Magyar kutatók vizsgálnák, hogyan támadja az agyat a koronavírus

Publikálás dátuma
2020.05.13. 10:49
Képünk illusztráció
Fotó: Shutterstock
Egyre több a bizonyíték, hogy a SARS-CoV-2 nemcsak a tüdőt, hanem az idegrendszert és az agyat is megtámadja.
A Covid-19-et főként légzőszervi betegségként ismertük meg, de egyre több bizonyíték utal arra, hogy a fertőzés és annak hatásai más szerveket, köztük az agyat is súlyosan érinthetik. Dénes Ádám és kutatótársai a világon az elsők között vizsgálnák koronavírus-fertőzésben elhunytak agyát. Eredményeik a korábbiaktól eltérő kezelési módszerekhez vezethetnek – közölte az MTA. 
Súlyos tüdőgyulladás, lélegeztetés, krónikus beteg, többségében idős emberek halála – nagyjából ezeket a kulcsszavakat halljuk nap mint nap, amikor az új koronavírus okozta megbetegedések leggyászosabb kimeneteléről beszélnek. A vírust SARS-CoV-2-nek nevezték el, a betűszó első fele pedig a súlyos akut légúti tünetegyüttes (severe acute respiratory syndrome) rövidítéséből származik, ami még egyértelműbbé teszi, hogy a betegség hátterében elsősorban légzőszervi tünetek állnak. 
Ahogy azonban egyre több klinikai adat érkezik a betegségről, sokasodnak az arra utaló bizonyítékok, hogy az idegrendszer és az agy is érintett lehet a fertőzésben, és elképzelhető, hogy éppen a legsúlyosabb esetekben döntő jelentősége lehet az ilyen irányú kutatásoknak. Dénes Ádám, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet kutatója munkatársaival – köztük Hortobágyi Tibor neuropatológussal – arra vállalkozott, hogy feltérképezi az új koronavírus okozta fertőzés lehetséges agyi hatásait.

Vészhelyzeti üzemmód

Amikor valamilyen fertőzésen esünk át, a szervezetünkbe jutott idegen anyagok – legyen szó akár a baktériumok sejtfaláról, akár a vírusok örökítőanyagáról vagy fehérjeburkáról – gyulladásos reakciókat váltanak ki, és ezek hírét különféle gyulladásos faktorok formájában messzire viszi a keringés. Májunkban beindul az úgynevezett akutfázis-válasz, amely felkészíti szervezetünket a védekezésre. Azzal, hogy a szervezet átáll „vészhelyzeti üzemmódra”, számos, normál helyzetben kifogástalanul működő rendszerét kénytelen áthangolni. Többek között megindul számos gyulladásos faktor termelődése, megváltozik az autonóm idegrendszer és a neuroendokrin rendszer működése, a kiserek keringése és a véralvadási faktorok szintje. Hasonló folyamatok kevésbé látványos formában más betegségek esetén is végbemennek: például bizonyos krónikus betegségek – mint a magas vérnyomás vagy a cukorbetegség – eleve folyamatos stressz alatt tartják a szervezet gyulladásos rendszerét. Így nem véletlen, hogy egy átlagos influenzaszezonban is megnő a stroke-os és a kardiológiai esetek száma – vannak ugyanis, akiknél éppen egy vírusfertőzés gyulladásos folyamatai adják meg azt a többletterhelést, amelyet szervezetük már nem képes tolerálni.

Bejuthat az agyba

A szervezetben zajló gyulladásos változásokat megérzi az idegrendszerünk is, és egyes agyi központjaink – elsősorban a hipotalamusz – reakciója révén alakul ki a jól ismert betegségérzet, amely levertséggel, étvágytalansággal, lázzal és más megszokott tünetekkel jár. A vírusfertőzések hatása azonban ennél tovább is mehet. A gyulladásos faktorok túltermelődésének következtében olyan folyamatok is beindulhatnak, amelyek hatással lehetnek a légzés és a keringés agyi központjaira. Erre a jelenségre utalhatnak azok a klinikai megfigyelések, amikor egyes Covid-19-fertőzöttek légzése úgy omlott össze, hogy azt egyébként a tüdejük állapota nem indokolta volna. Másoknál nagyon alacsony véroxigénszint és vészesen lecsökkent légzőfelület esetén sem alakul ki légszomj. A gyulladásos folyamatok egészen szélsőséges esete az úgynevezett citokinvihar. A szisztémás gyulladás hatására bekövetkező hasonló folyamatok – beleértve a keringés összeomlását, a szívmegállást, a máj, a vese vagy egyéb szervek funkciózavarát, illetve különféle neurológiai tüneteket – baktériumok vagy vírusok okozta szeptikus állapotban is megfigyelhetők. Felmerül azonban egy még aggasztóbb lehetőség az efféle tünetek magyarázatára:
az, hogy a vírus bejut az agyba.

„Már a korábbi, világjárványt nem okozó, de veszélyes rokon koronavírusok, a SARS és a MERS esetében is kimutatták, hogy e kórokozók képesek idegrendszeri fertőzést okozni. Az új koronavírusnál pedig számos olyan tünet – például az íz- és szagérzékelés elvesztése, a fejfájás, a zavartság, a hirtelen fellépő láz vagy a stroke, a rohamok és görcsök – arra utal, hogy ez a vírus is rendelkezhet ezzel a képességgel” – idézte a közlemény Dénes Ádámot. 
Az agyi fertőzés eshetőségét az is növeli, hogy a vírus által belépési kapuként használt angiotenzin-konvertáz enzim-2 (ACE2) a tüdőn kívül megtalálható az erek falában és az idegrendszerben is. Ha pedig ez nem lenne elég, a vírusok körében egyáltalán nem szokatlan, hogy képesek az idegsejtek szinapszisain (összekapcsolódási pontjain) keresztül is terjedni. A herpeszvírusoknak ez jól ismert képessége, így alakulhat ki – szerencsére nagyon ritkán – egy látens herpeszfertőzésből agyvelőgyulladás, de az 1957-es ázsiai influenza (H2N2) vírusa is képes volt erre.

Agykutatók új kezelési módszerek nyomában

Egy súlyos világjárvány közepette, amikor a közvetlen életmentés és a fertőzésveszély csökkentése a legfontosabb cél, eddig érthetően világszerte kevesebb energia jutott arra, hogy az agyi hatásokkal foglalkozzanak. Egyre több patológus és intenzív terápiás orvos gondolja azonban úgy, hogy az e téren szerzett ismeretek komoly és közvetlen szerepet játszhatnának a gyógyításban. E reményeket alátámasztja az is, hogy Barabási Albert-László emberi és koronavírus-fehérjék kapcsolatain végzett hálózatelemzési kutatásai is arra utalnak, hogy az új koronavírus-fertőzésben jelentős lehet az idegrendszeri érintettség.
A neurobiológiai kutatások nemzetközi élvonalába tartozó Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben (KOKI) dolgozó Dénes Ádám és munkatársai Hortobágyi Tibor neuropatológussal együtt a világon az elsők között kezdték meg az előkészületeket és az engedélyeztetési folyamatot arra, hogy Covid-19-ben elhunyt betegek idegszöveti mintáit vizsgálják. Céljuk annak felderítése, hogy a vírus képes-e megfertőzni az idegrendszert, és ha igen, mely agyterületek lehetnek érintettek. Emellett azt is vizsgálják, hogy a vírusfertőzés okozta lokális vagy szisztémás gyulladásos folyamatok hogyan hatnak az agyra.
Ha sikerül feltárni a vírus agyi hatásainak mechanizmusait, elképzelhető, hogy egyes antivirális szerek az agyi vírusfertőzöttség mérséklésével is javíthatnák a betegek esélyeit. De így nyílhatna esély az új koronavírus által kiváltott agyi gyulladásos folyamatok célzott gátlására is – esetleg olyan gyógyszerekkel, amelyek más betegségek gyógyítására már forgalomban vannak, így biztonságosságuk már ismert. Ezenfelül a fertőzés és a társuló gyulladásos folyamatok hosszú távú idegrendszeri hatásainak vizsgálata kiemelten fontos lehet a betegek mentális állapotának megértése vagy a betegek rehabilitációja szempontjából, illetve annak megállapítására, hogy a fertőzés fokozhatja-e különféle agyi-érrendszeri vagy neurodegeneratív betegségek kialakulásának kockázatát – áll a Magyar Tudományos Akadémia közleményében.
Szerző
Témák
koronavírus agy MTA
Frissítve: 2020.05.13. 11:01

Tunguszka elszállt a Föld felett

Publikálás dátuma
2020.05.13. 10:30
A letarolt Telegráf-erdő
Fotó: Wikimédia
1908-ban történt a legnagyobb feljegyzett robbanás a Földön, amit egy űrből érkezett objektum okozott. A Tunguszka-eseményre most új magyarázat született.
1908. június 30-án, helyi idő szerint, reggel 7 óra után hatalmas robbanás történt Szibéria középső részén. Ez volt a tunguszkai esemény, melyet egy légkörbe belépő égitest idézett elő. Bár több mint egy évszázada vizsgálják a kutatók, még mindig rengeteg rejtély övezi – többek között az is kérdés, hogy miért nem találtak becsapódási krátert. Abban eddig is egyetértettek a magyarázatot kereső tudósok, hogy az eseményt egy olyan, az űrből érkezett aszteroida, meteor, vagy üstökösdarab okozta, amely végül nem csapódott be a földbe, hanem már a levegőben nagyrészt elégett. Azt is gondolták, ott felrobbant, erre utal, hogy nem találtak becsapódási kráternyomot és a meglelt meteoritdarabkák száma minimális. Orosz tudósok most a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society (Királyi Csillagászati Társaság Havi Értesítője) című folyóiratban jelentették meg új elméletüket: e szerint az égitest egy nagy vasmeteorit volt, amely miután látványos égi tűz- és hangjelenségeket mutatott be, visszatért a Föld légköréből az űrbe, vagyis nem robbant fel. Ennek ellenére 2000 négyzetkilométeres területen elpusztított az erdőt, 80 millió fát, azonkívül több száz rénszarvast megölt, és ha igaz, három ember is áldozatául esett az eseménynek. 
A cseljabinszki meteorit egy kisebb darabkája
Fotó: Didier Descouens / Wikimédia
Az öt orosz tudós matematikai modellezés alapján azt állítja, a jelenséget eddig nem sikerült ésszerű és kielégítő módon megmagyarázni. Három különböző nagyságú, egy 50, egy 100, és egy 200 méter átmérőjű testtel végezték a modellszámításokat. Ezek anyagául a legelfogadottabb elméletek szerinti anyagokat, a vasat, kőzetet, és a vízjeget tették meg. Az eredmények szerint az aszteroida egy 100-200 méter átmérőjű vasdarab lehetett, amely 10-15 kilométer magasságban száguldott a föld felett 72 ezer kilométer/órás sebességgel. 1200 kilométeres útja során belépéskori anyagának felét elvesztette, miután felszínének hőmérséklete több ezer fokos lett. A vas azonnal szublimálódott, gőz állapotba került, a részecskék pedig vasoxidként hullottak alá: az ennek során bekövetkező gyors tömegvesztés okozta a lökéshullámot, amely kidöntötte fákat. És így lehetett, hogy nem kerültek tömegesen nagyobb meteorit darabok a földre. „A modell megmutatja, hogy a Tunguszka-meteor teste nem lehetett kőből vagy jégből, mert ezek a darabok nem kapcsolódnak olyan erővel össze, hogy kibírják a légkörbe való belépéskor keletkező aerodinamikai nyomást, szétestek volna” – mondta Szergej Karpov a tanulmány egyik szerzője. Ez a verzió magyarázatot ad arra is, hogy az atmoszféra ,,beporosodott" Európa felett, ami éjszakai ragyogást okozott. A tudósok elismerik, hogy elméletük nem teljes, de a 2013-as cseljabinszki meteorrobbanás az mutatja, lehetséges, hogy egy olyan vasmeteor, amilyen a tunguszkai volt, ekkora pusztító lökéshullámot hozzon létre.

Robbanások

A tunguszkai esemény 1908. június 30–án reggel, helyi idő szerint 7 óra 13-kor Szibéria középső részén az Alsó-Tunguszka és a Léna folyó között egy a légkörbe lépett égitest tűzgömbbé vált, majd a felrobbant. A robbanás helyszínén legelő állatokat hamuvá égette, 30 kilométeres körzetben minden fát gyökerestül kitépett, a hangrobbanás a 65 kilométerre lévő település házainak ajtajait, ablakait betörte. A robbanás energiáját 10–20 megatonna TNT robbanási energiájával egyenértékűre becsülik. A cseljabinszki meteorrobbanás 2013. február 15-én egy légkörbe belépő, becslések szerint 17 méter átmérőjű, 10 ezer tonnás bolida (olyan meteor, ami a légkörben felrobbanva hangrobbanást kelt) erős fényjelenség és hanghatás kíséretében felrobbant. Az eseményt több videófelvétel is megörökítette, ami az egyik legjobban dokumentált meteorhullássá tette. A robbanás következtében mintegy 1200-an megsebesültek, és jelentős anyagi kár keletkezett. Hivatalos források azt közölték, hogy a meteor egy darabja 80 kilométerre Cseljabinszktól hullott le.

Szerző
Témák
meteor

A túl kevés, de a sok alvás is súlyosbíthatja a felnőttkori asztmát

Publikálás dátuma
2020.05.12. 15:31

Fotó: GARO/Phanie / AFP
Korábbi kutatások szerint az alvás minősége összefügg az asztma tüneteinek erősségével, egy új tanulmányból kiderült, a mennyisége is befolyásolja a beteg egészségi állapotát és életminőségét.
A túl kevés és esetenként a túl sok alvás is súlyosbítja a felnőttkori asztmát – derült ki az Allergiás, Asztmás és Immunológiai Megbetegedések Amerikai Kollégiumának (ACAAI) Annals of Allergy, Asthma and Immunology című szaklapjában megjelent tanulmányból.
"Korábbi kutatások arra jutottak, hogy a rossz minőségű alvás negatívan befolyásolja az asztma tüneteit a felnőtteknél. Tanulmányunk kimutatta, hogy az asztmás felnőttekre hasonlóan hat a túl kevés vagy néha a túl sok alvás is. A normál alvókkal összehasonlítva a keveset vagy sokat alvók esetében nagyobb azok aránya (45 százalékhoz képest 59, valamint 51 százalék), akik az elmúlt évben asztmás rohamot éltek át és tapasztaltak egészségi állapotuk miatt életminőség-romlást. Ezt az életminőség-romlást több napon át tartó gyenge mentális vagy fizikai teljesítmény jellemezte" – mondta el Faith Luyster, a kutatás vezetője.
A kutatás 1389, húsz évnél idősebb, asztmás felnőttet vizsgált. A résztvevők válaszai szerint a csoport 25,9 százaléka naponta legfeljebb öt órát, 65,9 százaléka 6-8 órát, 8,2 százaléka pedig legalább 9 órát aludt –írja az EurekAlert.org tudományos-ismeretterjesztő portál. A átlagos időtartamot alvókhoz képest a keveset alvóknak nagyobb eséllyel volt az elmúlt évben asztmás rohamuk, száraz köhögésük vagy volt szükségük kórházi ellátásra. Lényegesen rosszabb volt az egészségi állapotuk, életminőségük is. A túl sokat alvóknál nagyobb volt az esélye annak, hogy légzési nehézségek korlátozzák őket a testmozgásban, más szignifikáns eltérést a normális alvókhoz képest nem talált a vizsgálat.
Az asztmás betegek alvászavarai arra is figyelmeztethetnek, hogy a betegség nincs kellően kezelve – véli Gailen D. Marshall, az ACAAI tagja. Hozzátette, hogy eredményeik alátámasztják a beteg alvási szokásai ismeretének fontosságát.
Szerző
Témák
asztma alvás