jótékonyság;lakástűz;

- Élet egy tető nélküli házban

Van, aki néhány ezer forinttal, más építőanyaggal vagy épp a munkájával igyekszik segíteni azon a monori családon, akiknek két hete égett le az otthona, és most tető híján azért imádkoznak: csak ne essen az eső! A segédápolóként dolgozó édesanyát a betegek vigasztalták a kórházban, párja pár nap alatt őszült meg a sokktól. Ismerősök és idegenek próbálják támogatni őket, hiszen a felújítás több millió forint is lehet. Történetük megmutatja, gyakran azok adnak a legtöbbet, akiknek a legkevesebb van.

Napon sütkérező macskák, szabadon szaladgáló tyúkok és kismalacok, békésen heverésző kutyák – mindennapi életkép egy vidéki, állattartó családi tanyán. A ház jelenlegi állapota azonban megtöri a harmóniát. Egyelőre ismeretlen okok miatt ugyanis tűz ütött ki a monori családi otthonban és a tető teljesen leégett. Lippert Ágnes és párja, Móni Márton, valamint kamasz gyerekeik most azért imádkoznak, csak eső ne jöjjön, mert akkor beomlik a födém és minden odalesz.

„Ha bármi tönkremegy, lehet pótolni, de az életet nem lehet. Örülünk, hogy nem esett bajunk. A tűz éjszakáján hajnali háromkor a tizenhat éves fiam, Milán ébredt arra, hogy sárga fény szűrődik be az előszobából, a kazánház felől. Akkor már elég nagy tűz volt. Azonnal keltett minket, és kiszaladtunk a házból, hívtuk a tűzoltókat, de ők sokára értek ki, addigra égett az egész tető. A párom slaggal próbálta volna oltani a tüzet, de mivel a szivattyú is tönkrement, nem jött víz a csapból” – emlékszik vissza Ágnes. Ezek után a tizennégy éves lányával, a fiával, valamint a párjával és annak fiával az utcán állva nézhették csak, ahogy lángol az otthonuk. A kazánházban most hamu teríti be az elszenesedett használati tárgyakat és a leroskadt fagerendákat. Belépni veszélyes, de az egyik szeméthalmon most is békésen nézelődő tyúkot és a ki-be somfordáló fekete kiscicát cseppet sem érdekli.

Minden forint számít

A családnak és az állatoknak szerencsére nem esett baja a tűzben. Biztosítás azonban nem volt a házon, egy új tető pedig több millió forint. A tűz után a család a szomszédhoz járt fürdeni, és ők voltak azok, akik főztek is rájuk. Tragédiájuk sok ismerőst és idegent megindított, mindenki úgy próbál segíteni, ahogy tud.

„Egy jóakaró, akit addig nem ismertünk, ingyen megcsinálta nekünk a vizet, ami nagyon sürgős volt, hiszen az állatoknak inni kell adni. Egy ismerős pedig már szólt, hogy segít a tetőszerkezet ügyében. Gyömrőn egy házat bontottak le, és a fagerendákat is felajánlották nekünk, az újjáépítéséhez. A Balatonról is hívták a páromat, a híradóban látta egy régi barátja, hogy mi történt, onnan is kapunk fagerendákat. A nővéremnek hála pedig egy úr ajánlotta fel, hogy megcsinálja az új tetőn az ereszcsatornát. De pénzt is küldenek. Van, aki személyesen hozza el, más utal nekünk hol kisebb, hol nagyobb összeget, most minden forint sokat ér. Korábban ismeretlen emberek kerestek meg a Facebookon, hogy jelezzék, szeretnének segíteni. A napokban egy hölgy is felhívott azzal, hogy néhány éve nekik is leégett a tetőszerkezet, tudja, ez milyen érzés, szeretne támogatni, ha csak néhány ezer forinttal is. Azt hiszem, mindkettőnknek megnyugvást adott, hogy beszélgettünk. Most már kibírom sírás nélkül” – mondja Ágnes.

Mászókává hajlott a vaslétra

A segédápolóként dolgozó asszonyt a kórházból is nagyon sokan támogatják, a betegek, a kollégák és az intézmény is igyekszik segíteni a családnak. Ágnes a tűz óta szabadságon van, egyetlen napot ment be csupán. „Nagyon szeretek a kórházban dolgozni, négy éve vagyok segédápoló, utó­ke­ze­lőben dolgozom. Sokat jelent, ahogy fogadtak a betegek, mikor bementem. Hogy elmondták, mennyire sajnálják, ami történt” – meséli.

A tűz és az azt követő napok káosza után, úgy tűnik, ebben a szorult helyzetben is igyekeznek visszaállítani a normális családi életet. Mikor benézek a nappaliba, már érezni a készülő ebéd illatát. Gázpalack segítségével főznek, este pedig gyertyával világítanak. Szerencse, hogy fűteni már nem kell, bár Ágnes szerint azért még hideg van a lakásban, és a pernye, a korom is mindent újra és újra belep, hiába takarítanak, törölnek le mindent. A kamasz gyerekeik a karantén és a tanulás mellett egészen jól átvészelték a megrázó történteket, és nagyon sokat segítenek a ház körül. „Jól vagyok, nem volt olyan ijesztő az egész” – meséli félszegen Milán, aki később mezőgazdasággal szeretne foglalkozni, és most is az állatok körül tesz-vesz.

Móni Márton, aki maga újította fel a házat és éppen a tüzet megelőző nap költöztetett ki a kazánhelyiségből 130 kiscsibét, jelentősen meghosszabbítva ezzel az életüket, Ágnes szerint a tűz után két nap alatt őszült meg. „Ott álltunk kint, és néztük, hogy ég a tető és sírtunk. Utána két napig csak ültem, nem tudtam, mitévő legyek” – mondja Márton, aki ottjártunkkor már sokkal energikusabb volt, beszéd közben is folyamatosan az állatok körül tevékenykedett, egy percre sem állt meg. Miközben mutatja a kismalacokat, kacsákat, arról mesél, mikorra tervezte a disznóvágást. Szomo­rúan mutatja az elégett Stihl fűrész egy darabját és a hőtől mászóka formájúra hajlott vaslétrát. Mártonnak a kazánházban egymillió forint értékben voltak szerszámai, amiknek egy részét épp most vette. Az ajtókat is nemrég tette fel és az új kazán is közel 300 ezer forintba kerül majd – sorolja a kiadásokat.

A család ugyan önkormányzati segélyért is folyamodott, de nem tudni még, megkapják-e, mert Ágnes segédápolói fizetése, amiből eltartja a családot, talán „túl magas” ehhez. Mártonnak nincs állandó állása, alkalmi munkákat vállal az állatok ellátása mellett.

Megindító történetekAz összefogás, amit Ágnesék tapasztalnak, nem egyedülálló az országban. Tavaly az RTL számolt be arról: titokban újították fel annak a 80 éves, vilmányi asszonynak a házát, aki nagy szegénységben egyedül neveli otthon két unokáját. A felújítás idején, A kívánság nevű segítő csapatnak hála, Marika néni életében először nyaralt a Balatonnál az unokáival. „Még sosem láttam korábban a Balatont, de nagyon szép hely” – mesélte. Amíg a család pihent, a segítők nekiláttak a munkának. Volt, aki pénzzel, más építőanyaggal vagy éppen saját munkájával járult hozzá a meglepetéshez. Új ablakokat, ereszt szereltek be. „Nem tudtam, hogy köszönjem meg ezt a jóságot, el voltam csudálkozva rajta” – mondta Marika néni, amikor meglátta a felújított házat. A asszony korábban pénzt, bútorokat és ruhákat is kapott ajándékba jó szándékú emberektől, akik látták azt a Facebook-videót, melyben segítséget kért. Akkor is példás összefogásnak lehettünk tanúi, mikor másfél éve ellátogattunk az akkor leégett nágocsi anyaotthonba. Az Árvácska Anya- és Csecsemőotthon menedékhely olyan nőknek és gyermekeiknek, akiket terrorizált korábbi élettársuk, ezért menekülniük kellett. Az akkori tűzben a családok egy részének mindene odalett, szinte semmi nem maradt a négy emeleti apartmanból. Szétázott a ház alsó része is, a tűztől megóvott szobákból pedig órákon át merték a vizet. Óriási szerencse, hogy senki sem sérült meg, pedig egy édesanya gyermeke kismacskáját menteni rohant vissza az égő tetőtérbe. Akkor néhány nap alatt elképesztő mennyiségű ruha, játék, használati tárgy került adományként Nágocsra, a helyiek még egy évvel később is rendszerezni próbálták a beérkezett, legalább 2000 zsák ruhát és a tonnányi egyéb adományt. Plüssökkel telerakott kiságyak, korcsolyák, nem működő tévék, bútorok, babakocsik, könyvek mindenütt. „Sok adományt mi is továbbadtunk, egy részüket a mélyszegénységben élő településekre vitte egy lelkész, hiszen több száz zsák ruhával már mi sem tudtunk mit kezdeni” – mondja Nagy Csabáné, aki férjével, a Somogyi Református Egyházmegye esperesével már évtizedek óta igazgatja az intézményt. Sokan anyagilag is támogatták az otthont a tűz után, volt olyan segítő, aki egy évvel később is minden hónapban küldött valamennyi pénzt.

A hátrányos helyzetű tanulók harmada nem tudott bekapcsolódni a digitális oktatásba, összességében minden ötödik tanulóhoz nem jut el az online távoktatás – ilyen döbbenetes eredményekre jutottak egymástól független kutatások, amelyek az elmúlt másfél-két hónap tanulságait próbálják levonni. Bár a teljesen előkészítetlen átállás valós következményeit csak az elkövetkező tanévben lehet majd tisztán látni, a most bajban lévő gyerekek a tanáraik mellett leginkább a civilek segítségében bízhatnak.