1908. június 30-án, helyi idő szerint, reggel 7 óra után hatalmas robbanás történt Szibéria középső részén. Ez volt a tunguszkai esemény, melyet egy légkörbe belépő égitest idézett elő. Bár több mint egy évszázada vizsgálják a kutatók, még mindig rengeteg rejtély övezi – többek között az is kérdés, hogy miért nem találtak becsapódási krátert. Abban eddig is egyetértettek a magyarázatot kereső tudósok, hogy az eseményt egy olyan, az űrből érkezett aszteroida, meteor, vagy üstökösdarab okozta, amely végül nem csapódott be a földbe, hanem már a levegőben nagyrészt elégett. Azt is gondolták, ott felrobbant, erre utal, hogy nem találtak becsapódási kráternyomot és a meglelt meteoritdarabkák száma minimális.
Orosz tudósok most a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society (Királyi Csillagászati Társaság Havi Értesítője) című folyóiratban jelentették meg új elméletüket: e szerint az égitest egy nagy vasmeteorit volt, amely miután látványos égi tűz- és hangjelenségeket mutatott be, visszatért a Föld légköréből az űrbe, vagyis nem robbant fel. Ennek ellenére 2000 négyzetkilométeres területen elpusztított az erdőt, 80 millió fát, azonkívül több száz rénszarvast megölt, és ha igaz, három ember is áldozatául esett az eseménynek.
Az öt orosz tudós matematikai modellezés alapján azt állítja, a jelenséget eddig nem sikerült ésszerű és kielégítő módon megmagyarázni. Három különböző nagyságú, egy 50, egy 100, és egy 200 méter átmérőjű testtel végezték a modellszámításokat. Ezek anyagául a legelfogadottabb elméletek szerinti anyagokat, a vasat, kőzetet, és a vízjeget tették meg. Az eredmények szerint az aszteroida egy 100-200 méter átmérőjű vasdarab lehetett, amely 10-15 kilométer magasságban száguldott a föld felett 72 ezer kilométer/órás sebességgel. 1200 kilométeres útja során belépéskori anyagának felét elvesztette, miután felszínének hőmérséklete több ezer fokos lett. A vas azonnal szublimálódott, gőz állapotba került, a részecskék pedig vasoxidként hullottak alá: az ennek során bekövetkező gyors tömegvesztés okozta a lökéshullámot, amely kidöntötte fákat. És így lehetett, hogy nem kerültek tömegesen nagyobb meteorit darabok a földre.
„A modell megmutatja, hogy a Tunguszka-meteor teste nem lehetett kőből vagy jégből, mert ezek a darabok nem kapcsolódnak olyan erővel össze, hogy kibírják a légkörbe való belépéskor keletkező aerodinamikai nyomást, szétestek volna” – mondta Szergej Karpov a tanulmány egyik szerzője. Ez a verzió magyarázatot ad arra is, hogy az atmoszféra ,,beporosodott" Európa felett, ami éjszakai ragyogást okozott. A tudósok elismerik, hogy elméletük nem teljes, de a 2013-as cseljabinszki meteorrobbanás az mutatja, lehetséges, hogy egy olyan vasmeteor, amilyen a tunguszkai volt, ekkora pusztító lökéshullámot hozzon létre.
