Zavarunk, de ez a dolgunk – Interjú a romániai Országos Diszkriminációellenes Tanács elnökével

Két olyan intézménye van Romániának, amelyet Európa-szerte példaként emlegetnek: a Korrupcióellenes Ügyészség és a kevésbé ismert, de gyűlöletbeszédért az államfőtől a dühöngő fociultrákig mindenkit könyörtelenül büntető Országos Diszkriminációellenes Tanács. Ennek elnökét, Asztalos Csabát kérdeztük.

Egyetlen hét alatt bírságolták meg Klaus Johannis hivatalban lévő államfőt, Calin Popescu Tariceanu volt kormányfőt, a szenátus jelenlegi elnökét, és veszítettek pert Kolozsvár hírhedt szélsőséges ex-polgármestere, Gheorghe Funar ellenében. Mi történik Romániában, miért lett hirtelen ennyire keresett intézmény az Országos Diszkriminációellenes Tanács?

Mindig volt elég ügy, az, hogy most többet tárgyaltunk egyszerre, annak köszönhető, hogy több feljelentés érkezett be gyűlöletbeszéd kapcsán, köztük a tavaly év végi elnökválasztási kampánnyal összefüggők is. Mivel mind „érzékeny” esetek, hiszen politikusokról, véleményformálókról van szó, azt kértem a tanácsban, ezeket az eseteket egy ülésen tárgyaljuk, hogy biztosan ugyanazt a mércét használjuk. Ennek tudható be, hogy múlt héten 18 olyan döntésünk volt, ami a szólásszabadság határait vizsgálta – köztük Johannis államfő magyarokat sértő kijelentése. Néhány nap késéssel bíráltuk el Tariceanu házelnök Facebook posztját, amelyben Führerként emlegette az államfőt. Ez esetben a halasztás azért volt, mert még kértünk Tariceanutól egy véleményt és kivártunk a határidőt. Bírságolták többször az előző államfőt, Traian Basescut, akárcsak a jelenlegit, Klaus Johannist is. De komoly pénzbüntetést róttak már ki miniszterelnökökre, miniszterekre, tévés személyiségekre, akik előszeretettel uszítanak akár etnikai, akár politikai, akár más jellegű kisebbség ellen.

Kisemberek is a tanács látószögébe kerülnek vagy csak közszereplők?

Nem csak közszereplők ellen járunk el, hiszen a törvény mindenkire vonatkozik. Ilyenkor persze odafigyelünk, milyen szankciókat szabunk ki. Olyan is volt, hogy két szomszéd összeveszett, rasszista kifejezést használt, etnikai gyűlöletet szító kijelentést tett. Esetükben nem az a lényeg hogy kiszabjunk egy bírságot, hanem hogy megértessük velük, nem helyes, amit tettek, ők a jövőben is szomszédok maradnak.

Hivatalból jár el a tanács gyakrabban, vagy feljelentésre?

Az utóbbi időben mire megírnánk a tanács napi programját, már beérkeznek a feljelentések. Ez így volt Johannis elnök szavai és Basescu rasszista kijelentése esetén is. Nagyon hamar érkeznek a feljelentések, ha közszereplőkről van szó, más esetekben inkább beadványra reagálunk.

Általában élnek a fellebbezés lehetőségével az érintettek, vagy inkább fizetnek és tesznek rá? Ha fellebbeznek, milyen arányban szokta a bíróság helyben hagyni a tanács döntéseit?

Ezek nagyon érzékeny témák, többségük él a fellebbezéssel. A bíróságon döntéseink 85-90 százaléka fennmarad. Persze, vannak olyan bírósági döntések, amelyekkel nem tudunk egyet érteni. Ilyen az is, hogy a napokban a bíróság úgy döntött, Funar nem azt nyilatkozta, amiért megbírságoltuk. Ám azt a nyilatkozatot bárki, bárhogyan olvassa, Funar azt mondta - a magyar a lovak nyelve. Bízom a Legfelsőbb Bíróságban, a döntések legnagyobb többségében eddig itt sikerült nyernünk.

Vagyis a tanács is szokott fellebbezni és ezt teszik a Funar-esetben is?

Igen, fellebbezünk, de egyelőre várjuk a kolozsvári táblabíróság első fokú ítéletének indoklását.

2002-től létezik ez a hivatal. Gyakran jár el szurkolói gyűlöletbeszéd, újságírók és politikusok uszítása esetén. Mégis, a közélet tele van „visszaesőkkel”. Hogy látja, van visszafogó ereje ezeknek a döntéseknek, jobb hely lett tőle Románia?

Véleményem szerint van pozitív hatása. A tanács megalakulása előtt azt szokták állítani az állami tisztségviselők, hogy Romániában nincs hátrányos megkülönböztetés, nincs gyűlöletbeszéd, azóta viszont nyilvánosságra kerülnek ezek az esetek. Ez egy hosszabb folyamat, az eredmény sem azonnali. Igaz, hogy vannak visszaesők, de kezd számítani a társadalomban, vita folyik a gyűlöletbeszédről és ez pozitív dolog, mert ez az egyik formája annak, hogy kezeljük a hamis híreket, a manipulációt és előítéleteket. Ugyanakkor van egy olyan pozitív vetülete is, hogy a tanács működése révén egy állami intézmény bizonyítja az állampolgárok felé, igenis van törvényes eszköz arra, hogy az emberi méltóságot megvédjük a gyűlöletbeszéddel szemben.

A román média és főképp közösségi média felhangjai alapján azt gondolná az ember, hogy ez valami „magyar” intézmény. Nemcsak azért, mert 2005-től Ön az elnöke, hanem mert a nagy médiavisszhangú döntések zöme valamely magyar kisebbség elleni kirohanással, szurkolói uszítással kapcsolatos. Csak kisebbségi diszkriminációs ügyekben jár el a tanács?

Nem. 2002-ben, többek között azért fogadták el az esélyegyenlőségi törvényt, mert a NATO integrációs folyamat során ez elvárás volt Románia felé, és igenis kisebbségi ügyekre találták ki. De mi egy nyitott sajátosság-kritériumrendszer alapján fogyatékosokat is védünk, nőket is, életkor alapján is védünk. Egy 9 tagú testület dönt minden esetben, szavazással. Ebben a testületben 2007-ig én voltam az egyetlen magyar, azóta van Haller István is, aki a civil szférát képviseli. Az elnöknek ugyanúgy egy szavazata van, mint bármely tagnak. Én úgy látom, hogy a román állam értékeli ezt az intézményt és azt is, hogy ezt egy magyar vezeti. Amikor az Európa Tanács jelentéstevői azt vizsgálják, miként teljesít Románia a kisebbségi keretegyezmény terén, a román kormány rendre kiemeli, hogy a Diszkriminációellenes Tanács működik és azt egy magyar vezeti.

Önt viszont rengeteg támadás éri. Nemzetisége miatt objektivitását is megkérdőjelezik.

Valóban rengeteg támadás ért. Magyarként Romániában mindig lojalistás tesznek vagy kitéve, lehetsz bármennyire tehetséges, korrekt és elfogulatlan, alapvetően csak egy magyar vagy, akivel kapcsolatosan mindig fennáll a kérdőjel. Esetemben mindig felteszik a kérdést, hogy én nem vagyok-e elfogult egy olyan ügyben, amiben a magyarok jogait tárgyaljuk. Ugyanez a román kollégák esetében nem fogalmazódik meg soha. A magyar mindig elfogult, a román nem, de hát ezzel már megtanultam élni, és azt hiszem, kommunikáció szempontjából is tudom kezelni.

Ennek ellenére mindig visszaválasztják. Milyen gyakorisággal van tisztújítás és ki dönt?

Ötévente választják újra a kollégiumot, most épp egy ilyen folyamatban vagyunk. Június 17-én szavaz a parlament két házának együttes ülése a 7 lejáró mandátumról, az enyémről is. Újból indulok, az elnöki pozíciót is megcélzom.

Van esélye elnökként folytatni?

A kollégiumi tagság megtisztelő hely és feladat. A parlament erről dönt, az elnököt és alelnököt már a kollégium választja. A tagság a politikai pártok parlamenti jóváhagyásától függ. Én reménykedem, hogy folytathatom a tevékenységemet, hogy kollégiumi tagként vagy elnökként, az majd eldől.

Úgy tűnik, a támadások nem csorbították szakmai tekintélyét, hiszen épp most választották meg az EU alapjogi Ügynöksége Igazgatótanácsának romániai tagjává. Ez mikor kezdődik, nem írja felül jelenlegi munkáját és tisztségét?

Tavaly volt a versenyvizsga, amelyre 19-en jelentkeztünk. Az eredményt hirdették ki hivatalosan nemrég. A vírushelyzet miatt csúszott az indulás, de online kommunikációnk volt már a bécsi alapjogi intézménnyel. Közeljövőben elkezdődik ez a munka is. Nem kell Bécsbe költöznöm, évente kétszer ülésezik az igazgatótanács.

A Diszkriminációellenes Tanács minden sikere és kudarca tulajdonképpen az Ön nevéhez fűződik. Mit tart a legnagyobb eredményének és mit a legnagyobb kudarcának?

Rengeteg pozitív példát hozhatok fel. De vannak megható esetek, mint például amikor egy anya egy konferencián odajön és megköszöni könnyek között, hogy 3-4 évvel azelőtt olyan döntést hoztunk, ami az iskolában tartotta autista gyerekét, ahol most már jól teljesít. Ez olyan pillanat, amikor érzed, hogy érdemes volt, nem folyt el melletted csak úgy az idő. Eredménynek érzem, hogy felépítettünk egy nemzetközi szinten is elismert intézményt. Sok esetben zavartunk, és sok kellemetlenséget idéztünk elő, de egy emberi jogi intézménynek ez benne van a munkaköri leírásában.

És mit érez kudarcnak?

Például a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem esetében nem tudtuk átvinni a Legfelsőbb Bíróságon, hogy hátrányos megkülönböztetés, ha a magyar hallgatók számára a gyakorlati képzés nem történhet magyar nyelven is. De vannak még ilyenek más területen is.

Mennyire tud függetlenként dolgozni, hiszen az RMDSZ jelöltjeként került a tanácsba?

Az RMDSZ támogatott a parlamenti szavazáson, hogy kinevezzenek, de teljes politikai függetlenséggel végezhetem a munkámat, mindig megvolt a teljes szabad mozgásterem, hogy szakmailag dönthessek. Amikor 2002-ben megválasztottak kollégiumi taggá, az vezérelt, hogy ne hozzak szégyent az engem jelölő szervezetre és a magyar közösségre. Ez hajtott mindig , és gondolom, ugyanúgy, mint több más magyar kolléga, aki jelen van állami intézményekben, jól teljesítettünk szakmailag ezen a területen is, és ezt minden vita és támadás ellenére el is ismerik a magyar közösségnek és az RMDSZ-nek is

Ismer a régióban más, ugyanilyen profilú intézményt, amely annyira aktív, mint az Önöké?

Magyarországon például az Egyenlő Bánásmód Hivatala nagyon profi. Igaz, hogy a média és szólásszabadság határait illetően nem nagyon voltak ügyeik, de hozzájuk nem futottak be ilyen típusú feljelentések. Más ügyekben viszont a magyarországi esélyegyenlőségi hivatal nagyon erős. Moldovában is egy versenyképes hasonló hivatal van, ott a gyűlöletbeszéddel is erőteljesen foglalkoznak. Bulgáriában is egy elég jó hivatal működik, igaz, ők is kevésbé foglalkoznak gyűlöletbeszéddel. Én persze, belülről látom, ismerem a kollégákat. Moldovában például szakértőként segítettem a hivatal felállításán, Ukrajnában 6 évig voltam szakértő az EU részéről, dolgoztam Koszovóban, Bosznia-Hercegovinában is. Örvendetes, hogy egyre több versenyképes esélyegyenlőségi hivatal jelenik meg a régióban.