Elhunyt Tóth Jenő, régi munkatársunk

Hosszú, súlyos betegség után, életének 71. évében elhunyt Tóth Jenő, lapunk egykori rovatvezetője és lapszerkesztője. Szűk családi körben helyezik örök nyugalomra.

Most már tudom, hogy jobban oda kellett volna figyelni, amikor meséltél. Azokból meg lehetne írni a Népszava egész újkori történetét, és segítenének most is, amikor már csak emlékezni tudunk rád. 45 évet töltöttél a lapnál, dolgoztál mindenféle munkakörben, ismertél szinte mindenkit. És azokban a sztorizásokban gyakran előkerült a gyermekkorod, a ceglédi évek éppúgy, mint egyik legnagyobb büszkeséged, a fiad, Péter. Nem mentség, csak magyarázkodás, hogy közben el kellett készíteni a lapot, figyelni kellett arra is. De abban sem volt soha hiba. Mindent tudtál az újságírásról, ha kellett, cikkeket írtál, ha meg úgy hozta a sors, akkor szerkesztettél. Hosszú éveken át te voltál az, aki a nyomdába küldés előtt még mindent ellenőriztél, rajtad múlott tehát, megjelenik-e másnap a Népszava. És a szerkesztők, újságírók, fotósok, tördelők nyugodtak lehettek, mert te biztos kézzel irányítottál és dolgoztál. Pedig tudjuk, közben hol itt fájt, hol meg ott, átvészeltél még egy infarktust is, de a gondok és bajok nem látszottak a munkádon. Az viszont biztos, hogy jobban oda kellett volna figyelni rád, miután – több mint három éve – megszűnt a lapszerkesztői munkakör, és te végképp nyugdíjas lettél. Hiszen azt, aki évtizedeken át újságot készít, elsősorban a munka élteti. És nehezen éli meg, ha tapasztalatára, tudására, a történeteire már

nincs szükség. Mondhatjuk, hogy most veled együtt elment egy darab a régi Népszavából, de ezzel inkább csak magunkat vigasztalhatjuk a veszteség miatt. Azért a veszteségért, ami 2017-es távozásoddal a lapot érte, és május 8-án, halálod napján visszafordíthatatlanná vált. Ez a dátum sokfelé a győzelem napja, bennünk meg ezentúl erősíti a hiányodat. Hogy volt egyszer egy nagyszerű ember és újságcsináló, akire mindig emlékezni kell.