Újratervezés az oktatásban

Publikálás dátuma
2020.05.28. 13:54

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Talán el kellene gondolkodni azon is, hogy elengedjük az egységes nemzeti tudásminimum szellemét, mert a web 3.0 tanítási technika kudarcra lesz ítélve a minősítő, büntető oktatási rendszerben.
A járvány oktatást érintő hatásai a legsérülékenyebb társadalmi csoportokat sújtják a legjobban. A hátrányos helyzetűek előtt nemcsak az iskolakapu zárult be, de a kitörés lehetősége még távolabb kerül tőlük. Az elmúlt hetekben jól láthatóvá vált oktatási rendszerünk legfájóbb pontja, az esélyegyenlőtlenség. A „Máté-hatás” a mostani időszakban még jobban felerősödött, vagyis „Akinek van, annak adatik, kinek nincs, attól elvétetik.” Azok a gyerekek, akik most hozzá tudnak jutni a megfelelő információkhoz, akik ingergazdag családi környezetben élnek, és megfelelő fejlődési vággyal bírnak, azok lépést tudnak tartani az online oktatásnak nevezett ismeretátadással, akik nem, azok végleg lemaradnak és alig lesz esélyük, hogy kortársaikhoz fel tudjanak zárkózni. A digitális egyenlőtlenséget Hermann Zoltán: Hány diákhoz jut el az online távoktatás című tanulmánya mutatja be legjobban.

Helyzetkép

Az oktatáspolitikai döntéshozóknak újra kell gondolniuk a Digitális Oktatási Stratégiát a COVID-19 járvány után, mert a kritikus időszak alatt a társadalom csaknem ötöde digitális szakadékba esett, és választ kell adniuk arra, hogyan lehet legalább a szakadék szélére visszahúzni az érintettek jelentős részét. A hátrányos helyzetű tanulók oktatási rendszerben maradása nagyban függ attól, mennyire tudnak kapcsolatban maradni a tanáraikkal. Álmodozhat a kormányzat az Ipar 4.0-ról a szakképzés átalakítása során, amikor az összes általános iskolás tanuló csaknem ötöde, a szakközépiskolákban tanuló gyerekek 35 százaléka nem tud hozzáférni a digitális tartalmakhoz otthoni körülmények között. Funkcionális és digitális analfabétákkal nem lehet az ipari forradalom hátországát megteremteni. Lehet-e olyan oktatási rendszerrel segíteni az ipari forradalmat, amely XIX. századi módszereket alkalmaz, amely túlzott tananyag-szabályozással még a csökkentés után is annyi tananyagot követel, amely egy átlagos képességű gyermeknek is gondot okoz? Hogyan akarjuk felzárkóztatni a leszakadókat, amikor ugyanazt a haladási sebességet várjuk el a Rózsadombon született elitgyerektől, mint a leghátrányosabb helyzetű gönci járás tanulójától? Az egyénre szabás lehetősége csak szavakban van jelen az új NAT-ban, a tartalomszabályozásban már nincs benne.  A legnehezebb feladat a területi egyenlőtlenségek leküzdése. A 6. osztályos tanulók körében az online oktatáshoz való korlátozott hozzáférés tíz megyében 20 százalék felett van, közülük csak egy, Somogy megye helyezkedik el a Dunántúlon, a többi a Tiszántúlon vagy a Duna-Tisza között. Hat megyében 15 százalék alatti a korlátozott hozzáférés a 6. osztályos tanulók körében, ebből három a központi régióban és három az ország legnyugatibb részén fekszik. Ilyenkor mindenki azt kérdezi: mit kellene tenni? A legfontosabb az elérhetőség feltételeinek a megteremtése. Erre az észtek modellül szolgálhatnak, hiszen az európai forrásokból az ország minden településén biztosították az ingyenes WI-FI elérést. Kormányzati ígéret volt arra, hogy optikai kábellel minden települést bekötnek a világhálóba, de ehhez a legszegényebbek nem fognak hozzáférni. A Konvergencia Programban komoly erőforrást kellene teremteni az ingyenes internetnek. A második lépés a digitális tananyag fejlesztése. Azt tudjuk, hogy az okostelefon már nem státuszszimbólum, hanem a legszegényebb családok számára is elérhető eszköz. Tudjuk, hogy a felső tagozatos tanulók csaknem 90 százalékának van valamilyen okostelefonja. Ebből következik, hogy a digitális tananyagot olyan formában kell most már létrehozni, hogy azok az okostelefonokról is elérhetőek legyenek. A harmadik lépés a tanodai rendszer megerősítése a leghátrányosabb járásokban úgy, hogy annak szerves része legyen a szülők „digitális analfabetizmusának” csökkentése.  A negyedik lépés már nemcsak a hátrányos helyzetű tanulókat érinti, hanem az egész oktatási rendszerünket is. Ahhoz, hogy a változásokat meg tudjuk érteni, először a digitális világ fejlődését kell megvizsgálnunk Az internet elterjedésével a következő korszakhatárok állapíthatók meg: • Web 1.0 - az információáramlás egyirányú, a szöveg, kép és videó csak megnézhető. A tudást már nem egy szűk kör privilégiuma lehet. (www.korszak). • Web 2.0 - Wikipedia, Facebook, Instagram. Az információáramlás már kétirányú, nemcsak nézhető és olvasható, hanem feltölthető, megosztható. • Web 3.0 - egyéni ismeretszerzési utakat, lehetőségeket ad a gép a felhasználási szokásaink alapján. A tartalom személyessé válik. • Web 4.0 - a mesterséges intelligencia része a gépek és az emberek együttműködésének. Ez a forma jelenleg az iparban van jelen, a hétköznapi gyakorlatban még nem érzékeljük a hatását. Az iskolapadban a Z és az Alfa generáció ül jelenleg, az oktatási rendszerünket hozzájuk kell igazítani. Számukra a formális oktatás keretei nem hatékonyak, és ismeretszerzésük jelentős része az informális tanulási térben (internet) zajlik. Z generációs gyerekek: • végtelen nagy a szabadságvágyuk, nehezen tűrik a korlátokat, • nagyon rövid ideig képesek figyelmüket fenntartani, • csak azt tanulják meg, ami felkelti az érdeklődésüket, • nagyon erős képi világban élnek, • ami öt perc alatt nem érthető meg, azzal nem foglalkoznak Alfa generációs gyerekek: • előbb tanulnak meg elektronikus eszközöket használni, mint ahogy az értelmes beszéd kialakulna náluk, • nagyon keveset kommunikálnak offline állapotban, magányosak, • egyéni utakat szeretnek bejárni, szeretnek kalandozni, • könnyebben tanulnak videókból, képekből, mint adott szöveges leírásokból, • nem érzik azt, hogy mi a játék és mi a tanulás Kijelenthető, hogy a Z, valamint az Alfa nemzedék és a régi képzési rendszerben szocializálódott oktatói gárda között komoly ellentétek, kudarcok és feszültségek keletkeznek, vagy már keletkeztek is. Ha sikeres oktatást akarunk, akkor olyan rendszert kell kialakítani, amely képes választ adni a fenti kihívásokra. Ehhez tartalmi megújulásra, szemléletváltásra, rugalmasabb tartalmi szabályozásra, sokkal nagyobb tanári szabadságra van szükség. 

Módszertani megújulás

A mostani járványhelyzetben ezzel szembesültek a tanárok, de a merev szabályozások miatt még mindig a tantervi utasításoknak akartak megfelelni és nem a taníthatósági szempontoknak. Azt hitték: az, hogy áttérnek digitális távoktatásra már elég a megújuláshoz. Csakhogy a döntéshozók nem szembesítették őket azzal, hogy a most kialakult állapot sem nem digitális, sem nem távoktatás. Nem távoktatás, mert ahhoz olyan felületeket kellett volna kialakítani, amelyek erre alkalmasak (moodle). A Digitális Oktatási Stratégiában szerepel, hogy egységes felületeket alakítanak ki 2018-ra, de ez az oktatási intézmények alig 1 százalékában valósult meg. A távoktatás olyan módszer, ahol a tanuló áll a középpontban és a pedagógus csak segítő Most kellett volna azon módszerek kipróbálást ösztönözni, amelyek a 6K kihívásának megfelelnek: • keretek, közösen kialakított szabályok; • kezdeményezés, önállóság, a választás lehetősége, egyéni tanulási utak; • kavalkád, sokféleség; • kommunikáció, együttműködés, társas helyzetek; • kreativitás, alkotó tevékenység; • kritikai gondolkodás, értelmezés, saját tudás kialakítása. Ugyanakkor nem várható el senkitől sem a módszertani megújulás, mert nem erre lettek „kiképezve” a pedagógusok és minimális volt az ilyen irányú átképzés. A távoktatás és digitális oktatás külön műfaj az oktatási módszerek között. Attól, hogy digitális eszközön tartják egymással a kapcsolatot a tanítás-tanulás folyamatában a szereplők, még az nem tekinthető digitális oktatásnak. Az oktatási módszerek döntően a web 1.0 szinten mozognak, miközben otthon, a gép előtt már a web 3.0 mentalitást igénylő tanulók ülnek. A digitális oktatás tartalmi része teljesen hiányzik a rendszerből.   Még a vírusmentes időben készített az OECD felmérést a digitális oktatás helyzetéről. Nagyon jól szemlélteti lemaradásunkat a mellékelt ábra. Ezen problémákra nem ad választ a NAT 2020 sem, ezért nem szabad bevezetni. Újra kell „huzalozni” oktatási rendszerünket. Meg kell teremteni a feltételeket a Web 3.0 elvein működő tanítási-tanulási folyamatoknak, az egyénre szabható és az Alfa generáció tanulási pszichológiájához igazodó tantervnek. Ne rőfökben mérjük a tananyag-mennyiséget, hanem azt nézzük, hogy az alapkészségek megszerzése után, hogyan lehet a XXI. századi készségeket fejleszteni vele.  Hihetetlen erőfeszítésébe került a szülőknek és a pedagógusoknak, hogy működjön a digitális oktatás a járvány ideje alatt. Nem a közoktatás irányításáért felelős személyeken, hanem a végeken küzdő embereken  múlt, hogy nem omlott össze a rendszer. Viszont, ez a felemás „digitális eszközökkel támogatott” oktatás közel sem fogja hozni azt az eredményt,  ami elvárható lenne ekkora munkabefektetés után. Az a félelmem, hogy ha a döntéshozók ezzel szembesülnek szemrebbenés nélkül visszaterelik az oktatást a XIX. századi módszertani kultúrába, a pedagógusok jelentős része pedig csak titkon fog ellenállni ennek. Most arra lenne szükség, hogy a tantervek újratervezésével párhuzamosan a pedagógusokat is átképezzék az új módszerek alkalmazására. Hogy alakítsák át gyökeresen a tanárképzést, ne „termeljek” újra web 1.0 tanítókat, tanárokat. (Kínában most hoztak létre egy 90 terabyte sávszélességen működő nemzeti felhőplatformot, amely 50 millió tanulót tud kiszolgálni az önálló tanulási utak megteremtéséhez. A tankönyveken messze túlmutató speciális ismeretekhez is hozzá tudnak férni erről a platformról a tanulók.)  Talán el kellene gondolkodni azon is, hogy elengedjük az egységes nemzeti tudásminimum szellemét, mert a web 3.0 tanítási technika kudarcra lesz ítélve a minősítő, büntető oktatási rendszerben. Hosszú út áll előttünk...   Totyik Tamás a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke
Szerző
Témák
Oktatás

Kiküldetési per: Magyarország és Lengyelország keresetének elutasítását javasolja a főtanácsnok

Publikálás dátuma
2020.05.28. 13:12

Fotó: Laurent Antonelli / curia.europa.eu
A két közép-európai ország az Európai Bírósággal semmisíttetné meg a munkavállalók jogait megerősítő uniós irányelvet.
Az Európai Bíróság utasítsa el a kiküldetésben lévő munkavállalók jogait megerősítő irányelvvel szemben Magyarország és Lengyelország által benyújtott megsemmisítés iránti kereseteket – javasolja Manuel Campos Sánchez-Bordona főtanácsnok. A luxemburgi székhelyű uniós bíróság közleményében kiemelte: az Európai Parlament (EP) 2018-ban módosított irányelve az érintett munkavállalók számára magasabb szintű védelmet biztosít a díjazásukat, valamint szociális és munkavégzéssel kapcsolatos jogaikat illetően.
A két éve hatályos szabály lényege, hogy a kiküldetésben lévő munkavállalók munkafeltételeinek e területein a fogadó, tehát azon tagállamban alkalmazandó szabályokat kell tiszteletben tartaniuk, ahová a munkavállalókat kiküldték

Azokban az estekben, amikor a munkavállalók egy, illetve kivételesen másfél évet meghaladó kiküldetésben vannak, gyakorlatilag minden tekintetben ugyanazokat a munka- és foglalkoztatási feltételeket kell alkalmazni, mint a fogadó tagállam más foglalkoztatottainál.  Ezeket a rendelkezések ellen nyújtott be keresetet Magyarország és Lengyelország, a módosító irányelv teljes vagy részleges megsemmisítését kérve. Az eljárásokba viszont Németország, Franciaország, Hollandia, Svédország és az Európai Bizottság avatkozott be az EP és az Európai Tanács támogatása érdekében.    Manuel Campos Sánchez-Bordona főtanácsnok szerint a megfelelő jogalappal elfogadott 2018-as módosítás biztosítja, hogy a vállalkozások saját munkavállalóik kiküldésével „transznacionális szolgáltatásokat” nyújthassanak. Másfelől pedig a kiküldetésben lévő munkavállalók védelmében megakadályozza a vállalkozások közötti – a tagállamokban fennálló különböző védelmi szintekből eredő – tisztességtelen versenyt.
Az irányelv csak a fogadó állam és a származás szerinti állam hatályos munkajogi szabályozása alkalmazásának koordinációjára szorítkozik, és egyetlen esetben sem rögzíti a fizetendő munkabérek szintjét, mivel az a tagállamok hatáskörébe tartozik.

– húzta alá a főtanácsnok.

Mindezekre tekintettel Manuel Campos Sánchez-Bordona azt javasolja, hogy teljes egészében utasítsák el a Magyarország és Lengyelország által benyújtott megsemmisítés iránti kereseteket. A közlemény ugyanakkor aláhúzta: a főtanácsnok indítványa nem köti az Európai Bíróságot, amelynek bírái ebben az ügyben megkezdik a tanácskozást. Az ítéletet egy későbbi időpontban hozzák meg.
Szerző
Frissítve: 2020.05.28. 13:13

Gulyás szerint nincs itt semmi látnivaló, csak szolid pluszjogokat kap a kormány

Publikálás dátuma
2020.05.28. 11:52

Fotó: Botár Gergely / MTI/kormany.hu
Az iskolaőrök a tantestület fontos tagjai lesznek.
A veszélyhelyzet megszüntetéséről és a járványügyi válsághelyzet bevezetését, illetve a költségvetést pertraktálta a kormány hétfői és szerdai ülésén, köszönt be Gulyás Gergely. És ugyanazzal a levegővel lemondott az ellenzékről, amelyik szerinte felháborító módon támadta a veszélyhelyzet alatt a kormányt és a védekezést irányító szakembereket egyaránt. (A Népszava kérdésre egyébként a miniszter azt mondta: ez olyan magatartást, amit mindenképpen rögzíteni kellett a veszélyhelyzet visszavonásáról szóló törvényben, mégpedig úgy, hogy a bírálókat „történelmi felelősség terheli.) És a kritikák nem szűnnek, noha a Miniszterelnökség vezetőjének értelmezésében a járványügyi válsághelyzet nem rendkívüli jogrend, hiszen alapjogokat nem lehet korlátozni akkor sem, amikor hatályban van – például nem csorbítható a gyülekezési jog (azaz kormányellenes demonstrációt lehet tartani).   A jövőben a járványügyi „üzemmód” alatt a kórházak kvázi katonai irányítása megmarad, ahogy kitart az idősek vásárlási sávja is, illetve mellőzni kéretik a tömegrendezvényeket. Azaz, konstatálta Gulyás Gergely, a kormánynak csak nagyon szolid pluszjogosítványai lesznek, hiszen a rendeleti kormányzás nem működik tovább. Azért a trianoni megemlékezéseket megtartják június elején, illetve a parlament díszülést tart, ahol Áder János beszél. (Egyedül – tömegessége okán – a Kossuth téri Trianon-emlékmű átadása csúszik augusztus 20-ára.) Gulyás Gergely szerint az emlékezést és az ünneplést különösen emlékezetessé teszi, hogy a kettős állampolgárság intézményének hála több mint egymillióval gyarapodott a magyar állampolgárok közössége.

Óvatos nyitás

Az olasz kormány kezdeményezése arról szól, hogy július 15-én egységesen nyissák meg határaikat az EU tagállamai, és ez legyen Európa újraindulásának/újraegyesülésének napja. A Miniszterelnökség vezetője szerint persze üdvös lenne, ha újra eltűnnének a határok, de kellő óvatossággal kell eljárni. Így például magyar kormány az osztrák kabinet álláspontját osztja, miszerint az olaszországi határok nem nyílnak újra, és az Itáliával szomszédos államokból sem lehet szabadon beutazni. 

A költségvetés konkrétumaira a Miniszterelnökség vezetője nem vesztegetett szót, szerint a helyes kifejezés az, hogy ez a gazdaságmentés büdzséje lesz – ugyanis rengeteg a bizonytalanság. Az EU például 7 százalékos recesszióval számol, a pénzügyminisztérium 3 százalékossal, míg a hazai jegybank 2-3 százalékos növekedést is elképzelhetőnek tart. Azaz mintegy 10 százalékos eltéréssel kalkulálnak a forgatókönyvek – ez a tavalyi GDP-t nézve mintegy 4500-5000 milliárd forint. A kormány Gulyás Gergely szerint partnerként tekint az önkormányzatokra, épp ezért nem akarja csökkenteni a költségvetés a települések forrásait, így mintegy 850 milliárd forinttal több támogatást tervezett be a településeknek. Arról nem beszélt Gulyás Gergely, hogy milyen forrásokat és jogosítványokat vettek el az önkormányzatoktól. Például jövőre is elvonják a gépjármű adót, illetve négyszeresére nő a szolidaritási adó – utóbbit a jobb anyagi helyzetben lévő önkormányzatok fizetik, és a kormány a forráshiányos településekhez csatornázza be. Csakhogy a megemelt tétel a most stabil költségvetéssel rendelkező helyhatóságok büdzséjét is mínuszba fordíthatja.   Ami a 750 milliárdos, hitelből finanszírozandó uniós „újraindulási csomagot” illeti, arról a Miniszterelnökség vezetőjének szíves közlése szerint Orbán Viktor beszél majd szokásos pénteki rádióinterjújában.

Oktatási őrzés-védelem

Mintegy 500 iskolát (ebből körülbelül 150 szakiskola) érint az iskolaőrség létrehozása. A nagyrészt vélhetően volt rendőrökből toborzott iskolarendőrök a tantestület tagjainak számítanak majd, és ahol az iskolai agresszió indokolja, ott állandóan jelen lesznek. Fegyvert nem használhat, de más kényszerítő eszközt igen. Ezzel párhuzamosan a kormány kibővíti a már 12 éves kortól büntethető cselekmények körét – a tanárbántalmazás mindenképpen ilyen lesz.

Szerző
Frissítve: 2020.05.28. 14:56