Bűnbakok járvány idején

Egy kritikus helyzetben – ilyen járvány is – a belső szorongás oldására az emberek jó része bűnbakot keres. Ő maga nem felelős a nehéz, kritikus szituációért, hanem csak a másik ember magatartása okozza ezt a szörnyű helyzetet! Ez jutott eszembe, amikor fiatalok egy csoportjának a facebookon terjesztett állításaival szembesültem. A járvány kitöréséért és terjedéséért ők az idős generációt okolják.

Ezzel kapcsolatban régi, gyerekkori emlékeim jutottak eszembe. Hárman vagyunk testvérek, a család szeretetben, bár nagyon szerény körülmények között élt az 50-es évek Budapestjén. A szüleink csak egy esetben szidtak le és büntettek meg minket: ha önzőek voltunk. Gyerekként nem értettem, hogy az önzés miért olyan nagy bűn, de már felnőttként tudom, hogy az.

Az ember, amikor megszületik, majd felcseperedik, éntudatra ébred: a gyerekember hamarosan rájön arra, hogy csak akkor tudja megszerezni magának a vágyottat, ha követelőzőn, önzőn viselkedik, oda sem figyelve a másik gyerekre. Csak az övé legyen a megkívánt játék vagy csokoládé, a másik testvér vagy gyerektárs ne részesüljön ugyanabból a földi jóból. De egy egészségesen fejlődő fiatalnak hamarosan rá kell jönnie, hogy a másik embernek ugyanolyan joga van a javakhoz és az élethez, mint neki. Felnőttként értettem meg szüleim bölcs nevelési módszerét! Ők tudták, hogy az önzésből gyűlölet lesz, a gyűlölet pedig ordas eszmékre, könyörtelen cselekedetekre késztet.

Az I. világháború katasztrófája után a Németországot is sújtó válság miatt magyarázatot és bűnbakot kellett keresni a tömegek lecsendesítésére. Hitler is elővette a felbőszült tömegek manipulálására, kábítására a történelem során rendre használt módszert: csupán fel kell mutatni minden fórumon a bűnbaknak kiszemelt embercsoportot. A felhergelt, gyűlölködő tömeg egy idő múltán magáévá teszi a vezér sugalmazott akaratát, és megállíthatatlanul elszabadul a pokol.

Aki énközpontú, önző módon él és gondolkozik, az a bajokban mindig másokat hibáztat és a másik emberre hárítja a felelősséget, vagyis bűnbakot keres. Élete során minden embert sokszor ér veszteség és sikertelenség, de tudatában kell lenni annak, hogy a sikertelenséghez a saját magatartás és cselekedetek is hozzájárulnak. Nem hibáztatható a veszteségért csak a másik, vállalni kell a saját szerepünket.

Mindannyian felelősek vagyunk a világjárvány létrejöttért. Hiszen kizsákmányoltuk a bennünket körülvevő környezetet, a természetet, önző magatartásunkkal gyorsítottuk földünk klímaváltozását, háborúkat vívtunk, és veszélyeztettük élhető világunkat. Meg kell értenünk a figyelmeztetést, hogy életvitelünkben gyökeres változásra van szükség a jövőben. Hiszem, hogy meg fog szűnni a járvány, és ez az önmérsékleten alapuló együttműködés, az összehangolt módon egymást segítők – az egészségügyiek, szociális munkások, szolgáltatók, önkormányzatok és a lakosság – közös sikere lesz.

A szerző a Nyugdíjasok Budapesti Szövetségének elnöke