A 2022-es csapdája

A csoportképzésben győztes Fidesz az alul lévők és felül lévők között egyaránt elterjedt hiedelemrendszereket táplál, melynek eredményeként vagyonosok vagyontalanokkal együtt alkotnak csoportot, a szavazófülkében. A hétköznapokban természetesen a Fidesz kormányzása alatt is érvényesül a kapitalizmus vagyoni különbségeket növelő lényege, a vagyontalan csoporttagok a bal agyfelükkel bizonyosan fel is fogják a saját lemaradásukat, viszont ezt a jobb agyfelükben meglepő hevességgel átélt csoportérzés felülírja.

Az eleve többségben lévők hiedelmeire, így a magyarok védelmének, a keresztények védelmének hiedelmeire és a közös ellenségképre felépített csoportokat a magyar testvériség, a keresztény testvériség és a közös ellenségtől idegenkedők testvérisége (averzív testvériség) mint csoportérzések tartják össze. A csoportérzés aktiválását hívószavakkal segítik elő: magyar, nemzet, haza, Isten, Erdély, Trianon, polgár, család, rezsicsökkentés, ill, Brüsszel, Soros, Gyurcsány, migránsok, börtönbiznisz, stb.

A Fidesz az eleve kisebbségben lévők (a cigányok, az LMBTQ-emberek, a bebörtönzöttek, az őket védő ügyvédek, a jogvédő civilek, a hajléktalanok, egyes bírók, egyes színházak, egyes kisegyházak, egyes médiumok, egy egyetem, valamint a hétfelé szavazó nem fideszes magyarok) hiedelmeinek, jogegyenlőségének kezelését tudatosan másokra hagyja, majd tőlük mint ellenségtől védi a többséget. Egyes hiedelmek törvényi szintre emelésével azt sugározzák, hogy az egyenlőtlenség természetes, ezért egykulcsos a magas jövedelműeknek és az alacsony jövedelműeknek is pl. a rezsicsökkentés és az szja.

A Fidesz napjainkban a Jobbik 2018. májusi 1,1 millió szavazójából minél több szavazó megnyeréséért folytat sorsdöntő küzdelmet, hiszen nekik „eredetileg megfelelő” a Fidesz által kezelt hiedelemrendszer. Más szavazókat a Jobbiknak kell arról meggyőznie, hogy az ellenzéken belül maradva is kemény tud lenni Gyurcsánnyal. Százezer jobbikos szavazó átszavazása mindent eldönthet, kétszázezret ér!

A Fidesz látszólag csak a liberális demokrácia értékeit tagadja, de valójában már cselekvően, a francia forradalom előtti szakrális rend elemeit építi újjá: visszaállítja az egyház és a nemesség (ma a Fidesz által gazdaggá tett családok) tekintélyét, visszaépíti a király nélküli királyság kormányzói rendszerét a miniszterelnöki rendszer névleges megtartásával. Áder János meg csak úgy van.

A Bad Godersberg-i programalkotás (az osztályharc elvetése, elhatárolódás a marxizmustól, az alul lévők felemelése a kapitalizmuson belül) utáni sikeres negyed évszázadban az eleve többséget képező alul lévők szociális védelmére felépített csoportot (osztályt) a baloldali pártok által kezelt szociális testvériség csoportérzése tartotta össze. Ez azonban drámaian megváltozott, a balközép pártok polgári pártokká váltak, elfogadták a közben neoliberálissá vált jobbközép pártok hiedelemrendszerét, és a tőkének már túl drága jóléti állam védelme helyett olcsóbb, egyszerűbb megoldást választottak. Egyre több kisebbség jogegyenlőségének védelmét vállalták fel, másrészt a sajtószabadságot, a fékek és ellensúlyok rendszerét, a bírói függetlenséget, a hatalmi ágak elválasztását védték a populistáktól, fasisztáktól, maffiózóktól, tehát közvetve, a liberális demokrácia értékeinek védelmén keresztül védték az embereket.

Ezzel helyből elveszítették a lakosság felét mint potenciális csoporttagokat, mert „Közvetlen Pista bácsi és Közvetlen Juli néni” (aki az élet más-más területén kiválóan teljesítő polgár) ezen értékek védelmét nem élte meg elsődlegesen, közvetlenül, fontos védelemként, jobbféltekés érzelmi élményként, ezeknek az értékeknek a definíciója nem váltott ki bennük endorfintermeléssel gyorsított csoportérzést.

A balközép pártok, ahogy a jobbközép pártok is, magukévá tették azt az uralkodóvá vált hiedelmet is, mely szerint a jólét legfőbb feltétele a szabad verseny. Így fordult rá a világ az 1970-es évek olajválságai után kiépült, neoliberálisnak csúfolt neoklasszikus rendszerre, melyben akár jobboldaliak, akár baloldaliak álltak a hatalom csúcsán, folyamatosan nőtt a vagyoni egyenlőtlenség. Mára a világ nyolc leggazdagabb emberének van akkora vagyona, mint az összes élő ember felének, miközben legalul ugyanúgy a teljes vagyontalanság pusztít, mint száz évvel ezelőtt, fölfelé liftbe szállni csak tőke felmutatásával lenne lehetséges.

A szabad versenynek mint a jólét legfőbb feltételének hiedelme úgy 40 év után azért került a kihűlés közelébe, mert már csak a vak nem látta, hogy nem a jólét győzött, hanem a tőke. A legnagyobb vagyonok tulajdonosai, azok örökösei és gazdasági társaságai (Magyarországon a 2010 után arra kijelölt családok) már a rajtnál megnyerték a szabad versenyt.

A védelmező nélkül magukra maradt alul lévők közül sokan, ahogy őseik is évezredeken át, nem tudtak ellenállni a populista jobbféltekés csábításnak, „visszatértek” az etnikai, vallási hovatartozásuknak megfelelő csoportokba. A gazdagok tovább gazdagodtak, és egyre hálásabbak a Fidesznek, amely a gazdag magyar keresztényekkel közös csoportba képes bevonni a szegény magyar keresztényeket is, akikkel egy vérből vannak. A vagyontalan Jézus nevében ignorálva van a teve is, meg a tű foka is, boldogok a gazdagok, mert övék Magyarország, a szegények szavazatával.

Mit lehet tanulni a Fidesztől? Ha nem kezelsz a társadalom vagyoni rétegződését merőlegesen átmetsző, a felül lévőkre és az alul lévőkre is ható hiedelemrendszereket, nem győzhetsz. Az új lehetőség, a klímakatasztrófa elleni védelem hiedelme 2022-ben bár nélkülözhetetlen, de sajnos még csekély hatású, gyenge csoportképző erejű lesz, „mert addig még nem önti el a víz pl. New Yorkot”. Marad tehát az ősi hiedelmek legalább valamelyikének modernizált, huszonegyedik századi kezelése.

Ha két identitáspolitika áll egymással szemben, akkor a nagyobb csoportképző erővel (és hatékonyabb propagandával) kezelt identitáspolitika lesz az elterjedtebb. Ha megelégszel azzal, hogy a pártprogram bevezető részébe beírod a patriotizmus fontosságát, azzal letudod a hovatartozás, az összefogó nemzettudat kérdésének kezelését, majd a gyakorlatban a kisebbségek védelmével és a liberális demokrácia értékeinek védelmével foglalkozol, de nincs a kisebbségeket összefogó hiedelemrendszered (még egymás tüntetéseire se mennek el), akkor nem tudsz csoportokból csúcsszövetséget képezni, nem győzhetsz.

Nem segít, ha kirekesztőnek titulálod az etnikai, vallási és kisebbség-fóbiás identitást valló, magát egész nemzetnek tituláló csoportot; nem segít, hogy a te identitásod a sokszínűség, ha a sokszínű védelmezettek hétfelé szavaznak. Ha egy többség védelmét feladod, és nem váltod fel más többség vagy ugyanazon többség védelmével más minőségükben (lásd pl. a baloldali nacionalizmus sikerét egy ideig Szlovákiában vagy Romániában), nem győzhetsz.

Ha azt hiszed, hogy van összefogó hiedelemrendszered, de az kitalált hiedelemrendszer, tervezés eredménye (tehát nem az emberek jobb agyféltekéjébe beégett ősi hiedelmek valamelyikének modernizált változata), akkor kemény munkával, talán száz év múlva igen, de ma nem győzhetsz.

Ha kisebbségben vagy, és nem tudod megszólítani a többség szavazóinak 5 százalékát sem (mert pl. kinevetnek, mert a nyelvedet sem értik), pedig 10 százalékot érne, ha átállnának, nem győzhetsz. (Talán egykori fideszesekből szerveződő erő, párt tudná őket megszólítani.)

Végül, ha minden – fent tárgyalt versenyben – alulmaradsz, nem győzhetsz, ha sorra ki nem javítod a hibáidat. Ha szerencséd sincs (nem lepleződik le a kormányzóig felérő korrupció, a sima mészárosozás pedig nem hat), és az eredeti feladatod: a szociális testvériség csoportérzésének kezelése mint polgári pártnak már végképp zsenánt, akkor nem marad más, csak az összefogó közös ellenségkép kezelése.

Ez azonban kevés a győzelemhez, mert a Fidesz még erősebb ellenségképpel válaszolva tartja össze a táborát. De legalább levezettük a 2022-es csapdáját.