Idén nem kell útlevél

Publikálás dátuma
2020.05.16. 18:00

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Hiába intenek óvatosságra a szakemberek, a légitársaságok már most a legkülönbözőbb akciókkal tervezik járataik újraindítását. Aki már a következő hónapban repülne, annak azonban nem árt alaposan utánanézni a célország szabályainak, nehogy már a repülőtéren visszafordítsák, vagy több száz euróért kelljen koronavírustesztet csináltatnia. A lapunknak nyilatkozó, életvitelszerű utazók abban bíznak, a járvány hatására végre visszaszorul az olcsó tömegturizmus, és új, hazai úti célokat is felfedeznek maguknak az emberek.
Igazi panaszáradat olvasható néhány zárt, utazástémájú Facebook-csoportban, mert egyelőre nem kapták vissza pénzüket a légitársaságoktól azok, akiknek a járvány miatt törölték a járatukat. A hoppon maradt utasok most egymást kérdezgetik arról, ki milyen értesítést kapott, de sokan egyáltalán nem tudják elérni a légitársaságot. Egyikük arról ír: június elején Spanyolországba utazna utazási irodával, még nem törölték a járatot, sőt állítólag az utasok közül senki nem mondta vissza a nyaralást. Ha arra várnak, hogy töröljék a repülőjáratot, 40 százalék kötbér az utazási irodánál maradhat, ha nem várnak a visszamondással, a repülőjegy ára megy a levesbe. A magyar jogszabályok szerint, amennyiben egy utazási iroda által szervezett út lehetetlenné válik, 14 napon belül vissza kell téríteni az összeget az utasoknak. Molnár Judit, a Magyar Utazási Irodák Szövetségének elnöke viszont korábban arról beszélt a Népszavának, ez a pénz most nincs az utazási irodáknál, hiszen ők is szállásokat, repülő- vagy hajójegyeket vásároltak belőle. Szorult helyzetbe kerültek tehát az utasok és az irodák is. „Nekem augusztusra van egy New York-i szállásom, de nem vettem meg a repülőjegyet és senkinek nem is ajánlom, hogy most jegyet vásároljon, amíg nem látjuk, hogy egyáltalán mikor lehet majd utazni. Semmi értelme elmenni bárhova, ha ott 2 hétig hatósági karanténban kell ülni vagy méregdrágán teszteket csináltatni” – tanácsolja Kisgyörgy Éva (Travellina.hu), az ország egyik vezető és első utazó bloggere, aki eddig 138 országban fordult meg és blogjában 24 éve oszt meg leírásokat, gasztroélményeket és persze hasznos fortélyokat. Éva március közepén jött haza Chiléből, ott további egy hónapot töltött volna, de a vírus miatt meg kellett szakítani az utat. „Elég sok, országon belüli fapados repülőjegyet buktam el, de ezzel nem lehet mit kezdeni, jobb ezt gyorsan elengedni, és nem bosszankodni rajta, mert az ember belebolondul” – mondja. Vigh Bori digitális nomád, író, a Backpacker.hu bloggere, úgy véli, valamennyire szolidárisnak kell lenni a cégekkel, hiszen ők is próbálnak megkapaszkodni, hogy ne kelljen csődöt jelenteniük. A legtöbben éppen ezért a törölt járat esetében nem is pénzt, hanem kupont kaptak, amit később repülőjegy-vásárlásra felhasználhatnak. „Kérdés persze, hogy ki mennyire engedhetni meg magának, hogy most várjon akár több százezer forintra” – mondja Bori. Ha nincs a pandémia, ő most Kolumbiában lenne, onnan hajózott volna Lisszabonba, majd Mallorcán beszélt volna egy konferencián, ezt követően pedig Hollandiában egy hónapos kurzuson vett volna részt. Persze minden elmarad.

Menekülés a csőd elől

A légitársaságok egyébként a lehető leghamarabb igyekeznek újraindítani a járataikat, ennek egyik nyilvánvaló oka, hogy így általában akkor sem kell visszafizetniük a már megvásárolt jegyek árát az utasoknak, ha ők úgy döntenek, nem repülnek. A foglalás utas általi törlése esetén ugyanis a viteldíjat csökkentik a törlési díjjal, ami gyakran több, mint amennyibe egyáltalán a repülőjegy került, így végül egy forint sem jár vissza az utasnak. Az Emirates már május 21-től 8 ország 9 városába folytatja a menetrend szerinti járatokat, a Ryan­air kicsit óvatosabb ugyan, de július 1-jétől ők is azt tervezik, a megszokott menetrend 40 százaléka újraindul, ha feloldják az Európai Unión belüli közlekedési korlátozásokat. Érdemes azonban óvatosnak lenni a repülőjegy-vásárlásokkal, mert attól, hogy jegy van és repül a gép, még nem biztos, hogy egyáltalán beengedik a külföldieket az országba. A légitársaság pedig nem fizet kárpótlást, ha a reptérről fordítanak vissza bárkit. A társaságok egyébként nagy bajban vannak a kieső forgalom miatt, az Index szerint a British Airways nemrég bejelentette, hogy a dolgozói csaknem harmadát ki kell rúgnia, ami nagyjából 12 ezer embert jelent. A Lufthansánál körülbelül tízezer embert terveznek kirúgni. Az olasz Alitaliát a nyárra teljesen államosítják. Lapunk megkereste a WizzAirt és kiderült: ők már májustól újra repülnek Athénba, Birminghambe, Madridba, Berlin Schönefeldre, Marosvásárhelyre, Liverpoolba és Tel-Avivba is. Mint írták, a járatok újraindítása elsősorban az utazási korlátozások feloldásától függ, de úgy látják, az év végére elérik a kapacitásuk 60-70 százalékát. A törölt járatok esetében az utasok WIZZ-számlájára a cég automatikusan jóváírja a viteldíj összegének 120 százalékát, amelyet 24 hónapon belül használhatnak fel. Kérhető a viteldíj visszatérítése is, de mivel erre most minden korábbinál nagyobb az igény, ez hosszabb időt vesz igénybe. Arra a kérdésre, hogy eddig hányan igényelték vissza a pénzt azért, mert törölték a járatukat, nem kaptunk választ a társaságtól, mivel „a járattörlésekre vonatkozó adat bizalmas üzleti információnak minősül”. Sokan most a repülés helyett inkább az országon belül mozognak és másokat is erre biztatnak. Éva is próbálja megmutatni olvasóinak, hogy itthon is léteznek fantasztikus helyek, ahová legalább olyan érdemes ellátogatni, mint külföldön bárhová. „Az emberek többségének fogalma sincs, milyen izgalmas helyek, túraösvények vannak itthon, és az olvasói visszajelzések is azt mutatják, hálásak, ha valaki segít nekik ebben eligazodni. Én mindennap teszek ki új tartalmat a blogra” – mondja. Az idei nyáron szerinte a hazai turizmust kell támogatni, ha ez sikerül, az adhat némi megkönnyebbülést a nehéz helyzetbe került vendéglátó- és szolgáltatóiparnak. Ezzel a gondolattal Vigh Bori is egyetért. Ő az elmúlt 7 évben hetente vagy havonta más-más ország más-más városát hívta az otthonának, az év elején épp Thaiföldről tért haza, már akkor érezte, nagy bajok lesznek. „Idén már valószínűleg nem megyek külföldre, inkább Magyarországon belül utazom, hogy ezzel is segítsem a hazai turizmus fellendülését. Most látható az is, milyen pozitív környezeti hatása lehet annak, ha nem utazunk – és mennyivel lassabban terjedhetnek így a vírusok. Tudom, hogy néhányan már tervezgetnek, külföldi utazásra készülnek, én még ezzel nem számolok. Most az aggaszt, hogy mikor láthatom újra azokat a barátaimat, akik Balin, Új-Zélandon vagy Brazíliában ragadtak” – teszi hozzá Bori.

Ideje újratervezni!

Éva és Bori is abban bízik, a pandémia hatására változik majd az utazáshoz való hozzáállásunk is. Örömteli lenne például, ha a járvány után csökkenne a nagy tengerjáró hajók száma és forgalma is, hiszen ezek még a repülőgépeknél is jobban szennyezik a környezetet. „Azt sem tartom feltétlenül rossznak, ha a járvány után kevesebb olcsó fapados járat lesz. Bár annyiban hasznosak, hogy lehetővé teszik sok alacsonyabb jövedelmű családnak az utazást, sajnos ezt a lehetőséget sokan csak arra használják, hogy elrepüljenek 1-2 napra, mondjuk, Milánóba vagy Londonba, ott gyorsan kattintsanak pár képet és már jöjjenek is haza. Ez nem igazi élmény az utazónak, mert nem tudja meg, milyen az élet az adott helyen, és az országnak sem, hiszen semmit nem tesz hozzá a helyi gazdasághoz. Célszerűbb a rövidebb szabadságokat, hétvégéket itthon tölteni és inkább egy-két hétre utazni külföldre. Érdemes lenne változtatni azon is, hogy mindig mindenki ugyanoda megy, hiszen ez is rendkívül megterhelő az adott városoknak, lásd Velence vagy Barcelona tömegturizmusa. Arra biztatnám az embereket, merjenek új helyeket felfedezni és ne csak azokat nézzék meg, amiknek fotóit már ezer helyen látták. Utazzunk lassabban, felelősebben, ne csak felszínes élményeket keresve” – emeli ki Éva. „Nagyon remélem, hogy váltás lesz az utazás módjában, repülőgép helyett esetleg a vonatot preferálják majd” – bizakodik Bori. Ugyan ők még óvatosak, vannak, akiket a koronavírus sem tarthat vissza. Ilyen például Csonka Gábor, a Vándorboy.com blog szerzője, aki 12 éven keresztül stoppolt végig 155 országon. „Én mindig utolsó pillanatban veszek jegyet, így repülőjegyet nem buktam el, de már júliusban utazni fogok, méghozzá Grúziába, Örményországba. Ezt követően pedig Pápua Új-Guineába” – sorolja. Ő nem bánja, hogy néhány hónapra meg kellett állnia, hiszen végre volt ideje azokra a feladatokra, amiket eddig maga előtt görgetett, de már tervezi az új utakat. Csoportokat is visz külföldre, télen idén sem marad el a Burma-, Laosz-, Kambodzsa-, Vietnam-, Thaiföld-túrája.  

Minőségi ugrás várható

Kisgyörgy Éva blogjában turisztikai szakértőket is kérdezett arról, mikor tudunk majd ismét utazni és miképpen változhat meg az utazás a járvány hatására. Révész Róbert, a Turizmus Kft. nemzetközi igazgatója úgy véli, hosszú távon lesz egy minőségi ugrás az utazásban. Egyfelől a megszűnő – bezáró turisztikai szolgáltatók, másfelől az emberek óvatossága ­miatt kevesebben fognak utazni, és az egészségügyi biztonságuk érdekében többet lesznek hajlandóak költeni. „A jelenlegi gazdasági helyzetet figyelembe véve rövid-közép távon csökken az utazók száma (fokozottan igaz lesz ez olyan országokra is, mint Magyarország), és elsősorban a közeli országokat fogják felkeresni azok, akik elindulnak. Horvátország, Szlovénia lesz az egyik nagy nyertese a nyári utazásoknak (ha megnyitják a határokat addig), hiszen mindkét országnak van tengerpartja, közel van, könnyen haza lehet térni, ha bármi történik. Jobban meg fogják gondolni az emberek, hová mennek, és sokkal tudatosabban, odafigyelve fognak desztinációt választani” – részletezi. Méhész Zsuzsa idegenforgalmi szakember, idegenvezető már nem ilyen optimista, ő sötétebb jövőt jósol az utazóknak. Szerinte talán jövőre utazhatunk ismét. „Spanyol­ország idén zárva, az olaszok talán jövő tavasszal nyitnak, Csehországban kétéves határzárról beszélnek. A fő munkaterületem az USA, ott most rosszul állnak a dolgok, sejteni sem lehet, mikor nyílik ki újra. A helyzet gyorsan változik, két hétre sem lehet előre látni most.”
Szerző
Frissítve: 2020.05.25. 13:45

Élet egy tető nélküli házban

Publikálás dátuma
2020.05.10. 18:18

Fotó: Béres Márton / Népszava
Van, aki néhány ezer forinttal, más építőanyaggal vagy épp a munkájával igyekszik segíteni azon a monori családon, akiknek két hete égett le az otthona, és most tető híján azért imádkoznak: csak ne essen az eső! A segédápolóként dolgozó édesanyát a betegek vigasztalták a kórházban, párja pár nap alatt őszült meg a sokktól. Ismerősök és idegenek próbálják támogatni őket, hiszen a felújítás több millió forint is lehet. Történetük megmutatja, gyakran azok adnak a legtöbbet, akiknek a legkevesebb van.
Napon sütkérező macskák, szabadon szaladgáló tyúkok és kismalacok, békésen heverésző kutyák – mindennapi életkép egy vidéki, állattartó családi tanyán. A ház jelenlegi állapota azonban megtöri a harmóniát. Egyelőre ismeretlen okok miatt ugyanis tűz ütött ki a monori családi otthonban és a tető teljesen leégett. Lippert Ágnes és párja, Móni Márton, valamint kamasz gyerekeik most azért imádkoznak, csak eső ne jöjjön, mert akkor beomlik a födém és minden odalesz. „Ha bármi tönkremegy, lehet pótolni, de az életet nem lehet. Örülünk, hogy nem esett bajunk. A tűz éjszakáján hajnali háromkor a tizenhat éves fiam, Milán ébredt arra, hogy sárga fény szűrődik be az előszobából, a kazánház felől. Akkor már elég nagy tűz volt. Azonnal keltett minket, és kiszaladtunk a házból, hívtuk a tűzoltókat, de ők sokára értek ki, addigra égett az egész tető. A párom slaggal próbálta volna oltani a tüzet, de mivel a szivattyú is tönkrement, nem jött víz a csapból” – emlékszik vissza Ágnes. Ezek után a tizennégy éves lányával, a fiával, valamint a párjával és annak fiával az utcán állva nézhették csak, ahogy lángol az otthonuk. A kazánházban most hamu teríti be az elszenesedett használati tárgyakat és a leroskadt fagerendákat. Belépni veszélyes, de az egyik szeméthalmon most is békésen nézelődő tyúkot és a ki-be somfordáló fekete kiscicát cseppet sem érdekli.

Minden forint számít

A családnak és az állatoknak szerencsére nem esett baja a tűzben. Biztosítás azonban nem volt a házon, egy új tető pedig több millió forint. A tűz után a család a szomszédhoz járt fürdeni, és ők voltak azok, akik főztek is rájuk. Tragédiájuk sok ismerőst és idegent megindított, mindenki úgy próbál segíteni, ahogy tud. „Egy jóakaró, akit addig nem ismertünk, ingyen megcsinálta nekünk a vizet, ami nagyon sürgős volt, hiszen az állatoknak inni kell adni. Egy ismerős pedig már szólt, hogy segít a tetőszerkezet ügyében. Gyömrőn egy házat bontottak le, és a fagerendákat is felajánlották nekünk, az újjáépítéséhez. A Balatonról is hívták a páromat, a híradóban látta egy régi barátja, hogy mi történt, onnan is kapunk fagerendákat. A nővéremnek hála pedig egy úr ajánlotta fel, hogy megcsinálja az új tetőn az ereszcsatornát. De pénzt is küldenek. Van, aki személyesen hozza el, más utal nekünk hol kisebb, hol nagyobb összeget, most minden forint sokat ér. Korábban ismeretlen emberek kerestek meg a Facebookon, hogy jelezzék, szeretnének segíteni. A napokban egy hölgy is felhívott azzal, hogy néhány éve nekik is leégett a tetőszerkezet, tudja, ez milyen érzés, szeretne támogatni, ha csak néhány ezer forinttal is. Azt hiszem, mindkettőnknek megnyugvást adott, hogy beszélgettünk. Most már kibírom sírás nélkül” – mondja Ágnes.

Mászókává hajlott a vaslétra

A segédápolóként dolgozó asszonyt a kórházból is nagyon sokan támogatják, a betegek, a kollégák és az intézmény is igyekszik segíteni a családnak. Ágnes a tűz óta szabadságon van, egyetlen napot ment be csupán. „Nagyon szeretek a kórházban dolgozni, négy éve vagyok segédápoló, utó­ke­ze­lőben dolgozom. Sokat jelent, ahogy fogadtak a betegek, mikor bementem. Hogy elmondták, mennyire sajnálják, ami történt” – meséli. A tűz és az azt követő napok káosza után, úgy tűnik, ebben a szorult helyzetben is igyekeznek visszaállítani a normális családi életet. Mikor benézek a nappaliba, már érezni a készülő ebéd illatát. Gázpalack segítségével főznek, este pedig gyertyával világítanak. Szerencse, hogy fűteni már nem kell, bár Ágnes szerint azért még hideg van a lakásban, és a pernye, a korom is mindent újra és újra belep, hiába takarítanak, törölnek le mindent. A kamasz gyerekeik a karantén és a tanulás mellett egészen jól átvészelték a megrázó történteket, és nagyon sokat segítenek a ház körül. „Jól vagyok, nem volt olyan ijesztő az egész” – meséli félszegen Milán, aki később mezőgazdasággal szeretne foglalkozni, és most is az állatok körül tesz-vesz. Móni Márton, aki maga újította fel a házat és éppen a tüzet megelőző nap költöztetett ki a kazánhelyiségből 130 kiscsibét, jelentősen meghosszabbítva ezzel az életüket, Ágnes szerint a tűz után két nap alatt őszült meg. „Ott álltunk kint, és néztük, hogy ég a tető és sírtunk. Utána két napig csak ültem, nem tudtam, mitévő legyek” – mondja Márton, aki ottjártunkkor már sokkal energikusabb volt, beszéd közben is folyamatosan az állatok körül tevékenykedett, egy percre sem állt meg. Miközben mutatja a kismalacokat, kacsákat, arról mesél, mikorra tervezte a disznóvágást. Szomo­rúan mutatja az elégett Stihl fűrész egy darabját és a hőtől mászóka formájúra hajlott vaslétrát. Mártonnak a kazánházban egymillió forint értékben voltak szerszámai, amiknek egy részét épp most vette. Az ajtókat is nemrég tette fel és az új kazán is közel 300 ezer forintba kerül majd – sorolja a kiadásokat. A család ugyan önkormányzati segélyért is folyamodott, de nem tudni még, megkapják-e, mert Ágnes segédápolói fizetése, amiből eltartja a családot, talán „túl magas” ehhez. Mártonnak nincs állandó állása, alkalmi munkákat vállal az állatok ellátása mellett.

Megindító történetek

Az összefogás, amit Ágnesék tapasztalnak, nem egyedülálló az országban. Tavaly az RTL számolt be arról: titokban újították fel annak a 80 éves, vilmányi asszonynak a házát, aki nagy szegénységben egyedül neveli otthon két unokáját. A felújítás idején, A kívánság nevű segítő csapatnak hála, Marika néni életében először nyaralt a Balatonnál az unokáival. „Még sosem láttam korábban a Balatont, de nagyon szép hely” – mesélte. Amíg a család pihent, a segítők nekiláttak a munkának. Volt, aki pénzzel, más építőanyaggal vagy éppen saját munkájával járult hozzá a meglepetéshez. Új ablakokat, ereszt szereltek be. „Nem tudtam, hogy köszönjem meg ezt a jóságot, el voltam csudálkozva rajta” – mondta Marika néni, amikor meglátta a felújított házat. A asszony korábban pénzt, bútorokat és ruhákat is kapott ajándékba jó szándékú emberektől, akik látták azt a Facebook-videót, melyben segítséget kért. Akkor is példás összefogásnak lehettünk tanúi, mikor másfél éve ellátogattunk az akkor leégett nágocsi anyaotthonba. Az Árvácska Anya- és Csecsemőotthon menedékhely olyan nőknek és gyermekeiknek, akiket terrorizált korábbi élettársuk, ezért menekülniük kellett. Az akkori tűzben a családok egy részének mindene odalett, szinte semmi nem maradt a négy emeleti apartmanból. Szétázott a ház alsó része is, a tűztől megóvott szobákból pedig órákon át merték a vizet. Óriási szerencse, hogy senki sem sérült meg, pedig egy édesanya gyermeke kismacskáját menteni rohant vissza az égő tetőtérbe. Akkor néhány nap alatt elképesztő mennyiségű ruha, játék, használati tárgy került adományként Nágocsra, a helyiek még egy évvel később is rendszerezni próbálták a beérkezett, legalább 2000 zsák ruhát és a tonnányi egyéb adományt. Plüssökkel telerakott kiságyak, korcsolyák, nem működő tévék, bútorok, babakocsik, könyvek mindenütt. „Sok adományt mi is továbbadtunk, egy részüket a mélyszegénységben élő településekre vitte egy lelkész, hiszen több száz zsák ruhával már mi sem tudtunk mit kezdeni” – mondja Nagy Csabáné, aki férjével, a Somogyi Református Egyházmegye esperesével már évtizedek óta igazgatja az intézményt. Sokan anyagilag is támogatták az otthont a tűz után, volt olyan segítő, aki egy évvel később is minden hónapban küldött valamennyi pénzt.

Szerző

Okosnak maradni eszközök nélkül

Publikálás dátuma
2020.05.10. 13:56

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
A hátrányos helyzetű tanulók harmada nem tudott bekapcsolódni a digitális oktatásba, összességében minden ötödik tanulóhoz nem jut el az online távoktatás – ilyen döbbenetes eredményekre jutottak egymástól független kutatások, amelyek az elmúlt másfél-két hónap tanulságait próbálják levonni. Bár a teljesen előkészítetlen átállás valós következményeit csak az elkövetkező tanévben lehet majd tisztán látni, a most bajban lévő gyerekek a tanáraik mellett leginkább a civilek segítségében bízhatnak.
„A kis borsodi falvak pedagógusai arról számolnak be, hogy akár a gyerekek több mint a felét is elvesztették. A roma gyerekek körülbelül 65 százaléka tud csak részt venni a digitális oktatásban, vagyis harmaduk gyakorlatilag eltűnt a tanárok szeme elől. De ez is csak egy átlag, látszik, hogy nagy a szórás” – ismerteti Kende Ágnes szociológus annak a kutatásnak a legijesztőbb megállapításait, amely a Rosa Parks Alapítvány, a Motiváció Egyesület és a Partners Hungary együttműködésében készült. „Az összes válaszból az derült ki, hogy a gyerekek körülbelül háromnegyede be tudott kapcsolódni az oktatásba. Ez az arány a tanárok becslése szerint magasabb, 85 százalék körül van azokban az iskolákban, ahol a roma tanulók aránya 20 százalék alatt van” – érzékelteti a különbségeket a kutatás vezetője. A három egyesület együtt dolgozik egy programon, amelynek célja a roma gyerekek deszegregációjának segítése, ám az ő terveiket is keresztülhúzta a pandémia és a digitális oktatás bevezetése. Ennek ellenére gyorsan reagáltak, és kérdőívet állítottak össze a pedagógusok számára, hogy kiderítsék: vajon hogyan tudtak átállni az új rendszerre a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek, akik „békeidőben” is sok mindenben hiányt szenvednek? A kutatásuk még nem fejeződött be, tanodákat, roma szervezeteket és családokat is megkeresnek kérdőívekkel, hogy minél részletesebb képet kapjanak a helyzetről. A 425 pedagógus által kitöltött online kérdőívek így is sokat elárulnak a helyzetről, bár mint azt Kende Ágnes hangsúlyozza, a kutatás nem reprezentatív, nem is ez az elsődleges célja, ők fő tevékenységükből adódóan kifejezetten a HHH-s, szegénységben élő, sokszor elkülönítve oktatott roma gyerekekre fókuszálnak. Ennek ellenére az online kérdőívet körülbelül fele részben olyan pedagógusok töltötték ki, akik nem szegregált iskolákban tanítanak. De nem jutott megnyugtatóbb következtetésekre Hermann Zoltán, az oktatás-gazdaságtan kutatója sem, aki a minden évben több évfolyam összes tanulójával elvégzett országos kompetenciamérés adatai alapján úgy számol: minden ötödik tanuló marad most ki az oktatásból.  A pedagógusok elsősorban az inf­rastrukturális és egzisztenciális okokat jelölték meg a gyerekek elmaradása mögött, vagyis vagy az eszköz hiányzik ahhoz, hogy részt vehessenek az online oktatásban, vagy a nagyobbak kénytelenek munkába állni, hogy segítsék a családjukat ebben a válságos helyzetben. „Elsősorban a lakhatási szegénység, az internet-hozzáférés és az eszközök hiánya miatt tűnnek el a gyerekek a digitális oktatásból. A pedagógusok többféleképpen próbálják kiküszöbölni ezeket a hiányokat. A kis falvakban, ahol nagyon magas a romák aránya, 70 százalék inkább papíron próbálja eljuttatni a tanulnivalót a diákoknak. Jellemzően, amikor a rászoruló gyerekek bemennek az iskolába az ebédjükért, akkor kapják meg ezeket az anyagokat is. Az is kiderült, hogy az e-mailezés nagyon kevéssé működik a roma szülőkkel, az online kapcsolattartás leghatékonyabb módja a Facebook Messenger üzenője vagy a telefon” – mondja a szociológus. Ebből akár úgy is tűnhetne, hogy a kistelepüléseken, kisebb közösségekben az iskola könnyebben utána tud nyúlni az elkallódó gyerekeknek, mivel nagyobb az esély a személyes találkozásra. Kende Ágnes szerint ugyanakkor ez a romantikus kép ma már aligha tud megvalósulni a legtöbb magyar faluban, a tapasztalatok szerint ugyanis a pedagógusok nagy része már nem ott él, ahol a hátrányos helyzetű családok, a személyes kapcsolat ritka.

Nem megy egyedül

Kende Ágnes úgy gondolja, pozitív eredmény, hogy a sok roma gyereket tanító pedagógusok több mint 60 százaléka kapott eszközt az iskolától ahhoz, hogy ennek az új helyzetnek meg tudjon felelni, emellett több mint felük részt vett korábban olyan digitális képzésben, amit most hasznosítani tud. Mindemellett az is igaz, hogy segítséget leginkább a saját kollégáiktól, igazgatóiktól várhatnak, többségük úgy érzi, magukra lettek hagyva ezzel a helyzettel, ami átmenet nélkül szakadt rájuk. Márpedig most kulcskérdés, hogy a tanárok hogyan kezelik a helyzetet, a gyerekek egy részének komoly kihívást jelent a feladatok önálló megoldása, sőt értelmezése is. Az utóbbi két PISA-jelentésből is kiderült, hogy a magyar gyerekek mintegy negyede gyakorlatilag funkcionális analfabéta. Nem csoda, ha nehezen boldogulnak a feladatokkal. „Most érzik csak igazán a pedagógusok, hogy mennyire fontos a személyes jelenlétük, segítségük a gyerekeknek” – teszi hozzá Kende Ágnes. A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek oktatásában és szocializáció­jában sokat segítenek a civilek által működtetett tanodák, de most ezek a kezdeményezések is küzdenek a helyzettel. A Pátkai Tanoda 6 éve működik, normál időszakban főleg szociális és készségfejlesztéssel foglalkoznak, játékokkal, drámapedagógiával fejlesztik a gyerekek szóbeli és matematikai képességeit is, nem elsősorban az iskolai tananyaggal foglalkoznak. Elsődleges céljuk, hogy a hozzájuk tanítás után, délutánonként járó gyerekek megtalálják a helyüket a társadalomban, ahol boldogulni tudnak. „Van, ahol a családban egy okostelefon van, azon tudják megnézni, hogy milyen feladatokat kaptak. De előfordul, hogy egy sincs, vagy hol működik, hol nem, így inkább papíron kapja a feladatokat a gyerek. A hátránya, hogy azért el kell menni személyesen. A kezdetektől kértük az iskolát, hogy szóljanak, ha a tanodásainkkal valami gond van, nem küldik a feladatokat, de sajnos többször rá kellett kérdezni, mert nem működött 100 százalékban az oda-vissza kommunikáció” – meséli Hud Janka, a Pátkai Tanoda vezetője, aki szerint a gyerekeknek nagyon új ez a szituáció, és ezekben a családokban általában a szülők sem tudnak segíteni a tanulásban. Bár május 4. óta ügyelet van az iskolában, amit nagyrészt a hátrányos helyzetű diákok vesznek igénybe, van szülő, aki félti a gyere­keit a vírus miatt, így sokan továbbra is kimaradnak, eszközhiánnyal küzdve, otthonról tanulnak. Jankáék most leginkább kézműves videókat, angolos feladatokat küldenek a gyerekeknek, de egyre nehezebb őket motiválni. Bár eleinte egészen aktívak voltak, mostanra csökkent a lelkesedés, noszogatni kell őket, a személyes kapcsolat hiánya egyre nagyobb gondot okoz.

Már az étel a fő gond

Megerősíti ezt Steigler Anett, a szegedi Motiváció Tanoda vezetője is. „Nagyon nehéz, mert most maguknak kellene valamiféle fegyelmet erőltetni magukra, miközben a tanulási motivációjuk egyébként sem túl erős” – mondja. Ők elég gyorsan át tudtak állni a digitális működésre, egy hét alatt felmérték, mely családoknak lenne szükségük valamilyen okoseszközre, és az egyesület kevésbé használt tabletjeit, laptopjait osztották ki nekik, emellett több gyűjtőkampányba is bekapcsolódtak. Most hetente két alkalommal minden gyereknek tartanak valamilyen játékos készségfejlesztő foglalkozást, és segítenek az iskolai feladatokban. A fő cél viszont csak az lehet, hogy ne veszítsék szem elől a gyerekeket, megmaradjon velük a kapcsolat. „Így is van néhány olyan család, akiket elveszítettünk szem elől. Nem is feltétlenül azért, mert nem állnak rendelkezésre a megfelelő eszközök, hanem azért, mert nem tudják megfelelően használni. Legalább telefonon próbáljuk velük is tartani a kapcsolatot” – mondja Steigler Anett, aki úgy látja, a válság következményei egyre erősebben jelennek meg a rászorulóknál, az oktatás megoldása lassan hátrébb szorul a problémák sorában. Mostanra az élelmiszerekben szenvedik a legnagyobb hiányt. „Kaptunk egy egészen nagy adományösszeget egy támogatónktól, amit élelmiszercsomagokra költöttünk, és a héten ki is szállítottuk őket. Vannak olyan családjaink, ahol már csak a családi pótlékkal tudnak gazdálkodni” – jelzi Steigler Anett, hogy a mélyszegénységben élők már most nagy bajban vannak, mivel semmilyen tartalékkal nem rendelkeztek.  

Szembesülés szeptemberben

Az iskolák vélhetően a normális oktatás helyreállása után fognak igazán szembesülni a járványos időszak következményeivel. „Súlyos félelmem, hogy mi lesz szeptembertől, ha elindul a tanév, amit ezek a gyerekek elképesztő, a korábbinál is nagyobb lemaradással fognak kezdeni. Ha ezt a pedagógusok nem tudják valahogy rugalmasan kezelni, a kiesett hónapokat pótolni, a mostani időszak következményei jövő ilyenkor mutatkozhatnak meg” – vetíti előre Kende Ágnes. A szociológus szerint biztató, hogy a kutatásuk eredménye szerint a tanárok többsége empatikusan, megengedőbben áll a diákokhoz ebben a helyzetben, és nem tervezi, hogy buktatni fog, vagy ugyanolyan módon értékeli a diákok teljesítményét, mint a többi tanévben. De az biztos, hogy a most összeszedett hátrányok nem tűnnek el. „Ezeknek a gyerekeknek az esetében nagyon sok az a legalább fél év, ami most kiesik a szocializációjukból. Most elég könnyű megúszni a tanulást is, minimális feladatot kell visszaküldeni, viszont szeptemberben több hónapos hátrányokat kell majd ledolgozni, hatalmas különbségek lesznek osztályon belül” – érzékelteti Hud Janka, milyen kihívásokkal kell majd szembenézniük a pedagógusoknak a következő tanév elején.

A civilek kapcsoltak

Bár Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkára április közepén meglehetősen optimistán nyilatkozott a magyar gyerekek digitális ellátottságáról, a terepen dolgozók jelentős eszközhiányról számolnak be a hátrányos helyzetű családok esetében. Az államtitkár a Magyar Nemzetnek nyilatkozva arról beszélt: ahol nincsen semmilyen digitális eszköz, ott a tankerület megoldja, hogy kölcsön tudjon adni tabletet vagy laptopot a családoknak, erre a célra a fenntartók már beszereztek új eszközöket. A cikk szerint a Klebelsberg Központ birtokában jelenleg 294 ezer laptop, PC, tablet, PDA és okostelefon van. Ennek ellenére majd két hónappal a digitális oktatás bevezetése után még mindig vannak gyerekek, akikhez papíron vagy sehogy nem jut el az iskolai anyag. Segítésükre több civil gyűjtés is indult, az egyik ilyen az Ablak a padra kampány, amely a Láncreakció projektcsapat, a főváros VIII. kerületében működő Láthatatlan Tanoda és az aHang kampányplatform együttműködésében valósul meg. „Eredetileg is az oktatás területén végzünk közösségszervezést, és amikor a kialakult járványhelyzetben több helyről azt a visszajelzést kaptuk, hogy eszközök hiányában a gyerekek egy része nem tud csatlakozni a digitális oktatáshoz, úgy éreztük, lépnünk kell, és áthangoltuk a tevékenységünket. Megkérdeztük az igényekről a látóterünkben lévő tanodákat és közösségszervezőket, akik körülbelül 600 családdal vannak kapcsolatban. Huszonhárom településről kaptunk visszajelzést az ország minden részéből, és a legtöbb helyen problémát okozott a digitális átállás, úgy számoltunk, hogy 320 tabletre vagy laptopra lenne szükségünk ahhoz, hogy segíteni tudjunk” – meséli Szarka Alexanda, a kampány szakmai koordinátora. Az Ablak a padra eredeti koncepció­ja szerint cégeket, internetszolgáltatókat keresett meg, hogy segítsenek a rászoruló gyerekeken a szolidaritás jegyében, ezekből a forrásokból viszont sokkal kevesebb adományhoz jutottak, mint arra számítottak. Hamar kiderült ugyanis, hogy az otthoni munkavégzés a cégeket is új helyzet elé állította, a nem használt okoseszközök a munkatársak lakásaiban landoltak. „Most elsősorban a magánadományokra, azon belül is a pénzügyi segítségre fókuszálunk, körülbelül 15 millió forintot szeretnénk eszközbeszerzésre fordítani. Már látjuk, egyszerűbb, ha mi vásároljuk meg ezeket az eszközöket nagykereskedelmi forgalmazóktól, mert sok adománygép rossz állapotú, és az önkéntes informatikusainknak rengeteg energiát kell befektetniük, hogy használhatóvá tegyük őket” – mesél a tapasztalatokról Szarka Alexandra. Ezen a héten már meg is történt az első adományok átadása, de még mindig gyűjtik a gépeket és a pénzt, hogy mindenkinek segíthessenek. Alexandráék próbálnak a gépek mellé headseteket is biztosítani, mert az érintett családok kis, zsúfolt lakásokban élnek, ahol nagyon nehéz koncentrálni, a körülmények nem kedveznek a tanulásnak. Emellett elsősorban tabletekre és laptopokra van szükség, mert egy asztali számítógépnek hely kell, ami sokszor szintén nem adott. A program különlegessége, hogy az adományok használatában, beüzemelésében önkéntes mentorok segítenek a családoknak onnantól, hogy hogyan kell bekapcsolni egy gépet, odáig, hogy hogyan kell e-mail fiókot nyitni. „Ez egy hosszú távú befektetés, ezek a gépek a vírushelyzet után is a gyerekeknél maradnak és segítik őket a tanulásban” – teszi hozzá Alexandra.

Szerző