Euractiv
Magyarország kampányt indított, hogy helyreigazítást csikarjon ki egy sor külföldi sajtóorgánum illetve szakértők, politikusok részéről, mivel úgy véli, hogy azok megalapozatlanul bíráltak egyes, a járvány miatt elhatározott intézkedéseket. Úgy hogy itt az idő, hogy jóvátegyék hibájukat és elnézést kérjenek – közölte a miniszterelnöki tájékoztatási hivatal. A leveleket a külképviseletek útján juttatták el a címzetteknek.
Ennek megfelelően a kormány bocsánatkérést követel finn EP-képviselőktől, egyetemi tanároktól, illetve vezető sajtóorgánumoktól is, amiért azok „alaptalanul tették szóvá” a felhatalmazási törvényt, illetve hamis híreket közöltek. A leveleket Helsinkiben is a magyar nagykövetség postázta, igen szép számban. A hangvétel váltakozó: a sürgetéstől a kérésig terjedt, mármint hogy tegyék helyre a magyar részről tévesnek minősített tájékoztatást.
A finn zöldek egyik strasbourgi képviselője elárulta, hogy ő már áprilisban kézhez vehette az első ilyen kioktatást, miután nehezményezte, hogy az Orbán-kabinet minden időkorlát nélkül kapott rendkívüli jogkört az Országgyűléstől. De abban a levélben még nem volt benne a kitétel, hogy tessék meakulpázni.
A Finn Néppárt egyik politikusát maga Kovács Zoltán próbálta meg jobb belátásra bírni, miután az illető úgy foglalt állást, hogy a felhatalmazási törvény sérti mind az uniós jogot, mind a magyar alaptörvényt. Mellesleg Sarvamaa, aki az EPP-ben együtt ül a fideszes kollégákkal, gusztustalannak és lehangolónak nevezte a mostani magyar reakciót, bár az nem lepte meg. Mint mondta, sötét erőket idéz, ahogyan Magyarország él a hatalmával. Ilyet már látott Európa. Véleménye a legnagyobb finn politikai lapban jelent meg, amely szintén a magyar akció egyik címzettje volt. A főszerkesztő úgy reagált, hogy ezek a személyre szabott tömeges üzenetek önmagukért beszélnek, és jól rávilágítanak a magyar kormány által bevetett eszközökre, illetve retorikára. Biztosította azonban az olvasókat, hogy továbbra is behatóan foglalkoznak a magyar helyzettel.
Frankfurter Allgemeine Zeitung
Orbán Viktor arra szólítja fel a külföldi sajtót, hogy az kérjen bocsánatot, amiért az szerinte valótlanságot állított róla a vírusválság kapcsán. A levelek a német konzervatív lap munkatársát az iskolai osztályfőnök által hazaküldött értesítésre emlékeztetik, amelyben azt közli a kedves szülőkkel, hogy gyerekük bukásra áll. Az üzenetet Ausztriában a magyar nagykövet írta alá és első pillantásra Nagy Andor még kegyesnek tűnik. Úgy fogalmaz: meg akarja adni a lehetőséget a szerkesztőségnek, hogy elnézést kérjenek a magyar kormányintézkedések ügyében tett kijelentéseik miatt.
És mintha azok nem tudnák, mit csinálnak, a diplomata hozzáteszi: abból indul ki, hogy nem szándékosan értelmezték félre a magyar helyzetet, hanem mert hiányos, illetve egyoldalú értesülésekre támaszkodtak, amiket az újságírók valószínűleg más forrásokból szereztek be. Itt alighanem Orbán bírálóiról van szó. A Kelet-Európára szakosodott Bernhard Odehnal, aki sokáig dolgozott Budapesten, válaszul azon gúnyolódik, hogy melyik lap utasítana el egy ilyen ajánlatot. Mert azt már megélte, hogy egyes hatalmak kifogásolnak bizonyos cikkeket. Ám hogy most kollektívan elmarasztalják a médiát, méghozzá ez a fölényeskedő hangon, na, ez azért új. De ha egy nagykövet ilyesmire vetemedik, akkor az arról tanúskodik, hogy az illető mértéktelenül túlbecsüli magát.
Mindazonáltal az eset nem egyedi. A múlt héten a berlini lengyel nagykövetség a Süddeutsche Zeitung varsói tudósítójának ment neki, mert az azt találta írni, hogy minden jogalap nélkül nevezték ki az Alkotmánybíróság új, kormánybarát elnök asszonyát. De hogy milyennek kell lennie egy tisztességes anyagnak, azt megint csak a bécsi magyar nagykövetség mutatta meg: a hírlevélben, amelyben felkínálja, hogy az osztrák sajtó kövesse meg a magyar vezetést, van több link is. Az egyik arra az interjúra visz, amelyet Nagy Andor nemrégiben a Wiener Zeitungnak adott, és amelyben arról beszélt, hogy Magyarországon nem néznek rossz szemmel egy olyan erős politikust, mint Orbán Viktor.
Der Standard
Paul Lendvai azt írja, hogy 100 évvel ezelőtt az ezeréves Istváni birodalom halotti bizonyítványát állították ki Trianonban. A trauma, a lelki megrázkódtatás azóta tart, de hát szinte nem volt olyan család, amelyet ne érintett volna a diktátum. A szerző idézi Tamás Gáspár Miklós legutóbbi, ragyogónak minősített tanulmányát az ÉS-ből, miszerint a hatalmas szakirodalom jóformán kizárólag csupán a következményekkel foglalkozik, az okokkal nem. A filozófus rámutatott, hogy az évforduló a magyarok számára a nemzeti gyász napja, Romániában viszont a legújabban ünnepnap, ami a nevetséges képmutatás jele.
Hogy a Horthy-Magyarország a végsőkig kitartott Hitler oldalán, az azzal is összefüggött, hogy a tengelyhatalmak visszaadták az elvesztett területek felét, ahol öt millióan éltek. Igaz, csak a felük volt magyar. A revízió azután odalett 1945-ben. A kommunista időszakban Trianon, valamint a nyomában virágzásnak indult antiszemitizmus tiltott téma volt a nyilvánosság számára. A fordulat után viszont a baloldali, illetve liberális pártok a szőnyeg alá söpörték a kényes nemzeti kérdést.
Első győzelmét Orbán Viktor részben annak köszönhette, hogy kijátszotta a nemzeti kártyát. Mellesleg az ma is az egyik aduja, amikor vitája támad az EU-val. Ugyan Horthyt kivételes államférfinak minősítette, de idáig elkerülte, hogy megkérdőjelezze a határokat. Ugyanakkor az általa létesített és nagyvonalúan támogatott áltudományos intézetek bőségesen terjesztik a nacionalista és zsidóellenes „Tőrt döftek a hátunkba”-legendát Trianonról.
Napjainkban különösen aggasztó a román elnök minapi nacionalista kisiklása. Mint emlékezetes, Johannis azzal vádolta meg – alaptalanul – az 1,2 milliós romániai magyarságot, valamint országa szociáldemokrata ellenzékét, hogy titokban Orbánnal tárgyalnak Erdély átengedéséről. Hogy két uniós tagállamban felülről gerjesztik a félelmeket, az azt tanúsítja, hogy a sebek 100 év után sem gyógyultak be.
Frankfurter Rundschau
Magyarország lelki szemei előtt még mindig a Trianon előtt határok lebegnek, miközben az ország a nemzeti traumát kiváltó békeszerződés 100. évfordulójára emlékezik. Annak idején a magyar tárgyaló küldöttség hiába tiltakozott a „békediktátum” ellen, az ország az első világháborút lezáró rendezés részeként kénytelen volt lemondani területe 66 százalékáról és azt is le kellett nyelnie, hogy addigi polgárai közül három millióan az anyaország területén kívül találták magukat. Viszont az egyben maradt részen már 90 százalékának magyar volt az anyanyelve, vagyis jóformán teljesen homogenizálódott a népesség, mert korábban a magyarok igazából kisebbségben voltak saját hazájukon belül.
Más államok is rákényszerültek a történelem során, hogy megváljon területük és lakosságuk nem kis hányadáról, ám az szinte példátlan, ahogyan Magyarországon napirenden tartják a traumát. A jobboldali-populista kormány irritálja a környező országokat, amikor könnyezve emlékezik vissza a korábbi határokra. Orbán pár hete már sokadszor dobott kesztyűt a szomszédoknak, mert olyan üzenetet tett fel a világhálóra, amelyen Nagy-Magyarország térképét lehetett látni. A szlovén elnök arra figyelmeztetett, hogy az ilyen megnyilvánulások burkoltan ’területi igényt’ jelentenek, a horvát államfő pedig provokációról beszélt.
A helyzet úgy áll, hogy a környező kormányok gyanakodva figyelik, amint a Fidesz vezérli a határon túli magyar kisebbségi pártokat, és hogy Magyarország mind szorosabbra fonja a kapcsolatokat a diaszpórával. Budapestnek a legtöbb konfliktusa Romániával van, és ezt csak gerjesztik az ottani nacionalista incidensek. Bukarest a minap jelentette be, hogy ünnepnapnak nyilvánítja Trianon évfordulóját, mert Erdély akkor került román fennhatóság alá. Ezzel azonban dühíti az Orbán-kormányt, valamint a jó egymilliós romániai magyar kisebbséget is.
The New York Times
Magyarország és a Fülöp-szigetek némileg kilóg a sorból, mert a két kormány gyorsan lépett a járvány feltartóztatására, de különben teljesen igaz, hogy a radikálisan jobboldali, illiberális populista vezetők leszerepeltek a vírus elleni harcban. Legyen szó az USÁ-ról, Nagy-Britanniáról, Oroszországról vagy Brazíliáról. Orbán és Kaczynski esetében ugyanakkor megjegyzendő, hogy mindketten kapva kaptak az alkalmon, és még inkább lecsaptak az ellenzékre. De hiába akadnak kivételek, a lényeg, hogy halálos következményekkel jár, ha bárki figyelmen kívül hagyja a szakmai hozzáértést - mondja a „Miként hal meg a demokrácia” c. könyv társszerzője, Levitsky.
Itt minden esetben olyan politikusokról van szó, akik elitellenes szerepben lépnek fel. Hajlamosak arra, hogy elutasítsák a tudósok véleményt, ugyanakkor összeesküvés elméleteket terjesszenek. Gyakran nekitámadnak értelmiségieknek. Arra hivatkoznak, hogy bennük megvan az a józan bölcsesség, ami a szakértőkből hiányzik. Csak éppen ez a hozzáállás nemigen jön be a Covid-19 ellen. Az amerikai, az orosz és a brazil elnök, valamint a brit kormányfő semmibe vette a biztonsági szabályokat és alábecsülte a veszélyt. Ezért a ragály sokkal gyorsabban nekilódult, mint másutt.
Arra hivatkoztak, hogy meg kell védeni a gazdaságot, csakhogy ilyen alku nem lehetséges, amikor az emberek egészsége a tét. A normális termelés visszaállítása szempontjából egyébként is az a leghatékonyabb eszköz, ha megálljt parancsolnak a fertőzésnek. Ráadásul egy elemző szerint csak a járvány első hullámán vagyunk túl és ez még rengeteg gondot fog okozni a populista országoknak. Sokkal jobbak az esélyei azoknak az államoknak, ahol tényleg erős a kormányzati rendszer.
Financial Times
Közép-Európa tart a német gazdasági nehézségek következményeitől, hiszen egy sor termelési lánccal kapcsolódik a földrész legjelentősebb országához. A német autógyárak leállása azonnal tovagyűrűzött, úgy hogy a magyar beszállítók is kénytelen voltak átmenetileg lehúzni a rolót. Közgazdászok félnek, hogy a németek a világháború óta nem éltek át ekkora visszaesést. A müncheni IFO 45 százalékra becsüli az iparágban a recessziót. Ez pedig csak fokozza a járvány miatt bevezetett korlátozások kedvezőtlen hatásait.
De a fejlődés üteme azonnal megugorhat, amint ismét előremenetbe kapcsol a német gazdaság. Április volt a legrosszabb hónap az autóipar számára, ami rövidtávon igencsak fájdalmasnak ígérkezik. A legfrissebb cseh és lengyel adatok is ezt támasztják alá. A BMW máris elhalasztotta egymilliárd eurós beruházását Debrecenben. Dan Bucsa, aki az UniCredit főközgazdásza a térségben, úgy véli, hogy a járműgyártás helyreállítása főként Budapest, Pozsony és Prága számára lesz nagy kérdés, de jócskán érinti a lengyeleket és a románokat is. Arról nem beszélve, hogy miként alakul a kereslet.
A bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézet arra számít, hogy Szlovákiában 9, Romániában 7, Magyarországon pedig 4,5 százalékkal zuhan a GDP értéke. Éspedig külső okok miatt, hiszen ezek a kormányok egytől egyik határozottan és gyorsan intézkedéseket hoztak a vírus ellen. Középtávon ugyanakkor már jobb a kép. A német gazdasági teljesítmény már megindult felfelé, például életjeleket küld az építőipar. És akkor még ott a nagy mentőcsomag, amelynek hatását bizonyosan érzik majd a közép-európai üzleti partnerek.
A régió abból is profitálhat, hogy nem kizárt: a válság hatására a nagy cégek felszámolják a hosszú termelési láncok egy részét, azaz közelebb hozzák a gyártást. Kérdés azonban a mérték, mármint hogy csupán csírákban jelentkezik-e a jelenség, vagy netán teljesen új felállást eredményez.
Die Presse
Ausztria és Magyarország el akarta érni, hogy az amerikai elnök veje személyesen ismertesse közel-keleti béketervét az Európai Tanács egyik ülésén, ám az erőfeszítések hiábavalónak bizonyultak. A két külügyminiszter, Schallenberg és Szíjjártó levelet küldött ez ügyben az EU külpolitikai főbiztosának, áprilisi vagy májusi időpontot javasolja Jared Kushner látogatására. Az üzenet, amely eljutott a laphoz, azzal érvel a meghívás mellett, hogy a békefolyamat elsődleges fontosságú az unió számára. Ám közbeszólt a koronavírus és Josep Borrell sem volt hajlandó kötélnek állni. Mint ismeretes, a palesztinok és az európai államok többsége elutasítja a washingtoni elképzelést.
