Előfizetés

Erő és igazság

Az Európai Parlament (többségének) igaza van, de nincs ereje. A magyar miniszterelnök nagyon erős, de nincs igaza. Mindannyiunkat arra tanítottak, hogy bízzunk az igazság erejében. Az élet azonban újra és újra bebizonyítja, hogy az erő el tudja taposni az igazságot. Legalábbis átmenetileg, mert az igazság eltaposva is igazság marad, míg az erő idővel meggyengül, támad egy másik, amelyik legyőzi, hogy megkezdje a maga új harcát – a ragozástól függően az igazsággal vagy az igazságért.
Az EP a világjárvány idején is napirenden tartja a demokrácia magyarországi nyomorát, mert Európában vannak olyan politikusok, akik tovább látnak az orruknál. A járvány el fog múlni, a magyar szélsőjobb viszont egészen addig erős marad, amíg a liberális demokrácia hívei nem szedik össze magukat. Ennek elsőként Magyarországon kell megtörténnie. Az elkerülhetetlen folyamatot csak gyorsíthatják a rendszerellenes Facebook-bejegyzéseikért hajnalban előállított emberek esetei. Az igazság erővel taposása, a bekussoltatás ugyanis haragot, elszántságot és cselekvést vált ki. Csupa olyasmit, amitől a mi gyáva rezsimünk éppúgy fél, mint a tényektől és a humortól. (Szegények, nekik se egyszerű, bár segítségükre van a cinizmus.)
A rövid reggeli EP-vita két fő tanulsággal szolgált. A magyar rezsimet senki nem vette védelmébe, aki mellette szólalt föl, az is csak terelt, járványozott, kettős mércézett, de meg sem próbálta megmagyarázni, mire kell a végtelen és korlátlan felhatalmazás, miért jó a magyaroknak, ha a miniszterelnök egymaga dönthet mindenről. A másik tanulság az, hogy az elmúlt tíz évért a következő hétben fogunk fizetni. Vera Jourová, a Bizottság alelnöke zárszavában elmondta, hogy egy ideje már napi jelentéseket kap a magyarországi helyzetről, és folyamatosan vizsgálják, milyen területeken, mely esetekben tehetnek jogi lépéseket.
Sztálin a Vatikán befolyása kapcsán tréfásan megkérdezte, hogy hány hadosztálya van a pápának. XII. Piusz ezzel bökött vissza: „Mondják meg József fiamnak, hogy hadosztályaimmal majd szembetalálja magát a Mennyországban!” Bevethető katonai hadosztályai az Európai Uniónak sincsenek, viszont van valamije, amire a magyar miniszterelnöknek mindenképpen szüksége van, és ez – persze az örök üdvösség ígérete mellett – a pénz. A hétéves költségvetés vitája lesz az igazi csatatér, a dolgok ott fognak eldőlni. Oda majd nyilván felvonul a magyar kormányfő teljes illiberális vértezetében, és persze mi másra fog hivatkozni, mint a demokráciára, tisztességre, szolidaritásra, igazságra, egy csomó olyasmire, aminek hallatán Kövér Lászlót idehaza kiveri a víz.
Magyarországnak érdeke, hogy 2021-től is kapjon fejlesztési pénzeket, de az is, hogy ezt a miniszterelnök ne csúsztathassa azon melegében rokonai, barátai és üzletfelei zsebébe. A rezsim erejét tápláló csap elzárása rövid távon sokaknak fájhat, de végső soron az ország egészségét fogja szolgálni. Feltéve, ha az unió alkalmazza az egyetlen hatékony eszközét. A szavakon már mindenki túl van.

Félelemmaszkban

Szerintem Orbán Viktor... – pötyögik be lendületesen ellenzéki kommentelők, majd az állítmány előtt megtörik a gépelési lendület. „Hogy folytassam, hogy ne legyen baj? Folytassam egyáltalán? A családomat is vegzálhatják emiatt – miattam?” Az aggodalom jogos. Ugyan a miniszterelnök korábbi szíves közlése szerint „ők” soha nem vetemednének arra, hogy elhallgassák a velük egyet nem értőket, a rendőrség szolgálatkészen némítja az elégedetleneket, élve a járványtörvény adta felhatalmazással.   
Kedden facebookos véleményposztja miatt vitt el egy idős férfit (rémhírterjesztés gyanújával). A szegi ember bűne az volt, hogy diktátornak nevezte Orbánt, és kétellte, hogy észszerű lenne a járvány állítólagos tetőzése után egy nappal feloldani a korlátozásokat.   Szerdán a gyulai Kossuth Kör – egyébként momentumos – vezetőjét zsuppolták rendőrkocsiba, mert megosztotta Hadházy Ákos tényszerű bejegyzését, kiegészítve azzal az adattal, hogy Gyulán hány kórházi ágyat szabadítottak fel. A szegi esetben kimondta az ügyészség, hogy nem történt bűncselekmény, a férfi állításaira nem húzható rá a rémhírterjesztés definíciója. Gyulán is ez várható. De nem az a fontos, hogy az ügyészség – szereposztás szerint – a jó zsarut játssza.
Az üzenet maga az előállítási aktus. Hajnalban érkezik a rendőrautó és elviszi a véleménytettest – lehetőleg a szomszédok szeme láttára. Három óra múlva a teljes falu/társasház tudja, hogy Marinak, Bélának rendőrségi ügye van. Hogy okkal-e, vagy sem, az mellékes.

Az elhallgattatás újra része a hatósági eszköztárnak. Ha a félelemkeltési taktika beválik, egy ország nézheti szótlanul, hogy vezetői megszegik a szabályokat mondanak méretes baromságokat – és nemcsak koronavírus idején. De náluk nem kopogtat a rendőr. Veszítenivalónk csak nekünk van – és nem a körzeti kapitányságon töltött négy órára vagy a lefoglalt laptopra gondolok. 
A szólásszabadságunk a tét. Ha belemegyünk a játékba, ha magunk cenzúrázzuk véleményünket, ha még a közösségi médiából is eltüntetjük érzelmeinket, mondásainkat, akkor önként húzzuk magunkra a félelem maszkját, szájkosarát.

A civil jogvédelem, az összefogás lehetősége továbbra is adott, és mindenkit megillet. Ugyanúgy, mint a szabad szó joga. Mert nem csak hallgatni áll jogunkban – mondjanak bármit is a rendőrök.

Örülhetnénk

Az életben való érvényesülés az iskolapadban kezdődik, ezt a lehetőséget vették el ezektől a gyerekektől, és ez az az okozott kár, amiért a bíróság szerint kártérítés jár. Mi elfogadjuk és tiszteletben tartjuk a független bíróságok döntéseit, és bízunk benne, hogy az eddigi, évtizeden át tartó jogszerűtlen magatartás után végre jogkövetően állnak a felelősök is a gyöngyöspatai romákhoz. Nem kérünk se többet, se kevesebbet. 
A gyöngyöspatai Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke írta ezt év elején, miután kiderült, hiába a jogerős bírósági döntés, az alperesek (a helyi önkormányzat, az iskola, illetve a fenntartó tankerület) nem hajlandóak kifizetni a roma gyerekeknek megítélt 99 milliós kártérítést. A bírósági ítélet semmibe vételéhez a legmagasabb helyről érkezett segítség: Orbán Viktor szerint egy „etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül”. Bár az ügyészség utóbb elutasította a kormányfő ellen tett feljelentést, mi nyugodtan nevezhetjük kijelentését annak, ami valójában: gyűlöletre uszításnak.
A beinduló kormánypárti propaganda szerint „a cigány családok és tanulók csak eszközök ahhoz, hogy a kártérítési pert kezdeményező, »külföldről pénzelt alapítvány« elérhesse politikai célját”. Mintha a bíróságok nem arra alapozták volna a döntésüket, hogy a helyi általános iskolában fizikailag is elkülönítették a többiektől a külön osztályba járó roma gyerekeket, leckét szinte sosem kaptak, felelniük sem kellett, nem tartottak nekik informatikaórát, és így tovább. 
A hecckampány a Kúriát célozta, ahová az alperesek felülvizsgálati kérelemmel fordultak, hogy pénz helyett természetben – pótlólagos képzés formájában – teljesíthessék kártérítési kötelezettségüket, a helyi önkormányzat pedig az összeg mérséklését is kérte. A jog uralma egy döntés erejéig helyreállt: a Kúria kedden mindkét kérést elutasította. Örülhetnénk, ha nem tudnánk, hogy már készül a törvényjavaslat, amely lehetővé teszi, hogy ne kelljen pénzbeli kártérítést fizetni a hasonló ügyek miatt.