Gyilkosság a Noé-expresszen

Hét évvel Bong Dzsunho pazar Snowpiercer című sci-fije művészetpolitikai okokból nem volt anyagi siker, de időközben tévésorozat verziót inspirált. A széria alkotói állítják, igyekeztek alkalmazni a mozis előzmény vizuális megoldásait, miközben teljesen új vizekre eveznek.

A rossz ötletek toplistáján ez egyik legelőkelőbb helyen állhat az ötlet, hogy kultikus filmből készítsünk remake-et, méghozzá jól elhúzva, több száz, vagy akár több ezer percnyi tévésorozat formájában. Így, vagy úgy Jacques Lob és Jean-Marc Rochette kultikus képregényének, a Le Transperceneige-nek mozgóképes adaptációi esetében nyugodtan használhatjuk a Hollywoodra annyira ismert "fejvesztési pokol" jelzőt. Tények: készített egy zseniális mozis adaptációt, Snowpiercer címmel 2013-ban az immár Oscar-díjas Bong Dzsunho, de mivel Harvey Weinstein parancsára nem volt hajlandó átvágni az alkotását az egykori mogul mindent elkövetett, hogy mű ne tudja kifutni magát a mozikban. Sőt, szinte sem látta Franciaországon és néhány fesztivál közönségén túl. De pont a fesztiválokon tevékenykedő kritikusok voltak azok, akik elindították a filmet a kultikus magasságokig. Persze, most szól a PR-harsona, hogy íme itt van most a sorozat, de nem feledkeztünk el az elmúlt három évről, amikor folyamatosan jöttek a hírek a felelősök cseréjéről és egymással a nagy nyilvánosság előtt folytatott vitájáról és egy leforgatott másfél órás pilotról, amit végül kukáztak és teljesen újraforgatottak, csak épp negyvenöt percben. De korrekt leszek: ha csak a bevezető epizódot veszem figyelembe, és semmi mást, akkor, végül is, nincs panaszra ok. Amit kapunk, az effektíve szórakoztató.

Graeme Manson és Josh Friedman kreátorok nyilván tudták, hogy Dzsunho filmjét nem lehet, nem szabad megpróbálni megismételni. Így már az elején tisztázzák: amit most látni fogunk az reboot, új vonattal, új karakterekkel. Jó érzésessel a képregény alapokhoz is visszanyúltak - a pilot epizódban ez animált bevezető formájában manifesztálódik, melyben gyorsan elmagyarázzák, mi is történt, mielőtt Noé bárkája funkciót betöltő vonat elindult volna. Természetesen, mi emberek vagyunk a katasztrófa okai, hiszen szétraboltuk a bolygót, mely a globális felmelegedéshez vezetett. Majd a hatalom arra kérte a tudósokat, hogy ezt oldják meg, ám a Föld lehűtésére tett rakéta robbantások túl jól sikerültek: soha véget nem érő fagyba taszítva a bolygót. A mese szerint csak egyetlen vizionárius készült fel a világvégére, bizonyos Mr. Wilford, aki beszedett pénzeket emberektől a melósoktól a milliárdosokig, hogy megépítse azt a vonatot, mely megy körbe-körbe a Földön, ezzel önellátó módon energiát termelve.

Csakhogy, ismerjük, ugye Murphy törvényét, mely a képzeletbeli sci-fikre pláne érvényes: ha valami el tud romlani, akkor el is romlik. És itt nem csak a technikára, a vonat eszközeire és műszereire kell gondolni, hanem az emberiség megmaradt részére is. (Bár, abba bele sem merek gondolni, hogyan cserélik a kopó alkatrészeket egy hét éve non-stop üzemben lévő vonaton?) A mese szerint ugyanis a Snowpiercerre az indulásnál feljutotta nincstelen potyautasok, akik az 1001 vagonból áll szerelvény legvégén nyomorognak. Az egyensúlyt a Hospitality szekció feje, Melanie Cavill (az Oscar-díjat Jennifer Conelly alakításában) igyekszik fenntartani, meg persze a kellemetlen dolgokat megoldani, de legalábbis a szőnyeg alá söpörni. Ezért hozatja előre a vonat farkából Andre Layton, volt gyilkossági nyomozót, mert úgy tűnik, emberölések sorozata mögött egy nagy rejtély lappang. Nagyon remélem, hogy afféle misztérium, ami miatt érdemes lesz hosszú távon nézni a Snowpiercert.

Infó: Snowpiercer, első évad, bemutatja a Netflix.