Most az egyszer használatos műanyagok tilalmának botrányos visszavonása világít rá, hogyan is működik valójában e kicsiny, jobb sorsra érdemes uniós tagállam kormánya.
Az, hogy én mit gondolok a tilalomról, mellékes. Az érintettek – kormányok, ipar, környezetvédők, Brüsszel, tudósok, szakértők – az elmúlt évtizedek során lefolytathatták a szükséges vitákat. Ebből mára egy kötelező uniós tilalom született. A hazai végrehajtás mégis fura zavarokat mutat. A kormány két éve nyíltan visszadobta az illetékes innovációs tárca szigorító javaslatát. Gulyás Gergely már akkor világosan kifejtette: csak akkor lépnek, ha az uniós tiltás miatt az elkerülhetetlen. Épp hogy csak ki nem mondta: ő aztán pont tesz a zacskó-tarkította magyar tájra, a delfinekre, bálnákra meg pláne. Viszont ha nincs kibúvó, végrehajt.
Ez az idő most eljött. Orbán Viktor be is emelte a tiltást februárban bejelentett „akciótervébe”. Ráadásul a szaktárca a lépést az EU-s kötelezvénynél fél évvel korábbra hozta, kiterjesztve a vékony zacskókra és az összes műanyag pohárra. A kormány a múlt héten benyújtotta az ennek megfelelő törvényjavaslatot. Előzetesen ezt ismét mindenki, akár Orbán iparos haverjai is véleményezhették.
Ám kedden egy mondatban mégis visszavonták az egészet. A faramuci helyzetet Gulyás Gergely lelki fordulatai is híven tükrözik. Míg a múlt héten az akkor még élő kormányterv kapcsán inkább fenntartásait hangoztatta, a visszavonás óta már a környezetvédelem nagy barátja. De szerintük a vírus miatt a gyártóknak „lélegzethez kell jutniuk”. Nos, tudomásom szerint a múlt héten is volt már vírus. A járványhoz vezető környezetszennyezést a munkahelyekre hivatkozva fenntartani viszont lusta, felelőtlen, barbár cinizmus. Miközben nyilvánvalónak tűnik, hogy Orbánnak csak leszólt egy későn ébredő iparos haver. Ilyenkor pedig az utolsó utáni pillanatban se drága befékezni a folyamatot. A sztorit meg eladják a szokásos rizsával.
Amennyivel több levegőhöz jutnak így Orbán haverjai, annyival kevesebb marad nekünk.