Bohóccal és kávéőrlővel az otthontalanokért

Publikálás dátuma
2020.06.02. 10:30

Fotó: Utcáról Lakásba! Egyesület
Hazai művészek szeretettel őrzött vagy az eseményre készült tárgyaira, dokumentumaira licitálhatunk az Utcáról Lakásba! Egyesület és a Szépírók Társasága által szervezett árverésen.
Tóth Krisztina nagyszüleitől örökölt tekerős kávéőrlőjére, Nádasdy Ádám a háztartás mélyéről előkerült portói boros faládájára, Parti Nagy Lajos édesanyja által készített Lakni névre keresztelt bohócára, Haász Katalin a Pop-up Mőbiusz sorozatba illeszkedő három dimenziós képére, Kulka János 1994-ből származó, jegyzetekkel ellátott Gogol Háztűznéző című darabjának szövegkönyvére, és még sok más ritka kincsre is licitálhatunk online június végéig a Könyvhajlék Aukció keretében. Az Utcáról Lakásba! Egyesület a Szépírók Társaságával együttműködve második alkalommal szervezi meg a jótékonysági árverést, amelynek bevételét az egyesület otthonteremtő munkájára fordítják. Hitvallásuk, hogy mindenkinek szüksége van egy helyre, amit otthonnak hívhat, ezért minél több rászoruló és hajléktalan embert szeretnének hozzásegíteni a biztonságos, fenntartható lakhatáshoz. Ennek érdekében megfizethető bérlakásokat alakítanak ki, jelenleg hatvan ember – köztük idős, krónikus betegséggel küzdők, gyerekes családok – lakhelyét biztosítva.
Vojnich Erzsebet - Vívók, kollázs
A 2017-es aukció bevételéből egy telket vásároltak, ahol aztán két mobilházat építettek. Hasonlóképpen terveznek most is: az év elején megvettek egy telket, a lakókonténerekre befektetési kölcsönből és a mobilház-gyártó támogatásából már van forrásuk, így az árverésen befolyt összeget a kiegészítő munkákra szeretnék fordítani – ismertette lapunkkal Kovács Vera, az Utcáról Lakásba! Egyesület alelnöke. Mint elmondta, nem lehet pontosan megismerni a problémát, ám a szakértői becslések szerint harminc-ötvenezer hajléktalan ember van Magyarországon, ennek fele a fővárosban és környékén él, ahol leginkább elérhetőek számukra az alkalmi vagy állandó munkalehetőségek. Évente ötvenezren vesznek igénybe szolgáltatásokat hajléktalanellátásban, nagy részük tartósan is otthontalan, sokan viszont időről időre megoldják a lakhatást, például szívességi lakásokban – részletezte.
Tóth Krisztina kávéőrlője
Minél rosszabb helyzetből indul valaki, a korlátozások és a gazdasági változások annál súlyosabban érintik – válaszolt az alelnök a kérdésre, mit tapasztaltak a járványhelyzet idején. – A szállók létszámstopot és karantént rendeltek el, ami miatt az ott tartózkodók nem tudnak kijárni, de az alkalmi munka (konyhai, takarítási, építési) lehetősége egyébként is csökkent, így sokan egyik napról a másikra vesztették el megélhetésüket a hajléktalanok körében. A járvány megmutatta a hajléktalan- és szociális ellátórendszer visszásságait: a túlzsúfolt intézményekben, rossz minőségű szállásokon tartózkodók jobban ki voltak téve a fertőzés veszélyének, mint másutt. A fővárosban számos szálló igényfelvételi rátája a felére csökkent, mivel tartósan nem lehet nyomasztó és zsúfolt körülmények között aludni, másrészt, ha valaki egy estére kiment, elővigyázatossági okokból nem tudták visszafogadni – számolt be róla Kovács Vera. A szervezet ebben az időszakban is sokaknak segített kipótolni a szükséges forrásokat, leginkább élelmiszeradományokkal. Ehhez kapcsolódva indították a jelenleg is aktív Vásárolj be – válassz egy rászoruló családot! Facebook-csoportot, amelynek keretében adományokat gyűjtenek és bevásárlásokat szerveznek.
Szívesen dolgoznak kreatív kampányokkal – emelte ki az alelnök –, mivel ezáltal kapcsolatot tudnak kialakítani a támogatóikkal, ezért döntöttek most is az aukció mellett. A több mint harminc hazai alkotó – írók, költők, zenészek, színészek, rendezők, festők, képzőművészek – által felajánlott, tízezer forintos kikiáltási árú tárgyakra regisztrációt követően lehet licitálni az online térben. A korábbi árverés során milliós nagyságrendig is felment egy-egy tétel vételára, ám már azt is sikerként könyvelik el, ha minden felajánlott tárgy gazdára talál, és akár egy átlagos pénztárcájú család is támogatni tudja a kezdeményezést, hangsúlyozta Kovács Vera. Megjegyezte, a bevételtől függetlenül az is sokat számít, hogy velük vannak a művészek. – Hiszen nem csak otthont szeretnénk nyújtani ezeknek az embereknek, hanem megváltoztatni a társadalom otthontalanságról alkotott fogalmát, elfogadottá tenni azt a szemléletet, hogy a hajléktalanságból a lakhatás jelenti a kiutat. Ha nálunk nagyobb elérésű, népszerű alkotók is képviselik ezt az ügyet, az a fizikai mellett eszmei céljainkban is segítséget jelent, a hajléktalanok iránti empátiát, odafordulást is növelheti.
Bálint András, kézirat
Szerző
Frissítve: 2020.06.03. 10:17

Az örök rettenetes gyermek

Publikálás dátuma
2020.06.02. 09:00

Fotó: AFP/Photo12
Aki túl a popcornmozin túl bármilyen szinten érdeklődik a filmművészet iránt, annak ma is megkerülhetetlen Rainer Werner Fassbinder életműve, annak hatása.
Az 1982-ben elhunyt Rainer Werner Fassbinder május 31-én lett volna hetvenöt éves. Gyakran teszi fel az ember a kérdést, mi volna, ha még ma is alkotna, miután bő tizenöt éves pályafutása során számos mozgóképes remekművela mai napig hatást gyakorol a filmművészetre. Művészete mégis színházi alapokon nyugszik, saját rendezéseit antiszínháznak nevezte, mint egy válságban lévő előadóművészeti ág részeként. A drámaiságot álláspontja szerint valamely szemantikai többértékűség jellemezte, jelentészavar okozatainak láncolataként. Úgy vélte, minden konfliktusnak több lehetséges „magyarázata" van, a megoldás után pedig még több valószínű értelmezése. Tehát a szimbolikus jelleg világos esetéről van szó. Vagy ha úgy tetszik: Brecht epikus színházának továbbviteléről, extremitásba hajló újra gondolásával. A szabályok lebontása filmes ars poeticáját is meghatározta, lázadónak tartotta magát – ebben Jean-Luc Godard volt az ideálja. Fassbinder gyorsan élt, alkotott és halt meg. Mindössze harminchét évesen, kokaintúladagolásban távozott az élők sorából, de addigra már több mint negyven játékfilmet elkészített, amelyek a filmtörténelemben az új német film gyöngyszemeiként kaptak helyet. Legendás karakter volt – nemcsak a filmjei voltak tele kínnal és gyötrelemmel, hanem maga a vele való közös munka is. A reggelire megivott legalább tíz cuba libréből olykor egy-egy az operatőrén landolt, gyötörte a színészeit, féltek tőle az emberek. Ugyanakkor mindenki egyetértett abban: kivételes tehetséggel álltak szemben. Tarr Béla Werckmeister harmóniák című filmjéből is ismerős Hanna Schygulla volt a leghíresebb túlélője vehemens karakterének, ő a rendező mintegy huszonhárom alkotásában szerepelt. Fassbinder nála megértette: a színész csak akkor lesz jó egy-egy szerepben, ha jól érzi magát a forgatáson.
Kemény személyisége érzékeny alkotót takart: Fassbinder filmjeinek alapvető műfaja a melodráma. Néha már a cím is utal arra, milyen szenvedéseken mennek át a filmek hősei. A félelem megeszi a lelket (1974) beszédes filmcím: egy német özvegy a nála húsz évvel fiatalabb arab bevándorlóval való románca cseppet sem egyszerű a korabeli német társadalomban. A Maria Braun házasságában (1979) középpontjában a szegénység és nehézségek legyőzése, a szexualitás. A második világháborúból férjét hiába visszaváró nőa vonzerejét hasznosítja a férfiakkal szemben – a Mariát alakító Schygulla leginkább ezzel a szerepével futott be a nagyvilágban. A szabadság ököljogában (1975) maga a rendező is szerepelt, a munkásosztálybeli Franz Biberkopfot alakította, aki kisebb vagyont nyert a lottón, így a hetvenes évek nyugat-német társadalmának elitebb, de leginkább dzsentri köreibe is belépést nyer, ahol megismerkedik élete szerelmével, Eugennel. Ám az elfogadás és Eugen érzelmei, amint elfogy a pénz, azonnal köddé válnak. Fassbinder e filmjében a homoszexualitás ábrázolása önéletrajzi jellegű, noha a rendező mindkét nem iránt vonzódott. Bár általában inkább szeretői voltak olyan sorssal, mint A szabadság ököljogában Biberkopf: kettő közülük felakasztotta magát. A Fassbinderre két hónapon keresztül emlékező budapesti Goethe Intézet május 31-én tartotta az online premierjét a mester 1968-ban írt, Vendégmunkás című darabja olvasószínházi előadásának. A szöveg, Weiss János újrafordítása, Funk Iván rendezésében, streaming környezetben tökéletesen beleillett korunk karanténprodukciói közé. A rendező a szereplőkre – akik úgy tűntek fel a képernyőn, mintha egy Zoom-konferencia résztvevői volnának – olykor rázárta az ajtót, amelyet fémes zajjal tett erőteljesebbé. A címszereplő, Jorgosz arcnélküli szereplő, gyakran csak beszélnek róla. A darab kegyetlenül tükrözi Fassbinder szégyenét és megvetését, amit a saját származása iránt, a német polgárság iránt érzett – amikor és ahogy reagálnak a vendégmunkás érkezésére. A hatást nem gyengíti a karanténkeret, sőt lehengerlő erőt ad a kommunikációképtelenségnek, az egymás mellett való „elbeszélésnek”. A végkifejlet kellemetlen, olyan fassbinderi módon – azaz nincs különböző rasszizmus, a gyűlölet egyetemes.

Jön az életrajzi film

A hetvenötödik évfordulóra időzítve debütált a neten és az épp működő német mozikban a Rainer Werner Fassbinder életét bemutató, Enfant Terrible (Rettenetes gyermek) című film előzetese – adta hírül a Screen International. Rendezője, Oskar Roehler elmondása szerint a mű 1969 és az 1982 között történt dolgokat mutatja be, kendőzetlen őszinteséggel. A Fassbindert alakító Oliver Masucci szerint a film tisztelgés és egy lehetséges értelmezés. A film az idei cannes-i fesztiválon lett volna versenyben, A félelem megeszi a lelket 1974-ben a a FIPRESCI-díjat nyerte el a Croisette-n. A forgalmazás terén jelenleg csak az biztos, hogy az Enfant Terrible premierje októberben lesz a németországi mozikban.

Témák
film színház
Frissítve: 2020.06.03. 09:26

Meghalt Christo, a világhírű csomagolóművész

Publikálás dátuma
2020.06.01. 10:58

Fotó: Paul Zinken / AFP
Az alkotó 84 éves korában, New York-i otthonában hunyt el.
Meghalt Christo bolgár származású csomagolóművész, aki a világ számos emblematikus épületének és tájképi elemének, köztük a párizsi Pont Neuf híd és a berlini Reichstag épületének művészi színvonalú becsomagolásával vált világhírűvé 2009-ben elhunyt feleségével, Jeanne-Claude-dal. Vasárnap hunyt el 84 éves korában New York-i otthonában – közölték alkotótársai. Christo Vlagyimirov Javacsev néven született Bulgáriában. Tanulmányait 1952 és 1956 között a szófiai Képzőművészeti Főiskolán, majd a bécsi és a prágai Képzőművészeti Akadémián végezte. 1958-ban Párizsba, majd 1964-ben New Yorkba költözött. 1973-ban megkapta az amerikai állampolgárságot. Az 1960-as évek pop-art irányzatával rokon concept-art egyik első képviselője. Ez az irányzat szakít a művészi kommunikáció tárgyias formáival, és kifejezetten a gondolati, elméleti, az elanyagtalanításon alapuló verbális megalapozásra helyezi a hangsúlyt, a néző befogadóképességére bízva kívánja létrehozni magát a műalkotást. Christo 1958-ban kisebb-nagyobb tárgyak becsomagolásával kezdte, 1961-től foglalkozott középületek, tájelemek becsomagolásával. Legismertebb ezek közül a párizsi Pont Neuf híd (1976-85), a chicagói Modern Művészeti Múzeum (1969) és a berlini Reichstag épületének (1995) becsomagolása. Az Egyesült Arab Emírségekben hordókból épített piramist (masztaba) 2007-ben, 2018-ban újabb masztabát épített a londoni Hyde Parkban lévő Serpentine tavon. Legutóbb a párizsi Diadalív (Arc de Triomphe) becsomagolásán dolgozott, de a koronavírus-járvány miatt ezt jövőre halasztották. A francia főváros egyik jelképének számító Diadalív becsomagolásához 25 ezer négyzetméternyi újrahasznosítható műszálas szövetet és 7 kilométernyi vörös kötelet akart felhasználni.
Szerző