A fene se érti már, mit lehet és mit nem szabad ebben a már kevésbé korlátozó, de még mindig járványveszélyes időszakban. És főleg, hogy kinek. Az biztos, hogy az „autós” előtaggal ellátott szószerkezetek afféle varázsigeként nyitnak kapukat, ha nem is mindenki számára. Egy szülői fórumon, hogy a gyerekek mégiscsak találkozzanak a tanév vége előtt, egy apuka azt javasolta, menjen az osztály autós kirándulásra – aki akar, egy tisztáson együtt piknikezhet a többiekkel, tisztes távolból persze, aki viszont fél, maradhat a biztonságot adó kocsijában. Nyílik egyre több autósmozi, autóskoncertet azonban csak egyetlen hétvégén és kizárólag a Tankcsapda tarthatott (hogy aztán június 4-től már bárki – a szerk.); és sorra nyithatnak újra a termelői piacok is, előnyt élvezve azok, amelyek ha kis túlzással vagy félrenézéssel is, de autóssá alakíthatók. A debreceni Szatyor például még a héten sem kapott engedélyt az árusításra, ugyanakkor Bag határában, az M3-as autópálya 38-as lejárójának kvázi folytatásában lévő Ipari Parknak nevezett pusztaságban most szombaton már harmadik alkalommal kínálhatják portékáikat egy vadiúj, autóspiacnak felcímkézett termelői vásáron a helyi gazdák.
Ország-világ párját ritkítja
Hosszú parkoló kocsisor kanyarog az autópálya szó szerinti oldalában, aki a végén kap helyet, jócskán sétálhat a távolban egészen aprónak tetsző autóspiacig. Tiszta fesztiválhangulat, legalábbis, ami a tömeget, a morajt és a jövő-menő autók keltette port illeti. Bevallom, nem igazán tudtam elképzelni, mit jelent egy járványra hangszerelt vásár – minden árus amolyan „drive in” módon szolgál-e ki, és a vevőknek kell majd autóval eléjük állni, vagy a gazda ül a plexibe burkolt platón, és onnan kínálja a primőr árut a gyalogos vásárlóknak? Máskülönben mitől lenne egy piac járványbiztos és autós? Közelebb érve egészen pontosan lehetett látni a megoldást: attól, hogy minden sátor, asztal és stand mögött áll egy kocsi, amivel a termelők érkeztek.
Ahogy a szervezők, a Magyar Piac Szövetkezet, valamint a Magyar Női Unió előre beharangozták, az árusok egymástól szigorúan 5 méterre kapnak helyet, nem lesz zsúfolódás, mindenhol adott a maszk és a fertőtlenítőszer. Utóbbi még papírtasakokat is biztosított a termelőknek, hogy némi környezettudatosságot is csempésszenek az üzletbe. Ehhez képest a biztonságosnál egy picivel többen vannak a vásárlók, maszkot szinte senki nem visel, a lángosos, kürtőskalácsos előtt gigászi és zsúfolt sor tekereg, egyes termelők pedig az autóik elé helyezett sátrakkal vagy asztalokkal töltik ki az egymástól való távoltartást szolgáló teret. A piac tervét mindenki látatlanban üdvözölte, Nagy István agrárminiszter a megnyitón külön elismerését fejezte ki az egyedi ötlet megvalósításáért Batthyány-Schmidt Margitnak, a Magyar Női Unió elnökének és Konrád Istvánnénak, a Magyar Piac Szövetkezet elnökének. Mondja is egy őszes, idősebb hölgy (fél 11 körül, nem a saját, 8–9 óra közötti idősávjában), hogy eddig mindig az aszódi piacra járt szombatonként, de most azért jött át ide, mert a veje mondta neki, mennyire szerencsés, hogy Bagon lakik. Ilyen piacról, autós termelőiről, ráadásul vírusmentesről nemhogy az ország, de a világ se nagyon hallott. „Egyedi” – ízlelgetem a szót, és közben azon gondolkodom, vajon kikkel kell ismételgettetnem és kivel meggratuláltatnom, ha én magam is egyedi szeretnék lenni, hogy egyedi is legyek? Aztán persze eszembe jut a Magyar Női Unió mottójává avanzsált hun idézet is: „Ne bánts, ne árts, istápolj, segíts!”, és bizony elszégyellem magam, hogy a bagi autós termelői piacnak sem az egyediségét, sem pedig a járványbiztosságát nem látom.
Amigurumi Buddhával
Épp olyan piac, mint bármelyik másik, leszámítva, hogy a hangulatát az M3-as autópályán dübörgő kamionok is cizellálják. Van sör, lángos, az árnyat adó sátor alatt kolbászozó helyiek és kürtőskalácsot majszoló Pestről kiruccanók. Afféle igazi piacos kultúrkavalkád. Kicsit fülel az ember és már fel is skiccelődik a bagi szervizútra egy kicsi Magyarország. „Tudom, hogy falazol úgy, mint én – mondja egy nagyobb darab, pocakos férfi, meszes munkásnadrágban a vele szemben söröző haverjának –, de hát cigány vagy, apám, aztat sokáig kell ledolgozni, hogy bízzon benned a Frici.” Közvetlenül mellettük arra koccint egy igen jól szituált társaság, hogy a jövő héten újra kinyitják az angol családi napközijüket, és egy nem túl jó felvételen le is játsszák a frissen elkészült üdvözlő dalukat. Miközben egy papucsos, melegítős fiatalember elrikkantja magát, hogy, „Mari, szójjá má a Józsinak, itt a CBD, ami arra is jó!”, és elereszt egy cinkos fogatlan vigyort, megszólal a Mókuska, mókuska angolul, kissé nyökögő ritmusban: „Litt-l squirrel, litt-l squirrel has climbed to the top of the tree.”
Maszkot viselni amúgy reménytelen vállalkozás, szinte minden standnál kínálnak valami finomságból kóstolót. Néhányan még próbálkoznak a falatok között a kézfertőtlenítéssel, de aztán hagyják a csudába: ugyanarról a késhegyről jó lesz mindenkinek az áfonyás gyümölcskenyér meg a napraforgómagos halva, kilója 4500-ért. Bár az eredeti elképzelések szerint az autóspiac lehetőséget kínál a járványhelyzet miatt nehéz helyzetbe került kistermelőknek és hungarikumokat, főként élelmiszert áruló manufaktúráknak, azért a színesség jegyében akad itt igazi magyar jalapeñopalánta négyszázért, kapni „Magyarország legújabb” gyógyiszapjából, van echte hazai művirág és magyar Buddhával megspékelt amigurumi, de kihoztak több tucat, a turisták megcsappanása miatt felhalmozódott strasszos Budapest Hungary feliratú pólót is.
Vírusbiztos asszonyszelídítő
Zöld, kenderleveles pólóban lévő hölgy cikázik ide-oda körülöttem – hozta a „szomszédnak” a CBD-olajat, napi egy korty, és oda a refluxnak. A lángosos és a savanyúságos után az ő termékei a legnépszerűbbek, van kenderes lekvárja, méze, teája, édessége – minden, mi szemnek-szájnak, no meg a test hiányosságainak ingere. Tétován odamerészkedik Józsi is, halkan kérdi, tényleg jó-e „arra” is, mert azt tudja, hogy ha mindenki mindennap csak egy kiskanál CBD-olajat inna, nem lennének daganatos betegek, de arról még nem hallott, hogy férfidolgokban is ennyire hatásos lenne. „Naná, hogy jó” – feleli a kenderleveles hölgy, és hogy nyomatékosítsa állítását, vigyorogva rábök a mellette ülő férjére. „Ez az igazi asszonyszelídítő” – kacsint vissza Józsi, és sejtelmesen, no meg kissé lesajnálóan a szemben lévő „Asszonyszelídítőre” pislant, ahol gyümölcsborokat és nőiesített pálinkát kínálnak súlyos ezrekért. Jár körbe a háromcentes műanyag pohárka, amolyan vírusbiztosan mindenki belenyal a mama málnájába. „Ilyet nem kap máshol” – mondja az árus. Egyedi, mint itt minden.
Németh László Antal például saját maga által készített légfrissítőket árul. Huszonöt éve piacozik, ahogy ő mondja, egy ideig bekerült velük egy ismert, persze magyar élelmiszerlánc üzleteibe is, de nem igazán érte meg. Aki légfrissítőt kér tőle, kijavítja, ezek kérem légtisztítók és illatosítók is egyben. Mindenre jók a témában, az érdeklődőnek újra és újra ledarálja, mint ahogyan Gombóc Artúr sorolja, milyen csokoládét szeret, hogy tökéletes ágyneműtartóba, ruhásszekrénybe, szennyesruhatartóba, fürdőbe, WC-be, cipősszekrénybe, hűtőajtóra, füstmentesítésre. Meglepően sokan jönnek vásárolni azalatt a pár perc alatt, míg beszélgetünk, azt mondja, második alkalommal van kint, de már 8 törzsvevője megtalálta. Az édesapja kutatóorvos volt, övé a szellemi ötlet, Lászlóé pedig a megvalósítás érdeme. Hogy meggyőzzön, elmesél egy történetet: „Az Imre, tudja, a gój motoros azt mondta, fújjam be a motorja tankját, megy Romániába a bandával, le egész Konstancáig, ha visszaértek, és még mindig érezni lehet a 313K illatát a tankon (31 illóolajból állítottam össze, egy bizonyos 13-ra eső kedden, ezért 313K a neve), akkor vesz 5 kartonnal belőle. Mire megjött, össze volt készítve az öt karton. Tudtam, ha tartja a szavát, mindketten jó üzletet kötünk. Meg is vette. Hát így gondolja meg, hányat visz!”
A termelők azt mondják, megéri nekik az 5000 Ft+áfa helypénz, az unikális piac hírére ugyanis egyre többen autókáznak el Bagig, hogy megnézzék maguknak, milyen is egy igazi, vírushelyzetre szabott autós termelői piac. És bár Katus Attila tésztája, a Szomor-húsáruk és a 2000 forintos eper közé nehezen fér be Gizi néni a salátájával, ő feltalálja magát, és dél körül, mikor a szomszédos aszódi piac zár, igazi csomagtartós, autós termelői piacot rögtönöz a parkolóba. Sokadmagával. Kora délutánra Gizi nénikkel telnek meg az autók közötti foghíjak, és előkerül a saláta és a lila hagyma. Kétszázért.
