Túl van a vírussokkon a társadalom - ez derül ki a Publicus Intézet felméréséből, amit a Népszava megrendelésére készített. Ennek egyértelmű jele, hogy míg márciusban az emberek 76 százaléka vette biztosra, hogy intenzív járvánnyal kell majd szembenéznie Magyarországnak, májusban már csak a negyedük gondolta ezt.
A jelek szerint a megkönnyebbüléssel párhuzamosan egyfajta sérthetetlenségi hit is épül. Egyrészt a polgároknak csak 58 százaléka tippeli azt, hogy Magyarországot eléri a járvány második hulláma – holott a hazai és a nemzetközi szakmai vélemények egyaránt biztosra veszik a vírus visszatérését. (A legoptimistábbak a DK szavazói és a bizonytalanok – előbbiek körében csak 41 százalék számol egy újabb járvánnyal, utóbbiakéban pedig 50 százalék. A legpesszimistábbak a Momentum támogatói, 75 százalékos aránnyal.)
Másrészt „személyes védettségük” kérdésében még ennél is sokkal optimistábbak az emberek, hiszen mindössze 25 százalékuk számol azzal, hogy vélhetően megfertőződik.
Így ahogy normalizálódik az élet, úgy változnak a félelemhangsúlyok: immár az emberek érdemi többsége sokkal nagyobb kárnak tartja a gazdasági recessziót (értsd: sok cég elbocsát/tönkremegy, és így emberek százezrei kerülnek rosszabb élethelyzetbe), mint azt, ha sok ember súlyosan megbetegszik, esetleg meghal.
A változás nem véletlen: az emberek 25 százalékának anyagi helyzetét némiképp rosszul (de nem drámaian) érintené, ha a második hullám miatt újra különböző korlátozásokat vezetnének be, 20 százalékuk viszont nagyon súlyos helyzetbe kerülne. Az, hogy általánosságban a legnagyobb bajban a vállalkozások (jellemzően az egyszemélyes és kis cégek) lennének, különösen vidéken, nem meglepő. Az viszont igen, hogy a „pénzprobléma” miképp változik pártpreferenciától függően. A Publicus Intézet úgy találta, hogy a legkevésbé a Fidesz szavazótáborát viselné meg egy második hullám, a legjobban pedig a Jobbikét, illetve a Momentumét.
Mindenesetre ahogy húzódik vissza a vírus, úgy élednek újra a korábbi politikai beidegződések, amiket felülírt a rászorultság (értsd: mindenki hinni akarta, hogy a kormány és/vagy az egészségügy megmenti az ismeretlen kórokozótól).
A veszély ideiglenese múltával azonban már az emberek 49 százaléka úgy gondolja, hogy a kabinet nincs a helyzet magaslatán a koronavírus-veszély kezelésében (ez az arány márciusban még 41 százalék volt). Ráadásul a többség (mintegy 60 százalék) úgy gondolja – ahogy azt a Népszava korábban megírta – hogy a kabinet a járványra hivatkozva bevezetett rendkívüli jogrendet arra használta, hogy amit nem sikerült eddig különböző ügyekben véghez vinnie, azt most megtegye. Ez pedig bizalmatlanságot szül, aminek legplasztikusabb példája az a hit (az emberek majdnem 60 százaléka így gondolja), hogy a kormány a politikai érdekeinek megfelelően befolyásolja/alakítja a járvánnyal kapcsolatos statisztikákat.
És nemcsak a „politikában” térnek vissza a régi rutinok, de az egészségügyben is – ahol az ellátás elégtelen volta ugyanúgy zavarja az embereket, mint a járvány előtti időkben. Legalábbis amíg márciusban és áprilisban az emberek 95 százaléka vallotta, hogy az egészségügyben dolgozók mindent megtesznek a betegekért és a fertőzöttekért, májusban már 71 százalékos volt ez az arány. És félreértés ne essék, ez nem a gyógyítók kritikája, hanem a rendszeré, amiről viszont – amíg éles volt a veszély – mindenki el akarta hinni, hogy meg tudja menteni az életét.
