Előfizetés

A vírus még köztünk van, a veszély nem múlt el, csupán időt nyertünk - Interjú Kemenesi Gábor virológussal

Danó Anna
Publikálás dátuma
2020.06.02. 07:20

Fotó: Csortos Szabolcs / Népszava
A nyár el is csendesítheti, de fel is lobbanthatja a koronavírus-járványt – mondta a Népszavának Kemenesi Gábor virológus a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, aki szerint a lazítás vírus-szempontból egyértelműen veszélyes.
Erősebb vagy gyengébb ellenfélnek látszik a vírus, mint hatvan nappal korábban? Ezt nehéz lenne így mondani, még mindig ugyanaz az ellenfél, mint eddig és ugyanúgy komolyan kell venni. Még bármi megtörténhet. Vissza lehet térni a korábbi életmódunkhoz? Amit föl kell adnunk, az a biztonságérzet, amiben eddig éltünk. Azokat a korlátokat, amiket az elmúlt hetekben megszoktunk, jó eséllyel meg kell tartani, míg a vírus itt lesz. Ázsiában is megfigyelhető volt a SARS-járvány után, hogy egész komolyan elterjedt a maszkviselés és az egyéb, légúti vírusok elhárítására irányuló közösségi szokások is megmaradnak. Időszerű most lazítani? Nem tudom. Az újranyitás vírus-szempontból egyértelműen veszélyes. Mindenki vésse a fejébe: a vírus még köztünk van, a veszély nem múlt el, csupán időt nyertünk más országokhoz képest, hogy felkészüljünk a következő hónapok folyamatos harcára a vírussal. Mi történt azóta, hogy két hónappal ezelőtt megtaláltuk az első beteget és elkezdődött a versenyfutás a vírussal? Mi indokolta akkor a bezárkózást? Láttuk, hogyan szabadul el a járvány Európa országaiban, de látszott, hogy nálunk nem fog olyan magasságokat megütni, mert volt időnk okulni abból, hogy mi történik nyugaton és ennek megfelelően intézkedni. Logikus és ésszerű döntések voltak a korlátozások, a bezárások, hogy ne hagyjunk teret a vírusnak, amit sokan hurcoltak haza Nyugatról. Azt mi, a Magyarországon terjedő vírus genetikai vizsgálatával is bizonyítottuk, hogy azt elsősorban a korlátozások bevezetésekor nyugatról hazatérők hozták be az országba. Március második felében arra voltunk kíváncsiak, hol tart a járvány, 32 vírusgenomot néztünk. Azokon az látszott, hogy sok európai helyről került hozzánk vírus, és volt néhány földrészeken átnyúló behurcolás is. Ugyanez volt megfigyelhető a régió más országaiban is, például Lengyelországban. Mi az, amin még nem vagyunk túl? Még mindig túl sok ország gócpont, azaz megvan az esélye, hogy onnan behurcolják más területekre. A picit jobb hír az, hogy a társadalom, a hatóságok most már némileg tudatosabbak a vírussal szemben. Ha hozzánk visszatér, már nem érhet bennünket annyira váratlanul, mint legutóbb. De arra, hogy hogyan tér vissza, nagyon sokféle forgatókönyv létezhet. Azt mondhatjuk: értékes időt nyertünk a második hullám előtt a felkészülésre. A világon egyetlen országban sem érte el az átfertőzöttség azt a szintet, aminél fellégezhetnének. Megtudtuk-e mindazt az elmúlt 60 nap alatt, amit nagyon meg akartunk tudni erről a vírusról, a járványról? Tudósként azt kell mondjam, hogy szerintem húsz év múlva sem fogunk annyit tudni, mint szeretnék. Ugyanakkor a kritikus kérdésekből jó párat már sikerült megválaszolni. Például a vírus genetikai állományát már az első két hétben sikerült feltérképezni Kínában. Az alapján készülhettek diagnosztikai tesztek, elindulhattak az ellenanyag-, vakcinafejlesztések. Azonban még mindig nyitott egy csomó kérdés, például az immunitásunkra vonatkozóak. Például, akik most védettséget szereztek, a következő hullámot, következő érintkezést, hogy vészelik át? Mi az, amit viszont egészen biztosan tudunk a vírusról, amihez lehet igazodni, alkalmazkodni? A legfontosabb tudásunk jelen pillanatban az, hogy az új koronavírus cseppfertőzéssel terjed, komolyabb, mint az influenza. Mindez meghatározza a védekezési lehetőségeinket. Azaz a fertőzés ellen jelenleg a legtökéletesebb védekezési eszköz a szájmaszk, a kézmosás, az arc érintésének kerülése, a közösségi távolságtartás.
Jön a nyár, ez inkább csendesítheti vagy az utazások révén föllobbanthatja a járványt? Fogalmunk sincs, hogy a nyár milyen hatással lesz a vírusra. De nagyon valószínű, ha óvatlanok vagyunk, föllobbanthatja. Az még valószínűbb, hogy a járvány szezonális jellegű lesz. A koronavírusok általában ilyenek és az őszi-téli hullámuk a súlyosabb. De nem tudjuk még, hogy az új koronavírust pontosan mi mozgatja. Most azt gondolom, hogy lesz egy átmeneti nyári időszak, amikor az emberek mozgása fönntartja a vírus földrajzi elterjedését és ősszel jó eséllyel be fog robbanni a járvány. Ha hatvan nappal ezelőtt is kevés volt a fertőzött ember, de zártunk, akkor most mi indokolja, hogy nagyjából ugyanannyi fertőzött mellett nyissunk? A járványt úgy kell elképzelni, mint egy futótüzet. Ha nem készülök rá és későn veszem észre, amikor már leégett a fél erdő, akkor sokkal nehezebb eloltani. Ha tudom, hogy jön a tűz, odaállítom a vészzónák közelébe a tűzoltókat és árkokat ásunk. Ha teszünk azért, hogy ne tudjon nagyon gyorsan terjedni a tűz, akkor sokkal kisebb erdőrész fog leégni, mire sikerül eloltani. Ugyanez történt a járvánnyal az egész régiónkban. Tudtuk, hogy jönni fog, fölkészültünk rá, nem engedtük annyira mozogni az embereket, sőt, kisebb-nagyobb sikerrel a diagnosztikai kapacitást is növeltük, és sikerült is a futótüzet lassan, takaréklángon égetni. Emiatt volt az, hogy egyrészt nem tudott olyan sok embert elérni, amiből persze az is következik, hogy nem lett nagy átfertőzöttség, és nincs is nagy populációs védelem a lakosság körében. A mostani lazítás nem járványügyileg hanem pszichológiailag és gazdaságilag tűnik elengedhetetlennek. Mennyire vagyunk most erősebbek a járványvédekezésben, mint hatvan nappal korábban voltunk? Fogalmam sincs. Nagyon remélem, hogy sokkal, de nem kergetek illúziókat. Erre a részére kevésbé is látok rá. A kutatási részben vagyok masszívan benne, látom a nemzetközi trendeket, kérdéseket, eredményeket. Az, hogy mi a járványügy feladata, arról nagyon sokat tudnék nyilatkozni, de tudatosan nem teszem. Még sokáig szükség lesz erős terepharcra, arra, hogy a jövőben is képesek legyünk a vírus nagyon gyors diagnosztikájára, az esetleges betegek és kapcsolataik gyors felderítésére, elkülönítésükre. Például ezért nem szerencsés tömegrendezvényeket tartani ebben az időszakban. Ha bezárkózunk és nem tudjuk továbbadni, akkor mi történik a vírussal? Ha nincs kinek átadni, akkor egy idő után az immunrendszerünk legyőzi. Ez azt jelenti, hogy egy idő után, úgymond kipucolódik a szervezetünkből. Ha mi eközben nem találkozunk senkivel, akkor a fertőzési láncolat megszakad, elhal. Lehet olyan ember, akire egyáltalán nincs hatással ez a vírus? Biztos hogy létezik, csak még nem ismerjük ezeket az embereket, és azt sem, hogy ők miért nem fogékonyak. Minden vírusnál megfigyelhető, hogy vannak olyan genetikai adottságok, amelyek ellenállóvá tesznek velük szemben Változott-e ez a vírus a hatvan nap alatt? Minden vírus mutálódik, ez egy természetes folyamat, azonban ezek nem lényegiek, a vakcinafejlesztéseket nem érintik. Sokféle vakcina-kísérlet zajlik, legtöbbjükben a vírus úgynevezett tüskefehérjéjével „machinálnak”. Azon keresztül próbálnak a védettséget jelentő technológiához eljutni. Károsnak tartom, amikor bizonyos szakértők azt mondják, hogy nyárra már polcokon lesz a vakcina. Nem igaz, nem lesz ott. Mert ha meg is lesz az oltásjelölt, azt végig kell vinni a klinikai tesztfázisokon, amit egyedül egy intézet, vagy ország meg sem tud csinálni. Az utolsó klinikai tesztfázis már éppen arról szól, hogy több ezer emberen, lehetőleg olyan terepen, ahol éppen dúl járvány, tesztelem a vakcinát. És ha akkor készül egy oltóanyag, amikor épp nem lesz járvány, akkor mit fogok tesztelni? Semmit. Ez még csak a teszt problémája, amiről beszéltünk, utána jön a gyártás, amihez kellenek alapanyagok, logisztika egy csomó minden. Ugyanakkor elég sok szálon megy a vakcinafejlesztés, bizakodó vagyok, valamelyik csak bejön. De az, hogy maholnap vakcina lesz, az álom, az egy hazugság. Jelenlegi tudásunk alapján van-e esély tartós védettséget nyújtó vakcinára? Igen, jó esély van rá, hogy egy stabil vakcina lesz, amit nem kell évente újra csinálni. A védettség foka, azon is múlik, hogy melyik technológiájú oltóanyag jön be, és az milyen embercsoportokban milyen védettséget ad. De még nem tartanak itt a vizsgálatok, úgy hogy bármi előfordulhat. Az optimális nyilván az lenne, ha lenne egy egydózisos vakcina, ami élethosszig tartó védelmet nyújt, ez a szuper optimum. Az új koronavírus megjelenése egyszeri megrázkódtatás volt, vagy hozzá kell szoknunk, hogy jönnek még egyéb hasonlók is? Hozzá kell szoknunk, hogy jöhetnek az újabb, világ körüli útra kelők. Ezek általában légúton terjedő vírusok szoktak lenni. Számos olyan víruscsoport ismert, amiben megvan ez a potenciál, és nagyon sok víruscsoportról ez még nincs feltárva, illetve nagyon sok vírus még nem is ismert. Azt is tudja, hogy mi lehet a következő hasonló megrázó élményünk? Erre ez a legtudományosabb válasz, hogy akármi. Több expedíción is voltam már Délkelet-Ázsiában, meg mindenféle földrészeken, hogy olyan vírusokat találjak, amiket még nem ismer a tudomány, de bennük van az a potenciál, hogy előbb-utóbb egy olyan helyzetet okozzanak, mint a koronavírus. Több millió vagy végtelen számú ilyen van a természetben. És ahogy az emberiség utat tör magának mindenféle kis erdőben, meg dzsungelben, városokat épít, egyre több ilyen esemény lesz. Ez akkor is így van, ha most ettől nem nyugodott meg senki.

Névjegy

Kemenesi Gábor 33 éves virológus. A felbukkanó fertőző betegségeket, köztük a denevérek koronavírusait kutatja tíz éve. A Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának adjunktusa, kutatási eredményeiért Junior Príma díjat és Bolyai János kutatói ösztöndíjat kapott. Tagja a Prof. Dr. Jakab Ferenc vezette kutatócsoportnak, amely a koronavírus-járvánnyal összefüggésben végez kutatásokat. 

Óvodai nyitás kötelező tesztelés nélkül

Gulyás Erika
Publikálás dátuma
2020.06.02. 07:00

Fotó: SVITAS
Csak a fenntartók egy része csináltatott koronavírus-tesztet a gyermekintézmények újranyitása előtt a dolgozókon, pedig közülük sokan az idősgondozásban vettek részt.
Önállóan oldották meg az önkormányzatok a bölcsődék és óvodák ügyeleti rendjének kialakítását, majd most az újranyitásukat is. A kormány március közepén szabad belátásukra bízta, hogy bezárják vagy sem az intézményeiket, s ha igen, milyen munkát várnak el az alkalmazottaktól. Központi rendelkezés az ügyeletek megszervezéséről – valójában az újranyitás előkészítéséről - csak április 30-tól lépett életbe, az is inkább akadály, mint segítség volt az 5 fős maximális csoportlétszám megkötésével. Kiss László, Óbuda-Békásmegyer ellenzéki polgármestere – látva a naponta növekvő igényt - már május 14-én levélben kérte Kásler Miklóstól, hogy nagyobb csoportokban is fogadhassák az óvodásokat, mert a csoportszobák a beíratott 3694 gyerekből csak 880 elhelyezését tették lehetővé. Egy hete minden vidéki, mától pedig valamennyi fővárosi gyermekintézmény is e nélkül a korlátozás nélkül működik. Központi és helyi kiegészítő szabályok vannak a beléptetés rendjére, de például azt nem rendelték el, hogy az intézményi dolgozók csak negatív vírusteszttel állhassanak munkába. A Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (BDDSZ) márciusban elsőként fogalmazott meg szakmai ajánlásokat, amelyek között a kötelező tesztelés is szerepelt. Néhány napja Budaörsön öt tünetmentes fertőzöttet találtak a gyermekintézményekben dolgozók körében, ami igazolja az érdekvédők óvatosságát.  Az újranyitás előtt vidéken és a fővárosban is sok önkormányzat tesztelt, de nem mindegyik. A BDDSZ elnöke szerint különösen azokon a helyeken kell óvatosnak lenni, ahol a gyermekintézmények bezárása után az önkormányzat az idősgondozásba irányította át a dolgozók egy részét. Máshol bevonták őket saját intézményük kisebb felújítási munkáiba, kerítésfestésbe, mázolásba, ami biztosan nem nevelői feladat, de több helyen ehhez kötötték a dolgozók teljes bérének kifizetését - sorolta a feszültségeket Szűcs Viktória.  Győrben ugyanakkor még azt is megpróbálták elhitetni velük, hogy csak a pénzük 70 százaléka jár nekik, máshol fizetés nélküli szabadságra vagy táppénzre akarták küldeni őket, de az érdekvédőknek a legtöbbször sikerült rendezni ezeket a konfliktusokat és a munkatársak megkapták a teljes fizetésüket. Az óvodák és a bölcsődék 2020. augusztus 31-éig legfeljebb két hétre zárhatnak be, de a fővárosi kerületek nagy része nem akar élni ezzel a lehetőséggel.  

Nem kényszeríthetik mintaadásra az óvodai és bölcsődei dolgozókat

Budavár többször, legutóbb a múlt héten végeztetett koronavírus-tesztet a bölcsődei, óvodai dolgozókon, a pénteki eredmény szerint mindenki egészséges. A Belvárosban, a Hegyvidéken, valamint a II. és a III. és a XIII. kerületben is ez a helyzet, bár Óbudán csak a bölcsődei dolgozóknak volt kötelező a részvétel, az óvodai alkalmazottak maguk dönthették el, hogy kérik-e az ellenőrzést. Újbudán épp ezen a héten fejeződik be ennek a körnek az ellenőrzése.   Újpest május elején a szociális és egészségügyi területen dolgozókat tesztelte, csakúgy, mint Terézváros és Józsefváros, a kisgyermeknevelőket és óvónőket nem. A VIII. kerület és Ferencváros is döntött a vizsgálat folytatásáról az iskoláskor alatti gyermekekkel foglalkozók körében. Kőbánya alpolgármestere, Somlyódi Csaba elmondta, hogy ők is a szociális területen dolgozókat és a kerület idősotthonában élőket tesztelték először, fertőzöttet szerencsére nem találtak. A munkára szerződött laboratóriummal most tárgyalnak a folytatásról, de nem biztos, hogy az összes bölcsődei és óvodai alkalmazott vizsgálatát el tudják végezni, mert a dolgozókat jogilag nem kötelezhetik a mintaadásra – tette hozzá. 

Vidéki megoldások

Zalaegerszeg egyszer megcsináltatta a koronavírus-tesztet a bölcsődékben és óvodákban, azóta pedig a kötelező reggeli lázmérés mellett minden dolgozónak minden nap ki kell tölteni egy nyilatkozatot, hogy ő és a környezetében élők egészségesek – sorolta az intézkedéseket kérdésünkre Prenner Zsuzsanna, a Zalaegerszegi Egyesített Bölcsődék intézményvezetője. A kétezer fős Pest megyei Vasadon az ügyelet alatt és a múlt heti újranyitás előtt is csináltattak tesztet, senki nem kapta el a vírust, mégis csak félgőzzel üzemelnek, mert aki teheti, inkább otthon tartja a gyerekét – adott helyzetjelentést Vörös Gáborné bölcsődevezető. 

Már nem tartunk a járványtól, és nem hiszünk a kormány számaiban

Nagy B. György
Publikálás dátuma
2020.06.02. 06:40

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
A jelek szerint a megkönnyebbüléssel párhuzamosan egyfajta sérthetetlenségi hit is épül.
Túl van a vírussokkon a társadalom - ez derül ki a Publicus Intézet felméréséből, amit a Népszava megrendelésére készített. Ennek egyértelmű jele, hogy míg márciusban az emberek 76 százaléka vette biztosra, hogy intenzív járvánnyal kell majd szembenéznie Magyarországnak, májusban már csak a negyedük gondolta ezt. 
A jelek szerint a megkönnyebbüléssel párhuzamosan egyfajta sérthetetlenségi hit is épül. Egyrészt a polgároknak csak 58 százaléka tippeli azt, hogy Magyarországot eléri a járvány második hulláma – holott a hazai és a nemzetközi szakmai vélemények egyaránt biztosra veszik a vírus visszatérését. (A legoptimistábbak a DK szavazói és a bizonytalanok – előbbiek körében csak 41 százalék számol egy újabb járvánnyal, utóbbiakéban pedig 50 százalék. A legpesszimistábbak a Momentum támogatói, 75 százalékos aránnyal.) Másrészt „személyes védettségük” kérdésében még ennél is sokkal optimistábbak az emberek, hiszen mindössze 25 százalékuk számol azzal, hogy vélhetően megfertőződik. Így ahogy normalizálódik az élet, úgy változnak a félelemhangsúlyok: immár az emberek érdemi többsége sokkal nagyobb kárnak tartja a gazdasági recessziót (értsd: sok cég elbocsát/tönkremegy, és így emberek százezrei kerülnek rosszabb élethelyzetbe), mint azt, ha sok ember súlyosan megbetegszik, esetleg meghal. A változás nem véletlen: az emberek 25 százalékának anyagi helyzetét némiképp rosszul (de nem drámaian) érintené, ha a második hullám miatt újra különböző korlátozásokat vezetnének be, 20 százalékuk viszont nagyon súlyos helyzetbe kerülne. Az, hogy általánosságban a legnagyobb bajban a vállalkozások (jellemzően az egyszemélyes és kis cégek) lennének, különösen vidéken, nem meglepő. Az viszont igen, hogy a „pénzprobléma” miképp változik pártpreferenciától függően. A Publicus Intézet úgy találta, hogy a legkevésbé a Fidesz szavazótáborát viselné meg egy második hullám, a legjobban pedig a Jobbikét, illetve a Momentumét. Mindenesetre ahogy húzódik vissza a vírus, úgy élednek újra a korábbi politikai beidegződések, amiket felülírt a rászorultság (értsd: mindenki hinni akarta, hogy a kormány és/vagy az egészségügy megmenti az ismeretlen kórokozótól). A veszély ideiglenese múltával azonban már az emberek 49 százaléka úgy gondolja, hogy a kabinet nincs a helyzet magaslatán a koronavírus-veszély kezelésében (ez az arány márciusban még 41 százalék volt). Ráadásul a többség (mintegy 60 százalék) úgy gondolja – ahogy azt a Népszava korábban megírta – hogy a kabinet a járványra hivatkozva bevezetett rendkívüli jogrendet arra használta, hogy amit nem sikerült eddig különböző ügyekben véghez vinnie, azt most megtegye. Ez pedig bizalmatlanságot szül, aminek legplasztikusabb példája az a hit (az emberek majdnem 60 százaléka így gondolja), hogy a kormány a politikai érdekeinek megfelelően befolyásolja/alakítja a járvánnyal kapcsolatos statisztikákat. És nemcsak a „politikában” térnek vissza a régi rutinok, de az egészségügyben is – ahol az ellátás elégtelen volta ugyanúgy zavarja az embereket, mint a járvány előtti időkben. Legalábbis amíg márciusban és áprilisban az emberek 95 százaléka vallotta, hogy az egészségügyben dolgozók mindent megtesznek a betegekért és a fertőzöttekért, májusban már 71 százalékos volt ez az arány. És félreértés ne essék, ez nem a gyógyítók kritikája, hanem a rendszeré, amiről viszont – amíg éles volt a veszély – mindenki el akarta hinni, hogy meg tudja menteni az életét.