A lap azt írja, súlyos vereség a jobboldali-nemzeti magyar kormány számára, hogy az Európa Bíróság jogellenesnek nyilvánította a budapesti menedékpolitika alapvető elemeit. Magyarország évek óta a bezárkózás és az elriasztás stratégiáját alkalmazza. A Bizottság már több szerződésszegési eljárást indított emiatt. Brüsszel tegnap arra figyelmeztetett, hogy a rendkívüli helyzetben elrendelt alapjogi korlátozásokat idővel hatályon kívül kell helyezni, főleg Magyarországon.
A magyar Helsinki Bizottság társelnöke, Pardavi Márta kijelentette, hogy a luxemburgi döntés alapján immár egyértelmű: a magyar menedékjog rendelkezései összeegyeztethetetlenek az európai joggal. Viszont a határozat igen fontos azok számára, akik a két tranzitzónában sínylődnek, nem beszélve a törvénytisztelő magyar polgárokról.
Merkel és Orbán 2015 óta az európai menedékpolitika két főszereplője, más-más oldalon. A kancellár a menekülthullám csúcsán segített magyar kollégájának, amikor nem zárta le a határt a Magyarországról érkező tömegek előtt. Ám soha nem bocsátotta meg a kormányfőnek, hogy az nem volt hajlandó végrehajtani a kvótadöntést. A gyakorlatiasnak tekintett német vezető azonban nem szakította meg a hivatalos kétoldalú kapcsolatokat.
Ennek több oka is lehet: Merkel tudja, hogy az év 2. felében, a német uniós elnökség idején szüksége lehet Orbánra a hosszú távú költségvetés, illetve bizonyos reformok jóváhagyásához. Azon felül attól tart, hogy ha határozottan kiközösíti a magyar miniszterelnököt, akkor azzal még inkább Oroszország, illetve Kína karjaiba tereli a politikust.
A magyar miniszterelnök várhatóan nem hagyja annyiban, hogy menedékpolitikáját elmarasztalta az Európai Bíróság. A riposzthoz előreláthatólag felhasználja, hogy a német alkotmánybírák a minap az EKB kötvényvásárlási programja ügyében meghirdették a nemzeti jog primátusát. Ezzel együtt nagy nemzetközi jelentősége van annak, hogy az EUB úgy foglalt állást: legfeljebb négy hétig szabad fogva tartani a menedékkérőket. Továbbá nem lehet minden vizsgálat nélkül elvetni a menedékkérelmeket, mondván, hogy annak benyújtója biztonságos 3. államon keresztül érkezett. Amúgy a két tranzitövezetbe most senkit sem engednek be a vírusjárvány miatt.
Ha Budapest ragaszkodik az eddigi kőkemény migrációs irányvonalhoz, akkor visszanyúlhat az Emberi Jogi Bíróság múlt novemberi verdiktjéhez, amely – az EUB tegnapi állásfoglalásával ellentétben – azt állapította meg, hogy nem minősül őrizetnek, ha korlátozzák a kérelmezők szabadságát. Az is megoldás lehet magyar részről, hogy a tranzitövezetekben, pár hét alatt zavarják le a vizsgálatot. Ám inkább abból kell kiindulni, hogy a magyar Alkotmánybíróság követi a karlsruhei kollégák logikáját és meghirdeti a nemzeti jog elsőbbségét.
Magyar szakmai körökben hosszabb ideje amúgy is vita van arról, hogy fenyegeti-e az állam szuverenitását, ha az európai intézmények bármiben diktálhatnak az Alkotmánybíróságnak. Brüsszel válasza az, hogy minden tag saját jószántából csatlakozott és engedte át nemzeti önállóságának bizonyos részét. A közeljövőben egyébként újabb kemény csörte valószínű Budapest és az unió között, mert az EU két évvel ezelőtt szerződésszegési eljárást indított a menekültválság hatására megszigorított magyar menedékpolitika miatt.
Az unió legfelsőbb ítélőszéke éppen akkor minősítette törvényellenesnek a menedékkérők fogva tartását a tranzitövezetben, amikor az EP vitájában politikusok bírálták a járvány miatt hozott felhatalmazási törvényt, amelynek alapján a rendőrség idáig csaknem 100 gyanúsítottat hallgatott ki, mivel azok állítólag álhíreket terjesztettek a ragályról. Az Európai Bíróság ítélete kötelező, és a brit közszolgálati média budapesti tudósítója, Nick Thorpe szerint megnyitja az utat, hogy elengedjék a két zónában lévő mintegy 300 embert, akiknek nagyjából a fele gyerek. 120-an már több mint egy éve vannak bezárva Röszkénél, illetve Tompánál. Viszont most a döntés miatt felül kell vizsgálni az egész magyar menekültpolitikát.
Simon Ernő, az ENSZ Menekültügyi Szervezetének nevében azt mondta, teljesen elfogadhatatlan és embertelen, hogy gyerekeket és más szempontból sérülékeny áldozatokat ennyi ideig bezárjanak. A luxemburgi állásfoglalás egyébként arról is rendelkezik, hogy az érkezőket, akik nemzetközi védelmet igényelnek, legfeljebb csupán 4 hétig lehet feltartóztatni a határon. Utána másutt kell elhelyezni őket az országban. Továbbá ha nem tudnak megélni, akkor pénzt kell adni nekik az ellátáshoz. Az egész ügyet kirobbantó két család ügyvédje, Pohárnok Barbara úgy látja, hogy ezek után ki kell engedni mindenkit, akit jogsértő módon korlátoznak szabadságában a tranzit létesítményekben. Ha nem ez történik, akkor a jogász szerint bíróságok útján kényszeríteni fogják a magyar államot.
A magyar kormány úgy látja, hogy semmi gond sincs a tranzitövezetekkel, de ezt az Európai Bíróság most másként ítélte meg, nem beszélve az emberi jogi szervezetekről, amelyek már jó ideje kifogásolták az ottani, elfogadhatatlan állapotokat. A két létesítmény nem több pár sor konténernél, köztük murvával felszórt utakkal, egy játszótérrel és egy aszfaltozott résszel, rajta futballkapukkal és kosárpalánkkal. De kívülről 3-4 méter magas szögesdrót veszi körül az egészet. Szerbia felől egy forgókapun lehet bejutni, illetve amióta beütött a koronavírus, már ott sem.
Akit már beengedtek, az bármikor visszatérhet Szerbiába, de akkor elveszti a jogát a menedékkérelemre. Észak felé, az országba csak akkor lehet továbbmenni, ha a beadványra kedvező válasz érkezik, ami nem túl gyakran fordul elő. Az esetek többségében az a verdikt, hogy az illető biztonságos 3. államon keresztül jött, ezért ügyében Magyarország nem illetékes. Az Orbán-kormány szerint ez a hozzáállás megfelel az európai jognak. Az érvek között szerepelt, hogy hasonló létesítmény van pl. a frankfurti repülőtéren, amúgy pedig az ország az EU határait védi.
Emberi jogi szervezetek ugyanakkor nem csupán azt nehezményezik, hogy a menekülteket őrizetben tartják, hanem a körülményeket is szóvá teszik. Így azt, hogy jó párszor megtagadták az élelmet az elutasított kérelmezőktől. De most mindennek a gyakorlatnak vége, így döntött az Európai Bíróság.
Nem csak Magyarországot érinti, hogy az Európai Bíróság megállapította: fogva tartást jelent, ha migránsokat kényszerítenek egy tranzitzónába – hangsúlyozza a kommentár. Aki elmenekül hazájából, hogy Európában keressen menedéket, az nem bűnöző. De az sem számít annak, akit ki kell toloncolni, még akkor sem, ha bizonyos körülmények között átmenetileg be lehet zárni. Az unió bírósága most úgy foglalt állást, hogy az őrizethez bizonyos jogcím kell, és nem lehet korlátlan ideig fenntartani.
Azon kívül, és ennek magától értetődőnek kellene lennie: minden érintettnek joga van a hatékony jogvédelemre. Magyarország és Szerbia között, a senki földjén is érvényesülnie kell a jognak. A magyar hatóságoknak meg kell vizsgálniuk minden beadványt, és nem alakíthatják úgy a határozatokat, hogy az illetők számára ne kínálkozzon többé semmiféle jogi út. Immár az is egyértelmű, hogy a kérelmet nem lehet azzal visszautasítani, hogy a benyújtó biztonságosnak nyilvánított 3. államon keresztül érkezett.
Alighanem most erősödik a kormányokra a nyomás, hogy ne engedjék be a menekülteket Európába, hanem már a külső határokon döntsék el, jogosultak-e azok az oltalomra. Mármint az az ország döntse el, amelyben először lépett európai földre. De még jobb volna mindezt a Földközi-tenger túlsó oldalán elintézni, mert akkor a szerencsétlenek nem kényszerülnek odüsszeiára. Ez azonban csupán elmélet, de a luxemburgi ítélet mindenkire vonatkozik.
Az újság jó irányba tett lépésnek nevezi, hogy az Európai Bíróság megbélyegezte a menedékérők internálását, de az elemzés további intézkedéseket sürget, bár egyelőre mindenképpen fel lehet lélegezni. A magyar kormány ugyanis erőteljes figyelmeztetést kapott, miután már alig-alig tartja magát menekültügyen a nemzetközi normákhoz.
Ám kérdéses, hogy az Orbán-kabinet eleget tesz-e a döntésnek. Hiszen Orbán éppen most csikarta ki, hogy dektérumokkal vezethesse országát. Az igazságszolgáltatásra kemény nyomás nehezedik. Azon kívül tavaly az Európai Emberi Jogi Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a fogva tartás nem okvetlenül minősül a szabadság megvonásának.
Arról nem beszélve, hogy Európában több nemzeti bíróság is jó pár ítélettel lenyomta a menedékvédelem szempontjait. Ez pedig nem csupán Magyarország kezére játszik. Sok más állam is kitoloncolásokkal igyekszik távol tartani a menekülteket. Az EUB most másfajta jelzést küldött, ám ez nem elegendő a fordulathoz.
A Bizottság igazságügyi biztosa úgy kommentálta a rémhírterjesztés miatt elrendelt két előállítást, hogy a legutóbbi magyar rendelkezések egy sor aggodalomra adnak okot, az adatvédelemtől a munkajogig. Reynders megjegyezte, hogy ő és a munkatársai az elriasztó hatást is figyelik, amikor arról érkezik hír, hogy miként alkalmazzák a magyar hatóságok az álhírek ellen hozott jogszabályt. Ennek érdekében Brüsszel a helyszínről szerez be információkat a tényleges helyzetről. Mert tudni akarja, hogy pontosan milyen következményekkel járnak az eljárások, illetve a hozzájuk kapcsolódó hivatalos közlések. Kifejtette továbbá, hogy a nyomásgyakorlás igazi veszély lehet a szólás- és sajtószabadság szempontjából.
A magyar hivatalosságok viszont nem látnak semmi kivetnivalót a két ügyben. Lásd Gulyás Gergely sajtótájékoztatóját, miszerint hogy elengedték a két érintettet, az a törvény erejét igazolja. Varga Judit ugyanakkor azt írta a Facebookon: senki sem állíthatja, hogy a szólásszabadság része, ha valaki szándékosan álhíreket tesz közzé. A portál azonban azt tanácsolja a magyaroknak, hogy legyenek óvatosak, amikor bármit publikálnak a közösségi hálón, mert lehet, hogy hamar kopogtat náluk a rendőrség. Ilyen okokból már több tucat ember ellen folyik eljárás, és a vége többéves börtön lehet számukra.
Az egyik tegnapi érintett, Csóka-Szűcs János azt mondta a Politico munkatársának, hogy olyan országban szeretne élni, ahol elmondhatja a véleményét és ezért nem küldik rá a rendőröket. Idáig egyébként csupán azt tapasztalta, hogy ha valami olyat írt, ami nem tetszett a helyi nacsalnyikoknak, akkor azok csak telefonon figyelmeztették, hogy nem kéne. De már az is megtörtént, hogy valamilyen, nem megfelelőnek tartott bejegyzés miatt az illető elvesztette az állását. Hogy a másik friss ügyben a rendőrség közzétette a felvételt, amely azt mutatja, amint a gyanúsítottat beviszik, nos, az a bírálók szerint a megfélemlítést szolgálta. Miközben már sokan így sem merik nyilvánosan elmondani, amit gondolnak.
Kapronczay Stefánia, a TASZ ügyvezetője úgy értékelte, hogy a két férfi csupán élt a szabad véleménynyilvánítás jogával. A hatóságok viszont a bűnügyi eljárás szabályai szerint jártak el, ami nyilvánvalóan túlzás.
A lap arról ír: Varga Judit ugyan még a múlt hónapban azt bizonygatta, hogy a rémhírterjesztésért újabban előirányzott ötéves szabadságvesztés arányos, és alkalmas a járvány miatt szükséges intézkedések megvédésére a dezinformációs kampányokkal szemben. Valamint hogy a törvény nem vonatkozik arra, amikor valaki a kormányt bírálja, vagy feltételezésekbe bocsátkozik. Hát, ami a héten történt, az éppen nem ezt bizonyítja. A rendőrség igencsak keményen lépett fel a vélt bűnösökkel szemben. De mit csináltak azok, túl azon, hogy Orbán kritizálták?
Facebook-bejegyzéséért két ember otthonát átkutatták, laptopokat koboztak el, mindkettőjüket bevitték a rendőrségre, ujjlenyomatot vettek tőlük és kihallgatták őket. Egyikük annyit tett, hogy a közösségi médián keresztül szót emelt a biztonsági intézkedések lazítása ellen. De hol itt az álhírterjesztés? Azt üzente a miniszterelnöknek, hogy az egy kegyetlen zsarnok, de jegyezze meg, hogy idáig még minden diktátor megbukott. Alkalmas ez a bejegyzés a „ragály elleni védekezés sikerének megakadályozására”? Az ügyészség nemmel válaszolt és elengedte az érintettet.
A hírügynökség jelzésértékűnek tekinti, hogy Gulyás Gergely szerint Orbán Viktor a jövő hónapban visszaadhatja különleges jogkörét, vagyis a hatalom reagál a hatalmas nemzetközi bírálathullámra. Az ellenoldal szerint a kormányfőnek adott felhatalmazás aggályokat vetett fel az egész európai demokrácia jövőjét illetően. A cikk idézi a jogállamért felelős bizottsági alelnököt, aki tegnap arról beszélt az EP magyar vitájában, hogy az Orbán-kabinet által hozott korlátozások elriasztó hatással járhatnak egy olyan országban, ahol már amúgy is gond van a jogállammal és az uniós értékek betartásával.
A kelet-európai államok a rendszerváltás óta a legnagyobb gazdasági visszaesés felé botladoznak, pedig a térség idáig az unió leggyorsabban növekvő része volt. A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy az első negyedévben megfeleződött a magyar, a lengyel és a román fejlődési ütem, a csehek és a szlovákok esetében pedig már átment negatívba. Mindez azzal függ össze, hogy az euroövezet példátlan nehézségek elé került, ami kihat a keleti iparra is. Így még a lengyeleknek 4,3 százalékos recesszióra kell felkészülniük, pedig a Bizottság szerint övék a régió legrugalmasabb gazdasága. Az összeállítás idézi Csányi Sándort, aki U-alakú kilábalást jósol, ami azt jelenti, hogy ha gyorsan magához tér az eurozóna, az nagyot lendíthet Magyarországon is.
Az EBRD fő közgazdásza hozzáteszi, hogy a járvány enyhülése után az új tagok várhatóan nagyobb tempót produkálnak, mint a nyugati tagállamok, amelyeket be kell hozniuk. Azon kívül ők a baj bekövetkeztekor gyorsabban reagáltak, mint például a franciák, spanyolok vagy a britek. Ezért lényegesen kevesebb a halottjuk. De ehhez az is kellett, hogy őket később érje el a fertőzés, mint, mondjuk, az olaszokat, tette hozzá Javorcik.
Fokozódik a kelet-nyugati törés veszélye, mert több közép-, illetve kelet-európai ország úgy érzékeli, hogy a nyugati szövetségesek megfeledkeztek róla a vírusválság során. Brüsszelt ugyanakkor nyugtalanítja, hogy Kína egyre aktívabb a térségben. Peking már 2 milliárd eurós szerződést írt alá Magyarországgal a Budapest-Belgrád vasút korszerűsítéséről. Pont akkor, amikor a magyar gazdaság hanyatlani kezdett a Covid-19 miatt. A cél azonban az, hogy létrejöjjön a kapu a Pireuszon keresztül érkező kínai áruk számára.
Az új tagok attól félnek, hogy ők lesznek az új segélycsomagról zajló tárgyalások nagy vesztesei, és sokkal kevesebbet kapnak majd a kohéziós alapokból. A régió ugyan eddig viszonylag szerencsésen vészeli át a járványt, de a gazdasági kihatások így is riasztóak. Az ipar már az év elején erősen lelassult, mivel megszakadtak a kínai beszállítói láncok. Különösen kedvezőtlenül érintette ez a magyar, szlovák és román autógyártást. A recesszió 2. hulláma márciusban következett be, mivel visszaesett a nyugati gazdaság.
A BNP Paribas fő közgazdásza azt magyarázza, hogy ezek az országok szépen gyarapodtak az utóbbi években, zárkóztak fölfelé, de most jött a kemény ébredés. Kidolgoztak ugyan mentőcsomagokat, és a jegybankok is segítenek, követve az EKB példáját, csak éppen az eszközök nem mérhetőek a nyugati szinthez. Így egyesek most tárt karokkal fogadják Kínát, mások azonban Európa másik feléhez igazodnak. Bulgária és Horvátország gyorsítja az euró bevezetésének folyamatát.
Beperli Ausztriát az Európai Bíróságnál a Bizottság a keleti vendégmunkásoknak fizetett gyerekpótlék megrövidítése miatt. Az osztrák kormány 100 millió eurót kívánt megtakarítani azzal az indoklással, hogy jogtalan előnyt élveznek azok a magyarok, románok, lengyelek, szlovákok, akik az országban dolgoznak ugyan, de a családjuk nem jött velük. Odahaza ugyanis sokkal alacsonyabbak a megélhetési költségek. Ezért a juttatást egy éve az adott keleti tagállamokban érvényes árszinthez kötötték.
Brüsszel azonban diszkriminatívnak tartja az eljárást, mivel az érintett munkavállalók Ausztriában fizetik az összes adót, járulékot, ezért nem kaphatnak kevesebbet, mint azok, akik a gyerekükkel együtt települtek át osztrák földre. Továbbá az intézkedés nem vonatkozik azokra az osztrákokra, akik hivatalos kiküldetésben keleten dolgoznak, pedig a helyzetük hasonló.
