Négy év után az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy az Országgyűlés elnöke jogtalanul tiltotta ki az azóta már megszűnt Népszabadság, valamint az Index, a hvg és a 24.hu hat munkatársát, csak mert a munkájukat próbálták végezni, és megkérdeztek néhány kormánypárti politikust egy közpénzeket érintő botrányról. Köztük Kövér Lászlót, akinek ez rosszul esett, és legott intézkedést is foganatosított.
Kövér Lászlónak ritka finom érzéke van arra, hogyan tegye elviselhetetlenné a munkát egy parlamentben dolgozó újságíró számára. A legutóbbi ötletével egy olyan oldalfolyosóra költöztette a sajtótermet, ahol időnként még térerő sincs, ellenben rendszeresen szerveznek tízórait közvetlenül az ajtó elé népes gyermekcsapatoknak, akik természetesen elég hangosan viselkednek, ami tökéletesen behallatszik a rosszul szigetelő ajtón keresztül. Azon már tényleg csak nevetni tudtunk pár kollégával, amikor nemrég egy takarítónő porszívózott, miközben a tévéképernyőn keresztül az éppen zajló parlamenti vitát próbáltuk követni, mert az egyszeri médiamunkásnak, a koronavírus járványra hivatkozva, ma már az ülésterem szintjére sem lehet felmerészkednie. Ráadásul el vagyunk zárva attól a parlamenti sajtóirodától is, amely elvileg azért működik, hogy a mi munkánkat segítse.
Ha valaha visszaengednek minket a most elérhetetlen magasságban lebegő főemeletre, marad a szűk „karám”, egy kordonnal körülvett, uszkve tizenöt négyzetméteres tér, ahol állni kell, miközben a legtöbb kormánypárti politikus cinikus mosollyal az arcán egyszerűen továbbsétál a kérdéseinket hallva. Kövér László persze „nemzetközi példákra” hivatkozik: ez a Fidesz kedvenc taktikája, amikor valamilyen jogsértő, vagy egyszerűen csak felháborító intézkedést hoz. Hogyaszondja: „az ejrópai parlamentben sem lehet ám csak úgy összevissza flangálni!”.
Kedves Házelnök Úr, jelezném, hogy engem abban a bűnös épületben még soha senki nem akadályozott meg abban, hogy a folyosón szóba elegyedjek egy képviselővel, és bár való igaz, hogy van a sajtó (elsősorban az operatőrök és a riporterek) számára hivatalosan is kijelölt hely, miként természetesen a Bundestagban vagy a Westminsterben is, csakhogy ezekben az értékeiket vesztett országokban a politikusok számára alap, hogy válaszolnak a sajtó kérdéseire.
De nem kell ehhez ilyen távoli, politikai szempontból egyre egzotikusabb helyekre kalandoznunk: a pozsonyi parlamentben szintén úgy járja, hogy az újságíró kérdez, a képviselő, a kormánytag válaszol. Erre még az a Robert Fico is képes volt, aki amúgy híresen utálta az újságírókat, és nem is csinált belőle titkot. Ma már csak irigyelni tudjuk a szlovák, román kollégákat.
Most Strasbourg egy kicsit visszahozott valamit, a hatalom legalább kénytelen lesz foglalkozni az áldatlan is antidemokratikus állapotokkal. Persze azért nincs nagyon sok illúziónk, hogy mi lesz a történet vége. Mint mondtam: Kövér Lászlónak remek érzéke van hozzá, hogyan tegye minél nehezebbé az újságírók munkáját, és ezzel nincs egyedül a kormánypártban.