Ugyanarról a késhegyről

Publikálás dátuma
2020.06.07. 08:47

Fotó: Népszava
Járványbiztosnak mondott, autós termelői piac nyílt két hete az M3-as autópálya bagi lejárójánál, amely a róla szóló hírek szerint kicsit olyan, mint Egerszegi Krisztina 1988-as szöuli olimpiai győzelme 200 háton: ilyen nincs, és mégis van. Megnéztük, tényleg olyan-e.
A fene se érti már, mit lehet és mit nem szabad ebben a már kevésbé korlátozó, de még mindig járványveszélyes időszakban. És főleg, hogy kinek. Az biztos, hogy az „autós” előtaggal ellátott szószerkezetek afféle varázsigeként nyitnak kapukat, ha nem is mindenki számára. Egy szülői fórumon, hogy a gyerekek mégis­csak találkozzanak a tanév vége előtt, egy apuka azt javasolta, menjen az osztály autós kirándulásra – aki akar, egy tisztáson együtt piknikezhet a többiekkel, tisztes távolból persze, aki viszont fél, maradhat a biztonságot adó kocsijában. Nyílik egyre több autósmozi, autóskoncertet azonban csak egyetlen hétvégén és kizárólag a Tankcsapda tarthatott (hogy aztán június 4-től már bárki – a szerk.); és sorra nyithatnak újra a termelői pia­cok is, előnyt élvezve azok, amelyek ha kis túlzással vagy félrenézéssel is, de autóssá alakíthatók. A debreceni Szatyor például még a héten sem kapott engedélyt az árusításra, ugyanakkor Bag határában, az M3-as autópálya 38-as lejárójának kvázi folytatásában lévő Ipari Parknak nevezett pusztaságban most szombaton már harmadik alkalommal kínálhatják portékáikat egy vadiúj, autóspiacnak felcímkézett termelői vásáron a helyi gazdák.

Ország-világ párját ritkítja

Hosszú parkoló kocsisor kanyarog az autópálya szó szerinti oldalában, aki a végén kap helyet, jócskán sétálhat a távolban egészen aprónak tetsző autóspiacig. Tiszta fesztiválhangulat, legalábbis, ami a tömeget, a morajt és a jövő-menő autók keltette port illeti. Bevallom, nem igazán tudtam elképzelni, mit jelent egy járványra hangszerelt vásár – minden árus amolyan „drive in” módon szolgál-e ki, és a vevőknek kell majd autóval eléjük állni, vagy a gazda ül a plexibe burkolt platón, és onnan kínálja a primőr árut a gyalogos vásárlóknak? Máskülönben mitől lenne egy piac járványbiztos és autós? Közelebb érve egészen pontosan lehetett látni a megoldást: attól, hogy minden sátor, asztal és stand mögött áll egy kocsi, amivel a termelők érkeztek. Ahogy a szervezők, a Magyar Piac Szövetkezet, valamint a Magyar Női Unió előre beharangozták, az árusok egymástól szigorúan 5 méterre kapnak helyet, nem lesz zsúfolódás, mindenhol adott a maszk és a fertőtlenítőszer. Utóbbi még papírtasakokat is biztosított a termelőknek, hogy némi környezettudatosságot is csempésszenek az üzletbe. Ehhez képest a biztonságosnál egy picivel többen vannak a vásárlók, maszkot szinte senki nem visel, a lángosos, kürtőskalácsos előtt gigászi és zsúfolt sor tekereg, egyes termelők pedig az autóik elé helyezett sátrakkal vagy asztalokkal töltik ki az egymástól való távoltartást szolgáló teret. A piac tervét mindenki látatlanban üdvözölte, Nagy István agrárminiszter a megnyitón külön elismerését fejezte ki az egyedi ötlet megvalósításáért Batthyány-Schmidt Margitnak, a Magyar Női Unió elnökének és Konrád Istvánnénak, a Magyar Piac Szövetkezet elnökének. Mondja is egy őszes, idősebb hölgy (fél 11 körül, nem a saját, 8–9 óra közötti idősávjában), hogy eddig mindig az aszódi piacra járt szombatonként, de most azért jött át ide, mert a veje mondta neki, mennyire szerencsés, hogy Bagon lakik. Ilyen piacról, autós termelőiről, ráadásul vírusmentesről nemhogy az ország, de a világ se nagyon hallott. „Egyedi” – ízlelgetem a szót, és közben azon gondolkodom, vajon kikkel kell ismételgettetnem és kivel meggratuláltatnom, ha én magam is egyedi szeretnék lenni, hogy egyedi is legyek? Aztán persze eszembe jut a Magyar Női Unió mottójává avanzsált hun idézet is: „Ne bánts, ne árts, istápolj, segíts!”, és bizony elszégyellem magam, hogy a bagi autós termelői piacnak sem az egyediségét, sem pedig a járványbiztosságát nem látom.

Amigurumi Buddhával

Épp olyan piac, mint bármelyik másik, leszámítva, hogy a hangulatát az M3-as autópályán dübörgő kamio­nok is cizellálják. Van sör, lángos, az árnyat adó sátor alatt kolbászozó helyiek és kürtőskalácsot majszoló Pestről kiruccanók. Afféle igazi pia­cos kultúrkavalkád. Kicsit fülel az ember és már fel is skiccelődik a bagi szervizútra egy kicsi Magyarország. „Tudom, hogy falazol úgy, mint én – mondja egy nagyobb darab, pocakos férfi, meszes munkásnadrágban a vele szemben söröző haverjának –, de hát cigány vagy, apám, aztat sokáig kell ledolgozni, hogy bízzon benned a Frici.” Közvetlenül mellettük arra koccint egy igen jól szituált társaság, hogy a jövő héten újra kinyitják az angol családi napközijüket, és egy nem túl jó felvételen le is játsszák a frissen elkészült üdvözlő dalukat. Miközben egy papucsos, melegítős fiatalember elrikkantja magát, hogy, „Mari, szójjá má a Józsinak, itt a CBD, ami arra is jó!”, és elereszt egy cinkos fogatlan vigyort, megszólal a Mókuska, mókuska angolul, kissé nyökögő ritmusban: „Litt-l squirrel, litt-l squirrel has climbed to the top of the tree.” Maszkot viselni amúgy reménytelen vállalkozás, szinte minden standnál kínálnak valami finomságból kóstolót. Néhányan még próbálkoznak a falatok között a kézfertőtlenítéssel, de aztán hagyják a csudába: ugyanarról a késhegyről jó lesz mindenkinek az áfonyás gyümölcskenyér meg a napraforgómagos halva, kilója 4500-ért. Bár az eredeti elképzelések szerint az autóspiac lehetőséget kínál a járványhelyzet miatt nehéz helyzetbe került kistermelőknek és hungarikumokat, főként élelmiszert áruló manufaktúráknak, azért a színesség jegyében akad itt igazi magyar jalapeñopalánta négyszázért, kapni „Magyarország legújabb” gyógy­iszapjából, van echte hazai művirág és magyar Buddhával megspékelt amigurumi, de kihoztak több tucat, a turisták megcsappanása miatt felhalmozódott strasszos Budapest Hun­gary feliratú pólót is.

Vírusbiztos asszonyszelídítő

Zöld, kenderleveles pólóban lévő hölgy cikázik ide-oda körülöttem – hozta a „szomszédnak” a CBD-olajat, napi egy korty, és oda a refluxnak. A lángosos és a savanyúságos után az ő termékei a legnépszerűbbek, van kenderes lekvárja, méze, teája, édessége – minden, mi szemnek-szájnak, no meg a test hiányosságainak ingere. Tétován odamerészkedik Józsi is, halkan kérdi, tényleg jó-e „arra” is, mert azt tudja, hogy ha mindenki mindennap csak egy kiskanál CBD-olajat inna, nem lennének daganatos betegek, de arról még nem hallott, hogy férfidolgokban is ennyire hatásos lenne. „Naná, hogy jó” – feleli a kenderleveles hölgy, és hogy nyomatékosítsa állítását, vigyorogva rábök a mellette ülő férjére. „Ez az igazi asszonyszelídítő” – kacsint vissza Józsi, és sejtelmesen, no meg kissé lesajnálóan a szemben lévő „Asszonyszelídítőre” pislant, ahol gyümölcsborokat és nőiesített pálinkát kínálnak súlyos ezrekért. Jár körbe a háromcentes műanyag pohárka, amolyan vírusbiztosan mindenki belenyal a mama málnájába. „Ilyet nem kap máshol” – mondja az árus. Egyedi, mint itt minden. Németh László Antal például saját maga által készített légfrissítőket árul. Huszonöt éve piacozik, ahogy ő mondja, egy ideig bekerült velük egy ismert, persze magyar élelmiszerlánc üzleteibe is, de nem igazán érte meg. Aki légfrissítőt kér tőle, kijavítja, ezek kérem légtisztítók és illatosítók is egyben. Mindenre jók a témában, az érdeklődőnek újra és újra ledarálja, mint ahogyan Gombóc Artúr sorolja, milyen csokoládét szeret, hogy tökéletes ágyneműtartóba, ruhás­szekrénybe, szennyesruhatartóba, fürdőbe, WC-be, cipősszekrénybe, hűtőajtóra, füstmentesítésre. Meglepően sokan jönnek vásárolni azalatt a pár perc alatt, míg beszélgetünk, azt mondja, második alkalommal van kint, de már 8 törzsvevője megtalálta. Az édesapja kutatóorvos volt, övé a szellemi ötlet, Lászlóé pedig a megvalósítás érdeme. Hogy meggyőzzön, elmesél egy történetet: „Az Imre, tudja, a gój motoros azt mondta, fújjam be a motorja tankját, megy Romániába a bandával, le egész Konstancáig, ha visszaértek, és még mindig érezni lehet a 313K illatát a tankon (31 illóolajból állítottam össze, egy bizonyos 13-ra eső kedden, ezért 313K a neve), akkor vesz 5 kartonnal belőle. Mire megjött, össze volt készítve az öt karton. Tudtam, ha tartja a szavát, mindketten jó üzletet kötünk. Meg is vette. Hát így gondolja meg, hányat visz!” A termelők azt mondják, megéri nekik az 5000 Ft+áfa helypénz, az unikális piac hírére ugyanis egyre többen autókáznak el Bagig, hogy megnézzék maguknak, milyen is egy igazi, vírushelyzetre szabott autós termelői piac. És bár Katus Attila tésztája, a Szomor-húsáruk és a 2000 forintos eper közé nehezen fér be Gizi néni a salátájával, ő feltalálja magát, és dél körül, mikor a szomszédos aszódi piac zár, igazi csomagtartós, autós termelői piacot rögtönöz a parkolóba. Sokadmagával. Kora délutánra Gizi nénikkel telnek meg az autók közötti foghíjak, és előkerül a saláta és a lila hagyma. Kétszázért.
Szerző
Témák
piac Bag járvány

Heti abszurd: A 60-as trolibusz története

Publikálás dátuma
2020.06.07. 07:30

Fotó: Népszava
Három év múlva lesz főméltóságú vezérünk 60 éves.
Már csak három évet kell aludnunk, mondta a rangidős udvaronc. A többiek értetlenül néztek rá: három évet még egyikük sem aludt egyhuzamban. Az udvaronc azonban folytatta. Három év múlva lesz főméltóságú vezérünk 60 éves. Kezdték kapiskálni, hogy mire gondolt az előttük szóló. Arra, hogy már most gondolkodni kell azon, minek örülne a majdani ünnepelt. Akinek, addig ugye, még lesz két másik születésnapja is. De a 60., az mindig más, mint az 58. vagy az 59. Kerek szám a 60-as, 12-vel is osztható. Régebben ennyi idősen mehettek nyugdíjba a férfiak. Veszünk neki egy válogatott mezt, rajta a nevével és egy 60-as számmal, mondta valaki. Aztán mit kezd majd a mi felséges urunk tízmillió válogatott mezzel?, kérdezte valaki, akinek volt rálátása a dolgokra. És aki nem lelkesedik az uralkodóért?, tette hozzá. Mondjuk, ki nem állhatja? Addig még van majdnem három év, még csak most múlt 57. Jött rá a viszonválasz. Ennyi idő alatt sok minden változhat. Az is lehet, hogy az egyik kolléga benyújt egy törvényjavaslatot, hogy kötelező lesz imádni az uralkodót. A vadászós főkeresztényre gondolsz? Kérdezte egy fiatalabbnak látszó, ám valójában erősen középkorú udvaronc. Nem gondolok én senkire, nem szoktam senkire gondolni. Az nagyon veszélyes mostanában. Akár rémhírterjesztésnek is minősülhet vagy dudálásnak. Suttogva mondta az utóbbit, mert egy ideje a dudálás a legsúlyosabb bűncselekménynek számított Magyarországon. Nem csoda, hogy feszült volt a hangulat, az udvaroncok tudták, hogy nagy a tét. Szerették az uralkodót, a maguk módján: annyira féltek tőle, hogy nem merték nem szeretni. Ekkor valamelyiküknek beugrott az ötlet: legyen Budapesten 60-as trolibusz! Az meg mi? Kérdezték többen, mondhatni egybehangzón. Nem az a lényeg, hogy mi, hanem a szándék. Az uralkodók örülni szoktak az ilyennek. Meg aztán, volt már hasonló. Mondta a már említett rangidős udvaronc. Amikor a budapesti troliknak kiosztották a számozást, a 70-sel kezdték. Mindnyájan értették a célzást, tetszett is nekik a párhuzam a generalisszimusszal. Csak hát, a főpolgármesterrel is meg kellene ezt beszélni, ő meg nem a mi emberünk, töprengett valamelyikük hangosan. Meglesz az is, mondta elváltoztatott hangon egy nevének elhallgatását kérő illető. Bízzátok rám, vegyétek úgy, hogy el van intézve. Már csak azt kellett kitalálni, hogyan vegyék rá Budapest vezetését, hogy belemenjen a számozásba. Én ismerem azt a vadászós főkeresztényt, mondta az egyik udvaronc. Szólok neki, hogy egyik éjjel, a tőle megszokott sunyi módon, nyújtson be a parlamentnek egy olyan törvényjavaslatot, hogy az uralkodó 60. születésnapjára új trolibuszvonalat kap a főváros. Ennek megint nagyon megörültek. Hogy nem kell tovább gondolkodni. Még mielőtt hazamentek volna, szokás szerint felállva gyakorolták az ütemes tapsolást. Már csak azt kellett kitalálni, hogy mivel üssék agyon a hátralévő három évet. Munkálkodni kellene a nemzet felemelkedésén és gyarapodásán, jutott eszébe valakinek. Az ötlet jó volt, csak egy volt a bibi: hogy eddigi életükben még soha nem munkálkodott egyikük sem. Nem tudták, milyen az, mert az egyetemi oktatásból rögtön a törvényhozásba cseppentek. Törték is a fejüket rendületlenül, de csak nem jöttek rá, hogyan kell. Aztán ez is megoldódott, nem hiába mondja a magyar, hogy úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna. Abban maradtak, hogy megkérdeznek valakit. Nem lehet az a munkálkodás olyan nagy ördöngösség, ha az egyszerűbb társadalmi rétegek is meg bírták tanulni!
Szerző
Témák
Heti abszurd

Ölbe tett karhatalom

Publikálás dátuma
2020.06.06. 19:45

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Orbán Viktor óta tudjuk: „egyetlen magyar sincs egyedül”. Kivéve, ha cigány (és még vagy öt-tízféle identitás, ami idegen érdeket szolgáló ügynökké teszi), mert akkor egyedül van. Lényegében ezt üzeni a kormányfő a Deák téri kettős gyilkosságot követő uszítás kapcsán. Az udvari szélsőjobb zavartalanul hőzönghetett és cigányozhatott a köztereken, az erőszak-monopólium ölbe tett kézzel nézte. Évtizeddel a rasszista sorozatgyilkosság után. Orbán Viktor nem csapott az övéi közé. Sok minden nem akar lenni, a „szemkilövető” biztos az első három között van.
A Fidesz–KDNP magyar emberek véleményére épülő ultrapopulista kormányzásában van egynéhány tabu, amit nem lehet meglépni, mert különben összedől a kártyavár. Ilyen például a hitelfelvétel. Annyit hallottuk a „hazazavartuk az IMF-et” szlogent, hogy ezek után több mint könnyelműség volna ehhez a finanszírozási eszközhöz folyamodni. Hitelfelvétel persze a kötvénykibocsátás is, de ez legalább hazai eladósodást eredményez. A „ne az emberek fizessék meg” szövege szintén egyfajta egzotikus totemállat. A multikra terhelt különadók következményeit ismerők tudják, hogy de igen: az államháztartás nem melós, nincs egy petákja sem, minden az embereké, a kiadások is. Tisztességes hatalom felnőttként kezelné a polgárait, és nem amőbáknak szánt bűvészmutatványokkal áltatná őket. A szélsőjobboldali retorikájú kormánypártok a 2006-os erőszakhullámon is lovagolnak, „a szemkilövető” Gyurcsány Ferenc közkeletű jelzője a kormánypropagandában. Orbánnak az hiányzik a legkevésbé, hogy a karhatalom magyarokkal hadakozzon, mert még a végén megsérül valaki. A rabszolgatörvény elleni tiltakozást ezért voltak kénytelenek „a csőcselék szánkógyújtogató megmozdulásaként” beállítani, a multiérdekeknek odavetett munkavállalók százezreit sértve meg. Meg kellett ágyazni annak a forgatókönyvnek, ha elcsattan egy nagyobb pofon vagy odasuhint a kardlap. Demokrata persze aligha vágyik arra, hogy tömegoszlatás közben lássa a rendőrséget, így a gyomorforgató események láttán az is elég lett volna, ha a kormány legalább nemtetszését fejezi ki a kovászosuborka-gyártás közben. Két fiatalt öltek meg két hete a fővárosi Deák téren. Habár mint később kiderült, az elkövető nem cigány volt, a Mi Hazánk mégis demonstrációt hirdetett az Országos Roma Önkormányzat elé. A rendőrség ezt nem engedélyezte, azért a szélsőjobboldali párt távolabb gyülekezett, majd a tragédia helyszínén folytatódott a rendezvény fociultrákkal. A kegyeleti üzenet: „igenis van cigánybűnözés”. A rendőrség a veszélyhelyzet és a pirotechnikai eszközhasználat ellenére nem avatkozott be. Ezt szóvá tette Donáth Anna, a Momentum politikusa is, aki a rabszolgatörvény elleni tiltakozáskor emelt magasba egy füstgyertyát, emiatt berántották a rendőrsorfal mögé és bevitték az őrsre, ahol hajnalig ült a fogdán anélkül, hogy akár csak az ügyvédjét beengedték volna hozzá. „Ma Magyarországon, ha az önkény ellen tüntetsz, a rendőrség fellép ellened – de ha cigányozva, önbíráskodásra felszólítva vonulsz, még díszkíséretet is kapsz” – utalt a dudálás miatt százezrekre büntetett kormányellenes tiltakozókra.

Ultragáz

Setét Jenő sem elégedett az állam és a rendőrség, de a kormány magatartásával sem. A roma polgárjogi aktivista szerint a politika rájátszik a helyzetre. „Most, hogy nincs migránsveszély, és Brüsszel sem támadja Magyarországot, a járványügyi korlátozásokat is feloldották, újra elő kellett venni a régi, jól bevált ellenségképet, a cigányokat. Máris szóba jöhetnek az olyan hatalmi lépések, mint az etnikai elnyomás fenntartása vagy a bírói függetlenség korlátozására való törekvés, vagy az ellenünk történő hangulatkeltés és uszítás. Meggyőződésem, hogy a miniszterelnök magatartása nélkül a társadalmi indulathullámok kisebbek volnának. Felháborítónak tartom a rendőrség bűnpártoló magatartását is – fejtette ki az aktivista. – Toroczkait és neonáci bandáját úgy küldték ki az utcára. A jelenlegi szélsőjobboldali pártalakulat magatartása gyalázatos, hiszen aljasságban és primitívségben eljutottak odáig, hogy már cigány ember sem kell ahhoz, hogy a cigánybűnözés ellen tüntessenek szibériai bérrabtartást követelve. A helyzet kicsit hasonlít a történelem más, faji alapú elnyomó politikát megvalósító államainak a jelenségeire.” A polgárjogi aktivista szerint nemcsak cigány minősége van, hanem magyar is, és mindkét minőségében rendkívüli módon aggódik az ország közállapotai miatt. „Ezek a hatalom­éhes, szélsőjobboldali futóbolond akarnokok felborítják az ország jogrendjét. A bőrünkre játszanak, és nincs következménye. Öt-hat cigány emberről tudunk, akit az úgynevezett megemlékezést követően bántalmaztak a nyílt utcán. A társadalomban ezzel megerősödnek azok az előítélet-panelek, amelyek a hétköznapi életünket teszik tönkre. Föl kellene végre fogniuk mindazoknak, akik a rasszista indulatokra játszanak, hogy emberek tízezreinek az életét keserítik meg ártatlanul. Így azok a cigány emberek sem fognak boldogulni és előrelépni, akiknek az az egyetlen vágyuk, hogy becsületes munkából eltarthassák a gyerekeiket. A rasszizmusnak nemcsak elvi és morális szörnyűsége van, hanem a hétköznapi életben is pusztító hatással bír. És kezd betelni a pohár” – fogalmazott Setét Jenő. Aki szerint a bűnözés etnikai szempontú megközelítése elfogadhatatlan és undorító.
A "Deák téri lincselés" áldozatainak emlékére hirdetett felvonulást és "kegyeleti megemlékezést" a Mi Hazánk Mozgalom.
Fotó: Erdős Dénes / Népszava

„A bűnt üldözzétek!”

„Nem a származást kell üldözni, hanem a bűncselekményt! – jelentette ki. – A cigány emberek ugyanolyan elkötelezettek a bűnelkövetők számonkérésében, mint bárki más. Elvárjuk, hogy a jogrend kérje számon őket. A magam részéről nagy megbecsüléssel tekintek a roma közösségekre, hogy az ellenünk irányuló atrocitások ellenére megőriztük a higgadtságunkat, és sosem reagáltunk fizikai agresszióval. Megpróbáltunk bízni a jogállamban és annak intézményeiben. Rendkívül aggasztónak tartom a közállapotok totális leromlását. Mindenki felejtse el, hogy ez csak a romáknak rossz. Ez rossz az ország egészének is.” Az aktivista azt mondta: a politika által mesterségesen keltett társadalmi gyűlölethullámnak szörnyű következményei lehetnek a hétköznapi élet megnyomorításán túl. Ezek a történések fizikai atrocitásokba, pogromokba és akár rasszista indíttatású sorozatgyilkosságokba tudnak torkollni. Ez a felelősség szerinte a politikai elitet és a kormányzó pártokat terheli. „Az, hogy a kormány mihez asszisztál, azzal magának kell szem­be­néznie, azonban ennek a politikának a kiindulópontja maga a miniszterelnök” – mondta Setét Jenő. Beszélgetésünkben eddig a szélsőjobb és a kormány felelősségéről és hibáiról beszéltünk, de vajon a cigányság nem követ el hibát? Habár a kormány semmit nem tesz érte, viszont kihasználja a választások idején, a cigányság mégis elnézi, hogy ugyanazt a kirekesztést és megaláztatást kelljen időről időre eltűrnie? Az aktivista leszögezte: a cigányság nevében nem beszélhet, legfeljebb az Idetartozunk Egyesület nevében tudja a véleményét elmondani. „Még a kérdésfeltevést is visszautasítom. Mert akkor fejtsük meg: hogy létezik tíz év demokrácia- és jogállamrombolás után, hogy a magyar választópolgárok 2,5 milliós tömege a Fidesz–KDNP alakulatot támogatja? Hogy van az, hogy a 3 millió egykori magán-nyugdíjpénztári tag, akinek elorozták a befizetését, mégis a kormányt támogatja? Ehhez képest a legalul elhelyezkedő, legkiszolgáltatottabb csoportokba tartozó cigányokon számon kérni, hogy egy részük miért támogatja az Orbán-kormányt…”

Csak a többség győzhet

Ezután másképp tettük föl a kérdést: miben kellene máshogy fellépnie a cigányságnak, hogy ne forduljon elő ismét, hogy a szélsőjobb ötletszerűen előveszi a cigánybűnözés-kártyát, a hatalom pedig elnézi ezt? „A szélsőjobboldali és a cigányellenes magatartást nem a cigányok tudják legyőzni, hanem a nem rasszista társadalmi többség. Ez az értékrendi alapon velünk egyetértők és felelősséget vállalók nélkül – legyenek bal- vagy jobboldaliak – nem fog menni. A szélsőjobbos és cigányellenes politikai magatartást az ezt elutasító többségi társadalom tömegeinek kell megfékezni” – mondta Setét Jenő. Az aktivista nemrég a gyerekei­vel és a barátaival takarította le a Duna-parti romaholokauszt-emlékművet, amelyet újra meggyaláztak, „cigányirtás = bűnözőirtás” felirattal. Setét Jenő szerint ahol a miniszterelnök úgy gondolja, hogy a Kúria döntését nem kell betartani, a szélsőjobb úgy gondolja, a rendőrség utasításait nem kell betartani, ott az ellenük irányuló gyűlöletkommunikáció és -politika újra és újra meglódul.

Ahogy futballszurkoló-bűnözés sincs…

Kerestük Toroczkai Lászlót, a Mi Hazánk Mozgalom elnökét, hogy megtudjuk, nem tartja-e veszélyesnek a „cigánybűnözés” elleni demonstrációt a 2008–2009-es sorozatgyilkosság fényében? Egyúttal nem érzi-e úgy, hogy ezzel a kifejezéssel a teljes cigányságot teszi bűnössé és bélyegzi meg, hiszen nincs futballszurkoló-bűnözés sem csak azért, mert időnként garázdaság fűződik egyes csoportok viselkedéséhez. Megkérdeztük továbbá, miért csak akkor demonstrálnak, ha egy erőszakos cselekménynek cigány az elkövetője? – bár ezúttal még erről sem volt szó, de egyelőre nem kaptunk választ.

Schull „Báró” Zoltán: Nem kérek bocsánatot azért, amit nem én követtem el!

„Kérjen tőlünk bocsánatot a kormány, hogy megengedték a tegnapi náci őrjöngést hazánkban! Kérjenek azok bocsánatot, akik mikor a választási kampány van, az eget lehozzák nekünk az ígéreteikkel, és jól nem tettek semmit tegnap sem! ELÉG legyen ebből!” Ezt írta ki a Facebook-oldalára Báró, a roma dalszerző, előadó, műsorvezető, akivel még a DikhTV indulásakor beszélgettünk. Kifejtette: tisztességes magyar és cigány származású emberek, és ha tetszik, ha nem, ez a hazája, itt dolgozik, itt fizet adót, itt születtek a gyermekei. „Az, akinek abból áll az élete, hogy egy kocsmában halálra igya magát, majd elmegy és őrjöng a meccseken, ahol kijön belőle az igazi énje, ne mondja meg, hogy mit kell tennem a saját szülőföldemen, hogy hogyan kell viselkednem, hogyan kell nevelnem a gyerekeimet. Azt hiszem, vannak sokkal jobb példák, akik ebben utat mutattak. Apám például 55 éves koráig dolgozott, soha semmilyen atrocitása nem volt a rendőrökkel, bejelentett munkából tartott el minket mint ácsmester, és ahogy nevelt minket, az példaértékű!” – írta a roma előadó. Schull Zoltán felidézte: őket az otthonukban támadta meg 20-30 bőrfejű a ’90-es években, majd „ahány volt, annyifelé szaladt”.

Szerző
Témák
rasszizmus romák