A svájci közrádió és -tévé úgy kommentálja Orbán Viktor különleges felhatalmazásának közelgő végét, hogy amit a politikus akar, azt már megkapta. Ugyan a magyar kormány azt állítja, hogy soha nem látott hecckampány és sok hisztéria kísérte a vírus ellen tett budapesti intézkedéseket, ám hiába követel bocsánatkérést. Nem csak azért, mert az ilyen gesztus a politikában épp olyan ritka, mint, mondjuk, az ökölvívásban a gyengédség. Hanem mert a miniszterelnök az utóbbi hetekben nagyon is tudatosan kibővítette hatalmát.
Az ellenfeleket még jobban a sarokba szorította, még több pénzt és befolyást játszott át magának és klikkjének. Aki álhíreket terjeszt, azt börtön fenyegeti, de hogy mi az igaz és a hamis, azt a kabinet dönti el. Ám hogy ezek után hányan hallgatták el a véleményüket, mert megfélemlítve érezték magukat, azt senki sem tudja.
A pártoktól rendeleti úton veszik el az állami támogatás felét. A városok és települések fontos bevételi forrásokat vesztenek el, pedig ez az egyetlen olyan terület, ahol az ellenzék viszonylag erős. A pénzek most odafolynak, ahol a Fidesz gyakorolja az ellenőrzést. A Budapest-Belgrád vasút korszerűsítését 10 évre titkosítják, noha itt olyan tervről van szó, amelyen Orbán egyik barátja milliókat kaszál.
A menetközben született rendeletek egy része továbbra is hatályban marad, másokat felvizeznek. A döntő szót a Parlament mondja ki, de ott a képviselők többsége Orbánhoz igazodik. Ez olyan biztos, mint az, hogy a boxban minden menet végén jön a gongszó. A kormányfőnek nincs szüksége a teljhatalomra ahhoz, hogy kénye-kedve szerint átalakítsa az országot. Elég neki hozzá a kétharmad. De azért az eltelt jó két hónap megmutatta: nem akarja padlóra küldeni a demokráciát, ám ahhoz a jövőben is ragaszkodik, hogy minden menetet – pontozással – ő nyerjen meg.
Wolfgang Schüssel elárulta, hogy Donald Tusk miatt már befejezte működését a háromtagú bölcsek tanácsa, amelyet jó egy éve az Európai Néppárt nevezett ki, hogy mérje fel Magyarországon a jogállam helyzetét. A volt osztrák kancellár meglehetősen kiábrándultan beszélt a lapnak arról, hogy a felkérés alapján igen intenzív, érzelmekkel teli és éles vitáktól tarkított tárgyalásokba kezdtek, és voltak is eredményeik. Ám utána jött Tusk az EPP elnökeként és egyszerre vége lett mindennek, ami roppant sajátos.
A részleteket nem kívánta elárulni, hiszen bizalmas folyamatról van szó, de annyit azért közölt, hogy a testület több ajánlást tett, amit a magyar fél el is fogadott. Így azt, hogy vegye le végleg a napirendről a közigazgatási bíróságok tervét. Abba is belement, hogy mindenképpen eleget kell tennie az Európai Bíróság ítéleteinek.
A politikus, aki most jelentette meg önéletrajzát, úgy értékelte, hogy a nemzetközi színtéren a járvány katalizátorként hat: a tekintélyelvű országok még autoriterebbek lesznek, így Kína, Törökország, de Trump és Bolsonaro is. A gyenge államok tovább gyengülnek, az erősek pedig csak erősebbek lesznek.
Wiener Zeitung
Fischer Ádám úgy látja, hogy a magyarok a mai napig nem néztek szembe azzal, milyen felelősség terheli őket Trianonért, a soknemzetiségű állam felbomlásáért, ugyanakkor az éppen 100 éve aláírt szerződéssel indult a mai, rasszista politika. A karmester, akit az újság a világ legfontosabb karnagyai közé sorol, emlékeztet arra, hogy annak idején a magyar vezetők, Kossuthtól kezdve hallani sem akartak a kisebbségi jogokról. A szlovákokat és a románokat alacsonyabb rendű népeknek tekintették. Ám így nem lehet csodálkozni azon, hogy azok az első adandó alkalommal kiváltak a történelmi Magyarországból.
A mostani kormány szintén azt hangoztatja, hogy a világ ellene van, csak arról nem meditál el senki, hogy mi váltja ki ezt a lesújtó véleményt a külföld részéről. Szijjártó Péter pl. nemrégiben azzal koppintott az északi nagykövetek orrára, hogy Magyarország ezeréves és nincs szüksége bírálatokra. Ám amiről ő beszél, az a Magyar Királyság, az etnikailag egynemű állam csak egy évszázada, az 1. világháború után jött létre.
Pontosan ilyen okból hazug az a hivatalos jelszó, hogy Magyarországnak magyar országnak kell maradnia. Valójában az a menekültek ellen irányul, noha a magyar nemzetállam csupán százéves. Az etnikai egyneműség megvédése Orbán számára a legfőbb cél. Azt mondja, minden külföldi ellenség, nem szabad senkit sem befogadni. Ennek a politikának a következménye azután, hogy a tranzitövezetekben megtagadták az élelmet a szegény és kiszolgáltatott emberektől, akik annyi szörnyűségen mentek keresztül. És ezzel szavazatokat lehet szerezni Magyarországon!
Aki ilyesmire képes, az tényleg ünnepelje születésnapként Trianont. A jelenlegi vezetés völkisch, idegenellenes és rasszista propagandát folytat. Ám ily módon nincs joga arra, hogy gyászoljon a békeszerződés miatt. Hiszen aki az etnikai homogenitást hirdeti, és mindent megtesz az idegengyűlölő társadalom megteremtéséért, annak a rasszista politika születésnapjaként kell megemlékeznie az évfordulóról. Fischer Ádám éppen a xenofóbia elleni küzdelmet tekinti a következő 10 év legfontosabb feladatának, annál is inkább, mert azt csak felerősítette a koronafertőzés.
Bár Közép- és Kelet-Európában egyes kormányok Pekinget pártolják, ezeket a hatalmakat messze nem nemzetközi, hanem hazai megfontolások vezérlik, és szó sincs arról, hogy Peking megvette volna a térséget. Ezt írja közös tanulmányában egy amerikai újságíró és a csehországi Olomouc-i Egyetem egyik tanára. David Hutt és Richard Q. Turcsányi szembeszáll az amerikai külügyi tárca volt illetékesének, Wess Mitchellnek a minap megjelent véleményével, miszerint a régió ágyba bújt Kínával.
Mint rámutatnak, hiába állítják egyesek, hogy az érintett országok mind inkább függnek a kínaiaktól, itt igazából arról van szó, hogy egyes politikusok és üzletemberek a maguk hasznára eltérítették az ázsiai nagyhatalomhoz fűződő viszony. És a térség gazdaságilag egyáltalán nincs annyira kiszolgáltatva Kínának, mint mondjuk, az EU nyugati fele. A legtöbb szakértő persze azt állítja, hogy Peking az osztd meg és uralkodj-elve alapján nyomul a földrészen, de igazából nem sok lett azokból az ígéretekből, amiket idáig a keleti résznek tett. Inkább a gazdagabb nyugatra viszi a pénzt. Ellenkező irányban özönlenek a német, brit, francia, olasz és holland termékek, ami felértékeli a kínai partnert.
Bizonyos keleti hatalmak időről időre nyíltan Peking-barát lépéseket tesznek, ezek a gesztusok esetenként hűségesküre emlékeztetnek. Pl. amikor Magyarország és Görögország 3 éve meggátolta, hogy az EU elítélje az emberi jogok megsértését Kínában. Budapest és Athén különvéleményt jelentett be a Dél-kínai-tengeren tapasztalható kínai nyomulás kapcsán is. Ezeket az akciókat a kínai uralom bizonyítékaként mutatták fel egyes körök, ám a képhez hozzátartozik, hogy régióban csak kevés ország vállalkozik effajta szívességekre. Azon kívül itt az a lényeg, hogy ezek az igencsak jelképes nyilatkozatok a közfigyelem megragadására szolgálnak, pl. amikor megérkeztek a várva várt kínai maszkok. Végül pedig a dicséretek sokszor azt jelzik, főként a populista euroszkeptikusok részéről, hogy elégedetlenek Brüsszellel.
Kína szereti gazdasági eszközökkel terrorizálni az európai államokat. Ugyanakkor Magyarország, Csehország és Szerbia esetében a szoros kapcsolatokat Orbán, Zeman és Vucsics politikai és gazdasági érdekei magyarázzák. De azért nyugati vezetők is szívesen ellátogatnak Pekingbe. És az együttműködést szem előtt tartva nem szeretnék elidegeníteni a kínai felet. Ami persze nem segít a közös álláspont kialakításának. Szóval csak ne mondja senki, hogy Kína kilóra megvette Közép- és Kelet-Európát. Mert az csak árthat a kapcsolatoknak a földrészen belül, és bizonyosan nem segíti az egységes vélemény létrejöttét Peking kapcsán.
Ha nincs Brexit, akkor most nincs az unióban mentőcsomag, mert Nagy-Britannia biztosan megtorpedózta volna, ám íly módon az EU nagy lépést tehet a szorosabb együttműködés felé – írja a kommentár. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy azért még így sem minden fenékig tejfel, hiszen pl. jelentős uniós pénzek a magyar miniszterelnök embereinél kötnek ki. Arról nem beszélve, hogy ha éppen nem ilyen haszonlesők járnak jól, akkor meg sokszor teljesen felesleges tervekre költik el a támogatásokat. De ez változni fog, mert jön az Európai Ügyészség és az majd utánajár a disznóságoknak. (Magyarország nem kíván csatlakozni a testülethez – a szerk. megj.) Azon kívül jobban megkötik, hogy miként lehet felhasználni ezeket az alapokat.
Ám mindenképpen hatalmas előrelépés, hogy alakul a 750 milliárd újjáépítési program, amihez az jelentette az áttörést, hogy a németek feladták ellenállásukat és készek részt vállalni a többiek adósságának törlesztéséből. De belemegy Lengyelország is, már ha ugyanannyit vehet fel a kohéziós alapokból, mint idáig. Továbbá alighanem eleget tesznek a fukar négyek kívánságának is, így nekik jár majd továbbra is a visszatérítés. Az olaszokat és a spanyolokat pedig együttes erővel húzzák ki a csávából. Fontos, hogy nyertesnek érezheti magát Franciaország, valamint Németország is.
Ezzel együtt, mivel hatalmas pénzekről van szó, pláne, ha idevesszük a következő kétéves uniós büdzsét is, az egyeztetések pont olyan gusztustalanok lehetnek, mintha a britek még mindig ott ülnének a tárgyalóasztalnál.
