Benes árnya kísért Szlovákiában

Hiába marasztalta el Szlovákiát az Emberi Jogok Európai Bírósága, a szlovák állam a Beneš- dekrétumok alapján kobozná el egy magyar ember földjét. A szlovák társadalom hallgat, a jogvédőket sem sérti a kollektív bűnösségre építő döntés.

Igazságtalanul jártak el a szlovák bíróságok, amikor engedélyezték, hogy az állami erdővállalat a Beneš-dekrétumok alapján kobozzon el földterületeket egy magyar nemzetiségű szlovák állampolgártól - így döntött május 20-án a strasbourgi emberjogi bíróság. A vagyonelkobzás alapja az az 1945-ből származó csehszlovák kormányhatározat, amely a szudétanémetek és a magyarok kollektív bűnösségét kimondva lehetővé tette tömeges kitelepítésüket és javaik elkobzását. Vaclav Havel elnök, majd később a cseh állam is bocsánatot kért a németektől, de a dekrétumokat nem törölte el Prága sem. A magyar vonatkozás azonban Pozsonynál maradt, ahol nemhogy a bocsánatkérésig nem jutott el egyetlen állami vezető sem, nemcsak máig nem lehet visszaigényelni e dekrétumok alapján elkobzott vagyont, hanem mindmáig vagyonelkobzások hivatkozási alapjaként szolgálhat ez a kollektív bűnösséget rögzítő jogszabály. A magyar nemzetiségű szlovák állampolgár B.M. 35 hektár erdejét ma is azért kobozhatják el, mert felmenői magyarok voltak, akik akkor „megúszták” valahogyan, az erdőhivatal viszont ezt a csorbát utólag kiküszöbölni igyekszik.

Nem ez az első ilyen eset, volt már rá korábban is példa az EU-tag Szlovákia történetében. Az ország uniós csatlakozása idején az Európai Bizottság vizsgálta ugyan a dekrétumok kérdését, de hitelt adva az akkori szlovák kormánynak, amely azt állította, hogy e rendelkezések gyakorlatilag már nem élnek, nem okoznak problémát a jelenben, végül nem mérlegelte, hogy ellentétesek-e az unió jogrendjével. Nyilván ellentétesek, ezért döntött elmarasztalóan a strasbourgi bíróság, és az is bebizonyosodott, hogy Szlovákia máig jogalapként használja a Beneš-dekrétumokat. A strasbourgi döntés nyomán a szlovák hatóságoknak le kellene állítaniuk a folyamatot, ám erre egyelőre semmi szándék nem mutatkozik, mint ahogy azok eltörlésére sem. B.M. földjeinek elkobzására a Legfelsőbb Bíróság döntése adott lehetőséget, és ha a szlovák társadalom, pontosabban annak többségi része nem emeli fel szavát a jogsértés miatt, a kisajátítás meg is történik.

Egy hét telt el a strasbourgi döntés óta, de a szlovák pártok, politikusok, civil szervezetek, egyházak, jogvédők stb egyaránt hallgatnak, „magyar kérdésnek” tekintik a történteket, a magyar/kisebbségi jogsérelmekre pedig immunis a többség. Az új pozsonyi parlamentben már nincs egyetlen magyar párt sem miután a februári választáson mind az MKP, mind a Híd-Most a bejutási küszöb alatt végzett. És nem jutott be a törvényhozásba az egyetlen olyan szlovák politikai tömörülés sem, amely magyar platformot hozott létre. A Zuzana Čaputová köztársasági elnök nevével fémjelzett Progresszív Szlovákia (PS)/Spolu koalíció hajszállal maradt a 7 százalékos koalíciós bejutási küszöb alatt.

A PS Magyar Platform tiltakozott a történtek miatt, mielőbbi szakmai és társadalmi párbeszéd megkezdését sürgette az ügyben. „Mi, szlovákiai magyarok csak nézünk. Nem értjük, hogyan történhet ilyen a 21. században. Hogyan lehetséges ez? Ezek szerint a dekrétumok által a mai napig jogi eljárásokat lehet folytatni? Kollektív bűnösök a magyar nemzetiségű szlovákiai polgárok? Ha igen, véleményünk szerint a parlamentnek minél hamarabb foglalkoznia kellene ezzel a témával. Az ilyen diszkriminatív törvényeknek nem lehet helyük egy nyugati demokráciában”, olvasható közleményükben. A Magyar Platform felkérte Čaputová elnököt, „karolja fel a szlovákiai magyarok ügyét és legyen moderátora ennek a régóta halogatott társadalmi párbeszédnek, amely a békés együttélés egyik pillére lehet."