Előfizetés

Amikor tényleg jönnek a pomogácsok

Csejtei Orsolya
Publikálás dátuma
2020.05.17. 11:45

Az összeesküvés-elméletek kicsit olyanok, mint az újonnan felbukkanó vírusok: kontrollálatlanul terjednek, és teli vannak ellentmondásokkal. A vírusokkal ellentétben azonban sohasem fognak tényekké avanzsálni. Merthogy alapvető lényegük, hogy sem nem cáfolhatók, sem nem bizonyíthatók. Elfogadásuk sokkal inkább a hit, mint a józan belátás kérdése.
„A világot elmebeteg, pedofil, emberevő, tömeggyilkos, kőgazdag, sá­tá­nista technokraták irányítják, akik számára pusztán a világhatalmi törekvéseik és a saját hedonista jólétük számít. Minden és mindenki, aki ezt veszélybe sodorhatja (akár csak a Föld túlhasználásával), az kiiktatandó, likvidálandó ellenség” – meséli Krisztián (aki persze nem Krisz­tián,­ de a többi nagyjából stimmel), akivel kutyasétáltatáskor szoktam összefutni. Egy fél éve veszítette el a zsebblökijét, újat még nem fogadott örökbe, de néha lejár sétaidőben a parkba, csak úgy, megszokás végett, és hogy beszélgessen a régi kutyás haverokkal. Amikor épp nem összeesküvés-elméleteket gyárt, akkor sikeres informatikus, neves hazai pénzintézeteknek fejleszt szoftvereket. Szóval, nem ab ovo agyatlan. Meggyőződése, hogy a járványt is ők robbantották ki, amit többek között azzal a nehezen vétózható érvvel támaszt alá, hogy feketén-fehéren ott áll a georgiai mesterséges Stone­henge kőtábláin (The Georgia Guidestone), az antikrisztrus tízparancsolatának első irányelveként, hogy „gondoskodj arról, hogy az emberiség 500 millió fő alatt maradjon, folyamatos egyensúlyban a természettel…”. Krisztián nem heves, nem villódzik a tekintete, nincs izgatottság a hangjában. Ő kérem, tényeket közöl, olyan megingathatatlan meggyőződéssel, mintha az aktuális időjárásról vagy egyjegyű számok matematikai műveleteiről beszélne. Sosem hord maszkot, merthogy szerinte nincs is vírus, ellenben már régen kész az „oltóanyag”, csak hát fel kell turbózni a félelemfaktort, hogy az emberek még fizetni is hajlandóak legyenek azért, hogy beadassák maguknak a „lassú halált okozó” vakcinát. „Elég csak megnézni – mondja –, hány gyereket nyomorított meg Bill Gates oltáskampánya Indiában és Afrikában. És hát a konteópápa David Icke is megmondta, hogy aki nem hal bele a szerinte nem létező Covid–19-be, azt majd jól kicsinálják az 5G-tornyok. No meg persze az oltóanyag, amibe talán még csipet is raknak.” Le is tiltotta a YouTube meg a Facebook a gyíkembereket leleplező, az ufóvallást antiszemita klisékkel fűszerező, minden mindennel összefüggő konteókat gyártó Icke csatornáit, Krisztián szerint egyértelműen azért, mert a megszólalásaira, az igazságra már több mint egymillióan voltak kíváncsiak. Ahogy győzködni próbál, Esterházy Péter egy gondolata jut eszembe a Hasnyálmirigynaplóból: „Egy igazán buta gondolat többnyire szinte eredeti már. Valami új, ami neked eszedbe se jutna. Épp az eszed takarja el azt a szép hülyeséget.”

Állogikus elmespekulációk

Nem Krisztián az egyetlen, aki meg van győződve róla, hogy a Covid–19-megbetegedéseket nem ví­rus, hanem a tesztüzemmódról las­sanként élesre váltó mobilhálózati technológia, az 5G bevezetése okozza. A spekulációgyártók elsőként arra hivatkoznak, hogy a járvány épp ott ütötte fel a fejét, ahol elsőként építették ki (több tucat másikkal együtt) az 5G-hálózatot, nevezetesen Vuhanban. Ráadásul a kínai kormány titkolózása, a vírussal kapcsolatos kutatások állami engedélyekhez kötése csak adja a lovat a konteóhívők alá. Az elmélet, mely szerint az 5G-frekvenciák minimum gyengítik az immunrendszert, villámsebesen terjedt szét a neten – még olyan, a közösségi tudatot könnyedén befolyásoló sztár, mint például Woody Harrelson is nyilvános Twitter-bejegyzésben fogalmazta meg ezzel kapcsolatos aggályait. John Cusack pedig egyenesen odáig merészkedett posztjában, hogy ma­ga a vírus terjed az 5G-s sugárzással. „A bizonytalanság béklyójába bilincselt emberek egy része kapva kap a végre tudom az igazságot illúzióján, és gondolkodás nélkül osztja meg a számára hiteles hírességek gondolatait” – magyarázza a jelenséget Kiss Kádár Dóra szociálpszichológus. Ugyanígy kering a közösségi médiában például egy tömegesen elhullott madarakról készült fotó is, melyen a képaláírás tanúsága szerint az 5G-tesztelés okozta a madarak halálát egy walesi kisvárosban, ám egy pár perces nyomozással könnyen kideríthető, hogy a képek egy hatalmas vihar után készültek Rómában. Azoknak az embereknek, akik hinni akarnak többek között az 5G-konteóban – folytatja a szakember –, ez csupán helyrajzi kérdés, és a lényegen semmit nem változtat, hol és miért hullottak halott madarak az égből. Paradox, amikor logikusnak beállított állogikus elmespekulációk adják az abszolút érzéseken alapuló reakciók motivációját. Jogos és életmentő önvédelemmel indokolva például olyan barbarizmust, mint amilyen a brit adótornyok megrongálása és felgyújtása.” 

Most akkor van vagy nincs?

A már emlegetett konteógyáros, David Icke úgy okolja az 5G-t a járványért, hogy szerinte a Covid–19-tesztek puszta spekulációk. Elmélete szerint a vírus nem létezik, azért „kreálták” a járványt, hogy egy fiktív biológiai ellenség elvigye a balhét, és senkinek ne tűnjön fel, amikor az 5G bevezetését követően elkezdenek hullani az emberek, mint az ominózus madarak. Egy New York-i kórház sürgősségi intenzív osztályán dolgozó orvos videoüzenetét idézi, aki arról beszélt, hogy a hírek alapján tüdőgyulladásos betegekre számítottak, ehelyett a hozzájuk érkező koronavírus-fertőzöttek tüdeje egy magaslati betegségben szenvedő, oxigénhiányos szerv képét mutatja. Mintha kitették volna őket az Everest csúcsára, akklimatizáció nélkül. Icke teóriája szerint ilyet az 5G frekvenciatartományának felső határához közelítő 60 GHz-es sugárzás is okoz. Ahogy ő fogalmaz: „ha valakit megbombáznak 60 GHz-es frekvenciával, annak a sejtjei nem fognak tudni felvenni elegendő oxigént. Csak simán összeesik az utcán.” Bár Eric van Rongen, egy nemzetközi sugárzáskutató szervezet elnöke azt nyilatkozta, hogy nincs és nem is volt olyan kutatás, amely szerint az 5G bármilyen hatással lenne az immunrendszerre, a konteót minimum megkérdőjelezi többek között az a tény, hogy Iránban például, ahol több mint 100 ezer megbetegedést regisztráltak, tudomásunk szerint egyáltalán nincs 5G.

Ők a felelősök

Sokan a háttérhatalmak manipulációját sejtik a koronavírus-járvány mögött. Hogy kik azok, arra házi összeesküvés-elmélészünk, Krisztián is csak annyit mond, hogy „hát Ők”. A nagy Illuminátus tagjai. Persze Soros is benne van meg Angela Merkel. A magyar vonatkozásokat csak azért nem soroljuk, nehogy álhírterjesztéssel vádoljanak minket. Vagy Krisztiánt. Mindenesetre olyanok, mint Lázár Ervin pomogácsai. Valójában soha senki nem látta őket, azt mégis sokan tudják, mennyire fenyegetőek. A legtöbbször emlegetett, félhivatalosan a politikai harctéren is megjelenő elmélet egyébként az USA és Kína közötti erőfitogtatásból fakadó szándékosságról szól. Amerikában több lap, többek között a The Washington Times és a The Washington Post, illetve több politikai szereplő, egyebek mellett Tom Cotton szená­tor is utalt rá, hogy Kína szándékosan fejleszthette ki a Covid–19-et a vuhani virológiai laborban, ahol köztudomásúlag denevér-koronavírusokat is vizsgáltak. Kína felteszi a kezét és visszalő az Egyesült Államokra: Zshao Lidzsian, a kínai külügyminisztérium szóvivője egy Twitter-bejegyzésben egyenesen azzal vádolta az USA-t, hogy a vírust valójában az amerikai katonaság vitte Kínába. A saját bejáratú összeesküvés-elméletben sokan választ találtak a kérdéseikre. Egyesek azt is tudni vélik, hogy a tavalyi vuhani katonai világjátékokon fertőztek először ártatlan kínaiakat az amerikai „kamikázék”. A Nature Medicine májusi számában egy összefoglalást közölt az eddigi kutatási eredményekről, melyekből egyértelműen arra a következtetésre jutottak a szakemberek, a Tulane-i, a Sydneyi, az Edinborough-i és a Columbia Egyetem kutatói, hogy az új koronavírus természetes folyamatok eredménye. Persze ez még nem zárja ki azt, hogy a természetesen mutálódott vírus egy laboratóriumból került volna ki. Egy a The Washington Post által nyilvánosságra hozott dokumentum szerint a pekingi amerikai nagykövetség ellenőrei már akkor aggályaikat fogalmazták meg azzal kapcsolatban, hogy mennyire működik biztonságosan a laboratórium, amikor 2018-ban a Galveston Nemzeti Laboratórium és a Texasi Egyetem segédkutatókat küldött a vuhani laborba. Még Shi Zhengli, a kutatásokat végző kínai csoport virológusa, a SARS-járvány egyik szakértője – korábban évekig gyűjtött denevértrágya-mintákat barlangokban – is úgy nyilatkozott sokat sejtetően, hogy megkönnyebbült, amikor a genetikai szekvenálás kimutatta, a SARS–CoV–2 koronavírus nem egyezik meg az intézetben korábban mintába vett és vizsgált vírusok egyikével sem.

Öt évvel ezelőtt egy TED-konferencián Bill Gates a WHO-t kritizálva arról beszélt, hogy a világ nincs megfelelően felkészülve egy esetleges pandémiára. Ezen a beszéden startot véve – no meg a tényen, hogy Gates alapítványa már 2015-ben szabadalmaztatott egy koronavírus-vakcinát – egy amerikai youtuber, bizonyos Jordan Sather azt állítja, hogy a filantróp szoftverguru maga hintette szét a világban a vírust. Azért, hogy afféle messianisztikus megmentőként, a megfelelő időt kivárva persze, az emberek segítségére siessen, és egy csip oltóanyagba csempészésével mindenkit irányíthatóvá tegyen. Jó sok pénzért, természetesen. Az ötlet, ahogy Esterházy Péter mondja az igazán buta gondolatokról, már-már eredeti. Ennél sokkal kétségbe ejtőbb, hogy Sathernek, aki illúziókkal és hazugságokkal történő leszámolást ígér az oldalán, több mint 220 ezer követője van. Igaz, mit várhatunk egy olyan világtól, ahol le kell állítani a mexikói Corona sör gyártását (a járvány előtt ez volt az USA legjobban fogyó import söre), mert annyira megcsappant a fogyasztása. Egy kutatás szerint az amerikaiak 40 százaléka köti össze a Coronát a Covid–19-cel, és bár biztosak semmiben sem lehetnek, valami gyanús nekik a Corona háza táján. Sose lehet tudni…

Mágnestűvel a Föld körül

Bártfai Gergely
Publikálás dátuma
2020.05.17. 09:46

Fotó: AFP
A GPS korában műszaki régiséggé válik a földmágnesességen alapuló iránytű. Pedig évszázadokon át utat mutatott az emberiségnek, civilizációnk sorsdöntő műszere volt.
Mi a közös az iránytűben, illetve a papírban, a selyemben és a puskaporban? Mindegyik Kína hozzájárulása a civilizációhoz. Pedig a mágnesesség jelenségét, amelyen az iránytű működése alapul, ismerték már az ókori görögök is. Tanúság rá egy mitológiai történet: a pásztoré, aki nyáját legeltetve hatalmas fekete követ talál, és a „varázslatos” kő vonzza botjának vasalt végét. Ez a mítosz nem tartozik ugyan az emlékezetesebbek közé, hősének neve azonban fennmaradt. A pásztort úgy hívták, Magnész. Ám Kínában kétezer évnél régebben, a keresztény időszámítás kezdete előtt rájöttek arra is, hogy egy mágnesvasérchez dörzsölt vasrudacska, ha szabadon foroghat, mindig ugyanabban az irányban állapodik meg. A mágnesezett tűt szalmaszálra, parafára erősítették, és egy tál vízben vagy olajban úsztatták. Később kanál formájú mutatót készítettek, a bronzlapot pedig, amelyen forgott, körben asztrológiai jelekkel látták el. Spirituális tájékozódáshoz használták: jósláshoz, építmények tervezéséhez. Ezzel az eszközzel is a mennyei harmóniát keresték: az eredeti feng shui kelléke lett, amelynek kommercializált változata divat a modern nyugati társadalmakban.  

Noé galambja

A forradalmi ötlet az volt, hogy az iránytűt a navigációban kezdték alkalmazni az első millennium vége felé. Azelőtt ritkán merészkedtek a hajósok a parttól látótávolon kívül. A nyílt tengeren a nap járásából, éjszaka a csillagok állásából határozták meg, merre tartanak, ami persze csak akkor működött, ha a felhők nem takarták el az égboltot. Még a vakmerő, kitűnő hajós vikingek is a legrövidebb utat keresték két szárazföld között, és szigetről szigetre – Orkney, Shetland, Feröer, Izland, Grönland – haladva jutottak el Amerikába. Keleten több más módszert is használtak, ezek egyikét érdemes megemlíteni. Az Indiai-óceán régi hajósai madarat vittek magukkal, majd a nyílt vízen elengedték a fedélzetről. Tudták, hogy ösztönösen a legközelebbi szárazföld felé veszi az irányt, csak követni kell. Ismerős valahonnan? Bizony, a bibliai Noénak is a bárkából felszálló madár mutatta az utat az özönvíz után, amiből kiderül, hogy az Ószövetség népe hallott erről az ősi fogásról. A jelenség tudományos magyarázata elég elképesztő. Jó néhány állatfaj – költöző madár, béka, kígyó – érzékeli a föld mágneses terét. És tessék: közéjük tartozik Noé madara, a galamb is, agya lényegében belső mágneses iránytűként működik. A középkorban bámulatos gyorsasággal terjedt el a nagy újítás. Európában elsőként egy tudós angol szerzetes írja le részletesen az iránytűt „a természet dolgairól” szóló, latin nyelvű művében (De naturis rerum). Alexander Neckam (1157–1217) feltehetőleg francia földön látta, ahol tanulmányutat tett. Az eszköz minden bizonnyal arab kereskedők közvetítésével került a Mediterráneumba, ahogyan „a mesés Kelet” annyi más kincse is. Ibéria déli része mór fennhatóság alatt állt, a kapcsolatok elevenek voltak. Akadnak, akik a Szentföldről hazatérő keresztes lovagoknak tulajdonítják az érdemet, azt állítva, hogy ők hozták magukkal az első iránytűt.

Középkori globalizáció

Marco Polo (1254–1324) iránytűje értékes szuvenír volt Velencében a legendás ázsiai felfedezőút után, de már nem újdonság: addigra sokfelé használták a találmányt. Perzsiában legkorábban egy mesegyűjtemény említ egy hal alakú fémlemezt, amelynek forgása mutat irányt hajón a Vörös-tenger felé (1232). Az arab világban elsőként egy utazó számol be arról a fémtűről, amit tálkába helyezve használtak a gályán Szíriából Egyiptomba menet (1242). A jemeni szultánt lenyűgözte a mindig észak felé mutató mágneses tű. Al-Malik al-Asraf (1242–96), aki szenvedélyes csillagász is volt, arra használta az eszközt, hogy pontosan meghatározza Mekka helyzetét imaszőnyege tájolásához. A Földközi-tenger vidékét a XIII. századtól alapvetően alakította át a terjedő tudás. Az itáliai hajós és feltaláló, Flavio Gioia mágneses lemezét függőleges tengelyre tette, és dobozba foglalta, amitől a műszer jóval megbízhatóbb lett. Azelőtt csak a nyári hónapokban jártak a hajók, novembertől áprilisig alig hagyták el a kikötőt, mert a mediterrán tél esős, felhős; könnyen eltévedhettek borult időben. A mágneses eszköz terjedése meghosszabbította a szezont, nőtt a forgalom, élénkült a kereskedelem. Óriási változások voltak készülőben, a középkor a végét járta, közelgett a reneszánsz. Új világ tárult fel a horizonton. A korszak legjobb hajósai, a portugálok is rendszeresítették az iránytűt, korszerű térképekkel kombinálva. Közben hajóik vitorlázata is sokat fejlődött, ezért egyre távolabb merészkedtek az Atlanti-óceánon. Így kezdődött a nagy földrajzi felfedezések kora. Egy évszázad elteltével, az Indiát, Amerikát elérő hajókon már „alapfelszereltség” volt a mágneses tű, enélkül elképzelhetetlenek Kolumbusz, Vasco da Gama, Magellán és a többi pionír legendás utazásai. Az egykori kínai innováció, ironikus módon, döntő szerepet játszott az európaiak globális hódításai­ban, amit drámai fordulatok kísértek, a gyarmatosítástól a burgonya, paradicsom és kukorica óvilági meghonosításáig.

Az olmékok kincse

A világformáló eszközt még évszázadokon át tökéletesítgették. Már az 1400-as években észrevették, hogy a tű hegye nem az Északi-sarkra mutat, hanem valamivel arrébb, vagyis a mágneses pólus nem esik egybe a földrajzival. Ez a különbség az Egyenlítő táján elhanyagolható, de a sarkvidékek felé egyre nagyobb eltérést okoz. Eltéríthet a megcélzott útvonaltól, és ha nem korrigálják, hajótörés lehet a vége. A brit hadiflotta négy hajója elkövette ezt a végzetes hibát, rossz látási viszonyok között sziklának ütközött, és elsüllyedt a Scilly-szigeteknél, amit máig a Royal Navy egyik legsúlyosabb katasztrófájaként tartanak számon (1707). Észrevették azt is, hogy a két mágneses pólus helye nem állandó; vándorolnak, méghozzá kiszámíthatatlanul (lásd keretes írásunkat). Újabb galibát okoztak az ipari forradalmak után acélból épülő hajótestek, ami szintén bezavart a mágneses navigálásba. Ezt is kiküszöbölték, egyre precízebb, folyadékos, extrém körülmények között is jól működő műszereket gyártottak. Így vagy úgy, az iránytű nélkülözhetetlen volt. Szerepét csak a múlt század végétől vette át a műholdas helymeghatározás. Autósnak elég a GPS, de komoly hajós és túrázó továbbra sem indul útnak hagyományos eszközök, mágneses iránytű és papírtérkép nélkül. Végül említsük meg, hogy Mexikóban finoman megmunkált hematit- (vörösvasérc) tárgyakat ástak elő régészek, Közép-Amerika őslakos kultúráinak nyomait kutatva. Egyesek arra következtettek, hogy ezek nem puszta dísztárgyak voltak, hanem mágneses tulajdonságukat felismerve, használhatták őket jövendőmondáshoz vagy más kultikus szertartásokhoz. Hasonlóan a kínaiak­hoz, de náluk is jóval korábban. Ha ez a (vitatott) feltevés helytálló, akkor az első ember alkotta mágneses iránytű, több mint ezer évvel Krisztus előtt, az olmékok kincse lehetett.

Vándorló pólusok

Bolygónk hatalmas mágnes, erre William Gilbert, I. Erzsébet angol királynő tudós orvosa rájött már 1600-ban. De hogy miért, azt Einstein se értette: a tudomány nagy rejtélyének nevezte a geomágnesesség eredetét. Újabban elfogadott Joseph Larmor (1857–1942) ír fizikus magyarázata, amely szerint a külső földmagban fortyogó, olvadt vas körforgása hoz létre mágneses mezőt, de továbbra sem ismert a pontos mechanizmus. A rendszer folyamatos mozgásban van. A Föld pólusai sokszor helyet cseréltek az évmilliók során. Megkövült lávafolyamok elemzésével kimutatták, hogy 183 polaritásváltás követte egymást rendszertelen időközönként. A legutóbbi 780 ezer éve volt, jóval a Homo sapiens megjelenése előtt. Kiszámíthatatlan, mikor jön a következő, mert a rengeteg ismeretlen tényező miatt a modellek megbízhatatlanok. A közelgő újabb váltás előjele lehet, hogy egyre gyorsabban vándorol a (déli) mágneses pólus az Északi-sarkvidéken. 1900 táján még Kanada partjainál volt, az ezredfordulón már az Arktisz jégtakarója alatt. Újabban évente 50-60 kilométert haladt, nagyjából egyenes vonalban. Ha így megy tovább, amire persze semmi biztosíték, akkor hamarosan Szibéria alá ér. Közben műholdas mérések azt jelzik, gyengül a Föld mágneses mezeje, méghozzá gyorsuló ütemben. Ennek katasztrófafilmbe illő hatása lehet elektronikus eszközeinkre, végső soron civilizációnkra. De pánikba esni korai volna: a „gyorsabb” földtörténeti léptékben sok ezer vagy tízezer évet jelenthet.

Heti abszurd: A nagy skandináv menet

Rab László
Publikálás dátuma
2020.05.17. 07:37

Mit szóltak hozzá a dánok? – kérdezte a külügyminiszter Fürkész Elemért. Az államtitkár, akiről tudni lehet, hogy a skandináv rejtvények szerelmese, félénken és halkan mondta, nehogy felidegesítse vele a főnökét. – Először kuncogtak, aztán a hasukat fogták a röhögéstől. – És nem is üzentek semmit? – fakadt ki a miniszter. – De, de. Azt mondták, akkor feszelegjünk, hogyha majd a magyar válogatottat is behívják a strandról, és végül megnyerjük az Eb-t. – És ti ezt szó nélkül tűrtétek? Nem vágtátok a fejükhöz, hogy mi ezerévesek vagyunk? – Dehogynem. De azon is röhögtek. Azt mondták, amikor a magyarok gatyaszáron szartak, náluk Kékfogú Harald éppen egyesítette a dán és az angol királyságot. Úgyhogy elmehetünk… – Hová? – Hogy is mondjam? Til stinkende kusse. Nem szépítem, kerek perec kimondták. A miniszter őrjöngött, és hívatta Portyász Kálmánt, a svéd ügyek szakértő államtitkárát. Nála is a reakciók felől érdeklődött. Megijedtek-e, féltek-e? – Mosolyogtak, és azt merészelték mondani: majd akkor szarnak be tőlünk, ha foga lesz a tyúknak. Ismertem ezt a közmondást. – És te? Nem mondtad, hogy nekünk itt, a Kárpátok baljós ölelésében, örökös üldöztetések közepette ezer éve meg kell küzdenünk a fennmaradásért? – Mondtam, mondtam, de sajnos ugyanúgy röhögtek, mint a dánok. És azt üzenték, amikor a vak viszi a nyomorékot, mindkettő előrébb jut. És búcsúzóul elénekelték nekem a Mamma miát. Hívatták ezután Kampó Vilmos államtitkárt, akinek az volt a legfrissebb élménye, hogy Reykjavíkban azt mondták neki, a meccset lehet most már fordítva is nézni, több tiszteletet a vikingeknek, hiszen mégiscsak ők alapították a kijevi Ruszt, és ha elmegyünk Magyarországon Várongra vagy a varégi normannok alapította vajdasági Kölpénybe, alaposan meg fogunk hökkenni. Amúgy pedig ne vekengjünk annyit, mert Könyves Kálmán mindkét felesége (Felicia és Buzilla) ereiben is viking vér csörgedezett, és akkor a Kolumbusz előtt Vinlandba vitt türk fickóról most ne is szóljunk. Még annyit tettek hozzá hetykén, amitől hideglelést lehetett kapni: ha egyszer úgy gondolnánk, nyugodtan megköszönhetnénk nekik, hogy megírták Atli halálát az Eddájukban. Enélkül Anonymusnak felkopott volna az álla. Stuki Béla államtitkár következett, akit a finnekhez ugrasztottak. – Nincs jó hírem, miniszter úr, a rokonaink minket tartanak álhírterjesztőknek a nyelvrokonság átírása miatt. De megértik, hogy a sumérokhoz tartozni romantikusabb, mint velük egy gyékényen halat árulni. Jön még kutyára dér, ezt üzenték, kapjuk be, aztán ne csodálkozzunk, ha Rovaniemiben a Mikulás alulra teszi a magyaroktól érkező leveleket. Már csak a norvégok voltak hátra. A teljesen magába zuhant külügyminiszter Saller Mátyás államtitkárt hívatta, afelől érdeklődött, hogy Oslóban mi történt mostanában. – Megkérdezték, olvastuk-e Nesbøtől a Denevérembert, a Csótányokat, a Vörösbegyet, a Nemeziszt, a Boszorkányszöget, ismerjük-e A megváltót, a Hóembert, a Leopárdot, a Kísértetet, a Szomjúságot és a Kést. – Mit feleltél nekik? Remélem, keményen odavágtál nekik. Az államtitkár elsírta magát. – Miniszter úr, én csak a Doktor Proktor pukiporát olvastam. Azt mondták, menjek vissza később, szerezzek be norvégmintás bojtos sapkát, most nem érnek rá velünk foglalkozni. A miniszter, Szijjártó Péter egy lusta pattogású futsallabdát szorongatott az ölében, remegett a szája széle. Napokkal ezelőtt még arra készült, hogy kemény kézzel blokkolja a magyarok ellen irányuló skandináv összeesküvést, falhoz veri ezt a magyarokon a nyelvüket köszörülő északi bandát, de most mégis felrémlett előtte, úgy járhat, mint a nyuszika, aki találkozott az erdőben a bálnával. – Neked nem a tengerben kéne lenned? – kérdezte a nyuszi. – De – felelte a bálna. (A svéd közmondások gyűjteménye mellett az izlandi betétnél Voigt Vilmos 2016-ban az ELTE Germanisztikai Intézete gondozásában megjelent Óizlandi irodalom és kultúra című művét használtam – R. L.)