Az értelem harca
Az öntudatra ébredt értelem számára a középkor átvészelendő időnek számított. Ebben az ideológia által dominált korban a Föld a világ központja volt, a „bűnös” ember pedig a szent figyelemé. Ha az egyházi tanoknak ellentmondó tudás néha ki is csírázott a teokrácia talaján, rögtön máglyára került. A ráció először a reneszánszban lázadt fel, s követelt magának teret, még ha kissé szégyenlősen is, a művészet köntösében rejtőzködve. A felvilágosodás már nyíltan hirdette az ész uralmát, az antiklerikalizmus jegyében határozva meg magát. A modern Nyugat emelte a legmagasabb szintre a ráció rangját, tudománya révén pedig megteremtette tudásunk és gondolkodásunk egzakt kereteit. A harmadik évezred nyitányán az értelem váratlanul újabb kihívásokkal találja szembe magát. Noha az internet a véleményszabadság kifejezésének igen fontos eszközévé vált, a gondolatok demokratizálódása a tudás értékének társadalmi szintű amortizációjához vezetett. A tudományos és racionális gondolkodás tekintélye zuhanórepülésbe kezdett, az igazság és igazságosság fogalmait pedig a feléledt csoportösztön szaggatja éppen darabokra.
A tudomány alapelve egyszerű
A tudomány a racionális gondolkodás legegzaktabb formája, melynek lényege rendkívül egyszerű: a világ pusztán gondolati úton nem ismerhető meg; ehhez kísérleteket és/vagy megfigyeléseket kell végeznünk. A kutató társadalom megpróbálja reprodukálni az eredményeket, melyek siker esetén a tudásunk részeivé válnak, egyébként pedig kihullanak a rostán, bármilyen szaktekintély is áll egy téves elképzelés mögött. A tudomány nem csupán egyedi korrelációk halmaza, hanem egy koherens, logikus szerkezetű ismeretrendszer, melynek segítségével képesek vagyunk megjósolni jövőbeni eseményeket. Módszere révén a tudomány az egyetlen olyan eszköz, amely hiteles ismeretekkel képes szolgálni a világ általános összefüggéseit illetően. A tudomány nem kizárólag egy módszer, hanem egyben egy világlátás alapja is lehet, ha jól értjük logikáját, s eredményeit.
Áltudomány
A tudomány mellett azonban egy szellemi árnyékvilág is hódít napjainkban, melyet kiválóan jelez az áltudományok újjáéledése. Míg a korábbi áltudományos elképzelések, mint pl. az alkímia, a frenológia, valamint az éter-, és a miazma-elméletek a korabeli ismeretek fejletlensége miatt létezhettek, addig a mai verzióik a modern tudománnyal egyidejűleg vannak jelen. Egészen bizarr elképzelések is megjelentek, mint pl. a laposföld-elmélet, vagy az emberiség elleni összeesküvést gyanító chemtrail. A teológia oldaláról érkező evolúciótagadás a tudomány egyik legigazoltabb diszciplínájának helyességét kérdőjelezi meg: alternatívaként az abszurd 6000 éves Föld elképzelést állítja (kreacionizmus), vagy csak kételkedik a biológiai komplexitás spontán eredetében (intelligens tervezettség). Minősített esetet képeznek az alternatív orvoslás egyes ágai, melyek nem csupán a szellemre, hanem az egészségre is ártalmasok lehetnek már azzal is, ha a konvencionális orvoslás helyett alkalmazzák őket. A homeopátia hatóanyagra emlékező pirulái megmosolyogtatóak, kivéve, amikor influenzajárvány esetén reklámozzák őket (fura e berkekből a csend a koronavírus-járvány idején). A hagyományos kínai gyógyászat energiái pusztán fantomlétezők, az ezeken alapuló metodikák pedig hatástalanok.
Érthetetlen, miért fektetünk ebbe, s éppen e vészterhes időkben, költségvetési forrásokat, és hozzuk ezzel kínos helyzetbe a tudományos orvoslást, illetve ennek fő centrumát, az egyetemet. A tudomány ellenében dolgoznak az igazolatlan vagy igazoltan hamis teóriákon alapuló gyógyhatást ígérő megközelítések is, mint például a vitamin-, a gyógynövény- és az alternatív rákterápiák számos formája és egyes táplálkozás-elméletek. E megtévesztések elleni fellépés rendkívül nehéz, mert az érdekelt cégek azonnal perrel fenyegetnek, kötőszavakon lovagolva. Hatalmas üzletekről van szó, átvert áldozatokkal, akik foggal-körömmel ragaszkodnak téves elképzeléseikhez, melyek alátámasztására a sötét oldalra átállt orvosokra és kutatókra hivatkoznak. Ráadásul, szimpla vitamin- és gyógyfűbizniszben utazók kapnak rangos állami elismerést, amely sokak szemében legitimálja a megtévesztést. Az alternatív medicina globális támadás a tudományos orvoslással szemben. Kár volt hagyni, hogy elszemtelenedjen. Volt már arra is tragikus példa, amikor az állam maga karolta fel az áltudományt. A kommunista kísérlet nem csak hibás közgazdaságtanra alapozott, hanem politikai akarattal próbált felülírni bizonyos természeti törvényeket is. Ilyen volt „liszenkóizmus”, a genetika tagadásán alapuló mezőgazdasági koncepció. Azt hitték, hogy nemcsak a szovjet embertípus, hanem a haszonnövények termése is parancsszóra igazítható a rendszer kívánalmaihoz. E voluntarista felfogás miatt milliók haltak éhen a Szovjetunióban. Idehaza csak terméketlen narancsligetek és gumipitypang mezők emléke maradt meg e korból.
Gonosz biológia
Napjaink jellemzője a modern biológia soha nem látott tempójú progressziója, melynek eredményei karnyújtásnyira kerültek a rutinszerű klinikai alkalmazáshoz. Az őssejtek a regeneratív medicina nagy reménységei. Nem volt könnyű azonban a kezdet, hiszen ifj. George Bush regnálása idején a humán embrionális őssejtekkel (ESC) való munka a sátánnal való cimborálással volt egyenértékű. Európa pedig úgy vélte, emberi jogot sértünk. Holott senki nem akart klónozott embert előállítani, csupán a gyógyításban szerették volna alkalmazni e technikát a szakemberek. E sejtek előállításához petesejtek vagy mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó klinikákról származó, megsemmisítésre szánt, tűhegynyi embriók szükségesek. Az emberi élet szentségét sokan már a fogantatást megelőzően védelembe veszik (ld. óvszer-ellenesség), még többek szerint a zigóta (megtermékenyített petesejt) emberi volta kétségbevonhatatlan. Ezek az erők szigorú etikai korlátokért lobbiznak ma is. Barack Obama elnöksége alatt enyhültek a törvényi korlátok e téren, de a hosszútávon is nyugodt munkához egy új technológiát kellett kifejleszteni: az ún. indukált pluripotens őssejteket differenciált sejtekből (pl. kötőszöveti sejtek) hozzák létre egy bonyolult eljárással. E sejtek lényegében ugyanolyan potenciállal rendelkeznek, mint az ESC-k, de szerencsére senkinek nem jut eszébe emberi jogokat követelni számukra.
Az orvosi géntechnológiát sem kedveli túlságosan a közvélemény. Vannak, akik úgy vélik, hogy az embernek nincs joga belepiszkálni a genetikai anyagunkba, jól van úgy, ahogyan a Teremtő megalkotta azt. Szerencsére, ma már a születés után alkalmazott ún. szomatikus génterápiát elfogadják (és ennek már idehaza is van eredménye: ld. két, gerincvelői-eredetű izomsorvadásban szenvedő magyar kisfiú, Levente és Zente sikeresnek tűnő kezelését), habár gyanítom, hogy sokan nem sejtik, hogy a Zolgensma nevű gyógyszer ilyen típusú terápiát takar. Az ún. csíravonal génterápia (az összes sejtünkben végbevitt genetikai módosítás) azonban ma még tabunak számít. A közelmúltban egy kínai kutató alkalmazta törvényi felhatalmazás nélkül ezt a technikát egy ikerpár esetében, akiknél HIV-elleni rezisztenciát szándékozott genetikai módon kialakítani. Sokat ártott ezzel e tudományterületnek.
A genetikailag módosított (GM) szervezetek (GMO), melyek a GM haszonnövények fogalmát fedik, szintén össznépi vita tárgyát képezik. E kérdésben a tudományellenesség legfőbb bástyája Európa, hiszen e termékekkel és magával a technológiával szembeni aggodalmak minden alapot nélkülöznek. Az irracionális GMO-fóbia a modern mezőgazdaság kialakításának lehetőségétől fosztja meg a fejlett világot és egyben taszítja versenyhátrányba a fejlődőkkel szemben. Fontos lenne felismerni, hogy a néplelket nem csak érteni, hanem tanítani is lehet.
Antivax mozgalmak
Az oltás-ellenes mozgalmak ideológiáját egy gátlástalan orvos (Andrew Wakefield) alapozta meg azzal nyílt a hazugsággal, hogy az ún. MMR (kanyaró, mumpsz és rubeola – a szerk.) vakcina autizmust okoz. Mivel ezt a The Lancet orvosi szaklapban megjelent konklúziót más tanulmányok megcáfolták, a közleményt a lap visszavonta. Közben az is kiderült, hogy a brit orvos anyagi haszonszerzés miatt hamisította meg a jegyzőkönyveket. A laikus közvélemény azonban a gyógyszeripari „maffia” összeesküvését sejti itt is a háttérben. Sajnos, egyre többen tagadják meg gyermekeiktől a védőoltásokat, s emiatt olyan betegségek (pl. kanyaró) jelennek meg újra, melyeket a vakcinázás az adott régióból már régen eltüntetett. A legutóbbi olasz választási kampány egyik fő témája lett az oltásellenesség: Matteo Salvini, a szélsőjobbos Liga vezéralakja a kötelező oltások eltörlését ígérte választóinak.
Klímahiszti
Szakmai konszenzus övezi azt az elképzelést, hogy az atmoszféra és a tengerek átlaghőmérsékletének folyamatos emelkedése elsősorban az ipar és a közlekedés által a légkörbe bocsátott üvegházhatású gázok eredménye. Sokan azonban nem fogadják el e tényt, vagy ha igen, akkor a problémát jelentéktelennek vélik. Mások elismerik ugyan, hogy gond van, de vitatják, hogy mi emberek vagyunk ezért felelősek. A téma ismét a politika kereszttüzébe került, melyhez az is hozzájárult, hogy megjelent Donald Trump is a küzdőtéren. Az amerikai elnök számos témában fejt ki határozott, de kifejezetten inkompetens véleményt sajtókonferenciákon és kedvenc kommunikációs felületén, a Twitteren. A vita legutóbb Jair Bolsonaro brazil elnök klíma-szkeptikus hozzáállása miatt lángolt fel, a brazíliai esőerdők valódi lángjai okán. A globális felmelegedéshez való viszonyulás a jobb- és baloldali szembenállás egyik fő témájává vált. Ez azért abszurd, mert egy tisztán tudományos kérdésről van szó, még akkor is, ha nem tudunk e témáról mindent, főleg, ami a megoldást illeti.
COVID-19
A koronavírus járvány egyelőre elsöpörte a klímavitát, viszont új falakkal erősítette meg a korábbi frontvonalakat. Sokan igen erőszakos módon harsogják vírustagadó nézeteiket, mely szerint ez csak egy sima influenza, amit a liberálisok a sajtójukkal és biológusaikkal (sic!) fújnak fel, hogy tönkretegyék a kormányt, a gazdaságot és az egész világot. Tudományvallásról és virológus-diktatúráról beszélnek. A tudomány valóságfeltáró szerepét félreértett filozófiák alapján relativizálják, a kutatókat pedig démonizálják és szembeállítják őket a társadalmi akarattal. Ezek a virtuális térben üvöltözők nem ismerik fel sem tudásuk korlátait, sem motivációik hátterét, melyet a járvány következményeitől való félelmeik és a mindenhez értés hamis illúziója dominálnak. A közismert klímakutatók, Trump és Bolsonaro elnökök a jelen pandémiát illetően is nagyokat alakítottak vírustagadásukkal és bizarr terápiás javaslataikkal. Sokan firtatják a felelősségüket a nagyszámú áldozat miatt.
A tudás nem demokratikus természetű
Az internet előtti világban a hamis eszmék egy jelentős részét kiszűrték a nyomtatott és az elektronikus médiába jutás előtt. Ma szinte bármilyen zavaros nézet képes láthatóvá válni és jelentős híveket toborozni maga köré. A képzetlen elme az egyszerűen felfogható elképzeléseket fogadja el autentikusnak, mivel a tudomány összetett mondatai nem képesek átjutni a megértése küszöbén. Mint sok egyéb sajátságunk, a tudás is haranggörbe eloszlást mutat. Ha a tudományos kérdéseket népakarattal, vagy a néplélekre való hivatkozással akarjuk eldönteni, az nemcsak a matematikai törvényszerűségeknek mond ellent, hanem a józan észnek is.
Igazságon túli politika
A feléledt irracionalizmus a politikát sem hagyta érintetlenül. Megjelentek a színen olyan vezetők, akik alapvető ismeretekkel sem rendelkeznek a világ dolgait illetően, mégis kétségek nélkül, büszke magabiztossággal nyilatkoznak róluk. Van, aki állítása szerint egyetlen könyvet (a Bibliát) olvasott életében, de bizonyos jelek arra utalnak, hogy ez az egy is: kamu. A fél világ rajtuk röhög, a választóik mégis kitartanak. Az ilyen vezetőt idegesíti a kritika, ezért azt az ellenség ármánykodásának állítja be, s ha teheti, megpróbálja elhallgattatni. A válságok előhozzák az ember rosszabbik énjét: egy zaklatott társadalom nem megoldásokat keres, hanem felelősöket, azokat sem jó helyen. A szélsőséges eszmék, felismerve a lehetőséget, még tovább fokozzák a hisztériát, hogy zavaros tartalmuk egy idő után elfogadható legyen a társadalmi többség számára. Csak egyszer kell nyerniük, a többit megoldják. Látható, hogy a jelen járvány által okozott krízist is kihasználják az extrém nézeteket vallók, egyelőre főleg Amerikában és Németországban. A német Widerstand 2020 (Ellenállás 2020) egy frissen alakult párt, mely a járványt álproblémának tartja. E konspirációs elméletek és oltásellenesség talaján álló párt állítólag már igen nagy taglétszámmal rendelkezik. Nem lehet kizárni, hogy ehhez hasonló politikai alakulatok ragadják magukhoz a hatalmat, akár demokratikus felhatalmazással is, és kiáltják ki a Lapos Föld Királyságot, melynek széléről lökdösik majd le az „okoskodókat”. Ez egy túlzó forgatókönyvnek tűnik, de a történelem váratlan megoldásokkal rukkolhat elő. Ezért lenne szükség olyan választópolgárokra, akiket nem lehet megvezetni tudományellenes propagandával, különféle összeesküvés-elméletekkel, és szembeállítani ártatlan társadalmi csoportokkal, akik bíznak a tudományban és az értelem erejében, ragaszkodnak a tényekhez, a tudáshoz és a szakértelemhez, és ugyanezen értékeket valló vezetőket választanak maguk közül. Addig is az értelmiségnek lenne a feladata fékezni e destruktív trendet, hogy majd a visszaút startvonala ne a gödör alján legyen meghúzva.
Kinek higgyünk?
A modern világ túl komplex ahhoz, hogy egyetlen ember megértse annak minden releváns aspektusát. Kihez forduljunk megbízható információk ügyében? Autentikus személyeket és csoportokat keresünk a válaszokért. A kőkorszaki megoldásokra adaptálódott elménk magas tekintéllyel rendelkező személyeket keres. Ilyenek pl. a modern világ celebritásai, akiknek reputációját már nem a törzs, hanem a médiamegjelenés adja. E jelenséget ismerik a cégek, ezért reklámoztatnak velük fűt-fát, pl. hatástalan készítményeket. A csoport korábban a kollektív tudás forrása volt. Ma nem csak beleszületünk, hanem meg is választhatjuk, hová tartozunk. Egy ideológia alapján szerveződött csoportban azonban az igazságot felülírhatja a hovatartozás. A tudomány e presztízs- és konformizmus-alapú elfogultságoktól sokkal jobbat tud: megbízható tudást állít elő. Sajnos, a tudomány és annak képviselői nem képesek sem autentikusnak mutatkozni, sem a csoportösztönt feléleszteni. A tudományellenes erők aktívan dolgoznak is e siker ellenében, melynek fő módszere a tudományos intézmények, szervezetek és személyek propagandisztikus módszerekkel való hiteltelenítése. Ez a primitív séma tisztán fellelhető az evolúció-, a védőoltás-, a GMO- és a tudományos orvoslás-ellenesség, valamint a vírus- és az antropogén klímaváltozás-tagadás repertoárjában. Egy további módszer annak a látszatnak a keltése, hogy egy adott tény valójában csak egy „elmélet”, mivel tudományos vita folyik róla, mely „vitához” találnak egy hitelesként bemutatható személyt, vagy egy kis, alternatív eszméket hirdető csoportot. Az egyszerű emberek pusztán áldozatai a propagandának, hiszen ők mások elképzeléseit sajátítják el tudattalanul. Hogyan lehetnénk saját gondolataink autonóm alakítói?
Az oktatás a kulcs
Az oktatás világszerte túlzottan ténycentrikus, nem foglalkozik kellően a mélyebb összefüggések felismerésére való képesség fejlesztésével. Ennek első lépése lenne a motiváció felébresztése a tudásra való törekvésre. Gyermekeinket nem indoktrinálni kellene, hanem arra tanítani, hogy tiszteljék a tényeket, különösen a tudományos alappal rendelkezőket, s hogy ne higgyenek el mindent, még számukra hitelesnek tartott személyektől sem, hanem tartsák ébren a kételyt. A gondolkodásunkat folyton fejlesszük, legyen az logikus, koherens, lényeglátó és autonóm! Tanítsuk meg, hogyan lehet felismerni az átverést és megkülönböztetni a látót a láttatótól! A legnehezebb az önreflexió kialakítása. Hajlamosak vagyunk vélt vagy valós érdekeink alapján cselekedni, és ennek jogosságát észérvekkel alátámasztani. E mechanizmus felismerése lehetővé tenné, hogy felülbíráljuk ösztöneinket, s ezáltal korrigáljuk elfogultságainkat és téves nézeteinket is. E képességekkel való tömeges rendelkezés alapvetően megváltoztathatná a történelem kerekének megszokott menetét, s az végre az értelem nyomvonalán haladhatna tovább.
Összefoglalás
A tudományellenesség a józan ész elleni támadás is egyben, mely – főként válságok idején – destabilizálhatja a társadalmakat. Komoly kríziseknek nézünk elébe, úgymint járványok, gazdasági recesszió, valamint klíma- és migrációs válság. Az irracionalizmus térhódítása szintén válságot generálhat, hiszen a gazdasági és szociális kérdésekre adott hibás válaszok növelik a társadalmi feszültséget, amit az alkalmatlan politika más csatornákba (pl. nacionalizmus) terel, mely, horribile dictu akár egy újabb világégéshez is vezethet. Igen fontos lenne a tudomány és a racionális gondolkodás mainál jóval nagyobb megbecsülése, mivel csak így lehet esélyünk valódi megoldást találni a problémákra. Ráadásul, az értelem és a humanizmus kéz a kézben jár, ezért egy racionális alapon működő társadalom egyben boldogabb is lenne.
