Die Presse
Gulyás Gergely megerősítette, hogy a német kancellár a múlt héten megígérte a Visegrádi Csoport tagjainak: nem fordulhat elő, hogy a szegényebb keleti tagot nettó befizetők legyenek a járvány gazdasági következményeinek felszámolása során.
A Miniszterelnöki Hivatal vezetője kijelentette: a négyeknek tökéletesen elegendő Merkel szava. A gondot az okozta, hogy a német-francia segélyterv értelmében a pénz javarésze azoknak az államoknak megy, amelyeket súlyosan érintett a fertőzés. Azaz Magyarország, amely viszonylag jól átvészelte a bajt, kénytelen lett volna mélyen a zsebébe nyúlni, mondjuk, az olaszok javára.
Az államtitkár beszélt arról is, hogy várhatóan gyorsan létrejön a megállapodás a felzárkóztatási alapokról, noha a jelenlegi előirányzat ebből a forrásból a korábbinál jó 20 százalékkal kevesebbet juttatna Magyarországnak a következő hét évben. Gulyás erről azt mondta, hogy 10 százalék mínusz simán belefér a Brexit miatt, de 20 százalék az túl sok, annyit nem tudunk elfogadni. De könnyebb új megegyezni, hogy párhuzamosan fut az újjáépítési terv és a kohéziós források ügye. Az EU nyilvánvalóan eleget tesz a V4-eknek, hogy a sokkal fontosabb másik kérdésben eredmény szülessen.
Gulyás a beszélgetésben azt bizonygatta, hogy a felhatalmazási törvényben nagyon is volt időkorlát: a jogszabály csak addig kellett, amíg nem sikerül megfékezni a ragályt. Vagyis alaptalanok voltak a vádak, hogy Orbán diktatúrát akar. Arról nem beszélve, hogy az Országgyűlés – ahol a Fidesznek amúgy minősített többsége van – bármikor mondhatja, hogy itt a vége. A politikus úgy véli, ha lefújják a különleges állapotot, akkor onnantól kezdve értelmetlen a pánikkeltés a rémhírterjesztés vitatott tilalma ügyében is. Az ígéri, hogy a jogszabályt is törlik. Mármint abban az értelemben, hogy csak vészhelyzetben lehet azt újra elővenni, vagyis normális körülmények között nem lehet alkalmazni.
A tranzitzónák bezárásáról úgy nyilatkozott, hogy az Európai Bíróság döntése után immár szinte lehetetlen a határon dönteni a menedékkérelmekről. Ez pedig várhatóan felerősíti a vitát arról, hogy az unió határain kívül létesítsenek befogadó állomásokat és ott bírálják el a beadványokat.
The Times
Nagy lesz a bruszt a három hét múlva esedékes EU-csúcson, hogy átmenjen a 750 milliárdos mentőcsomag, mert a pénz java az olaszoknak, spanyoloknak, és franciáknak megy, de nagyon ellenzik a takarékos négyek és úgy tudni, hogy a V4-ek sem túlságosan boldogok miatta. Róma 81,8 milliárdot, Madrid 77,3 milliárdot, Párizs pedig 38,8 milliárdot kapna, a számlát azonban a többiek állnák. Németországnak például 135 milliárdot kellene befizetnie, miközben csak 28,8 milliárdot látna viszont ingyen adomány formájában. Magyarország 8,1 milliárddal számolhat a gazdaság rendbetételére.
Egy holland diplomata úgy fogalmazott, hogy az elfogadáshoz egyhangú döntés kellene, de hol vagyunk még attól! Ezért nagyon valószínű, hogy még módosul a tervezet. A dánok, hollandok, osztrákok és a svédek egy bizalmas papírt köröztetnek, amely arra int, hogy nem támogathatnak olyan elképzelést, amely szétteríti a tagállamok között a nemzeti adósságokat és jelentősen megnöveli az EU-költségvetés összegét. Ráadásul lovat ad az euroszkeptikus pártok alá és még jobban kifeszíti az államháztartást a tagországokban. Győri Enikő, a Fidesz EP-képviselőe azon lamentált, hogy az új tartozást 2058-ig kellene nyögni, vagyis még a leendő ükunokái is fizetnék.
Frankfurter Allgemeine Zeitung
Az újjáépítési programról készült összeállításban a lap azt írja, hogy a támogatást összekapcsolnák a jogállami normák tiszteletben tartásával, vagyis az elvet nem csupán a következő költségvetés esetében érvényesítenék. Ez pedig főleg Magyarország és Lengyelország ellen irányul. De hogy sikerül-e elfogadtatni, az teljesen nyitott. Michel, az Európa Tanács elnöke ezen a területen már februárban jelentős engedményeket tett a magyar, illetve lengyel kormánynak. Ugyanakkor mivel a pénzből elsősorban a déli tagok profitálnának, a Bizottság növelni kívánja a mezőgazdasági fejlesztést szolgáló szerkezeti alapot, ami mindenekelőtt Kelet-Európának jönne jól.
Süddeutsche Zeitung
A legnépszerűbb német lap úgy véli, hogy Orbán megmutatta mind az ellenzéknek, mind az EU-nak, milyen messzire el tud menni, mert csak tőle függ, hogy mit csinál. Mindenesetre június 20-án véget ér a kísértetjárás, azaz a szükségállapot, bár a vírus továbbra is itt van. A miniszterelnök onnantól kezdve nem irányíthatja dekrétumokkal a magyarokat. A politikus az engedményt a ragály elleni küzdelem sikerével indokolja és kárörvendően mutogat a bírálókra, akik azzal vádolták meg, hogy a különleges felhatalmazás birtokában ki akarja forgatni sarkaiból a demokráciát.
Orbán Viktor mint ma született bárány, akit üldöznek? Magyarország mint vegytiszta jogállam? Budapest most ezt a képet igyekszik terjeszteni magáról, ám igazából rossz bohózatot látunk a járvány árnyékában. A miniszterelnök a kétharmad révén azt teszi, amit csak jónak lát. A különleges jogosítványok erődemonstráció bemutatására szolgáltak. Most úgy adja vissza azokat, hogy hatalma semmit sem változik. Ezzel azonban csak saját magát leplezi le. A demokráciával nem szokás játszogatni, ám a politikus megint csak gyurmának tekintette a demokráciát és a hatalmi ágak megosztását, amit kénye-kedve szerint formálhat.
Neue Zürcher Zeitung
A kommentár arra figyelmeztet, hogy egységesebb politikára, egyben differenciáltabb bírálatra van szükség Orbán Viktorral szemben, mert az csak neki kedvez, ha téves képet festenek róla. Jelenleg ugyanis áldozatnak állíthatja be magát a rendkívüli állapot miatt támadt felzúdulás jóvoltából. És ugyan megválik a különleges felhatalmazástól, de a szópárbaj megy tovább. Az persze jó hír, hogy vége a szükséghelyzetnek, mert ez azt jelenti, hogy szerencsésebben lezajlott a járvány, mint ahogy attól sokan féltek. Ezen kívül fontos, hogy a magyar kormány a lehető leghamarabb visszaszolgáltatja a potenciálisan diktátori jogosítványokat, amelyeket a kétharmaddal megadatott magának.
Két hónapja nagy volt a felháborodás a korlátlan időre szóló jogkör, a rendeleti kormányzás, a választások elhalasztása és a rémhírterjesztésért előirányzott kemény büntetés miatt. Ám Orbán és hívei most joggal panaszolják fel, hogy az ellenzék, de Tusk is túloztak, amikor arra beszéltek, hogy az ország átcsúszik önkényuralomba. Továbbá párhuzamot vontak azzal, ahogyan a nácik annak idején megragadták a hatalmat.
Mégis furán hangzik, hogy a miniszterelnök most bocsánatkérést követel, és úgy tünteti fel, hogy alaptalan, példátlan támadások, valamint dezinformációs kampányok áldozata. A Fidesz ugyanis olyan törvényhozási tűzijátékra használta a rendkívüli hatalmát, ami csak részben kapcsolódott a Covid-19 visszaszorításához. Legyen szó akár a különleges gazdasági övezetek létesítéséről vagy a személyes adatok megszerzésének megkönnyítéséről. Vagy a Budapest-Belgrád vasútvonal részleteinek titkosításáról.
Egyik jogszabály sem rúgja fel a demokráciát, ám növeli Orbán köreinek hatalmát. A politikus 2010 óta lépésről lépésre terjeszti ki befolyását. Időnként taktikai engedményeket tesz, ha túl nagy az ellenállás, de közben hevesen nekimegy az ellenfeleinek. Az utóbbi három hónap eseményei tökéletesen beleillenek ebbe a képbe. A következmények azonban végzetesek, mert szétrombolják a bizalmat. Megfigyelők „hidegháborúról” beszélnek, amelyben mindkét fél a legrosszabbat feltételezi a másikról. Egyre inkább a polarizálódás felé tart az Európához fűződő viszony is. Külföldi sajtóorgánumok és politikusok reflexszerűen követelik a Bizottság kemény fellépését, de közben nem nézik, hogy mennyire van arra mód.
Hogy most lassan vége a kivételes állapotnak, az esélyt kínálna a retorika visszafogására. Viszont minden felhajtás nélkül hitelt érdemlően lehet figyelmeztetni azokra a körülményekre, amelyek tényleg gondot jelentenek Magyarországon. Így a gumiparagrafusra, amelynek alapján üldözni lehet az álhírek terjesztőit. Hiszen a közelmúltban végrehajtott letartóztatások mutatják, hogy itt egy olyan szürke zóna keletkezett, amit a megfélemlítésre lehet kiaknázni.
Az árnyaltabb bírálat egyben megnehezítené Orbánnak, hogy jópontokat szerezzen a róla alkotott európai torzképpel. Hiszen a brüsszeli milliárdok jócskán elősegítették hatalma megszilárdítását. A szoros német gazdasági kapcsolatok pedig gátolják, hogy az EU határozottabban felléphessen Budapest ellen. Ez azonban nem tartja vissza a kormányfőt attól, hogy az ország egyetlen védelmezőjeként jelenjen meg, az állítólagos sötét brüsszeli erők és a hazafiatlan ellenzék ellenében. A választóknál bejön ez a szerep. Ezért itt volna az ideje, hogy az európaiak betemessék az árkot a kritikus retorika és a hiányzó politikai akarat között.
Kurier
Magyarországon véget ér a szükségállapot, Orbán hatalma azonban tovább nő. A politikus a rendkívüli jogkörrel csak még jobban meggyengítette az ellenzéket. 8 hét alatt összesen 118 rendeletet adott ki, gyakorlatilag a Parlament áldása nélkül. Hogy ehhez megkapja a felhatalmazást, az gyerekjáték volt az illiberális demokrácia élharcosa számára, hiszen kétharmada van. De akkor meg mi szüksége volt rá? Leginkább az, hogy ily módon alá tudta támasztani állítását, miszerint a baloldal gátolja a hatékony küzdelmet a koronavírus ellen.
Úgy néz ki, hogy az üzenet át is ment: március közepe óta a Fidesz 2 %-ot erősödött a közvélemény kutatásokban és már 53 %-nál jár. A szocialisták ugyanakkor 9-ről 4 %-ra estek vissza. A kormányfő most bocsánatkérést vár az EU-tól is, amelytől csupán vértelen bírálatra futotta. Ugyanakkor a dekrétumokat törvénybe foglalhatják, így érvényben maradnak. Ezt már belengette az igazságügyi miniszter. Vonatkozik ez pl. arra, hogy kemény büntetés jár „hamis hírek” terjesztéséért.
Frankfurter Allgemeine Zeitung
A bajor CSU vezetője úgy ítéli meg, hogy Európa válaszúthoz érkezett: a tagállamok vagy segítenek egymásnak, vagy még az is elképzelhető, hogy Olaszország követi a brit példát. Söder ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy beláthatatlan kihatása volna, ha jönne a járvány újabb hulláma és ez további korlátozásokat tenne szükségessé. Európa ugyanis nem engedhet meg magának még egy mentőcsomagot. A politikus hangsúlyozta, hogy újra ki kell találni az egész EU-t, mert nem csupán a kórokozó, hanem a nacionalizmus is ragályszerűen terjed. Ezért új alapokra kell helyezni az összefogást. Ami magában foglalja, hogy gyorsan és szívósan neki kell látni az újjáépítésnek. Nem szabad, hogy újra működésbe lépjenek a régi reflexek.
A segélycsomag kapcsán úgy látja, nem szabad a német-francia csomagban szereplő támogatásokat régi adósságok kifizetésére fordítani. A cél a digitalizálás, a technológia és az infrastruktúra fejlesztése. Viszont ha nem nyúlnak a betegség miatt nagy bajban lévő országok hóna alá, akkor széteshet az unió. Így az is belefér, hogy a földrész a végén idegen hatalmak játékszere lesz. Jelenleg azonban az fenyeget leginkább, hogy Európa elhagyja a nemzetközi színpadot, ám ez nagy csapás lenne az olyan értékek számára, mint a szabadság, emberi jogok és a demokrácia. De már csak önérdekből is segíteni kell az olaszoknak és a spanyoloknak. A két állam nélkül azonban nincs EU, nem volna értelme. Olaszországot nem szabad átengedni a Salvini-féle populistáknak. Mert a végén az unió romjai fölött állunk. Most nem szabad csődöt mondani. Az európai örökség és jövő forog kockán.
