Centenáriumi öngólok

Nem csak mi, magyarok tudunk nagyot alkotni, ha emlékezetpolitikáról, dicső múltról van szó, időnként a szomszédaink is kitesznek magukért. A román parlament egymást maró pártjai a minap – miközben a koronavírus járvány miatt romokban hever a román gazdaság is – megszavazták, hogy június 4-e, a trianoni döntés napja román nemzeti ünneppé váljon.

Nem Románia az első szomszédunk, aki látványosan reagál egy-egy szimbolikus magyar parlamenti döntésre, Szlovákia is azonnal módosította állampolgársági törvényét, amikor 2010-ben a második Orbán kormány megalkotta a könnyített magyar állampolgársági eljárást. A szlovák válasz konkrét negatív következményekkel járt a felvidéki magyarok számára, a mostani román reakció viszont inkább csak provokáló. És legalább akkora öngól a román politika részéről, mint az, hogy a magyar Országgyűlés a nemzeti összetartozás napjává tette a nemzet szétszabdalásának napját.

Románia tíz évvel ezelőtt, amikor június 4-ét ünneppé nyilvánította a magyar parlament, még nem reagált. Még arra is késve mozdult, hogy az egész évet, 2020-at is emlékévvé kiáltottuk ki. Csakis akkor lépett, amikor már járvány és a belpolitikai feszültségek kezdték maguk alá temetni újra, s amikor a lakosság egyre inkább a járványkárokra adandó kormányzati-politikai válaszokra kíváncsi, és amikor nem utolsósorban két választás elé néz az ország. A tervezetet két szociáldemokrata szenátor terjesztette be, a pártot, a PSD-t ugyebár nemrég Klaus Johannis államfő azzal vádolta, hogy épp kiárusítja Erdélyt „a magyaroknak”. A kormányzó néppártiak sem adhatták alább a választások árnyékában zajló hazafiság, jó románság versenyben. A lakosság pedig egy ideig még elcsámcsoghat Trianon kapcsán, szidhatja és gyűlölheti a fogukat Erdélyre fenő magyarokat, addig sem foglalkozik azzal, mikor lesz újra munkahely, bér és mindennapi kenyér.

Hogy mégis miért óriási öngól ez a döntés a román parlament részéről, arra kiváló választ adott a Deutsche Welle román újságírója. Cristian Stefanescu „Öngól mindkét kapura” című írásában leszögezi: a trianoni döntés ünneppé nyilvánításával lenullázta december elseje jelentőségét a román törvényhozás. A román köztudat és történelemszemlélet szerint Erdély a december elsejei gyulafehérvári román nemzetgyűlésen kinyilvánított népakarat eredményeként lett Románia része. Június 4-nek az ünneplése viszont épp azt üzeni, hogy az első világháború győztes hatalmainak a világot újrafelosztó döntésének köszönhető mindez. Vagyis a román parlament épp a románok dicsőségét semmisítette meg. A törvényt megszavazó 235 képviselő pedig semmivel sem emelkedik a budapesti illiberális hatalom nosztalgikus, bosszantó-bosszúálló retorikája fölé, írja a román szerző.

Hát igen, nemzetiségre való tekintet nélkül a politikusok figyelme sem terjedhet ki mindenre. Emberek, hibáznak ők is. A választók pedig jó keresztényként újra és újra megbocsátanak, és megengedik, hogy újra és újra hülyének nézzék őket, olcsó vásári komédiával szúrják ki a szemüket.