Pénzosztás

A járvány egyik legnagyobb tanulsága: hiába kaptak jelentős kölcsönt a bajba jutott mediterrán államok a pénzügyi válság után, a hitel attól még hitel marad és egy válsághelyzet után csak tovább nő a különbség az Európai Unió tehetősebb és a nagy költségvetési hiánnyal küzdő államai között. Spanyolország és Olaszország ráadásul azért is különösen érintett, mert számukra rendkívül fontos a turizmusból származó bevétel, de ki tudja, hogy a jelenlegi helyzet után hány évbe telik, amíg az ágazatot sikerül talpra állítani.

Abban nincs vita az uniós tagországok között: segíteni kell a járvány miatt bajba került országoknak, de abban nincs egység, hogy ezt támogatásként kapják-e meg, vagy hitel formájában. Az Európai Bizottság ezt a gordiuszi csomót próbálta átvágni azzal, hogy az általa javasolt 750 milliárdos újjáépítési alapból 500 milliárd folyna hozzájárulás formájában, 250 milliárd pedig hitelként. A támogatás leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az ebben részesülő országok finanszírozásából minden tagállam kiveszi a részét. Az úgynevezett „takarékos négyes” azért ellenzi ezt a megoldást, mert a gyakorlatban így az osztrák, holland, svéd, vagy dán adófizetők pénze az olasz, spanyol vagy akár a magyar újjáépítésre menne. A Bizottság által javasolt kompromisszum alapján azonban a kifizetéseket bizonyos reformokhoz – akár a jogállamisághoz – kötnék, s azokat csak bizonyos projektekre és meghatározott ideig használhatják fel az érintett államok.

Az EU történetében sosem került ennyi pénz az asztalra. S bár várhatóan csak ősszel születik meg a végleges döntés az elosztásról, már az a tény, hogy egyáltalán megszületett ez a javaslat, jelzés arra: álhírt terjeszt az, aki azt állítja, van élet az Unión kívül.