Nagyon súlyos, rendszerszintű hiba van az írott anyagok szerzői jogi képviseletében Magyarországon – véli Gyenes Ádám, a L’Harmattan Könyvkiadó igazgatója, a Magyar Elektronikus és Szakkönyvkiadók Egyesületének elnökségi tagja. Holott szerinte van jó példa a hazai jogérvényesítésre, a dalszövegírás esetében: az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület magas színvonalon, sok területre kiterjedően végez jogvédő tevékenységet. – De míg az Artisjus éves szinten húszezer dalszerzőt, zenészt és örököst képviselve nagyságrendileg húszmilliárd forintot szed be, addig az összes írott tartalomra vonatkozó jogdíj nem éri el az ötszázmillió forintot. Ennek kétszázmilliárd forintos bevételnek kellene lennie. Nem csupán ellentmondások vannak, a szabályozás teljes hiánya tapasztalható – számolt be róla a kiadóvezető.
Az egyetlen nagyobb bevételi forrás a reprográfiai jogdíj, amelyet a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete (MASZRE) kezel, ám Gyenes Ádám szerint elavult ez a fénymásolások után beszedett adóforma. Inkább azt érdemes megvizsgálni, mely platformok biztosítanak tartalmakat – az online keresőktől kezdve a merevlemez gyártókon át a nyomdákig –, és erre kellene egy jól szervezett szerzői jogvédő rendszert létrehozni.
Míg a szakirodalmi írások esetében elvárás, hogy az online térben is elérhető legyen egy mű, addig a szépirodalomnál nincs ez az igény – jegyezte meg a kiadóvezető. – De ha változtatni szeretnénk az általános narratíván, miszerint egyre kevesebbet olvasnak az emberek, minél több minőségi tartalmat kell elérhetővé tenni. Ennek kell megteremteni a feltételeit, ahogy azt a zeneiparban is csinálják: választhatok, hogy elmegyek a koncertre vagy előfizetek a zenei szolgáltatásra; nem kalózkodom, mert nem éri meg. A kalózkodást egy minőségi platformmal kellene feloldani az írásos tartalmak esetében is – beszélt az elképzelésről Gyenes Ádám.
A L’Harmattan Könyvkiadónak van tapasztalata az online adatbázisokkal – a Szaktárs portál első kiadói adatbázisát hozták létre, a tartalmat könyvtári szolgáltatások részeként az intézményi előfizetői kör részére ajánlva –, ám ennél összetettebb rendszerre lenne szükség. – Kérdés, hogy kereshető adatbázist akarok-e nyilvánossá tenni, vagy ingyenesen letölthető e-book-okat, utóbbit nem tartom megfelelőnek. Az adatbázis lényege, hogy minden könyv hozzáférhető, olvasható legyen. Ehhez kell a közös jogkezelő, aki monitorozni tudná a megtekintések számát, és annak arányaiban kaphatna jogdíjat a kiadó, illetve a szerző – részletezte.
Úgy véli, ezzel mindenki nyerne: vagy megveszi az olvasó a könyvesboltban a kötetet, miután beleolvasott online, vagy a jogkezelő kifizeti, amennyiben azt az interneten végigolvasta. – Kutatások bizonyítják, hogy az online formában ingyenesen elérhető tartalmak nem gyengítik, hanem erősítik a papíralapú könyvek eladását. Ez a szaktudományos könyveknél egyértelmű: Hegel A szellem fenomenológiája című könyvét kevesen fogják képernyőn olvasni, ahogy Esterházy Péter Harmonia caelestis című művét sem. – Ahhoz azonban, hogy a szerzői jogdíj beszedhető legyen, állami döntésre és védelmi folyamatokra lenne szükség – vélekedik Gyenes Ádám. Mint elmondta, a Magyar Elektronikus és Szakkönyvkiadók Egyesülete az elmúlt években nyújtott be jogkezelői kérelmet, ám a kezdeményezés sikertelen volt. Ezért lenne nélkülözhetetlen, hogy a teljes könyves szakma összefogásával kérelmezzék egy állami hivatal, jogkezelő hatóság létrehozását, amely professzionális módon kezelné az írott tartalmak digitális felhasználásait, és a rájuk eső jogdíjakat. Ám Gyenes Ádám úgy érzékeli, a szépirodalmi kiadók nem nyitottak az indítványra.
Jó, de utópisztikus gondolatnak tartja a kezdeményezést Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke. Úgy véli, a hazai közeg még nem elég érett ekkora változásra. Mint elmondta, évek óta kérelmezik, csökkentsék az e-könyvek áfáját öt százalékra (legutóbb a március végén benyújtott kormányzati gazdasági intézkedési csomagra vonatkozó kérésben, amelyről lapunk is beszámolt), mivel Európa-szerte már csak hazánkban alkalmaznak a papírkönyvével azonos mértékű áfát, ám ez a módosítás is lassan halad, ezért nehéz elképzelni, hogy egy jóval nagyobb, komplexebb könyvszakmai átalakítás a közeljövőben megvalósítható lenne.
Ugyanakkor a digitális jogkezelés folyamatosan napirenden van a döntéshozók előtt – jegyezte meg Gál Katalin –, jelenleg kardinális kérdés, miként fogják beiktatni a magyar törvényhozásba az Európai Unióban 2019-ben elfogadott szerzői jogi reformot, amelynek értelmében a legnagyobb internetes platformszolgáltatók kötelesek lesznek a felületeiken megjelenő tartalmak után fizetni. Úgy látja, a szépirodalmi könyvkiadók akkor csatlakoznának egy hasonló projekthez, ha világosan látszana, ki fizet a szolgáltatásért. S hozzátette, az online megjelenés számos lényeges kérdést felvet, csak egy ezek közül, hogy mi történne a jelenleg kizárólag e-könyvekre specializálódott webáruházakkal. Gál Katalin szerint többszörösen összetett és zavaros hazai piacról beszélünk, ezért kis lépésekben érdemes gondolkodni.
