Nem csak genetikai okai vannak, hogy a nőstények tovább élnek, mint a hímek

Publikálás dátuma
2020.05.13. 14:27

Fotó: Thomas Dressler/Biosphoto / AFP
Igaz ez az emberekre is, egy magyar kutatók részvételével végzett nemzetközi kutatásból kiderült az is, hogy a 8 százalékos élettartam-különbséggel még a kiegyensúlyozottabb fajok közé tartozunk.
A nemek eltérő élethossza jól ismert az emberi populációk esetében: a 19. század óta rendelkezésre álló adatok mindenütt a nők hosszabb élettartamát mutatják. Különösen szembetűnő ez a nagyon idős korcsoportokban – a 110 év feletti kort elértek közül például tízből kilenc nő. A franciaországi University Lyon 1 kutatóinak vezetésével végzett vizsgálatban, amelyet a Proceedings of the National Academy of Sciences vezető nemzetközi folyóirat közölt 101 különféle emlősállat esetében hasonlították össze a nemek élethosszát – közölte az MTA. 
Az eredmény megerősíti az embereknél tapasztaltakat: a nőstény emlősök élettartama átlagosan 18 százalékkal hosszabb, mint a hímeké. Ez jelentősen nagyobb, mint a humánpopulációk 8 százalék körüli különbsége. A vizsgálat másik fontos eredménye, hogy a nőstények hosszabb élettartamának oka nem lassabb öregedési rátájuk, amint azt gyakran feltételezik. Ehelyett a nőstények minden korcsoportban alacsonyabb halálozási rátája vezethet a hosszabb élettartamhoz. Habár egyelőre nem ismert biztosan a halálozási ráta különbségének az oka,
ezt valószínűleg genetikai, életmódbeli és környezeti tényezők együttes hatása eredményezheti.

A kutatás egyik magyar közreműködője, Székely Tamás professzor, a Debreceni Egyetem NKFIH Élvonal Kutatócsoportjának tagja szerint a markáns ivari különbség meglepő: „A nőstény oroszlánok például 50 százalékkal tovább élnek a hímeknél. Korábban úgy véltük, hogy ez az ivari szelekció következménye: a hímek harcolnak a falkák megszerzéséért, hogy hozzáférhessenek a nőstényekhez. A mostani vizsgálat azonban nem támasztja alá ezt az elképzelést, ezért máshol kell keresnünk az okokat.”
A kutatás másik résztvevője, Liker András professzor, a Pannon Egyetem MTA-PE Evolúciós Ökológiai Kutatócsoportjának tagja szerint a nemek eltérő ivari kromoszómái is számításba esnek. A magyar kutatók egyik korábbi vizsgálata az elsők között igazolta ezt az elképzelést a különböző (XY és ZW) ivari kromoszóma-rendszerű gerinces állatok felnőttkori ivararányainak összehasonlítása révén, egy nemrég megjelent kutatás pedig az ivari kromoszómák és a nemek élethossza között mutatott ki kapcsolatot. Liker András szerint a kutatás eredményeivel összecseng, hogy
számos betegségnek komolyabbak a következményei férfiakban, mint nőkben.

Például a jelenleg zajló koronavírus- (Covid-19) járványban jóval több férfinál alakul ki súlyosabb megbetegedés, mint nőnél, és a férfiak halálozási rátája több országban duplája a nőkének. A különbséget gyakran életmódbeli okokkal magyarázzák, például a férfiaknál gyakoribb a dohányzás és az alkoholfogyasztás. Ezek a tényezők ugyan valóban növelhetik a halálozási kockázatot, de a rendelkezésre álló adatok tükrében szerepük egyelőre bizonytalan.
A vadon élő állatoknál tapasztalható élethosszbeli és halálozási különbségek olyan biológiai tényezők szerepét valószínűsítik, amelyek az emberek esetében is számíthatnak. Szerepet játszhat például a nők hatékonyabb immunrendszere, ami talán az ivari kromoszómákhoz is köthető, vagy a nemek eltérő hormonális profilja, ami a nőknek nagyobb védelmet nyújt. Az erre vonatkozó ismeretek egyelőre hiányosak, azonban a nemek közötti biológiai, például élethosszbeli, mortalitási, immunitási különbségekért felelős tényezők kutatása közelebb vihet a betegségekkel és járványokkal szembeni eredményesebb védekezéshez is – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia közleményében.  
A PNAS-ban közölt cikk jelentős figyelmet kapott a nemzetközi sajtóban. Ismertette például a BBC, a CNN, valamint a The Times is.
Szerző

Megnyugtatja a csapatmunka a makákókat

Publikálás dátuma
2020.05.13. 14:13

Fotó: Sylvain Cordier/Biosphoto / AFP
Csökken a jávai makákók, de valószínűleg más fajok és az ember stresszhormonszintje, ha baráttal működnek együtt.
Megnyugtatja a fajtársakkal való együttműködés a makákókat – állapították meg osztrák és holland kutatók. A közönséges vagy jávai makákók (Macaca fascicularis) társas viselkedését vizsgáló kutatás eredményeit az Open Science című szaklapban mutatták be. Ezek szerint az állatok kortizol-, vagyis stresszhormonszintje csökken, ha együttműködnek egy hozzájuk barátságos csapattaggal.
A csimpánzoktól az oroszlánokig, a hollóktól a bölcsőszájú halakig vagy darazsakig számos állatfajnál megfigyelhető, hogy együttműködnek fajtársaikkal például a területük megvédésekor vagy vadászatkor. Ehhez egy sor kognitív képességre van szükségük, amelyek lehetővé teszik például partnereik felismerését és felmérését, mások térbeli közelségének tolerálását, cselekedeteik másokkal való összehangolását egy meghatározott cél érdekében úgy, hogy közben azt is tolerálniuk kell, ha a közvetlen nyereség esetleg kevesebb lesz. Az ilyen kognitív képességek szorosan összefüggnek fiziológiai folyamatokkal is, például a hormonális mechanizmusokkal. Ezek eddig még viszonylag kevés figyelmet kaptak – írta Martina Stocker, a Bécsi Egyetem kutatója és Jorg Massen, az Utrechti Egyetem szakértője.
A vizsgálatban 14 jávai makákót tanítottak be arra, hogy egyik társukkal közösen megoldjanak egy feladatot, és így földimogyoróhoz jussanak. Mindkettőjüknek meg kellett húznia egy kötelet, hogy a táplálék elérhető közelségbe jusson. Betanították őket arra is, hogy ráharapjanak egy speciális vattára. Az így szerzett nyálmintából a tudósok megmérhették az állatok kortizolszintjét az együttműködés előtt és után. Ebből kiderült, hogy a majmok kortizolszintje alacsonyabb volt a közös munka után, ha egy hozzájuk egy "baráttal" végezték azt: a közösen teljesített kihívás tehát megnyugtatta őket. Változatlan maradt viszont a stresszszint, ha egy olyan csapattaggal kooperáltak, amellyel nem voltak közelebbi kapcsolatban. Akkor alig csökkent a kortizolszint, ha a barát csak jelen volt, de nem dolgoztak össze. "Ez kizárja, hogy a kortizolszintet a barát puszta jelenléte csökkentené és kiemeli a szoros társas kapcsolatok jelentőségét" – mondta Stocker.
A tudósok abból indulnak ki, hogy az együttműködés nyugtató hatása lehet az oka a hosszú távú együttműködéseknek például a makákóknál, de valószínűleg más fajoknál és az embernél is.
Szerző

Magyar kutatók vizsgálnák, hogyan támadja az agyat a koronavírus

Publikálás dátuma
2020.05.13. 10:49
Képünk illusztráció
Fotó: Shutterstock
Egyre több a bizonyíték, hogy a SARS-CoV-2 nemcsak a tüdőt, hanem az idegrendszert és az agyat is megtámadja.
A Covid-19-et főként légzőszervi betegségként ismertük meg, de egyre több bizonyíték utal arra, hogy a fertőzés és annak hatásai más szerveket, köztük az agyat is súlyosan érinthetik. Dénes Ádám és kutatótársai a világon az elsők között vizsgálnák koronavírus-fertőzésben elhunytak agyát. Eredményeik a korábbiaktól eltérő kezelési módszerekhez vezethetnek – közölte az MTA. 
Súlyos tüdőgyulladás, lélegeztetés, krónikus beteg, többségében idős emberek halála – nagyjából ezeket a kulcsszavakat halljuk nap mint nap, amikor az új koronavírus okozta megbetegedések leggyászosabb kimeneteléről beszélnek. A vírust SARS-CoV-2-nek nevezték el, a betűszó első fele pedig a súlyos akut légúti tünetegyüttes (severe acute respiratory syndrome) rövidítéséből származik, ami még egyértelműbbé teszi, hogy a betegség hátterében elsősorban légzőszervi tünetek állnak. 
Ahogy azonban egyre több klinikai adat érkezik a betegségről, sokasodnak az arra utaló bizonyítékok, hogy az idegrendszer és az agy is érintett lehet a fertőzésben, és elképzelhető, hogy éppen a legsúlyosabb esetekben döntő jelentősége lehet az ilyen irányú kutatásoknak. Dénes Ádám, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet kutatója munkatársaival – köztük Hortobágyi Tibor neuropatológussal – arra vállalkozott, hogy feltérképezi az új koronavírus okozta fertőzés lehetséges agyi hatásait.

Vészhelyzeti üzemmód

Amikor valamilyen fertőzésen esünk át, a szervezetünkbe jutott idegen anyagok – legyen szó akár a baktériumok sejtfaláról, akár a vírusok örökítőanyagáról vagy fehérjeburkáról – gyulladásos reakciókat váltanak ki, és ezek hírét különféle gyulladásos faktorok formájában messzire viszi a keringés. Májunkban beindul az úgynevezett akutfázis-válasz, amely felkészíti szervezetünket a védekezésre. Azzal, hogy a szervezet átáll „vészhelyzeti üzemmódra”, számos, normál helyzetben kifogástalanul működő rendszerét kénytelen áthangolni. Többek között megindul számos gyulladásos faktor termelődése, megváltozik az autonóm idegrendszer és a neuroendokrin rendszer működése, a kiserek keringése és a véralvadási faktorok szintje. Hasonló folyamatok kevésbé látványos formában más betegségek esetén is végbemennek: például bizonyos krónikus betegségek – mint a magas vérnyomás vagy a cukorbetegség – eleve folyamatos stressz alatt tartják a szervezet gyulladásos rendszerét. Így nem véletlen, hogy egy átlagos influenzaszezonban is megnő a stroke-os és a kardiológiai esetek száma – vannak ugyanis, akiknél éppen egy vírusfertőzés gyulladásos folyamatai adják meg azt a többletterhelést, amelyet szervezetük már nem képes tolerálni.

Bejuthat az agyba

A szervezetben zajló gyulladásos változásokat megérzi az idegrendszerünk is, és egyes agyi központjaink – elsősorban a hipotalamusz – reakciója révén alakul ki a jól ismert betegségérzet, amely levertséggel, étvágytalansággal, lázzal és más megszokott tünetekkel jár. A vírusfertőzések hatása azonban ennél tovább is mehet. A gyulladásos faktorok túltermelődésének következtében olyan folyamatok is beindulhatnak, amelyek hatással lehetnek a légzés és a keringés agyi központjaira. Erre a jelenségre utalhatnak azok a klinikai megfigyelések, amikor egyes Covid-19-fertőzöttek légzése úgy omlott össze, hogy azt egyébként a tüdejük állapota nem indokolta volna. Másoknál nagyon alacsony véroxigénszint és vészesen lecsökkent légzőfelület esetén sem alakul ki légszomj. A gyulladásos folyamatok egészen szélsőséges esete az úgynevezett citokinvihar. A szisztémás gyulladás hatására bekövetkező hasonló folyamatok – beleértve a keringés összeomlását, a szívmegállást, a máj, a vese vagy egyéb szervek funkciózavarát, illetve különféle neurológiai tüneteket – baktériumok vagy vírusok okozta szeptikus állapotban is megfigyelhetők. Felmerül azonban egy még aggasztóbb lehetőség az efféle tünetek magyarázatára:
az, hogy a vírus bejut az agyba.

„Már a korábbi, világjárványt nem okozó, de veszélyes rokon koronavírusok, a SARS és a MERS esetében is kimutatták, hogy e kórokozók képesek idegrendszeri fertőzést okozni. Az új koronavírusnál pedig számos olyan tünet – például az íz- és szagérzékelés elvesztése, a fejfájás, a zavartság, a hirtelen fellépő láz vagy a stroke, a rohamok és görcsök – arra utal, hogy ez a vírus is rendelkezhet ezzel a képességgel” – idézte a közlemény Dénes Ádámot. 
Az agyi fertőzés eshetőségét az is növeli, hogy a vírus által belépési kapuként használt angiotenzin-konvertáz enzim-2 (ACE2) a tüdőn kívül megtalálható az erek falában és az idegrendszerben is. Ha pedig ez nem lenne elég, a vírusok körében egyáltalán nem szokatlan, hogy képesek az idegsejtek szinapszisain (összekapcsolódási pontjain) keresztül is terjedni. A herpeszvírusoknak ez jól ismert képessége, így alakulhat ki – szerencsére nagyon ritkán – egy látens herpeszfertőzésből agyvelőgyulladás, de az 1957-es ázsiai influenza (H2N2) vírusa is képes volt erre.

Agykutatók új kezelési módszerek nyomában

Egy súlyos világjárvány közepette, amikor a közvetlen életmentés és a fertőzésveszély csökkentése a legfontosabb cél, eddig érthetően világszerte kevesebb energia jutott arra, hogy az agyi hatásokkal foglalkozzanak. Egyre több patológus és intenzív terápiás orvos gondolja azonban úgy, hogy az e téren szerzett ismeretek komoly és közvetlen szerepet játszhatnának a gyógyításban. E reményeket alátámasztja az is, hogy Barabási Albert-László emberi és koronavírus-fehérjék kapcsolatain végzett hálózatelemzési kutatásai is arra utalnak, hogy az új koronavírus-fertőzésben jelentős lehet az idegrendszeri érintettség.
A neurobiológiai kutatások nemzetközi élvonalába tartozó Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben (KOKI) dolgozó Dénes Ádám és munkatársai Hortobágyi Tibor neuropatológussal együtt a világon az elsők között kezdték meg az előkészületeket és az engedélyeztetési folyamatot arra, hogy Covid-19-ben elhunyt betegek idegszöveti mintáit vizsgálják. Céljuk annak felderítése, hogy a vírus képes-e megfertőzni az idegrendszert, és ha igen, mely agyterületek lehetnek érintettek. Emellett azt is vizsgálják, hogy a vírusfertőzés okozta lokális vagy szisztémás gyulladásos folyamatok hogyan hatnak az agyra.
Ha sikerül feltárni a vírus agyi hatásainak mechanizmusait, elképzelhető, hogy egyes antivirális szerek az agyi vírusfertőzöttség mérséklésével is javíthatnák a betegek esélyeit. De így nyílhatna esély az új koronavírus által kiváltott agyi gyulladásos folyamatok célzott gátlására is – esetleg olyan gyógyszerekkel, amelyek más betegségek gyógyítására már forgalomban vannak, így biztonságosságuk már ismert. Ezenfelül a fertőzés és a társuló gyulladásos folyamatok hosszú távú idegrendszeri hatásainak vizsgálata kiemelten fontos lehet a betegek mentális állapotának megértése vagy a betegek rehabilitációja szempontjából, illetve annak megállapítására, hogy a fertőzés fokozhatja-e különféle agyi-érrendszeri vagy neurodegeneratív betegségek kialakulásának kockázatát – áll a Magyar Tudományos Akadémia közleményében.
Szerző
Témák
koronavírus agy MTA
Frissítve: 2020.05.13. 11:01