni, hanem a külpolitikai befolyását is ki akarja terjeszteni. Ezért vitt több százezer maszkot Szijjártó Péter Szerbiába, Észak-Macedóniába, Boszniába és Albániába. Az üzenet minden esetben az: mi a ti szószólótok vagyunk az EU-ban. Az érintett államok meglehetősen kedveszegettek, mert legutóbb három napja, a virtuális balkáni csúcson üzente meg nekik az unió: ne reménykedjenek a gyors csatlakozásban.
Budapest viszont évek óta azt hangoztatja, hogy minden cécó nélkül fel kell venni ezeket az országokat. Az egyik magyarázat, hogy magyar kisebbségek élnek a régióban. Azon kívül jó pár magyar cég működik a térségben, közülük nem egy Orbán közeli oligarchák kezében van. A politikus szeretne hosszú távon támogatócsoportot a háta mögött tudni a jelentkező kormányok jóvoltából, miután az EU kifogásolja tekintélyelvű irányvonalát – mutat rá Hegedűs Dániel, a berlini German Marshall Alapítvány elemzője.
A kormányfőnek, aki önmagát az illiberális demokrácia hívének nevezi, nemigen kell semmiféle kritikára számítania a Nyugat-Balkánról. Két éve menedéket nyújtott autokrata volt macedón miniszterelnöknek, akit megfosztottak hivatalától.
Magyarország a koronavírus első demokratikus áldozata, de messze nem az utolsó. Ezt állítja a Carnegie Alapítvány egyik tekintélyes kutatója, aki 2014-17 között a demokráciáért és az emberi jogokért felelős államtitkár-helyettes volt az Obama-kormányzatban. Steven Feldstein felidézi, hogy alig egy hónapja Orbán Viktor meglepő sebességgel nyomta át az Országgyűlésen a javaslatot, amely meghatározatlan időre rendkívüli hatalmat adott a kezébe és drákói módon korlátozta a politikai szabadságjogokat. Szakértők körében azonnal megindult a vita, hogy melyik demokrácia esik el legközelebb, miután bizonyos erők autokrata módon megszerzik az uralmat.
Ám idáig sehol sem ment végbe a hatalom ilyen fokú központosítása, mint a magyaroknál, habár több helyütt is nagy a politikai felfordulás. De azért látni, hogy több helyütt meggyengül a demokrácia, erőtlennek bizonyul a vezetés, megerősödnek a populisták, fokozódik a bizonytalanság és nem egyszer erővel szereznek érvényt a korlátozásoknak. Márpedig ezek a jelenségek aláássák az államot, és ha nem sikerül megfordítani a folyamatot, akkor igen súlyosak lesznek a politikai következmények. Különösen nehéz a helyzet e tekintetben Brazíliában, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken. A brazil elnök nem azt csinálta, mint Orbán. Ő nem saját hatalma növelésére használta a válságot. Azért vesztette el a tömegtámogatást, mert elfuserálta a vírus elleni küzdelmet.
Izraelben, Indiában, Lengyelországban és Srí Lankán ezzel szemben a vezetők megkérdőjelezhető módon próbálják megszilárdítani erejüket. Varsóban és Tel Avivban populista túlkapások jelei mutatkoznak, de ezek valójában egy hosszabb erjedési folyamatot tükröznek. A legnyugtalanítóbb ugyanakkor Nigéria és Kenya, ahol a biztonsági szolgálatok erőszakkal tartják fenn a vesztegzárat. A kenyai rendőrség ilyen okokból egy alkalommal 12 embert lőtt agyon.
A koronavírus nagy vizsga a demokráciák számára az egész világon, még akkor is, ha a politika nem mindenütt terjeszkedik túl oly módon, mint Magyarországon. De ha intenzívebbé válik a demokratikus visszacsúszás, akkor a jogállam is a vírus áldozatai közé tartozhat. Kimúlnak ugyanis rendszerek, amelyek nem voltak képesek ellenállni vezetőik tekintélyelvű hajlamainak.
Az unió ugyan egyelőre nem lát okot, hogy közbeavatkozzon a rendkívüli állapot miatt elhatározott magyar törvény kapcsán, ám a bírálók szerint itt egy igencsak demokráciaellenes jogszabályt lehet tetten érni. Mindenesetre az Orbán-kormány roppantul örült, mert úgy érezte, hogy menlevelet kapott a Bizottság alelnök asszonyától, aki azt közölte a múlt héten, hogy az eddigi elemzések nem támasztják alá a jogsértés vádját. A miniszterelnök és a kabinet ujjongott. Azóta szinte naponta szólítják fel az ellenoldalt, hogy kérjen bocsánatot az állítólagos magyarellenes hecc- és dezinformációs kampányért. A politikus és támogatói azt hangoztatják, hogy Magyarország természetesen továbbra is kifogástalan jogállam.
De lehet, hogy az EU nem járt pontosan a dolgok végére. Hiszen a felhatalmazási törvény elfogadása óta Orbán 115 dekrétumot adott ki, ezek közül több igencsak érinti az adatvédelmet, az információ szabadságát és más polgárjogokat. Szakértők sok esetben kétségbe vonják az arányosságot. Jó néhányszor a rendelkezések semmilyen kapcsolatban sincsenek a koronavírus elleni küzdelemmel, időnként még az indoklásból is hiányzik ez az érv.
Az alkotmányjogász Halmai Gábor azt mondja, a miniszterelnök diktátorként irányít és semmiféle állami mechanizmus nem képes megálljt parancsolni neki. Vagyis ő maga az általa hozott törvények egyedüli bírája. A korlátozásokhoz a legtöbb esetben elegendő a vészhelyzetre utalni. És bár ezek az intézkedések elvileg csupán a ragály idejére szólnak, ám nagyon sok közülük utána is érvényben marad, főleg a gazdaságban. De pl. az is, amely bünteti az álhírek terjesztését. A Parlament a rendkívüli állapot miatt nem mondhat véleményt ezekről a dekrétumokról.
Halmai szerint azonban már jó ideje egyébként sem működik a jogállam, mert a hatalmat nem ellenőrzi semmi. Most pedig az Orbánnak szavatolt különleges jogosítványokkal már ott tartunk, hogy a rendszer immár formálisan is elvesztette demokratikus jellegét.
A tévé szerint hét biztonsági kockázattal jár a Covid-19, ezek közé tartozik, hogy megerősödnek a már most is létező tekintélyelvű irányzatok. Ez utóbbinál az játszik szerepet, hogy olyan benyomás keletkezik, mintha az autoriter kormányok jobban tudnák kezelni a válságot, mint a demokráciák. Ezáltal azután a közvélemény elfogadja az antidemokratikus intézkedéseket is. A másik tényező az, hogy jogállamot elutasító vezetők megpróbálják hatalmuk növelésére kihasználni a nehéz időket. Azt állítják, hogy máskülönben nem tudják megvédeni az embereket, de igazából a hosszú távú ellenőrzés megszerzésén jár az eszük. Ez történik Magyarországon és a Fülöp-szigeteken, valamint Bolíviában és Sri Lankán is, de ők csak megnyitották a sort.
Amúgy csak mítosz, hogy az autokrácia többet tud tenni a betegség ellen, mint a demokratikus rendszerek. A hiedelmet javarészt a tekintélyelvű politikusok terjesztik, a tények azonban nem támasztják alá. Elég hozzá megnézni Irán siralmas mérlegét, illetve azt, hogy mennyire eredményesnek bizonyult Új-Zéland, Dél-Korea és Tajvan.
A további veszélyek közé tartozik az elhúzódó pénzügyi válság a feltörekvő piacokon, az erősödő politikai instabilitás, a helyzet kiéleződése a gócpontokban, az Iszlám állam újjáéledése, Irán, valamint a folyamatos feszültség az amerikai-kínai viszonyban. Persze ha sikerül viszonylag gyorsan kikísérletezni a kórokozó ellenszerét, akkor ezek a kockázatok értelemszerűen csökkennek. Ám jelenleg nem csupán a közegészségügy és a gazdaság van bajban, hanem a nemzetbiztonságra is jó pár fenyegetés leselkedik. Ha nem találjuk meg rájuk a választ, akkor a következmények egyes esetekben még továbbtarthatnak, mint a járvány és a gazdasági válság közvetlen kihatásai.