Mit és hogyan mondjunk a gyerekeknek a koronavírusról? Mi a nem túl sok, a nem túl kevés? Meg kell találni az arany középutat a „gyereket nem szabad hülyének nézni” és az „őrizzük meg a gyermekkor puha, bársonyos varázsát” elv között. Ne nézzenek a kicsik híradót, de azért nagy vonalakban tudják és értsék, hogy mi történik körülöttük – anélkül, hogy kipukkasztanánk az őket körülvevő biztonságos mesebuborékot. A pszichológusok azt tanácsolják, hogy a gyermek életkorának megfelelően, az ő szintjén beszéljünk a rázós témákról, amilyen a halál, a szex, a hajléktalanság, vagy most éppen a COVID-19 vírus. Ennek gyakorlati megvalósítása azonban sok kérdést vethet fel a laikus szülő számára. Ezek megválaszolásában segítenek a járványkérdést feldolgozó mesék.
A Pagony Kiadó honlapjáról ingyenesen letölthető a Koronavírus című könyv, amelyet az az Axel Scheffler illusztrált, akinek jellegzetes karakterei sokak számára ismerősek a Pipp és Polli sorozatból vagy a Graffaló lapjairól. A népszerű Julia Donaldson-könyvek állandó illusztrátora ezúttal sem tért el a tőle megszokott ember-és állatábrázolástól, ezért a vírusról szóló könyv grafikája ismerős, otthonos érzést kelt. A korábbi mesékből már ismert kisállatok felbukkanása az oldalakon segítheti a gyerekek feloldódását a nehéz téma ellenére. A Koronavírus nem egy történetet mesél el, hanem az ismeretterjesztő könyvek stílusában, kérdés-válasz formában tárja az olvasó elé a legfontosabb tényeket a járványról. A könyv elkészítésében orvosok, tanárok és pszichológusok segédkeztek, ezért bízhatunk abban, hogy a gyerekekre szabott, pontos információkat tartalmaz. A kiadványt négytől tízéves korig ajánlják, ami elég nagy szórást jelent. Ezért azt már a szülőknek kell eldönteni, hogy a gyermek életkorától függően mennyit és hogyan olvasnak fel a könyvből. Kisgyerekek esetén érdemes lehet egyszerre csak egy-két fejezetet átvenni, vagy egyes részeket kihagyni. (Például nem biztos, hogy egy négyévesnek el kell olvasni a rákra mint alapbetegségre kitérő szövegrészt, vagy a vakcinafejlesztéssel kapcsolatos tudnivalókat.) A könyv erénye, hogy a járvány bemutatása mellett annak a mindennapi életre tett hatásaira is kitér. Arra, hogy milyen egyfolytában otthon lenni, milyen feszültségek adódhatnak a családban és milyen érzésekkel szembesülhetünk. A szülők kedvence minden bizonnyal az a rész lesz, amelyben tanácsokat adnak a gyerekeknek, hogyan ne zavarják az otthon dolgozó felnőtteket és hogyan tegyék hasznossá magukat.
Teljesen más megközelítéssel nyúlt a témához Tóth Krisztina. A Korona gúnynevű, gonosz kis vírus világhódító útjáról írt egy történetet Járványmese címmel, amely az író honlapján olvasható. „A mesét Lili lányomnak írtam, hogy segítsek megérteni neki, mi történik a világban, miért változott meg az életünk” – avat be a mese felvezetőjében Tóth Krisztina, akinek nem újdonság a műfaj: a felnőtteknek szóló versei és prózái mellett 2003 óta ír gyerekirodalmat is. Ennek egyik legabszurdabb és leghumorosabb darabja a néhány éve megjelent Orrfújós mese, amely egy takony-család mindennapjait mutatja be. Bár ebben a könyvben bacilusok – és nem vírusok – vannak, megjelenik benne a kézmosás és a higiénia fontossága, valamint a betegségek megelőzésének hangsúlyozása is, ezért tökéletes ráhangolódás lehet az új történetre. A Járványmese egy antihős születését, felemelkedését és reménybeli bukását követi végig. A csúf és sunyi Korona az Undi Suli diákjaként kiválóan elsajátítja a fertőzéstant, láz-szítást és köhögtetést, majd a nagybetűs életbe veti magát „Úgyis én leszek a világ ura!” felkiáltással. Miközben nyomon követjük Korona útját a kínai piactól távoli országokig, észrevétlenül megismerjük a fertőzés terjedésének módjait, a betegség tüneteit és képet kapunk arról, milyen változásokat jelent a járvány a mindennapi életben. A mese nem mutat hamis, cukormázas képet a járványról és megoldásként „varázsütés” helyett a vakcina kifejlesztését nevezi meg. Addig is, az író arra biztatja a gyerekeket, hogy legyenek a Korona ellen küzdő „láthatatlan hadsereg katonái” és a maguk módján – kézmosással, otthon maradással – vegyék fel a harcot a vírussal. A gyerekek számára ezáltal a passzív, történéseket elszenvedő szerep helyett aktív, a saját sorsát alakítani képes szerepet kínál, ami segíthet átkeretezni az otthon ülés megélését. Ezt erősíti a történet végén található, lelkesítő versike is, amely a mese legfontosabb gondolatait összegzi:
„Menekül már Korona, / gondterhelt a homloka,/ha mossuk a kezünket,/ nem fertőz meg bennünket. Bocs, de nem fogunk kezet,/ ki se megyünk, ha lehet,/mert tőle minden kitelik:
puszi sincs egy ideig. Legyőzzük majd, meglátod,/megmentjük a világot,/hogyha te is akarod.
Gonosz vírus, takarodj!”
