Pazarlás a pécsi stadion

Hargitai János kereszténydemokrata országgyűlési képviselő május 19-én az Országgyűlés épületében egyeztetett Orbán Viktorral a PMFC új stadionjáról. Úgy tudni, a miniszterelnök kedvező választ adott, így valószínű, hogy Baranyában is épül olyan stadion, amely nemcsak NB II-es, hanem élvonalbeli, sőt nemzetközi találkozók rendezésére is alkalmas lesz.

No, ez hiányzik még Baranya megye fővárosának: egy drága és kihasználatlan sportobjektum! Pécs városának előző vezetése – Páva Zsolttal az élen – minden létező pénzt elkótyavetyélt. A korábbi évek során felhalmozott 8,54 milliárd forint működési adósság kezelése az új vezetés feladata. Erre most a település kap egy olyan építményt, amelynek fenntartása évente százmilliókat fog felemészteni. Egy megyeszékhelyi stadionépítés nem olcsó beruházás: a debreceni aréna 13,5 milliárd, a miskolci 10,8 milliárd, a szombathelyi 15 milliárd forintba került. A 200 ezer lakosú Debrecen húszezres stadionjában 4300 az átlag-nézőszám, a 155 ezres Miskolc tizennégy ezres arénájában 4918 fő.

A másodosztályú Szombathelyre csak sírni jár a labda és a néző is: a csaknem 80 ezres város kilencezres tribünjein hétről hétre átlagosan 1809 ember kesereg. A baranyaiak számára legyen intő példa Szombathely, ahol a helyi focilobbi felváltva feji az államot és a várost. Labdarúgás továbbra sincs a vasi megyeszékhelyen, alig-alig maradtak benn a másodosztályban. A szombathelyi foci igazi pénztemető. Azt már csak félve írom le, hogy egy gazdasági recesszióba süllyedő országban nem indokolt improduktív beruházásokat erőltetni, ellenkezőleg: a termelő és szolgáltató szektor igényli a gyámolítást.

A csaknem 150 ezres Pécs – normális viszonyok között – természetesen megérdemelne egy belevaló, lelkes és a városhoz tiszta szívvel kötődő, akár I. osztályú csapatot is, de semmi szükség nincs összevásárolt külföldi focibalerinákra, akiket csak a pénz érdekel, és nem kötődnek Pécshez. Várjuk meg, hogy a mostani PMFC milyen minőségű játékot produkál a következő szezonban. Ha meggyőzőek és lelkesek, akkor a megyeszékhelyen ki lehet írni egy népszavazást a stadionépítés ügyében.

A fiatalabbak számára írom, hogy a mai másodosztályúak elődei 1970-ben, Rapp Imre kapus vezérletével az Európai Városok Kupája (ma Európa Liga) második fordulójában 22 ezer (!) néző előtt 2:0-ra győzték le az angol Newcastle Unitedet, és 11-es rúgásokkal ki is verték a híres szigetországi együttest. Nemcsak Pécs, hanem egy ország szorított a sikerükért. Nem volt sztárcsapat a városi együttes, de kiváló kapussal és megbízható védelemmel rendelkezett. Ötven éve.

A tizenkét csapatos első ligában már öt budapesti klub képviselteti magát: Fradi, Honvéd, MTK, Újpest, Budafok. (A 2,5 milliós olasz fővárosnak csak két első osztályú csapata van: az AS Roma és a Lazio). Magyarországon a vidéki NB1-esek közül Miskolc, Debrecen és Székesfehérvár megyeszékhely, a maradék négy helyen Felcsút, Mezőkövesd, Kisvárda és a Paks osztozik. A négy kisváros együttes lakossága nem éri el az 55 ezret. A százezres városok közül Szegednek, Győrnek, Nyíregyházának és Pécsnek nincs első osztályú együttese, ahogy a hazai viszonylatban nagyvárosnak számító Kecskemétnek, Szolnoknak és Szombathelynek sincs. Teljesen fölösleges egy megyében két csapat (Borsod, Fejér), mint ahogy indokolatlan a fővárosi túlsúly is. Ezen a helyzeten kellett volna, illetve kellene változtatni, jól körülírt szabályok mentén.

Tehát nem stadiont kell építeni, hanem mindent megelőzően – figyelemmel a települési méretekre és az anyagi háttérre – egy racionális, gazdaságilag fenntartható, valóban professzionális első osztályú ligát szükséges kialakítani, ahol a nagyvárosi csapatban nem kötelességből és nem unottan futkároznak az alkalmazottak, hanem minden meccsen településük dicsőségéért hajtanak. Az elmúlt tíz évben ezt a torz szerkezetet kellett volna átalakítani, és azt elérni, hogy a neves magyar labdarúgó klubok önfenntartóak legyenek.

A temérdek állami pénz kiirtotta az egészséges rivalizálást, és elkényelmesítette a résztvevőket (edzőt, játékost, technikai személyzetet). Az eredmény siralmas, az unikális sportként számon tartott magyar foci eladhatatlan termék. Stadiont tehát akkor érdemes építeni, ha 1.) abban valóban professzionális szemléletű játékosok lépnek fel, 2.) a gyepen mutatott előadás tetszik a helyi publikumnak, 3.) a város vezetése, a helyi vállalkozók, a játékos- és jegyeladásból, valamint a reklámból származó bevételek tartósan fix gazdasági hátteret biztosítanak.

Ha Mecsekalján megvan a gazdaság és a játékosok teljesítményére alapozott életképes konfiguráció, akkor talán ismét lehet Pécsnek jegyzett csapata. A mostani – korrupcióval és furmányos szerződésekkel átszőtt – focikonstrukcióban nem szabad új objektum építésébe kezdeni. Az első számlát az állam talán még kifizeti, de hosszú távon a többmilliárdos bekerülési értékű aréna és a klub fenntartása a pécsi polgárok számára elviselhetetlen teher lesz. Egyébként is: jó pénzt rossz vállalkozásba fektetni tilos!

A szerző közgazdász, a Demokratikus Koalíció szakértője