A Fidesz-frakció kizárólag a közjó érdekében (...) terjesztett elő vagy fogadott el törvényjavaslatokat – magyarázta Kósa Lajos volt frakcióvezető lapunknak, hogy a nyomozók szerint Simonka György kérésére nyomtak át a frakción előterjesztéseket azért, hogy Simonka cégeinek ne kelljen visszafizetni a kincstárnak a jogosulatlanul felvett pályázati pénzeket. Ismerős szavak. Kósa Lajos három éve szó szerint ugyanezzel a kommunikációs aduásszal rukkolt elő, amikor lapunk kiderítette, hogy úgy nyújtotta be a nyugdíjas szövetkezeteket létrehozó törvényt, hogy közben a felesége egy 140 milliót érő céget „vett” néhány millióért az e szövetkezetekben vastagon érdekelt üzleti csoport egyik vezető alakjától.
Van más közös vonás is a két esetben: a Polt Péter-féle ügyészség sem akkor, sem most nem látott bűncselekményre utaló nyomot. Elvégre ha egy lobbista ajándékba ad az asszonynak több mint százmilliót, vagy éppen a kormányfrakció törvényt alkot, hogy néhány százmilliós visszafizetéstől mentesüljön egy 1,4 milliárdos közpénzsíbolással meggyanúsított honatya vállalkozása, az smafu. Sőt most, a Simonka-ügyben a Legfőbb Ügyészség közleményében igyekezett Kósáék szájába rágni, hogy a közjós hülyeség helyett mit kellett volna mondaniuk. Ezt: a kormánypárt „a minden gazdálkodót érintő adminisztrációs hibák miatti túlzott jogkövetkezmények kiküszöbölésére” hozta az „általánosságban racionálisnak tűnő” jogszabályt. Bár a vádiratból nem lehetett kitornázni azt a kitételt, hogy a Fidesz frakciót homlokon csókoló múzsa véletlenül pont az akkor már bűnügyi eljárás alatt álló Simonka volt, aki – újabb idézet – „azt remélte, hogy személyére nézve is a visszafizetésre kötelező határozatok visszavonását érheti el.”
A Polt Péter vezette testület azért finoman megpendíti, hogy mindez a „nyomozó hatóság” szerint történhetett így. Amit nagyon nehéz nem úgy olvasni: valaki itt jelzi a főnöknek, hogy ő mindent megpróbált, de ezek a fránya vidéki rendőrségi és adónyomozók mindent kitúrtak, szóval kénytelen voltunk beleírni a vádiratba, na.