Fotó: JOSEPH EID / AFP

A tetőre menekülni a bezártság elől

Az AFP fotóriporterének feltűnt, hogy a libanoni városokban nem lát embereket, ezért utánajárt, mi történhetett velük. A tetőre költöztek, akik megtehették. Az országban a lapos tetős épületek jellemzőek, pláne a városokban és ezeket most birtokba vették a zenészek, művészek, kertészkedők és sokan, akik csak szabad levegőre vágynak anélkül, hogy az utcára mennének.

Szerző

Megosztás
Ziad al-Zayyat és lakótársa, Saad Molaeb gitározgatnak Hadathban
Fotó: JOSEPH EID / AFP
Karen Dib tornász Hâlâtban, ő is a tetőn gyakorol
Fotó: JOSEPH EID / AFP
A szíriai származású Salah Sido Rcho madarász szenvedélyének hódol és közben vízipipázgat hâlâti házuk tetején
Fotó: JOSEPH EID / AFP
Oudi egy bejrúti barátjának a haját nyírja le gyorsan. Mégis jobb a levegőn, mint a csukott lakásban
Fotó: JOSEPH EID / AFP
Hady Baydoun tetoválóművész faszobrot készít, mivel a Jal El Dib-i szalon úgyis zárva van
Fotó: JOSEPH EID / AFP
A tripoli képzőművész, Hayat Nazer is a szabad levegőn szeret alkotni
Fotó: JOSEPH EID / AFP
Nyújtás Jal El Dib-ben
Fotó: JOSEPH EID / AFP
Farah al-Jack fitnesz edzőként dolgozik, bejrúti háza tetején edz
Fotó: JOSEPH EID / AFP
Vízipipa Jal el Dib-ben
Fotó: JOSEPH EID / AFP
A tunéziai Sherazade Mami a Caracalla táncszínház profi táncosa. Kicsi a lakása, nem tud ott gyakorolni
Fotó: JOSEPH EID / AFP
Anna Belle Shadarevian közalkalmazottként dolgozik Zalqában, munka után a tetőn tajcsizik
Fotó: JOSEPH EID / AFP
Manal Souaid egyelőre csak kicsiben kertészkedik, de szeretne egy igazi tetőkertet fatréi házuk tetején
Fotó: JOSEPH EID / AFP
Rabih el-Medawar és felesége jógaoktatók. Bejrúti házuk teteje pont megfelelő a gyakorlásra
Fotó: JOSEPH EID / AFP
Fotó: JUAN BARRETO / AFP

Kolumbiában olyan kórházi ágyakat gyártanak, ami rögtön koporsó is

Bogotában rendhagyó megoldást találtak a járvány miatt kialakult kórházi ágy- és koporsóhiányra. Egy reklámügynökség és egy magánkórház közös fejlesztése ez a kartonpapírból készülő kórházi ágy, ami vasrudakkal megerősítve 150 kilóig terhelhető, hihetetlenül olcsó és egy mozdulattal koporsóvá alakítható, amit a krematóriumok fogadni tudnak. Az ABC Displays azért kezdett a fejlesztésbe, mert látták a szomszédos Ecuadorból érkező híreket, hogy rengetegen kénytelenek együtt élni a halottaikkal, ott ugyanis nenics elég koporsó.

Szerző

Megosztás
Az ágy ugyanolyan hullámpapír, mint bármelyik csomagolás
Fotó: JUAN BARRETO / AFP
A teherbírását a sejtes szerkezetű papír adja
Fotó: JUAN BARRETO / AFP
Átszámítva nagyjából 28 ezer forinból legyártható, míg egy egyszerű kórházi ágy is a 10-15-szörösébe kerül
Fotó: JUAN BARRETO / AFP
Az ágy összeállítása néhány percet vesz igénybe
Fotó: JUAN BARRETO / AFP
Néhány hegesztett acélrúd az összes nem papír tartozék
Fotó: JUAN BARRETO / AFP
A rudak korlátként, kapaszkodóként és foganytúként is funkcionálnak
Fotó: JUAN BARRETO / AFP
Az ágyakból elsősorban olyan vidéki kórházak kaptak, ahol égető a helyhiány
Fotó: JUAN BARRETO / AFP
Az üzemben egy munkatársukkal demonstrálják, hogy is működik
Fotó: JUAN BARRETO / AFP
Fogantyúként használva kézben szállítható az ágy
Fotó: JUAN BARRETO / AFP
Ha eltávolítják az acél tartókat, akkor koporsóként képes befogadni a testet
Fotó: JUAN BARRETO / AFP
Fotó: Rafa Lanus / AFP

Megható fotóriport arról, hogyan segít feldolgozni a bezártságot a fényképezés

Rafa Lanus fotóriporter felesége március 7-én hazautazott a beteg édesapjához Olaszországba, hogy meglátogassa, ahogyan máskor is, ám ez az utazás most nem olyan, mint az eddigiek. Mariella édesapja leukémiás volt, de lázasan kórházba került, ahol néhány nappal később meghalt. Rafa és hat éves kislányuk, Sophie Barcelonában maradtak, ahol szintén szigorú karanténszabályokat vezettek be. A fotós dokumentálni kezdte, hogyan vészeli át a szétszakított család az izolációs időszakot, így lett a fotózásból majdnem két hónapos terápia.

Szerző

Megosztás
Sophie élete fenekestül felfordult, egy csapásra elvesztette a megszokott hétköznapokat, a barátait, az anyját
Fotó: Rafa Lanus / AFP
A napi rutin segít átvészelni a bezártságot, tanulni ezután is kell
Fotó: Rafa Lanus / AFP
A kislány szorgalmasan jegyzi az eltelt napokat
Fotó: Rafa Lanus / AFP
Mariella minden nap többször beszélt Sophie-val videochaten, a tanulásban is segített
Fotó: Rafa Lanus / AFP
Gyakran a házimunkát, főzést, sütést is együtt csinálják
Fotó: Rafa Lanus / AFP
Az összezártság és az unaloműző játékok sokkal erősebbé teszik a kapcsolatunkat - mondta Rafa
Fotó: Rafa Lanus / AFP
"Életünk eddigi legnagyobb kihívásává vált ez a helyzet. Sophie nagyon kötődik az édesanyjához"
Fotó: Rafa Lanus / AFP
Hat hét alatt Sophie kétszer hagyhatta el a házat
Fotó: Rafa Lanus / AFP
"A legnehezebb az, hogy nem tudom megmondani, mikor láthatja az édesanyját"
Fotó: Rafa Lanus / AFP
Sokat gondolkodtam, hogy mit csináljak, aztán rájöttem: terápiás jelleggel dokumentálom a karantént
Fotó: Rafa Lanus / AFP
Sophie a barátait sem láthatta a zárás óta, az egyik barátnője közel lakik, vele adóvevőn tartja a kapcsolatot
Fotó: Rafa Lanus / AFP
A terápia része, hogy a nap végén együtt végignézzük az aznapi fotókat
Fotó: Rafa Lanus / AFP
"Az összezártság rádöbbentett, hogy a lányom mennyire éretten gondolkodik, ugyanakkor mennyire összetett személyiség"
Fotó: Rafa Lanus / AFP
Az édesanyja is beteg lett, de miután kiengedték a kórházból, Mariella hazajöhetett. Ekkor látta Sophie először az anyját
Fotó: Rafa Lanus / AFP
Az érkezés után az anyának hátra volt még két hét karantén egy közeli lakásban. Sophie nagyon éretten viselkedett, azonnal megértette, hogy mindannyiunk érdeke, hogy anya ne hozzon haza betegséget
Fotó: Rafa Lanus / AFP
"Életem legmeghatóbb pillanata volt, mikor Mariella végre hazajöhetett és Sophie megölelte az édesanyját"
Fotó: Rafa Lanus / AFP
Hét hét után a család teljes
Fotó: Rafa Lanus / AFP