Szelestey Lajos;
külföldi sajtó;Szabad szemmel;
2020-05-26 07:39:45
Szabad szemmel: az Orbán-kabinet arra használja fel a válságot, hogy izmozzon a fővárossal
Nemzetközi sajtószemle, 2020. május 26.
Egész Európában, így Magyarországon is kemény egyensúlymutatványra kényszerül az ellenzék, mert a kormányok népszerűsége mindenütt megugrott a Covid-19 miatt. Igaz ez az óvatos középerőkre, de a bujtogató populistákra is, mert egyik sem szeretne a jelentéktelenségbe süllyedni, miközben a hatalom minden előnyét élvezi annak, hogy a bajban az emberek a „zászló köré tömörülnek”. Továbbá ki kell fundálniuk, miként lehetne elszámoltatni a vezetést a ragály során elkövetett hibákért, de úgy, hogy ez ne üssön vissza a bírálókra, tekintve, hogy válság van.
Karácsony Gergely azt mondja, nagyon nehéz megtalálni a középutat, ám előfordul, hogy nincs más választás, mint visszacsapni. Orbán Viktor igyekszik ’vírusbarátnak’ beállítani az ellenzéket, és a polgármesterre hárította a felelősséget a Pesti úti otthonban bekövetkezett halálesetekért. A városvezető megjegyzi, hogy a hatalom a fertőzés közben is igyekezett közvetlen politikai összetűzéseket kiprovokálni. Karácsony a miniszterelnök potenciális kihívójának számít a két év múlva esedékes választáson. Lehet, hogy éppen ezért, de a miniszterelnök nem igyekezett nemzeti konszenzust elérni. Különleges felhatalmazását nem volt hajlandó időkorláthoz kötni.
A vádaskodások a végén már teljesen személyessé váltak Orbán és a főpolgármester között. Utóbbi úgy látja, hogy az őt ért támadások bizonyítják: a kormánynak terhére van az ellenzék és próbálja arra rátolni a felelősséget. Merthogy a vírus társadalmi és gazdasági következményei igen súlyosnak ígérkeznek, ezért a hatalom vádaskodásba kezdett. Úgy állítja be, hogy az ellenzék nem akar megegyezést.
Ha minden igaz, ma dönt a strasbougi bíróság a baltás gyilkos ügyében, tehát hogy miként adhatta ki Magyarország Azerbajdzsánnak Safarovot, aki 16 éve Budapesten, egy NATO továbbképzés során brutálisan megölte egyik örmény kollégáját. Az Európai Emberi Jogok Bíróságához az áldozat családja fordult, mert azt szeretné, ha az igazságot szolgáltatna. Azaz kimondaná, hogy a tettes nem kaphat kegyelmet. Mint emlékezetes, Azerbajdzsán a fogoly átszállítása előtt megígérte, hogy Safarov otthon letölti a rá kiszabott életfogytiglani szabadságvesztést, ám ebből nem lett semmi. Nyolc évvel ezelőtt nemzeti hősként fogadták Bakuban, amnesztiában részesítették, sőt, előléptették, lakást adtak neki és hírek szerint a Védelmi Minisztériumban kapott állást.
A tiszt a magyar bíróság előtt bevallotta, hogy etnikai gyűlöletből ölt, sőt egy másik örmény katonával is végezni akart, de annak zárva volt a szobája, amikor éjjel megpróbált oda is behatolni. Az ügy háttere az évtizedek óta tartó örmény-azeri ellenségeskedés, amely az Azerbajdzsánban található, de az örmények által ellenőrzött Hegyi Karabah hovatartozása miatt éleződött ki. Olyannyira, hogy csaknem 30 éve még háború is folyt a területért, az áldozatok száma több tízezer volt. De időről időre még napjainkban is kirobbannak lövöldözések.
Strasbourg most dönthet úgy, hogy vessék újra börtönbe Safarovot, csak kérdés, Azerbajdzsán hajlandó-e végrehajtani az ítéletet. A hozzátartozókat képviselő ügyvéd szerint a legcélszerűbb az volna, ha a tisztet visszahoznák Magyarországra, mert saját földön nem kell semmiféle megtorlástól tartania. A lap emlékeztet arra, hogy a magyar ombudsman a szabadon engedés után elrendelt vizsgálat alapján úgy foglalt állást: nem történt jogsértés, de a magyar kormánynak biztosítékokat kellett volna követelnie, mármint hogy az azeriek betartják ígéretüket. Nem sokkal korábban Orbán Viktor a kaukázusi köztársaságban tárgyalt, ám a Miniszterelnöki Hivatal közlése szerint ez nem adott alapot arra, hogy bárki bármi rosszra gondoljon.
FAZ
Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában más-más elképzelésekkel ugyan, de a túlélésért küzd a független kulturális szféra. A két végletet a szlovák államfő, illetve a magyar kormányfő képviseli. Caputová a nemzeti identitás részének tekinti a művészeteket és állami támogatást követel a rászoruló alkotóknak, előadóknak. Orbán ezzel szemben nem bírja elviselni, hogy nem ellenőrizheti az ágazatot.
Boross Martin, a Stereo Akt színház művészeti vezetője úgy jellemzi a helyzetet, hogy a független társulatok olyan államot igényelnek, amely világos viszonyokat teremt. Magyarországon azonban kaotikusak az állapotok, nem lehet tudni melyik szabályok érvényesek. A politikusok nem állnak szóba a szakemberekkel. Nem ismeretes, mikor indulhatnak újra az előadások, nincsenek tervek. Az Orbán-kabinet arra használja fel a válságot, hogy izmozzon a fővárossal. Ugyanez vonatkozik a szabadfoglalkozási művészek megsegítésére szánt segélycsomaggal: a pénzek főleg vidékre mennek.
Boross szerint a magyar demokrácia már évekkel ezelőtt meghalt. De nem valami cenzor miatt, hanem gazdasági eszközök hatására. Ám ettől még bármikor jöhet egy korlátozó törvény, és ha elzárják a pénzcsapot, akkor jó pár társulat lehúzhatja a rolót. De sok színész már most is részben valamilyen polgári foglalkozásból tartja fenn magát: gyerekekre vigyáz, élelmiszert visz házhoz.
„Orbánnal szoros kötelékben” – írja a német újság a szlovén kormányfőről, miután Ljubljanában az ellenzék 10 ezres biciklis tüntetést tartott, mert attól fél, hogy az országban magyar állapotok alakulnak ki. A felvonulók azt követelték, hogy akadályozzák meg Szlovénia orbanizálódását, és a korruptnak minősített hatalom lemondását sürgették. A hónap eleje óta minden hét végén vannak ilyen demonstrációk az urambátyám rendszer és a polgárjogok megsértése ellen. A 10 ezer ember hatalmas szám, mivel a fővárosnak csupán 290 ezer lakosa van. Jansa maga úgy értékeli, hogy itt összehangolt akcióról van szó, de ettől még voltak hasonló megmozdulások vidéki településeken is.
A miniszterelnök, aki immár harmadszor irányítja az országot, erősen megosztja a szlovénokat. A twitteren hadjáratot folytat a neki nem tetsző újságírók ellen, tisztogatást hajtott végre a biztonsági apparátusban, majd kirobbant az első korrupciós ügy. A vírusjárvány leküzdéséhez – Brüsszel ajánlásával ellentétben – nem a gyártótól, hanem egy helyi közvetőtől rendelt védőfelszereléseket és lélegeztető gépeket. A hatalom visszautasítja a vádakat, de mindenesetre elállt az ügylettől és vizsgálatot rendelt el. A volt kormányfő, Sarec ezt úgy értékelte, hogy a farkas jár utána, hány kismalac tűnt el.
Jansa közben nem győzi hangoztatni, hogy a szálakat még mindig a volt délszláv komcsik mozgatják. A szlovénokat ugyanakkor erősen aggasztják, hogy a politikust erős szálak fűzik Orbán Viktorhoz. Ha minden igaz, a magyar vezetőhöz közeli üzletemberek az utóbbi három évben sokmilliót pumpáltak olyan sajtóorgánumokba, amelyek a legnagyobb szlovén kormánypárthoz állnak közel. Ugyanakkor Jansa feltűnően hallgatott, amikor kebelbarátja a hónap elején a világhálóra feltöltött Nagy-Magyarország-térképpel provokálta ismét a szomszédos államokat. Egy szociáldemokrata képviselő számára ezek után egyértelmű a helyzet: a miniszterelnök szintén tekintélyelvű rezsimet akar, á la Orbán.
Két szerb professzor arra figyelmeztet, hogy Orbán Viktor modellt kínál a szerb elnöknek, aki most éppen Belgrádban az egyetem Filozófia és Társadalomelméleti Tanszékét szemelte ki célpontul. A vendégkommentár rámutat, hogy még alig ültek el a hullámok a CEU kipaterolása kapcsán, amikor a magyar kormányfő a válság kellős közepén hozzálátott, hogy bebetonozza hatalmát. Igaz, azt el kell ismerni, hogy meglepő következetességgel munkálkodik Magyarország illiberális és tekintélyelvű átalakításán, ez a stratégiája. Ily módon külföldön mintául szolgál sok, vele egyívású kollégája számára.
Közéjük tartozik Vucsics, aki a tömeges fertőzés közepette szinte nap mint nap bizonyította: mesterien tudja alkalmazni az autoriter forgatókönyvet. A rendkívüli állapotot nem az Alkotmánynak megfelelően hirdette meg, ugyanakkor tetszése szerint uralja a kormányt és az államot. A neki engedelmes sajtó lejáratja az ellenfeleket. Úgy hogy a Freedom House a minap Szerbiát is átminősítette demokráciából hibrid rendszerré. Egyre gyakrabban emlegetik egy lapon a magyar, a szerb és a török rezsimet.
Mindhárom országban hadjárat folyik a független tudomány, az akadémiai szabadság ellen. Szerbiában ez azt jelenti, hogy a vezetés számára a társadalom 100 százalékos ellenőrzése többet számít, mint az uniós felvétel. A rendszer igyekszik elfojtani minden érdemi bírálatot, ugyanakkor azt sugározni, hogy az államfő stabil, haladó és jövőbemutató vezető a világban. A már említett tanszéket a 68-as mozgalom részvevőiként jugoszláv ellenzékiek alapították, majd később szembeszállt Miloseviccsel. Ám a kritikus hozzáállás és a sikeres működés a jelek szerint szálka a hatalom szemében. Így most megpróbálja kötőfékre venni, amikor igencsak vitatott személyiségekből álló Felügyelő Tanácsot akar kinevezni.
Ezért az intézmény mellett olyan tudósok álltak ki, mint Habermas, Harari, Chomsky, Piketty, Fukuyama. A nemzetközi tudomány több mint 400 képviselője nyílt levélben kelt a szerb demokrácia és a tudomány szabadságának védelmére. Követelik a tanszék függetlenségének visszaállítását. A CEU esetében a hasonló próbálkozás teljesen eredménytelen maradt. Szerbia is tovább illiberalizálódik, Orbán módszerének felhasználásával, ám az ország így aligha lesz alkalmas jelölt az uniós tagságra. A demokrácia mind jobban szorul vissza. De a mostani ellenállás mutatja, hogy nem lehet elnémítani az egyetemi intézményt és a szerb, illetve nemzetközi nyilvánosságot.
Lehet, hogy a ragály eredményeként Kelet-Európa pont olyan helyzetbe kerül, mint Németország: bár maga viszonylag simán átvészelte a válságot, de fizetnie kell a többieknek, akik nem álltak ilyen jól helyt. Az 500 millió eurós német-francia újjáépítési alapról van szó, amelynek javát a déli államok kapnák. Viszont aránytalanul nagy terhek jutnának belőle a V4-eknek. Ily módon kemény tárgyalások következnek most, de Merkel már a minap megvitatta a kérdést az első számú magyar, a cseh, a lengyel és a szlovák vezetővel.
Von der Leyen holnap árul el részleteket az elképzelésről, de ha az derül ki, hogy a négyeknek keményen a zsebükbe kell nyúlniuk, akkor főleg Varsó és Prága részéről kell erőteljes tiltakozásra számítani. Merthogy úgy értékelik: ők eredményesen védekeztek a vírus ellen, ám ennek most mégis megisszák a levét. De a keleti front még nem olyan egységes, mint a takarékos négyek, tehát a dánok, a hollandok, az osztrákok és a svédek összefogása. Még várják a további felvilágosítást, hogy esetleg ellenjavaslatot tegyenek le az asztalra, vagy csatlakozzanak a másik négy berzenkedő államhoz.
A ZEW német gazdaságkutató számításai szerint a nemzeti GDP-hez viszonyítva a lengyelek lesznek a legnagyobb nettó befizetők, összesen jó 10 milliárd eurót kell majd kipengetniük. De lehet, hogy a térségből mások is hasonló sorsra jutnak a mentőcsomag miatt, noha idáig a lengyelek, magyarok, valamint a románok és bolgárok az uniós támogatások legnagyobb haszonélvezői közé tartoztak. (Ha csak a GDP visszaesését veszik alapul, akkor Magyarország a kárvallottak közé tartozik majd, akárcsak a lengyelek, sőt, ők főként. De hasonló cipőben járna szinte az összes új keleti tagállam. Ezért máris éles küzdelem folyik a színfalak mögött, mert nagyon nem mindegy, ki mekkora szeletet tud magának kiharcolni – a szerk megj.)
FAZ
Vita támadt a német belügyminiszter és a Bizottság között, mert Seehofer szerint Brüsszel nem törődik a közös menedékpolitika reformjával, így a hajótöröttek mentésével és a szörnyű görög táborokban lévő gyerekek sorsával. Az EU szerint azonban ezekben a kérdésekben a tagállamoknak kellene dűlőre jutniuk.
A németek három másik állammal közösen már tavaly ősszel felvetették, hogy lépjen életbe szükségmechanizmus azoknak a menekülteknek az elosztására, akik bajba jutnak a Földközi-tengeren. Majd a múlt hónap elején újabb javaslatot tettek le az asztalra, benne kötelező kvótákkal, noha tudván tudták, hogy azokat a kelet-európai tagok nem fogadják el. Épp ezért szerepelt az indítványban a rugalmas szolidaritás elve, vagyis, hogy például a külső határok védelmével vagy a kiutasított menedékérők hazaszállításával ki lehessen venni a részt a közös erőfeszítésekből. De nagyon úgy néz ki, hogy itt nem lesz áttörés a 2. félévben, a német uniós elnökség idején.
Eredetileg az volt a remény, hogy a költségvetési tárgyalások során nyomást tudnak majd gyakorolni a Visegrádi Csoportra. Merkel közölte is, hogy a szolidaritás nem egyirányú utca. Vagyis a magyaroknak, cseheknek, lengyeleknek és szlovákoknak meg kell mozdulniuk a migráció ügyében, ha továbbra is kapni akarják a nagyvonalú anyagi forrásokat Brüsszeltől. Ám ez az ösztönző most kiesik, mivel a négyeknek támogatniuk kell a járvány miatt erősen érintett déli szövetségeseket. Még az is lehet, hogy nettó befizetők lesznek, amikor az 500 milliós segélycsomagot kell összeadni.
A kommentár arra hívja fel a figyelmet, hogy a populista brazil államfő katasztrófába sodorja országát, és ha az élet igazságos mese volna, akkor a brazilok a járvány miatt szembefordulnának Bolsonaróval. Felidézi, hogy nemrégiben, személyes beszélgetésük során egy neves helyi pénzember kijelentette: az amerikai és a brazil elnök sokban hasonlít egymásra, csak az ő vezetőjük sokkal ostobább. Ezért azért hangzott megdöbbentően, mert Trump nem éppen az éles eszéről híres. A brazil politikus hasonló politikát alkalmazott a Covid-19 kapcsán, mint észak-amerikai kollégája, csak amit ő csinál, az még felelőtlenebb és még veszedelmesebb.
Trump vitába száll saját tudományos tanácsadójával, Bolsonaro viszont kirúgta a korábbi egészségügyi minisztert, majd lemondatta az utódot. Az amerikai vezető bátorította a korlátozás ellen tüntetőket, kollégája felszólalt ilyen megmozdulásokon. Csak sajnos, Brazília igen nagy árat fizet a politikus szeszélyeiért, és a halottak száma csak egyre nő. Kéthetente megkétszereződik. Ennek pedig igen súlyos gazdasági és társadalmi kihatásai lesznek. A legnagyobb városban, Sao Paoloban már jóformán az összedőlés határán van az egészségügy. A lakosság nagy része zsúfolt lakásokban él, megtakarításai nincsenek. A tömeges munkanélküliség éhséghez és lázadáshoz vezethet.
Az elnök mindenképpen felelős azért, hogy a korlátozások megszegésére bujtogatott, és ezzel nagyban hozzájárult a káoszhoz, amelynek eredményekért a helyzet teljesen kicsúszott az ellenőrzés alól. Nem kétséges, hogy Bolsonaro bajban van. Népszerűsége odalett, lehet, hogy egy visszaélési ügyben eljárás indul a felmentésére. De egyelőre tartja magát, hála a szigorítások elleni retorikának. Tüntetni jelenleg nem szabad és a helyzet miatt a politikusok nehezen tudnak szövetkezni füstös hátsó szobákban. Az ilyesmit mégsem lehet telefonon lebonyolítani. Ám addig nem lesz nemzeti egység, amíg a mostani államfő van hatalmon, mert ő csak a megosztásban utazik, klasszikus, populista módra. De bármilyen paradoxul is hangzik, elképzelhető, hogy éppen a katasztrófa jóvoltából nyílik további tér a félelemkeltés és az esztelenség politikája számára.