A brit tévénézők emlékezetébe kitörölhetetlenül bevésődött az a pillanat, amikor március 27-én, ugyanazon a napon, amikor a kormányfő, az egészségügyi miniszter és az angol tisztifőorvos is ágynak esett, Boris Johnson főtanácsadója rohanva távozott a Downing Street 10.-ből a St James's Park irányába. A kormányfői hivatal három nappal később megerősítette, hogy a Dominic Cummingson elvégzett Covid-19 teszt pozitív eredményt hozott, ám csak további, majdnem közel két hónap elteltével derült ki, az ellentmondásos stratégiai orákulum és ugyancsak megbetegedett felesége nem londoni házukban, hanem a férfi Észak-Angliában élő szüleinél kúrálta magát, miután a család vállalta a házaspár és négyéves kisfiuk gondozását.
A nagy-britanniai háromnapos hétvégét beárnyékoló történetet a Downing Street által lejárató "kampányt folytató újságoknak" minősített Guardian/Observer, illetve a Daily és Sunday Mirror dobta be a köztudatba. Országos felzúdulást pedig azért okozott, mert március 23. estéjétől kötelezővé tették az otthon maradást a britek számára. Cummings csak újabb szabálytalanságokat követett el, amikor hírek szerint kirándulást tett egy Durham-tól közel 50 kilométerre lévő kastélyba, majd április 19-én ismét Észak-Angliában látták. A kiválóan képzett, különc szakemberre jellemző cinizmus mutatja, hogy újságíró felesége, Mary Wakefield a The Spectator konzervatív politikai magazinban részleges beszámolót adott mindkettőjük Covid-19 tüneteiről és gyermekük segítőkészségéről. Az az apró részlet kimaradt, hogy ápolásuk Durham-ben zajlott Cummings kiterjedt rokonsága részvételével.
A legfontosabb miniszterek támogatási kísérletei és a Downing Street kiállása csak olaj volt a tűzre. Egyre csak fokozódott a Dominic Cummings lemondására irányuló nyomás a közvélemény, az ellenzéki pártok, végül bátor konzervatív képviselők részéről. Mindenki számára elfogadhatatlan volt, hogy a főtanácsadó saját instrukcióit sértette meg, amikor elhagyta otthonát és vidékre utazott, mások egészségét veszélyeztetve. Végül Boris Johnson sietett ostromlott munkatársa megmentésére. Két hét után először vállalva a napi Downing Street-i sajtótájékoztatót, rögtön belevágott a sűrűjébe és bejelentette: Cummingsszal folytatott személyes, alapos megbeszélése után arra a következtetésre jutott, hogy tanácsadója "minden apa és minden szülő ösztönét követve" utazott Északra és ezért "nem ítéli el".
Az újságíróktól érkező kritikus kérdések legjellemzőbbike Gary Gibbontól, a Channel 4 News főszerkesztőjétől érkezett: "Meg vagyok zavarodva. Miniszterelnök úr azt mondja, Cummings az ösztöneit követte. Mindenki másnak instrukciókat kellett betartania, nem ösztönökre hallgatni". Ahogy a többi kérdésre, Boris Johnson erre sem adott konkrét, megnyugtató választ. A Munkáspárt vizsgálatot követel az ügyben. Sir Keir Starmer, az ellenzék vezére szerint „nem lehet majd haragudni az emberekre, ha úgy gondolják, más szabály érvényes a miniszterelnök tanácsadójára, és más a többiekre. A kormányfő fellépése aláásta saját közegészségügyi üzenetét. Milliók vártak válaszokat és nem kaptak semmit". Kendőzetlenebbül fogalmaztak a kormány tudományos tanácsadói. Stephen Reicher szociálpszichológus szerint Johnson „az általunk tett összes javaslatot a szemétbe dobta, nem tiszteli a közvéleményt, nem kezel mindenkit egyformán". A rendőrség attól tart, ezekután nehezebben tudja betartatni a vesztegzár és szociális távolságtartás még fennálló feltételeit. Szinte hihetetlen módon a Brexit megvalósításához és a tory vezető hatalmának megszilárdításához vezető úton összeforrott Johnson-Cummings duó egyike sem bírta kimondani a "bocsánatkérés" szót.
Sir Keir Starmer eddigi tevékenysége láttán nem okozott meglepetést egy ismert politológus, Steve McCabe nyilatkozata, mely szerint az új vezető "a decemberi parlamenti választás után jelentősen fordíthatja meg a Munkáspárt szerencséjét". Akár már 2024-ben győzelemre viheti az ellenzéket. A The Independent online lap a YouGov legutóbbi közvélemény-kutatására hivatkozva jelenti, Sir Keir személyes népszerűségi mutatója máris magasabb, mint Johnsoné, bár ha holnap lenne a választás, még mindig többen voksolnának a Konzervatív Pártra, mint a Labour-re. A lovagi címét kevéssé használó ellenzéki vezér ki fogja használni azt a támadási felületet, melyet a kormány nyújtott a Covid-19 veszély bizonyítható elhanyagolásával, az NHS és a szociális szféra felkészületlenül hagyásával, valamint kormánypárti politikusok arroganciájával.
