Világok közötti zeneiség: Gyereknapi művészmustra

A Micimackó, a Boldog születésnapot, az Ukulele vagy a Cinege cipője generációk zenei alapélménye, Halász Judit, a Kaláka és a Sebő együttes honosította meg itthon a gyerekzene műfaját. Ami mára iparággá terebélyesedett, így nem csoda, hogy a rengeteg, kicsiknek szánt formáció között akad sok gagyi is: énekelni, beszélni nem tudó, fülsértő, tuc-tuc alapú zenék, amelyeknek klipjeiben szemet bántó rajzfigurák villódznak. De szerencsére találni értékes, minőségi előadókat is. Gyereknapi művészmustra – az igényes, művészi, felnőtteknek is szóló énekesekkel.

Bíró Eszter énekes-színésznő nem gyerekdalokkal kezdte pályáját. Nagyjából 10 éve párjával, a szintén zenész-zeneszerző Födő Sándorral saját gyerekeik számára készítettek egy lemezt. Azóta már 3 gyerek-CD-t és könyvet adtak ki, első lemezük az év gyerekalbuma lett és Fonogram-díjat kapott. „Mindig sokat énekeltem, meséltünk, zenéltünk a gyerekeinknek, az első albumunkra, amit nekik készítettünk, felénekeltem 50 magyar népdalt Sanyi zongorakíséretével. Aztán csináltunk meselemezt is, de még akkor sem gondoltam, hogy ez másokat is érdekelhet. Amikor a kislányunkat 3 évesen beszippantotta a betűk világa, kerestem óvodások számára érthető, betűkről szóló könyvet, CD-t, de nem találtam, innen jött az ötlet, hogy csináljunk egy kicsiknek szóló ABC-s lemezt” – meséli Bíró Eszter.

Hegyi Györggyel régóta együtt dolgoztak, ő lett a szövegírója a kétkötetes Állati Zenés ABC-nek. A 46 dalból álló, képeskönyvvel kiegészített kötet a 2-3 éveseket is leköti, a tavaly megjelent Időradír könyv és lemez, illetve az ehhez készített Az Időmanó kalandjai koncertszínház és animációkkal teli online minisorozat inkább óvodásoknak és kisiskolások szól.

Eszter és Sanyi csemetéi most 10 és 12 évesek, már ki tudják választani a „jó zenéket”. Eszter szerint ehhez az kellett, hogy kiskorban kapjanak zenei „útmutatást”: megismerték a minőségi zenét, meg tudják különböztetni az élő hangszereket a gépiektől.

„Az a gyerekzene, ami csak tuc-tuc alapú, zenészek nélkül készül, arra megy, hogy minél hamarabb, házilag elkészüljön, nem tiszteli a gyerekeket, a zenét, és nagyon káros is. Nekünk fontos, hogy tanuljanak valamit a dalainkból: a szöveg legyen igényes, a zene léleksimogató, ismertesse meg a hangszereket, más kultúrákat, legyen humoros, játékos, szókincsfejlesztő. Huszonhat éve vagyok színpadon, a zenéhez értek, olyan lemezt és koncertet készítünk a gyerekeknek, amit a sajátjaimnak is jó szívvel adok, aminek a részesei tudnak lenni, pedagógus ismerősökkel is egyeztetek, hogy ilyen oldalról is kifogástalan legyen.”

Eszterék nagyon büszkék arra, hogy Az Időfolyó című daluk szövegét Marék Veronika írta, olyan kitűnően mutatja meg, hogy mi a múlt-jelen-jövő, hogy a felnőtteknek is átélhető és megható.

Csak ha van mit mondani

Palya Bea népdalimádata kiskorából ered, és azóta is minden zenei megnyilatkozásában fontos a szerepe. „A hallósejtjeimet a népzene barázdálta be. Szülőfalumban, Bagon a Muharay Népi Együttesben magas színvonalú ének- és tánctanítás folyt, már 8 évesen énekversenyre mehettem. A moldvai népzenei gyűjtéseket, Simon Ferenc Józsefné Fazakas Ilona dalait kazettán kaptam meg, de nem volt min lejátszani. Nagy szégyenkezve mondtam ezt el Rónai Lajos énektanáromnak, ő pedig kérdés nélkül odaadta a magnóját. Az »Én felkelék jó regvel hajnalba« kezdetű ének sorait rongyosra hallgattam, sorra nyertem vele a versenyeket. A népzene mellett a rádióban hallott popzenék, például Whitney Houston volt a meghatározó” – meséli az énekesnő, dalszerző.

Amikor 14 évesen Budapestre jött, a mezőségi, moldvai zenék érdekelték, közben a Bartók Táncegyüttesbe járt, ahol már gyerekeket tanított. „Olyan családi zenéket éneklek és írok, amelyek organikusan törnek föl belőlem. Bennük van mindaz, amit kiskorom óta szépnek hallok. A dalaim énekelt történetek. Ahogy a népzenében, én is csak akkor nyitom énekre az ajkam, ha van mit mondanom: előbb van az üzenet, a közösséghez való kapcsolódás igénye, és ehhez jön egy zenei nyelv, ami közvetíti. A boszorkányos-rózsakereső mesémet gyerektáncházakban játszottam éveken át. Volt benne ének, tanulságos történet, érzelmek, mozgás, a kicsikkel együtt játszva nagyon életteli dolog volt, meg is írtam később egy énekelt mesébe.”

Ez lett a Gryllus Samu és Bolya Mátyás szerzőtársakkal készített Álom-álom, kitalálom című lemez.

Az Altatok és Nappali dalok című könyvlemezek is konceptalbumok: ez utóbbiban az otthon hangjai válnak dallá. Az Altatok lemez intimitása, őszintesége abból fakad, hogy Bea a készítésekor első lányát várta, így az épp családdá születő emberek viszonyait is megénekelte. A lemez hangzását keleti hangszerek adják: az énekesnő sansulázik, indiai tampurán kíséri magát, Gerzson János játszik arab pengetős, fúvós hangszereken. „Fontos a világok közti átjárás, amellyel Weöres költészetében is annyiszor találkozunk. Altatásnál még fent vagyunk, de a nézés szúróssága már feloldódik a sötétben. Mélyen meghatározza az élethez való hozzáállásunkat, hogy hogyan csúszunk át egyik világból a másikba, mennyire félünk, a félelmünket csitítja-e társ. Én, aki folyton világok közti hívásoknak engedelmeskedem, a lányaimnak szinte minden este társuk vagyok az elalvásuknál.”

Reggae-től a jazzig

Szintén a népzene szerelmese Tarján Veronika énekes, aki a férjével, Mogyoró Kornél ütőhangszeressel alapította a Veronaki zenekart. Szerintük a jó gyerekmuzsika ismérve a tökéletes prozódia, az igényes és értékteremtő erővel bíró zene. Kislányuk beleszületett a zenébe, már félévesen turnézott szüleivel.

„Alapvetően a Sebő együttes zenei világán nőttem fel, a Kalákát és különböző népek zenéit is szívesen hallgattam. Mivel a Bihari János Táncegyüttesben táncoltam sok éven át, nagyon erősen hatott rám a magyar, autentikus népzene, amelyre Foltin Jolán vezetésével készültek a koreográfiák és az egész közeg” – meséli az énekesnő, akinek a színházi és a drámapedagógiai munkáiban is meghatározó volt a zene. „Olyan művészeti ág, ami magzati kortól hat ránk, a gyerekek elsősorban érzelemmel kommunikálnak, azon keresztül értik meg a világot, tanítani is ezen keresztül lehet őket – magyarázza az énekes. – A népdalok olyan ősi, elemi, valódi értékeket és érzelmeket hordoznak, amik több ezer éve velünk vannak, ezek azok a gyökerek, amiket meg kell tartanunk. Hozzám ez a gondolkodásmód áll közel, ezt tudom hitelesen átadni. A gyerekek megérzik a hamisságot, ha olyat csinálsz, amiben van múltad, amiben hiszel, amit szeretsz, azt értik és meghálálják figyelmükkel.”

A Veronaki zenekar minden lemezzel új világba kalauzol: a Libabál és a Kiugrott a gombóc albumok, amelyek az énekesnő nagymamája, Varga Katalin által írt Gőgös Gúnár Gedeon című könyv megzenésítései, zeneileg a paraszti kultúra világát és a magyar népmesék hangulatát idézik. A Világforgó albumon különböző kultúrák népdalai jelennek meg, például az Olele című dal egy kongói népdal feldolgozása. A legutóbbi, Fonogram-díjas lemezük, a Mosó Masa Mosodája, ami szintén Varga Katalin által írt kötet megzenésítése, egy tündérmesei világba repít – magyar, afrikai, ír zenei hatásokkal, pop-, reggae- és jazzfordulatokkal.

Egy életen át elkísér

Szalóki Ági, Bognár Szilvi, Rutkai Bori, Palya Bea vagy a Kaláka, a Kolompos és a Sebő együttes a népdalokból és magyar költők verseiből „táplálkozik”, míg például az Apacuka, az Alma együttes vagy éppen Farkasházi Réka és a Tintanyúl inkább popzenealapú. Weöres Sándor verseinek átirata szinte minden gyerekdalkészítő repertoárjában megtalálható, pedig a költő nem is a kicsiknek szánta műveit.

„Weöres Sándor azt mondta, nem ír a gyerekeknek külön verseket, hiszen ők csak kicsik, nem hülyék, amely verseket ma gyerekverseknek tartanak, azokat rögtönzésnek, ritmusgyakorlatnak szánta, kipróbált rajtuk bizonyos hangzásokat. A Weöres-versek univerzalitása lenyűgöző: amely műveit megzenésítettem, játszottam gyerekeknek és felnőtteknek is, s bár az én időmben nem volt divatos, néhány évtizede már mindenki feldolgozza” – magyarázza Sebő Ferenc énekes, gitáros, dalszerző. Úgy véli, jól kell megválasztani az életkorhoz passzoló témákat, de a ritmikus beszéd és a képies kifejezésmód a legnemesebb anyagokból kell, hogy álljon, mert amilyen készletet kap az ember gyerekkorában, az elkíséri egy életen át. „Ha hülyeségeket vagy gagyit tanítunk, akkor azt fogja tudni a gyerek. Mindent, amit hallanak, igyekeznek megtanulni, ha nincs semmi értékes körülöttük, akkor ők sem lesznek érdekesek” – mondja a Kossuth-díjas művész. A Sebő együttes anno azért nyúlt a népzenéhez, mert az „a popzenének egy olyan fajtája, ami évszázadok alatt ki lett próbálva, nagyon jól működött, több generáció át tudta venni. Olyan remekművek vannak benne, mondom ezt népdalgyűjtőként, amik megállják ma is a helyüket. Ez egy nyelvezet, amit önkifejezésre használtak, a zenekarunk felfedezése az volt a ’70-es években, hogy ezt most is tudjuk ugyanarra használni” – magyarázza Sebő Ferenc. Azt mondja, popzene volt, amit generációk elsajátítottak egymástól, és később nevezték el népzenének. „A szöveg és a zene is készen kóválygott az ember fejében, de mindenki egyéni változatot rakott össze belőle, ez volt a titka a népzenének.”

A Sebő együttes vezetője azt állítja: ha nem éneklünk, nem hallgatunk zenét, bennünk maradnak olyan feszültségek, amelyeket a régebbi közösségek vidáman kiénekeltek magukból. „Az emberek megismerték egymást tánc és éneklés közben, kiderült, ha nem passzoltak egymáshoz. Az énekkel való kifejezés és a tánc elemi dolgok, ezek hiánya meglátszik a mai kapcsolatokon” – teszi hozzá.