Régi idők fogságában

Belgrádban a televíziók logója mellett még most is ott olvasható a felirat: „Viselkedj felelősen”. Mostanság magával a vírussal már kevesebbet foglalkoznak, a műsorstruktúra kezd visszaállni a járvány előtti időkre.

A legtöbb saját készítésű műsort a szerb állami televízió, az RTS sugározza, amely egyik nap meglepetéssel is szolgált: az egyes csatornáján a napokban főműsoridőben sugározta az itthon tavaly bemutatott Egy nő fogságban című dokumentumalkotást, amelyet az RTS 2 másnap hajnalban megismételt.

Gyakori téma a televíziókban a fagyossá vált a szerb-montenegrói viszony, az egyik heti beszélgetős műsort, a „Csütörtökön 9-kort” annak a témának szentelték, hogy Milo Djukanovic „diktátori rezsimet” alakított ki.

Az RTS 2 iskolatévévé alakult át, s Kis híradó néven ötperces hírműsort is indítottak a kicsiknek, amit gyermekek is készítenek. Némi éllel megjegyezhetnénk, talán ez az egyetlen olyan információs program, amit nem Aleksandar Vucic szerb elnök dominál. Az egyik műsorban például a falmászás rejtelmeibe vezették be a kicsiket.

A harmadik műsor alapvetően amolyan kulturális, dokumentumtévé, karaktere azonban a járvány alatt átalakult. Napközben szintén iskolatévé lett. Mindazok, akik nosztalgiával gondolnak vissza Jugoszláviára – szerb kifejezéssel élve őket nevezik „jugonostalgicarnak”, itt is megtalálhatják a nekik tetsző műsort, hiszen gyakoriak a történelmi programok, egyik este például Tito, a médiaikon címmel sugároztak 75 perces műsort, amelyben azt vizsgálták, a negyven éve elhunyt jugoszláv elnök miben különbözött más kommunista vezetőktől, hogyan aknázta ki a médiát, milyen filmek, de akár filmzenék segítségével építették ki személyi kultuszát.

Aki szívesen elidőzik a jugoszláv érában, annak szó szerint kincsesbányát jelent az RTS Trezor nevű csatorna, amelyben a belgrádi televízió archívumából adnak válogatást.

Nem hiányozhatnak az ügyesen becsomagolt, a nemzeti érzelmekre építő műsorok sem az RTS-ből. A hosszú karantén után múlt szombaton indult újra a Szeretem Szerbiát című kvízműsor, amelyen az országról tudhatnak meg különféle részleteket a résztvevő csapatok révén.

A propaganda számos médiumban van jelen, különösen erőteljesen és nem éppen színvonalas formában két kormányhoz közeli médiumban, Happy TV-n, valamint a Pink tévében. Utóbbi számos csatornával rendelkezik, emiatt a legkiterjedtebb szerb médiaimpériumnak nevezhetjük. Ezért is nevezhető üdítő kivételnek a Nova Srbija csatornán szombatonként jelentkező program, a 24 perc Zoran Kesiccsel. Az amerikai Late Night Show”-k műfaja már nem csak az Egyesült Államokban, hanem Európában, így Németországban és Ausztriában is népszerű. Szerbiában azonban politikai bátorságra is szükség van a politikai szatírának az éterben való megjelenítéséhez, vagy Vucic elnök kigúnyolásához. A legutóbbi programban a műsorvezető az államfő home office-szerű kampánynyitóját karikírozta ki. Az elnök hatalmas stúdióban állt, vele szemben, az interneten keresztül, rengeteg szempár, akiknek azt magyarázta, június 21-én nem pártok közötti voksolás lesz, hanem „a jövőről döntenek az emberek”. A műsorvezető erre megjegyezte, neki valahogy nincs ínyére ez a jelen sem. Mellékesen érdemes megjegyezni: Szerbiában az egyik legszigorúbb kijárási korlátozás volt érvényben Európában, majd amikor eldőlt a választás időpontja, hirtelenjében mintha eltűnt volna a vírus az országból, egyszerre számos objektum nyílt meg, a beutazási korlátozásokat is feloldották.

S ha már karantén, érdemes szólni pár szót a vajdasági televízióról. Bár a délszláv háborúk óta jelentősen megcsappant a magyar ajkú lakosság száma, az RTV második műsorában továbbra is sokszor csendül fel magyar szó. Naponta este hét órakor jelentkezik a magyar nyelvű híradó. Hetente egyszer (háromszori ismétléssel) kulturális műsort is sugároznak a magyarság számára Jelen-lét címmel. Igen, színvonalas programról van szó, és ezt a nívót még a karanténban is sikerült megőrizni. Április végén rendkívüli karanténműsorral jelentkeztek, művészek, ismert személyiségek számoltak be arról, hogyan töltik el a karantént. Micsik Béla hitoktató például elmondta, visszajelzései alapján a diákok már szívesen visszamennének az iskolapadba, de el kell fogadni a kijárási korlátozásokat, s az emberek vigyázzanak egymásra. Ózer Ágnes muzeológus elmondta, azzal próbálja az idejét eltölteni, hogy olyasmivel foglalkozik, amihez legjobban ért, ír, olvas, javít. Végül elmondta, mindenkinek azt ajánlja, maradjon otthon. Pámer Csilla színésznő pedig úgy vélte, talán annyira felpörgött a világ, hogy szükség volt valamire, ami felmutatja az embereknek a stoptáblát.