Germania felix

A szélsőjobboldal túszul ejti a járványügyi korlátozások elleni tiltakozásokat, figyelmeztet Matthias Quent német szociológus. A radikalizmuskutató a Der Spiegelnek nyilatkozva arról beszélt, hogy a válsághelyzetben teret nyer a demokráciaellenes ideológia. „Normalizálódik”, elfogadottá válik az irracionalizmus, a gyűlöletbeszéd, az antiszemitizmus. E veszélyes folyamatok megbosszulhatják magukat, óv a jenai Demokrácia és Civiltársadalom Intézet igazgatója.
A koronavírus ürügyén a múlt sötét árnyai kísértenek. Azt halljuk, fölösleges a zárlat: az erős túlél, a többi meg hadd pusztuljon. Ez, súlyosbítva a „fajtisztaság” kultuszával, a nácik kedvelt lózungja volt. Vannak, akik visszaparancsolnák a nőket hagyományos szerepükbe, ápolónak. Tudományellenes téveszmék terjednek, például hogy a kötelező védőoltás titkos globális érdekcsoportok ármánya. Innen pedig csak egy lépés az a középkori, a pestisjárványok idejéből származó babona, hogy minden baj oka zsidó konspiráció.
A „politizált ezotéria” gyűjtőnéven emlegetett jelenség, amelynek aggasztó következményeiről a szociológus elmélkedik, túlságosan is ismerős a magyar olvasónak. Akárcsak az, hogy elmosódnak a határok a radikális és a polgári jobb között. E tekintetben jócskán megelőztük a németeket, ami persze kétes dicsőség. Magyarországon ez a járvány tíz éve tombol, Covid-19 se kellett hozzá. A népbutításba oltott uszítás nálunk nem öntevékeny időtöltés a karantén egyhangú napjaira, hanem állami vállalkozás.
Állami vezetők és intézmények népszerűsítenek zagyva összeesküvés-elméleteket, rasszista előítéleteket és más célzatos ostobaságokat. Természetesen közpénzből; médiakampányok, rádióinterjúk, konzultációs kérdőívek formájában. Az ördögöt jól fizetett apparátus festi óriásplakátra, ami kényelmes, mert hátha magunktól nem jönnénk rá, kit gyűlöljünk. Mintha kézikönyvként használnák az 1984-et, úgy építették fel az ősellenség Goldsteint, aki tetszés szerint bármiért hibáztatható. 
Ami jobb helyeken paranoid ámokfutás online és pár ezres tüntetéseken, annak sok eleme itt kormánypropaganda: a hatalmon lévők tudatosan sulykolt világképe. A magát NER-nek nevező, uniós pénzeken hizlalt képződmény már régen meghekkelte az elesett, tájékozódni képtelen, mérsékelten intelligens kisember egzisztenciális szorongását.
Ha Németország szakadék felé támolyog, mi díszlépésben menetelünk előtte. A Szövetségi Köztársaság, noha problémáit hiba volna alábecsülni, továbbra is irigylésre méltó ország, pláne Budapestről nézve. Minden gazdasági-társadalmi gondjával együtt is működő demokrácia, ahol a konzervatív kormányfő rendre szót emel az ordas eszmék ellen. Kiáll akár a menekültek jogaiért is, gyalázkodás se tántorítja el. Becsüli és védelmezi a liberális értékeket. Germania felix, pillantunk föl az interjúból, ó, boldog Némethon!
Hanem doktor Quent helyzetelemzésében mégiscsak van, ami meghökkenti az edzett magyar olvasót. Azt mondja, a koronavírus megjelenése óta az ezo-jobbos világmagyarázatban Bill Gates átvette a főmumus szerepét Soros Györgytől. Mi itt azért még nem tartunk.
Szerző
Bártfai Gergely

Jutalom

Modernül lobbizásnak nevezzük a kijárást, ami negyven éve még elvtársi támogatáskérés volt, de a lényeg ugyanaz. Nekem adj lehetőséget, pénzt, beruházást, hisz tudod, ebbe a brancsba tartozom, már az úttörőcsapatban (a cserkészeknél, ministráns korunkban) is értettük egymást, vagy ha nem veled (kedves megyei önkormányzati elnök úr), hanem a te szívbéli cimboráddal, unokatesóddal, a Sanyival, Danival (a névsor tetszés szerinti), s ahogy így volt ez már a Móricz olvasatában élősködőkből álló dzsentrivilágban is. A különbség annyi, hogy a meglévő törvények között szlalomoznak-e a politikusok, vagy a lenyúlásra vadonatúj jogszabályt alkotnak, ahogy már a látszatra sem ügyelve teszi most a kormány.
Csakhogy egyre nehezebb eladni ezeket a húzásokat. Most például minden kanálnyi szirupot, amivel édesíteni próbálta a Fidesz és KDNP tábor a nagyberuházásokat befogadó önkormányzatok iparűzési adóbevételeinek és közigazgatási területük egy részének ellopását, emészthetetlenné keserített egyetlen nyilatkozat. Süli János épp a Népszavának mondta el, hogy hiába készül Pakson az ország legnagyobb ipari építménye, a város megtarthatja az erőmű 4,6 milliárdos éves iparűzési adó befizetését. Ez a jutalom, amiért ott az önkormányzat nem kekeckedik, nem kérdez, hanem szép csendben elfogadja a „fenti” döntéseket. 
Megtanulták a leckét. Amikor a ma már tárca nélküli miniszter 2014-ben ellenzékiként nyerte el a kisváros polgármesteri székét, az erőmű – nyilván nem magától – megvont egy csomó támogatást a településtől. Mígnem egy reggel a jó polgármester mélyen belenézett a tükörbe, kicsit megroggyantotta a derekát – legyünk jóindulatúak – a városa érdekében, s attól kezdve minden kormánydöntéssel egyetértett, ahogy az utódja is. És lám, Paks nem is lesz különleges, lenyúlható övezet, míg egy Göd (s még ki tudja, hány város) elveszít mindent, mert a városlakók egy olyan ellenzékit választottak, aki nemcsak válaszokat vár a kérdéseire, hanem arra sem hajlandó, hogy mást lásson, mint eddig, ha a tükörbe néz.
Szerző
Gulyás Erika
Frissítve: 2020.05.21. 06:09

Felcsúti mandarinok

Orbán Viktor parlamenti szavazógépe elfogadta a Belgrád-Budapest vasútvonal fejlesztéséről szóló törvényt. A szerződést 10 évre titkosították, egy ültő helyükben kiemelt nemzetgazdasági beruházássá is nyilvánították. Így nem fenyegeti a projektet az efféle gigaberuházásokkal együtt járó időrabló huzavona, illetve kivédhető mindenféle ellenzéki és Soros-ügynök civilek esetleges akadékoskodása. Az ellenzék persze nemcsak a „törvényalkotás” módja ellen tiltakozott, hanem azért is, mert szerintük egyes számítások szerint 135 év alatt térülne meg ez a beruházás (de volt, aki kétezer évre taksálta ezt az időtartamot).
Ez is fontos szempont persze, de talán nem a legfontosabb. A baj ezzel a biznisszel inkább az, hogy fölösleges. Ráadásul egy világjárvány és válság idején elkötelezni a magyar adófizetőket egy a végösszegét tekintve - áfával, tokkal-vonóval együtt - akár ezermilliárdos hitelvállalásra: több mint bűn, hiba. Ma még senki sem tudja azt sem, hogy hogyan alakul át a globális gazdaság, megmarad-e a kínai export súlya. Legalábbis most sok elektronikai, autóipari multi igyekezett, igyekszik kiváltani a távol-keleti importot. 
A „Kína kapuja leszünk Európába” pedig a délibábos álmok világába tartozik. Kína soha nem építene egyetlen „kapura”, és már jelenleg is többen jelentkezhetnének ezért a címért, Hamburg, Rotterdam, de Koper kikötőjétől akár a transzszibériai vasút szárazföldi kapcsolatáig. Szakértők szerint Pireuszból gazdaságosan legföljebb Prágáig, esetleg még Münchenig éri meg a magyar viszonylat felől szállítani a kínai árut. A hatalmas konténerszállító hajók pedig nagyságrendekkel több árut képesek egy fuvarral elszállítani, mint egy vasúti szerelvény.
A kormány szerint azért is szükséges a beruházás, hogy gyorsabban jussanak el a konténerek Nyugat-Európába. Csakhogy a kínai kézbe került pireuszi kikötőt üzemeltető cég vezetője már korábban azt nyilatkozta, hogy számukra közömbös, az áru 4 vagy 8 óra alatt ér Belgrádból Budapestre. Arról persze nem beszélnek Orbán környezetében, hogy vajon Budapestről hogyan jut majd tovább az szerintük rengeteg áru. Ugyanis Hegyeshalom irányába nem lesz nagyobb a vasút áteresztő képessége, és már most is túlterhelt a vonal. Ha Budapestig gyorsabban  jutnának is el a szerelvények, onnan már bajos lenne tartani a tempót. 
Hogy mégis kinek hozna akkor ez a beruházás a konyhára? Elsősorban a kínaiaknak. Ők a költségek 85 százalékát hiteleznék, s a magyar adófizetők pénzén építenének maguknak egy újabb szállítási útvonalat. Annyit tudni lehet, hogy a Mészáros Lőrinc neve alatt futtatott cég mellett két kínai vállalat is szerepel a nyertes konzorciumban. Afrikai és ázsiai példák alapján ne legyenek illúzióink: többnyire nem a helyiek, hanem kínai mérnökök, munkások dolgoznak, kínai technikai eszközöket használnak majd ebben a programban. 
Persze az unió is támogatna vasúti beruházást, de azt ellenőrizhetnék is. Így csak az a biztos, hogy Mészáros kaszál majd - ám hogy a profit végül hol köt ki, azt talán soha nem fogjuk megtudni.
Szerző
Bihari Tamás
Frissítve: 2020.05.21. 06:10