Ölbe tett karhatalom

Publikálás dátuma
2020.06.06. 19:45

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Orbán Viktor óta tudjuk: „egyetlen magyar sincs egyedül”. Kivéve, ha cigány (és még vagy öt-tízféle identitás, ami idegen érdeket szolgáló ügynökké teszi), mert akkor egyedül van. Lényegében ezt üzeni a kormányfő a Deák téri kettős gyilkosságot követő uszítás kapcsán. Az udvari szélsőjobb zavartalanul hőzönghetett és cigányozhatott a köztereken, az erőszak-monopólium ölbe tett kézzel nézte. Évtizeddel a rasszista sorozatgyilkosság után. Orbán Viktor nem csapott az övéi közé. Sok minden nem akar lenni, a „szemkilövető” biztos az első három között van.
A Fidesz–KDNP magyar emberek véleményére épülő ultrapopulista kormányzásában van egynéhány tabu, amit nem lehet meglépni, mert különben összedől a kártyavár. Ilyen például a hitelfelvétel. Annyit hallottuk a „hazazavartuk az IMF-et” szlogent, hogy ezek után több mint könnyelműség volna ehhez a finanszírozási eszközhöz folyamodni. Hitelfelvétel persze a kötvénykibocsátás is, de ez legalább hazai eladósodást eredményez. A „ne az emberek fizessék meg” szövege szintén egyfajta egzotikus totemállat. A multikra terhelt különadók következményeit ismerők tudják, hogy de igen: az államháztartás nem melós, nincs egy petákja sem, minden az embereké, a kiadások is. Tisztességes hatalom felnőttként kezelné a polgárait, és nem amőbáknak szánt bűvészmutatványokkal áltatná őket. A szélsőjobboldali retorikájú kormánypártok a 2006-os erőszakhullámon is lovagolnak, „a szemkilövető” Gyurcsány Ferenc közkeletű jelzője a kormánypropagandában. Orbánnak az hiányzik a legkevésbé, hogy a karhatalom magyarokkal hadakozzon, mert még a végén megsérül valaki. A rabszolgatörvény elleni tiltakozást ezért voltak kénytelenek „a csőcselék szánkógyújtogató megmozdulásaként” beállítani, a multiérdekeknek odavetett munkavállalók százezreit sértve meg. Meg kellett ágyazni annak a forgatókönyvnek, ha elcsattan egy nagyobb pofon vagy odasuhint a kardlap. Demokrata persze aligha vágyik arra, hogy tömegoszlatás közben lássa a rendőrséget, így a gyomorforgató események láttán az is elég lett volna, ha a kormány legalább nemtetszését fejezi ki a kovászosuborka-gyártás közben. Két fiatalt öltek meg két hete a fővárosi Deák téren. Habár mint később kiderült, az elkövető nem cigány volt, a Mi Hazánk mégis demonstrációt hirdetett az Országos Roma Önkormányzat elé. A rendőrség ezt nem engedélyezte, azért a szélsőjobboldali párt távolabb gyülekezett, majd a tragédia helyszínén folytatódott a rendezvény fociultrákkal. A kegyeleti üzenet: „igenis van cigánybűnözés”. A rendőrség a veszélyhelyzet és a pirotechnikai eszközhasználat ellenére nem avatkozott be. Ezt szóvá tette Donáth Anna, a Momentum politikusa is, aki a rabszolgatörvény elleni tiltakozáskor emelt magasba egy füstgyertyát, emiatt berántották a rendőrsorfal mögé és bevitték az őrsre, ahol hajnalig ült a fogdán anélkül, hogy akár csak az ügyvédjét beengedték volna hozzá. „Ma Magyarországon, ha az önkény ellen tüntetsz, a rendőrség fellép ellened – de ha cigányozva, önbíráskodásra felszólítva vonulsz, még díszkíséretet is kapsz” – utalt a dudálás miatt százezrekre büntetett kormányellenes tiltakozókra.

Ultragáz

Setét Jenő sem elégedett az állam és a rendőrség, de a kormány magatartásával sem. A roma polgárjogi aktivista szerint a politika rájátszik a helyzetre. „Most, hogy nincs migránsveszély, és Brüsszel sem támadja Magyarországot, a járványügyi korlátozásokat is feloldották, újra elő kellett venni a régi, jól bevált ellenségképet, a cigányokat. Máris szóba jöhetnek az olyan hatalmi lépések, mint az etnikai elnyomás fenntartása vagy a bírói függetlenség korlátozására való törekvés, vagy az ellenünk történő hangulatkeltés és uszítás. Meggyőződésem, hogy a miniszterelnök magatartása nélkül a társadalmi indulathullámok kisebbek volnának. Felháborítónak tartom a rendőrség bűnpártoló magatartását is – fejtette ki az aktivista. – Toroczkait és neonáci bandáját úgy küldték ki az utcára. A jelenlegi szélsőjobboldali pártalakulat magatartása gyalázatos, hiszen aljasságban és primitívségben eljutottak odáig, hogy már cigány ember sem kell ahhoz, hogy a cigánybűnözés ellen tüntessenek szibériai bérrabtartást követelve. A helyzet kicsit hasonlít a történelem más, faji alapú elnyomó politikát megvalósító államainak a jelenségeire.” A polgárjogi aktivista szerint nemcsak cigány minősége van, hanem magyar is, és mindkét minőségében rendkívüli módon aggódik az ország közállapotai miatt. „Ezek a hatalom­éhes, szélsőjobboldali futóbolond akarnokok felborítják az ország jogrendjét. A bőrünkre játszanak, és nincs következménye. Öt-hat cigány emberről tudunk, akit az úgynevezett megemlékezést követően bántalmaztak a nyílt utcán. A társadalomban ezzel megerősödnek azok az előítélet-panelek, amelyek a hétköznapi életünket teszik tönkre. Föl kellene végre fogniuk mindazoknak, akik a rasszista indulatokra játszanak, hogy emberek tízezreinek az életét keserítik meg ártatlanul. Így azok a cigány emberek sem fognak boldogulni és előrelépni, akiknek az az egyetlen vágyuk, hogy becsületes munkából eltarthassák a gyerekeiket. A rasszizmusnak nemcsak elvi és morális szörnyűsége van, hanem a hétköznapi életben is pusztító hatással bír. És kezd betelni a pohár” – fogalmazott Setét Jenő. Aki szerint a bűnözés etnikai szempontú megközelítése elfogadhatatlan és undorító.
A "Deák téri lincselés" áldozatainak emlékére hirdetett felvonulást és "kegyeleti megemlékezést" a Mi Hazánk Mozgalom.
Fotó: Erdős Dénes / Népszava

„A bűnt üldözzétek!”

„Nem a származást kell üldözni, hanem a bűncselekményt! – jelentette ki. – A cigány emberek ugyanolyan elkötelezettek a bűnelkövetők számonkérésében, mint bárki más. Elvárjuk, hogy a jogrend kérje számon őket. A magam részéről nagy megbecsüléssel tekintek a roma közösségekre, hogy az ellenünk irányuló atrocitások ellenére megőriztük a higgadtságunkat, és sosem reagáltunk fizikai agresszióval. Megpróbáltunk bízni a jogállamban és annak intézményeiben. Rendkívül aggasztónak tartom a közállapotok totális leromlását. Mindenki felejtse el, hogy ez csak a romáknak rossz. Ez rossz az ország egészének is.” Az aktivista azt mondta: a politika által mesterségesen keltett társadalmi gyűlölethullámnak szörnyű következményei lehetnek a hétköznapi élet megnyomorításán túl. Ezek a történések fizikai atrocitásokba, pogromokba és akár rasszista indíttatású sorozatgyilkosságokba tudnak torkollni. Ez a felelősség szerinte a politikai elitet és a kormányzó pártokat terheli. „Az, hogy a kormány mihez asszisztál, azzal magának kell szem­be­néznie, azonban ennek a politikának a kiindulópontja maga a miniszterelnök” – mondta Setét Jenő. Beszélgetésünkben eddig a szélsőjobb és a kormány felelősségéről és hibáiról beszéltünk, de vajon a cigányság nem követ el hibát? Habár a kormány semmit nem tesz érte, viszont kihasználja a választások idején, a cigányság mégis elnézi, hogy ugyanazt a kirekesztést és megaláztatást kelljen időről időre eltűrnie? Az aktivista leszögezte: a cigányság nevében nem beszélhet, legfeljebb az Idetartozunk Egyesület nevében tudja a véleményét elmondani. „Még a kérdésfeltevést is visszautasítom. Mert akkor fejtsük meg: hogy létezik tíz év demokrácia- és jogállamrombolás után, hogy a magyar választópolgárok 2,5 milliós tömege a Fidesz–KDNP alakulatot támogatja? Hogy van az, hogy a 3 millió egykori magán-nyugdíjpénztári tag, akinek elorozták a befizetését, mégis a kormányt támogatja? Ehhez képest a legalul elhelyezkedő, legkiszolgáltatottabb csoportokba tartozó cigányokon számon kérni, hogy egy részük miért támogatja az Orbán-kormányt…”

Csak a többség győzhet

Ezután másképp tettük föl a kérdést: miben kellene máshogy fellépnie a cigányságnak, hogy ne forduljon elő ismét, hogy a szélsőjobb ötletszerűen előveszi a cigánybűnözés-kártyát, a hatalom pedig elnézi ezt? „A szélsőjobboldali és a cigányellenes magatartást nem a cigányok tudják legyőzni, hanem a nem rasszista társadalmi többség. Ez az értékrendi alapon velünk egyetértők és felelősséget vállalók nélkül – legyenek bal- vagy jobboldaliak – nem fog menni. A szélsőjobbos és cigányellenes politikai magatartást az ezt elutasító többségi társadalom tömegeinek kell megfékezni” – mondta Setét Jenő. Az aktivista nemrég a gyerekei­vel és a barátaival takarította le a Duna-parti romaholokauszt-emlékművet, amelyet újra meggyaláztak, „cigányirtás = bűnözőirtás” felirattal. Setét Jenő szerint ahol a miniszterelnök úgy gondolja, hogy a Kúria döntését nem kell betartani, a szélsőjobb úgy gondolja, a rendőrség utasításait nem kell betartani, ott az ellenük irányuló gyűlöletkommunikáció és -politika újra és újra meglódul.

Ahogy futballszurkoló-bűnözés sincs…

Kerestük Toroczkai Lászlót, a Mi Hazánk Mozgalom elnökét, hogy megtudjuk, nem tartja-e veszélyesnek a „cigánybűnözés” elleni demonstrációt a 2008–2009-es sorozatgyilkosság fényében? Egyúttal nem érzi-e úgy, hogy ezzel a kifejezéssel a teljes cigányságot teszi bűnössé és bélyegzi meg, hiszen nincs futballszurkoló-bűnözés sem csak azért, mert időnként garázdaság fűződik egyes csoportok viselkedéséhez. Megkérdeztük továbbá, miért csak akkor demonstrálnak, ha egy erőszakos cselekménynek cigány az elkövetője? – bár ezúttal még erről sem volt szó, de egyelőre nem kaptunk választ.

Schull „Báró” Zoltán: Nem kérek bocsánatot azért, amit nem én követtem el!

„Kérjen tőlünk bocsánatot a kormány, hogy megengedték a tegnapi náci őrjöngést hazánkban! Kérjenek azok bocsánatot, akik mikor a választási kampány van, az eget lehozzák nekünk az ígéreteikkel, és jól nem tettek semmit tegnap sem! ELÉG legyen ebből!” Ezt írta ki a Facebook-oldalára Báró, a roma dalszerző, előadó, műsorvezető, akivel még a DikhTV indulásakor beszélgettünk. Kifejtette: tisztességes magyar és cigány származású emberek, és ha tetszik, ha nem, ez a hazája, itt dolgozik, itt fizet adót, itt születtek a gyermekei. „Az, akinek abból áll az élete, hogy egy kocsmában halálra igya magát, majd elmegy és őrjöng a meccseken, ahol kijön belőle az igazi énje, ne mondja meg, hogy mit kell tennem a saját szülőföldemen, hogy hogyan kell viselkednem, hogyan kell nevelnem a gyerekeimet. Azt hiszem, vannak sokkal jobb példák, akik ebben utat mutattak. Apám például 55 éves koráig dolgozott, soha semmilyen atrocitása nem volt a rendőrökkel, bejelentett munkából tartott el minket mint ácsmester, és ahogy nevelt minket, az példaértékű!” – írta a roma előadó. Schull Zoltán felidézte: őket az otthonukban támadta meg 20-30 bőrfejű a ’90-es években, majd „ahány volt, annyifelé szaladt”.

Szerző
Témák
rasszizmus romák

A programozás szexi, és mindenkinek jól áll!

Publikálás dátuma
2020.05.31. 18:09

Fotó: Cartier Womens Initiat
A programozás nem férfi szakma, de a pályaválasztás előtt álló tinédzser lányok számára is érdekessé és vonzóvá lehet tenni – vallja Pálfi Dóra 26 éves startup-alapító és programozó, akinek szemléletformáló vállalkozását már az Apple, a Google, a svéd állam és több magyar milliárdos is támogatja. Dóra lapunknak mesélt arról, miért látott több fantáziát a programozásban, mint az agykutatásban, milyen volt Abu-Dzabiban tanulni, hogy alapított startupot és milyen egyetemistaként egy több százmillió forintra becsült céget igazgatni.
„Az EU-ban a technológiai területen dolgozók mindössze 17 százaléka nő, ami nagyon rossz arány, hiszen ezé az iparé a jövő. Ha az alakításában nem vesz részt annyi nő, mint férfi, abból logikusan következik, hogy nekik nem lesznek ugyanakkora esélyeik sem a jövőjük formálásában. A legjobb barátnőmmel, Beatrice Ionascuval már Abu-Dzabiban, az egyetemen foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy miképpen lehetne több lányt/nőt bevonni a természettudomány és a technológia világába. Indítottunk egy diákszervezetet is, ahol ez volt a fókuszban, és önkénteskedtünk is. A Magyarországon szervezett Lányok Napján is részt vettem – meséli Pálfi Dóra, az imagiLabs alapítója, aki mindössze 18 éves volt, mikor ösztöndíjas hallgatóként a New York-i Egyetem Abu-Dzabiban található kampusza lett az új otthona. „Az évfolyam 150 diákja legalább 60 országból érkezett, így nagyon izgalmas volt, hogy bármi történt a világban, csak lementem az étkezőbe és ott találkozhattam egy évfolyamtársammal, aki épp abból az országból érkezett. Így minden, ami a hírekben volt, személyesebbé vált. Ez sokat adott, nyitottabbá tett más kultúrák iránt.”  

Ötlettől a termékfejlesztésig

Bár kezdetben agykutató szeretett volna lenni, Dóra a programozással, adatelemzéssel akkor ismerkedett meg, mikor az első év utáni nyáron az ELTE kutatólaborjában dolgozott. „A természettudományos ­óráim­ mindig arról szóltak, hogy volt egy követelménylista, amit ha valaki megtanult, jól teljesített. De a programozáskurzuson valami kézzel foghatót alkottam, gyakorlatban is hasznos tudást szereztem. Végül az egyetem 4. évének végére már biztos voltam benne, hogy a természettudományos vonal nem nekem való, jobban vonzott a változatosabb környezet és a kevésbé absztrakt munka” – mondja. Azt, hogy milyen kevés a programozó lány, már az egyetemen megtapasztalta, hiszen a szaktársai többsége fiú volt. Ha akadt is néha egy-egy lány, őket könnyen elbizonytalanította, ha valamit nem sikerült tökéletesen megcsinálniuk, és idővel váltottak. De nem csak az egyetemen látta, hogy a nők milyen alulreprezentáltak ezen a területen; vezetői beosztásban is ritkán találkozott velük, ami benne is kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán érdemes-e ezt a pályát választani. „Az egyetemi kutatásom során arra jöttem rá, hogy hiába van egy-egy olyan alkalom, ami megmutatja a fiatal lányoknak, miért érdekes a programozás, ennek nincs hosszú távú hatása. A fiúk, akikkel beszéltem, általában sokat játszottak videojátékokkal, mielőtt ezt a pályát választották, de a lányokat nem volt, ami megszólítsa. Így jött az ötlet, hogy kellene valami, ami természetes módon beleillik a lányok életébe, mert azzal nagyobb hatást lehetne elérni. Sokat kutattunk a témában és végül Beatrice Ionascuval és Paula Dozsával megalapítottuk az imagiLabst és létrehoztuk az imagiCharmot” – meséli Dóra. A kis kütyü nem más, mint egy olyan, programozható kiegészítő, amit kifejezetten fiatal (10–16 éves) lányok számára terveztek. Egy telefonos alkalmazáson keresztül különböző mintákat, villogó üzeneteket kódolhatnak a LED-lámpás termékre. De nem csak egy terméket alkottak meg, közösségi hálót is építenek, és előfizetéses tartalmak segítségével komolyabb technológiai tudásra is szert tehetnek a felhasználók. A kütyü magyar viszonylatban nem olcsó, a kezdőcsomag ára 30 000 forint, ezért hat hónapnyi tananyagot is adnak, amivel a python programnyelvet lehet elsajátítani. Gondoltak azokra is, akik nem tudják megvásárolni az eszközt, a telefonos alkalmazás enélkül is használható, így is a közösség része lehet bárki.

Az Apple és a Google is beszállt

A Kickstarter közösségi finanszírozást segítő oldalon korábban már 600-an támogatták a szemléletformáló projektet, ott közel 18 millió forintnak megfelelő koronát gyűjtöttek össze 2019-ben, nem sokkal később pedig 55 millió forintnak megfelelő összeg érkezett hozzájuk angyalbefektetőktől. A startupban az Ericsson, az ­Apple és a Google is fantáziát látott, különböző módokon mind segítették őket. Két hetet például Kaliforniában töltöttek, ahol mint női vállalkozókat az Apple szakemberei mentorálták őket és segítették a marketingstratégia és a dizájn kialakítását. „A siker persze nem jött egyik napról a másikra, mikor megalapítottuk a céget, volt egy olyan év, mikor kiiratkoztunk az egyetemről, és Beával, aki szintén alapító, egy 22 négyzetméteres diáklakásban laktunk. Tíz hónapig megállás és fizetés nélkül dolgoztunk a terméken. Szinte semmire nem volt pénzünk, de hittünk benne, és hajthatatlanok voltunk, tudtuk, hogy valahogy megoldjuk, mert ez egy fontos projekt” – meséli Dóri. A startup végül tavaly 18 millió forintos árbevételre tett szert, amit idén 120 millió forintra szeretnének növelni. A fiatal vállalkozót nemrégiben az RTL Klub Cápák között című műsorában is láthattuk, ahol Balogh Pétert és Tomán Szabinát is megnyerte magának, áthidaló befektetésként 10-10 millió forintot adtak Dórának 4-4 százalékos tulajdonrészért. „A tévében 15 percet vágtak össze, de valójában másfél órát beszélgettem a Cápákkal. Nagyon izgalmas élmény volt, sokat készültem rá. Azóta egy másik, nagyobb támogatást is kaptunk a svéd államtól, és persze más magyar együttműködéseink is vannak. A Codecool magyar programozósulival is dolgozunk közös programon és sokan pro bono is segítenek minket. Fontos, hogy kizárólag olyan kockázatitőke-befektetőkkel tárgyalunk, akiknek számít a társadalmi hatás is. Számunkra ugyanolyan fontos, hogy minél több fiatal lány ismerkedjen meg a programozással, közösséget építsünk és fenntartsuk az érdeklődést a technológia iránt, mint maga a termékeladás. Remélem, hogy 15 év múlva majd mi fektethetünk be olyan tech cégekbe, amiket azok a nők alapítottak, akik velünk tanultak programozni” – mondja. Dórát egyébként rendszeresen hívják külföldi rendezvényekre fiataloknak előadást tartani a stratupalapításról és a programozásról, már Magyarországon is adott elő. A fiatal cégvezető jelenleg Stockholmban él, ahol a svéd KTH műszaki egyetem ember-számítógép interakció mester szakos hallgatója. Arra a kérdésre, hogy végleg ott marad-e, úgy válaszol: a cégalapítás előtt gyakran költözött, hiszen nem volt semmi, ami az adott helyhez kötötte volna. Svédországban azonban nagyon jó támogatási rendszer érhető el a startupok számára, éppen ezért rengeteg kezdő vállalkozás található az országban. Nagyon nyitottak az emberek a startupokra, így ott könnyű globális piacra szánt céget alapítani.

Lányok napja itthon

Egyre több cég igyekszik aktívan tenni azért, hogy a lányok számára is vonzó legyen az informatika és a programozás. Ezen a területen olyan mértékű lehet a munkaerőhiány a következő években, hogy nem mondhatnak le csak úgy róluk. A Hays Hungary tavalyi becslése szerint például az informatikai szektorban körülbelül 22 ezer betöltetlen pozíció volt Magyarországon. Az egyik legfontosabb feladat éppen ezért eloszlatni a kétségeket és feloldani a gátlásokat, amelyeket a rossz társadalmi beidegződések, sztereotípiák építenek a lányokban. A Nők a Tudományban Egyesület (NaTE) évek óta szervezi a Lányok Napját, mikor is felső tagozatos és középiskolás lányok előtt nyitják meg a kapuikat vállalatok, egyetemek és kutatóintézetek az úgynevezett STEM – természettudományos, technológiai, mérnöki, matematikai – területekről, azzal a nem titkolt céllal, hogy minél többüket meggyőzzék: igenis van helyük ebben a világban. Ez ugyanis az önbizalomhiány és a külső visszajelzések miatt sokaknak nem egyértelmű. Idén, a járvány miatt a máskor tavasszal rendezett esemény október 1-jén lesz. Ugyan Magyarországon ma már több nő szerez diplomát, mint férfi, ma is vannak olyan iskolák, ahol a gyerekeket az alapján osztják be a különböző matekcsoportokba, hogy lányok vagy fiúk – utóbbiak mennek az emelt szintűbe. Az egyetemi oktatók között is vannak, akik kizárják a lányokat, és a helyzet a programozás terén sem jobb. Bár a kiegyenlítetlen nemi arány a fejlett országokban szinte mindenhol probléma, Magyarország ebben a tekintetben is valahol a sor végén kullog.

Szerző

Nem dönthetnek a nemükről

Publikálás dátuma
2020.05.31. 14:08

Fotó: Béres Márton / Népszava
Ha komolyan vesszük, hogy Isten a saját képmására teremtette az embert, és ember a homoszexuális férfi és a transznemű nő is például (és még vagy ötvenféle természet által színezett árnyalat), akkor azt kell gondolnunk, őket sem hagyta figyelmen kívül a Teremtő. Helyük van a Nap alatt, és nem kell meggyógyítani őket, mert nem betegek. Ennyiben összefoglalható annak a megértése, ameddig eljuthattak volna a magyar kormánypártok döntéshozói, amikor fejükbe vették, hogy az Európai Unióban elsőként bezárják a lehetőséget a jogi nemváltás előtt. A törvénnyel senkinek nem lett jobb, kivéve a transzfóbokat, és ez máris egy válasz lehet a miértre.
A transznemű és interszexuális emberek sorsáról döntő, emberéleteket veszélyeztető döntést szépen komponált salátatörvényben helyezték el, valahol a nemzeti emlékhelyek öt kilométeres körzetének bányászati korlátozása és a szennyvíziszap erdőbeli engedélyezésének nem sommás eljárásrendje közé. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes paksamétáját a koronavírus-járvány miatt elrendelt veszélyhelyzet kezdetén, március 31-én éjfél előtt iktatta a T. Ház. Pár nappal azelőtt, hogy Szijjártó Péter körbeértetlenkedte a sajtót azzal, hogyan van ideje uniós politikusoknak a pandémia idején magyar jogállamisági kérdéseken rágódni. Transznemű emberek állnak ebben a riportban a nyilvánosság elé, pedig nagyon is szeretnének végre ugyanolyan észrevétlenek lenni, mint bármelyikünk. De a történet nemcsak róluk szól, hanem mindazokról a kisemmizett csoportokról, akiket nem ismernek el, lenéznek, támadnak a közhatalom gyakorlói, és akikről úgy hoznak döntést, hogy sosem beszéltek velük, és nem is tervezik ezt. Pedig a transzok között van életeket mentő orvos és matematikus-bioinformatikus Mensa-tag is. Az elutasító döntés mögötti hetyke tudatlanság olyan politikai számítást sejtet, amivel a „nemzeti keresztény” álruhában járó országlás évek óta gyalulja a vele egyet nem értőket. Minden veszedelmes számára, ami megtöri a fekete és a fehér, a „mi” és a „ti” csataterét. Akár az apartheidben, ahol a fehérek számára még a feketéknél is gyűlöltebbek voltak az átmenetet jelentő mulattok, akik a tiszta fajelméletnek intettek be. Ez a kormány persze nem virtigli náci, de az aligha kétséges, hogy nem áll módjában elutasítani a szélsőjobb rokonszenvét. Mert minden végletes egyoldalúsággal van egy baj: véges.   „A járvány még sérülékenyebbé tette a kirekesztéstől amúgy is szorongó embereket, így a legrosszabbkor jött számukra a váratlan döntés, amit egy újabb hatalmas gyomrosként élnek meg” – összegezte a transznemű és interszexuális emberek helyzetét Faix-Prukner Csilla. Az LMBTQ-területre specializálódott pszichológus elég rázós heteken van túl. „A klienseim tehetetlenségérzéssel, szorongással és szuicid gondolatokkal küzdenek, és nem kell transzneműnek lenni ahhoz, hogy ezzel együttérezhessünk. Ha egy ellenséges társaságban egyedül vagyunk a véleményünkkel, kétszer is meggondoljuk, hogy előálljunk vele. Ha nem érezzük békés helynek a körülöttünk lévő világot, mert nem érezzük egyenrangúnak és elfogadhatónak magunkat benne, akkor a biztonságos világba vetett alaphitünk sérül. A törvény ezt a biztonságérzetet mélyen aláássa, növeli a verbális agressziónak kitettség és a gyűlölet-bűncselekmények esélyét, megterheli a pszichénket, ami a lelkiek mellett testi tüneteket is okozhat.” A pszichológus azt mondja, a társadalmi kirekesztettségből fakadó, kisebbségi stresszként ismert állapotot, az elmagányosodás érzését nehéz feldolgozni. Stresszfaktor az is, hogy a szűkebb közösségek fölött ott áll az állam is, amely a jogbiztonság szűkítésével érheti el, hogy ne érezze magát elfogadhatónak és egyenlőnek az ember. Erre hozott látványos, ám az érintetteken túl keveseket megrázó példát az Orbán-kormány, amikor parlamenti többsége a héten módosította az anyakönyvi eljárásról szóló 2010-es törvényt. A 33. paragrafus a „nem” helyett bevezeti a „születési nem” fogalmát, amit az elsődleges nemi jelleg, illetve kromoszóma alapján rendel biológiailag meghatározni, hozzátéve, ez az adat nem változtatható meg. Ennyiben rendezte le a kormány a joghézagot. A jogi nemváltást – az első ismertet egyébként még Rákosi Mátyás engedélyezte – eddig nem tiltotta törvény, ezért ez lehetséges volt egészen 2018 májusáig. De hogy nézett volna ki a nemzeti konzervatív kormány nemzetstratégiai érdekből rekvirált médiájában az a hír, hogy x számú férfi és y számú nő kérelmét hagyták jóvá tavaly a jogi nem megváltoztatására? És ha már az imént bevezettük x-et és y-t: a biológia tudományos tényei nem támogatják azt az elképzelést, hogy egy emberről a születésekor mindig kétséget kizáróan meg lehessen állapítani, hogy férfi vagy nő. Az elsődleges nemi jellegek nem mindig irányadóak, ahogy a kromoszómák sem. Ezért ahogy a férfias nőket és a nőies férfiakat is elfogadjuk, úgy az interszexuális emberekkel is elfogadóbbnak kellene lennünk. Manapság a csecsemők helyreállító műtétei gyakran tévednek, és az orvosok rossz döntést hoznak, mert a társadalom türelmetlen, véli Faix-Prukner Csilla pszichológus. És akkor még egy kis tudomány: az interszexualitás olyan biológiai nemi jellegzetességeket jelent, amelyek nem sorolhatóak be tipikus női vagy férfi kategóriákba, esetleg mindkettőnek megfelelnek. Becslések szerint annyi interszex lehet, mint amennyi vörös hajú: világszerte 40–60 millió. A transzneműség teljesen mást jelent: ebben az esetben az emberek sokszor már gyermek- vagy a pubertáskoruktól azt érzik, nemi identitásuk nem azonos a születéskori nemükkel. Vagyis önazonosításuk eltér a kijelölt biológiai (szexus) és társadalmi nemüktől (gender): ezeket az egyetemi kurzusokat számolta föl és száműzte a CEU-val együtt az Orbán-kormány.

Nem bohóckodás

Ördög Ivett 40 éves matematikus, bioinformatikából doktorált. Elismert programozó egy jó nevű, magyar tulajdonú világcégnél. A nyilvánosság elé álló transzneműek jelentős része dolgozik az IT-szektorban, ahol a keresettségük és a tudásuk védetté teszi őket. A buszsofőrök, mérnökök, orvosok többsége rejtegeti a valódi énjét. Becslések szerint 3–30 ezer emberről beszélünk. Pontos számuk értelemszerűen is­­meretlen. Akik előbújnak, gyakran aktivisták lesznek. „Nem azért tranzicionáltam, hogy cirkuszi bohócként mutogassam magam, éppen ellenkezőleg: minden transznemű azt szeretné, ha végre nem kellene magyarázkodnia” – magyarázza Ivett. Az aktivizmus az emberi jogokért való kiállás mellett a közösség miatt is életbe vágó: sokakban ez a bátorság tartja a lelket. A transz nő a nemzetközi sajtónak is számos nyilatkozatot adott a héten, egyebek között a német ARD és a ZDF televízióknak. „Jobban örülnék, ha a szakmai kvalitásaim miatt lennék érdekes, és arról a tbc-gyógyszerszabadalmi kérvényről kérdeznének, amin ott van a nevem, és amiben fehérjereakciókat szimuláltunk. Vagy a Lean Poker nevű játékos szervezetfejlesztő innovációról, ami az én gyermekem” – teszi hozzá. Hidvégi Anna szintén transz nő, és szintén szoftverfejlesztő, 28 éves. Percek óta beszélgetünk a biztosítási szoftverfejlesztésről, ami szerinte ugyanolyan unalmas, mint amilyennek hangzik, és a beszélgetős asztali szerepjátékokról, ami a hobbija, és nemsokára elővezet egy általa fejlesztett történetet. Ezeknek a témáknak egy normális világban érdekesebbnek kellene lenniük, de most a nemváltásról kérdezzük. Nála nem a gyermekkorban vált kérdéssé a valós nemi identitása, akkoriban még csak a bullyinggel – a gyerekek körében nem ritka megfélemlítéssel, kegyetlenkedéssel – kellett szembenéznie. „Az iskolában sokan éveken keresztül buziztak. Talán csak a feminin viselkedésem miatt, talán másért, nem tudom. Magányossá váltam, és idővel kialakult bennem egy biszexuális fiú önképe. De később világossá vált, hogy se biszex, se fiú nem vagyok. Amikor megéreztem a transzneműség lehetőségét, megijesztett az ezzel járó végleges elköteleződés. Aztán találkoztam egy gyönyörű, menő, magabiztos transz nővel, közösségekbe kezdtem járni, és megtaláltam az önazonosságomat. Végre tudtam tükörbe nézni, és végre tetszett, amit láttam! Korábban utáltam, ha fotóznak, ma már kifejezetten szeretem” – meséli. Az előbújás és az önazonosság szociálisan is segített neki megnyílni, barátokat és párkapcsolatokat találni. Az előbújás, az új életük felvállalása nehéz folyamat a transzok számára. A barátok, a család, a munkatársak elfordulása végzetes is lehet. Anna szerencsés volt. Mivel oldottabban ír, mint ahogy beszél, hosszú levélben írta meg a szüleinek a döntését. Félt a fogadtatástól, de jól fogadták, és támogatják. Ivett számára is drámai volt a felismerés folyamata. „Ez tipikusan nem egy csettintés, hogy akkor mától lány leszek. Már óvodás-kisiskolás koromban éreztem, hogy inkább a lányok között lenne a helyem, pubertás koromban pedig már rendszeresen női ruhákba bújtam titokban, amikor egyedül maradtam otthon. Szégyelltem magam, mert tudtam, hogy ezt a társadalom perverziónak tekinti. Huszonévesen találkoztam a transzneműség fogalmával, és ekkor komolyan elgondolkodtam az arcfeminizációs műtéten, mivel az arcvonásaimat éreztem a leginkább idegennek. Ezt a fajta idegenségérzést nemi diszfóriának hívják: a belső önazonosság és a külső megjelenés feszültségérzése. Amikor megismertem a későbbi feleségemet, beszéltem neki az érzéseimről, de ekkor még nekem se voltak kellően tiszták a fogalmak. Azt gondoltam, ezt az egészet el tudom engedni, és évekig teljesen elnyomtam az ez irányú érzéseim, még csak női ruhadarabot se vettem fel. A házasságunk kilenc évig tartott, és sokáig úgy tűnt, örökké tart majd. Szerettük egymást. Pár év után azonban egyre gyakrabban voltam dep­ressziós, végül pszichológushoz fordultam. A jobboldali média ócska hazugsága, hogy pszichológus vagy pszichiáter képes meggyógyítani egy transzneműt. A legtöbb, amit tenni tud, hogy megállapítja a transzneműség tényét, és kiállítja a jogi és orvosi tranzícióhoz szükséges szakvéleményt. Ennek ellenére megpróbáltuk akkori párommal úgy megmenteni a házasságunkat, hogy időnként kapok egy kis szabadságot, amikor kiélhetem magam, de mindig azt éreztem, börtönbe térek vissza. Végül elfogadtam: transznemű nő vagyok, és erre az egyetlen valóban működő megoldás, hogy nőként folytatom az életem. Az Ivett név évtizedek óta ott volt a fejemben – mindig azt mondtam, hogy ha lányom lesz, szeretném, ha ez lenne a neve –, de valójában Ivett mindig is én voltam” – meséli. A hormonterápia után két hónap alatt eljutott oda, hogy smink nélkül ki mert menni az utcára. Harmincnyolcadik születésnapjának előestéjét már így köszöntötte 2018. december 2-án. Fél évvel később megismerte Atit, transz fiú párját, aki szintén programozó. „Elmondhatom, hogy sikerült egy leszbikus kiránduláson bepasiznom” – mosolyog Ivett. Az a felszabadultság, amely most jellemzi, évekkel ezelőtt nem volt osztályrésze. A legnagyobb mélyponton több metrót is megvárt a peronon azzal a gondolattal, hogy „mennyivel egyszerűbb volna belépni elé”. Egy járókelő zökkentette vissza a valóságba, amikor kérdezett tőle valamit. Az öngyilkosság vagy ennek a gondolata jóval gyakoribb a transzneműeknél, mint a teljes népességben.

Élő emberek

Kutatási eredmények – főleg az Egyesült Államokból – egyértelmű összefüggést mutatnak ki a jogi diszkrimináció és a szexuális, valamint nemi kisebbségek mentális egészsége, szuicid veszélyeztetettsége között. Ezt Németh Ádám, a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ-szekciójának tagja mondta. „Akkor is veszélyes, káros és értelmetlen ez a módosítás, ha nem vezet egyetlen tragédiához sem” – teszi hozzá. Magyarországon nincsenek átfogó adatok arról, hogy a transz közösségen belül milyen arányú a depresszió, a szorongás, a reménytelenség vagy éppen a szuicid veszélyeztetettség. Nemzetközi adatok alapján tudnak jósolni, becsülni és aggódni is, mert elég egyértelmű, hogy az ellenséges jogi-társadalmi környezet negatív irányba befolyásolja az érintettek jóllétét a pszichológus szerint. Ilyen szempontból a témáról való beszélgetés is hordoz kockázatokat. Egy 2019-es ausztrál kutatásban azt találták, hogy a házassági jogegyenlőséghez kapcsolódó országos, nyilvános vitákat követően romlott a negatív kampánynak ­kitett LMBT-emberek mentális egészsége. „Ez fontos tanulság nekünk is, hiszen gyakran látjuk, hogy úgy vitáznak politikusok – sokszor szakemberek is – szexuális és nemi kisebbségekhez tartozók életét meghatározó kérdésekről, hogy közben el­felejtik: élő emberekről, magyar állampolgárokról, szomszédainkról, családtagjainkról, főnökeinkről, beosztottjainkról, barátainkról van szó.” Az említett kutatás azt is feltárta, hogy a legbiztosabb védelmet a szociális háló támogatása jelentette a negatív hatásokkal szemben, így a pszichológus arra biztat mindenkit, legyen még támogatóbb transz ismerőseivel. „És ha beszél a témáról, tegye azt érzékenyen, hiszen sosem tudhatjuk, hova érnek el a sza­vaink” – fogalmazott Németh Ádám. 

A hangulat keltése

A nemi identitással összefüggő érzékenység nem a Fidesz–KDNP barátja. És ha Ferenc pápa szót emel a homofóbia ellen vagy a katolikus LMBTQ-közösség tagjaival találkozik, akkor az egyházfő sem a barátja. Bayer Zsolt párttag szerint a pápa migráns hátterű, „derék liberális, genderben hívő marha”. A televíziós megmondóember kedvenc témája a hanyatló Nyugat liberalizmusa, vérfagyasztó show-jában rendszeresek a transzneműségről szóló hírek, ötletszerűen átoperált brit csecsemők tömegéről például. Szerinte az „elmebeteg hülyék átvették a hatalmat a világban”, ezért kell együtt élnünk a terrorizmussal is. Máshol kifejti, „már a nemünket is lopják tőlünk” a vallás és a nemzet mellett. De Kövér László sem volt sokkal cizelláltabb, amikor egy fórumon azt mondta, „egy normális homoszexuális tudja, hogy a világ rendje micsoda, hogy ő így született, ilyenné lett. Próbál ehhez a világhoz alkalmazkodni úgy, hogy nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak”. A házelnök akkor a pedofíliához hasonlította a felvetést, hogy a homoszexuálisok házasodhassanak és gyereket fogadhassanak örökbe. Kósa Lajos pártalelnök-mókamester pedig Vidnyánszky Attilának mondta Alföldi Róbertre célozva, hogy „ha Budapesten túlságosan meleg lenne a helyzet”, Debrecen visszavárja. Ennyit a kormánykörök érzékenységéről és óvatosságáról. A minap Vejkey Imre (KDNP), a Parlament Igazságügyi Bizottságának elnöke csatlakozott látszólag az elődökhöz, amikor a jogi nemváltás akadályozásának a bizottsági vitájában úgy fogalmazott: „az, hogy az érintettek, hogy látják, az teljesen közömbös”. A szerencsétlen fogalmazásban arra próbálta rászorítani Szél Bernadett független képviselőt, eré­lyesen közbeszólva többször, hogy ne a transzneműek állásfoglalását hangoztassa, hanem a sajátját. Vejkey kérdésünkre úgy fogalmazott: egy törvényjavaslat általános vitájában bármit lehet mondani, a részletes vitában nem. „Nem arról van szó, hogy érdekli-e a bizottságot a civil szervezetek adott törvényjavaslattal kapcsolatos általános álláspontja, hanem kifejezetten csak arról, hogy mi a képviselő által benyújtott módosító indítvány!” – válaszolt a képviselő. „Tévedés azt mondani, hogy személy szerint engem ne érdekelne bármilyen kérdésben, így ebben a kérdésben is az érintettek véleménye” – fogalmazott. Szerinte téves az a feltevés, hogy a törvény bármely rendelkezése által az emberi jogok sérültek volna. „Ezzel szemben a valóság az – fogalmazott a helyreigazítások kéjes szófordulatával –, hogy a Magyar Állam nem akar beavatkozni a nemi identitás módosításnak a magánszférájába, mert méltatlannak tartja, hogy különböző bizottságok vizsgálhassák az egyes ember magánszférájába tartozó nemi identitás kérdését az anyakönyvi eljárás szempontjából!” Szerinte ez nem a „tranzíció akadályozása”. A változtatás arról szól, hogy az állam csak azt tartja nyilván, hogy a megszületett gyermek biológiai értelemben milyen nemű az elsődleges nemi jellegek, illetve a kromoszómák alapján. „Mindez azt jelenti, hogy az elfogadott törvény nem a nemi identitás megváltoztatását lehetetleníti el, mint ahogyan azt néhányan tévesen felvetették!” – húzta alá.

Szokásos szöveg

„Jó… ez a szokásos szöveg arról – értékelte a választ Ördög Ivett –, hogy ők nem akarnak a nemi identitásába beleszólni senkinek, és milyen liberális a törvény, mert nemi identitás helyett biológiai nemről szól. Ez szándékos félremagyarázás. Az interszex emberek esetében akkor most mit fognak beírni, férfi vagy nő? A parlamenti vitában azt is kifejtették, hogy erre azért van szükség, hogy tudják, melyik börtönbe kell zárni minket. Az, hogy a transzokról miért a börtön jut elsőre eszébe valakinek, szintén érdekes kérdés” – fogalmazott Ivett. A nemváltás – erről szól most a törvény – jogi kategória is, és ez utóbbit lehetetlenítette el a döntés. „Képzeljünk el egy nyelvvizsgát, ahol egy transz férfi női névvel a személyi igazolványában jelenik meg. Vagy egy igazoltatást, ahol nem egyezik a látvány a dokumentumban lévő névvel. Vagy egy orvosi rendelőt, hivatalt, ahol senkinek semmi köze a másik nemi identitásához, az illetőt mégis verbális agresszió érheti a nyilvános szólításkor” – fogalmaz Faix-Prukner Csilla pszichológus. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága 2002-ben mondta ki, hogy a transzne­műek nemváltoztatása az Emberi Jogok Euró­pai Egyezményéből levezethető alapvető emberi jog, ami nem tagadható meg, és az államnak biztosítania kell a személyazonosító okiratok cseréjét. Dombos Tamás, a Háttér Társaság projektvezetője, a jogi program munkatársa azt is elmondja, hogy Strasbourgban jelenleg 23 magyar transznemű beadványával foglalkoznak, akik mindannyian azért fordultak a bírósághoz, mert három éve nem bírálják el a kérelmüket. „Magyarországon sosem foglalkozott részletes jogszabály a transznemű emberek nemének jogi elismerésével. Ennek ellenére a 2000-es évek eleje óta többé-kevésbé következetesen működött az a gyakorlat, amiben pszichiáter, klinikai szakpszichológus és urológus/nőgyógyász szakvéleménye alapján lehetett benyújtani a kérelmeket” – mondja a szakember. Ezt követően átírták a nevet és nemet a születési anyakönyvben, így a kérelmezők lecserélhették a személyazonosító dokumentumaikat, iskolai bizonyítványaikat. 2014 óta egyre szigorúbbá váltak az elvárások. Az érintettek ombudsmanhoz fordultak, aki állást foglalt: a transzneműeknek joguk van a nemük jogi elismeréséhez, és ezt a kérdést jogszabályban részletesen szabályozni kell. A kormány ekkor úgy döntött, rendezi a kérdést, és addig is felfüggesztette a kérelmek elbírálását. Később néhány hónapra helyre állt a rend, 2018 közepén azonban ismét elakadtak az eljárások. Néhány érintett bírósághoz fordult, és nyert. A mostani változtatást több jogi fórumon meg lehet támadni. Az egyik az Alkotmánybíróság (Ab), amely már kimondta, a transzneműeknek joguk van a nemüket jogilag elismertetni. Ha a testület az eddigi jogértelmezéséhez tartja magát, akkor Alaptörvény-ellenesnek minősíti az új szabályozást. Kérdés azonban, hogy ugyanolyan bátor lesz-e az Ab, amikor direktben kell szembemennie a kormánnyal, mint korábban. Az Ab-hoz személyesen is fordulhatnak az érintettek, és léphet az ombudsman is, aki – legalábbis a korábbi – többször megszólalt az ügyben, előremutató szabályozást sürgetve.

Feltörő homofóbia

A nem jogi elismerésének a betiltása a Háttér projektvezetője szerint illeszkedik ahhoz a „kifejezetten konzervatív, magát kereszténynek nevező ideológiához, amit a kormányzat képvisel”. „Az azért nagyon furcsa, hogy ennyire előkészületlenül, egyeztetés és kommunikáció nélkül fogadták el a jogszabály-tervezetet, szemben például a migrációs és hajléktalanpolitikával, amikor több hónapos hangulatkeltés előzte meg a lépéseket. Az elmúlt években azért már érzékelhető volt a kormányzat növekvő homofóbiája, de vezető politikusok nem nyilatkoztak meg kifejezetten a transzneműekről” – mondja Dombos Tamás. Tavaly ősszel a Magyar LMBT Szövetség megbízásából készített reprezentatív közvélemény-kutatást a Medián. Ez Dombos Tamás szerint meglepően jó eredményeket hozott. A válaszadók 70 százaléka válaszolta azt, hogy valamilyen formában biztosítani kell a transznemű emberek jogi elismerését, és mindössze 17 százalék mondta, hogy ezt semmilyen körülmények között sem kell lehetővé tenni. A szakértő azonban megjegyezte, hogy a transznemű emberekkel kapcsolatos hazai attitűdök nagy változatosságot mutatnak attól függően, ki, mikor, milyen formában kérdezi erről az embereket. „Ez a mostani döntés vélhetően a kormány saját kemény szavazóbázisának szól, akikben a gyűlölködéssel fenn lehet tartani a harci kedvet, miközben a többiek emiatt nem fognak az utcára menni. Mivel a járvány miatt mindenki mással foglalkozott, az időzítés sem véletlen, egészen durva politikai cinizmus” – mondja a társaság projektvezetője. Hidvégi Anna az örökbefogadáson is gondolkodik, de barátnőjével együtt tudja, leszbikus párként erre aligha lesz esélyük Magyarországon. Ettől függetlenül is, ahogy a transzok nagy része, úgy ők is arra kényszerülhetnek, hogy egy elfogadóbb országban kezdjenek új életet. S hogy mi tenné boldoggá Annát? „A világbéke – vágja rá. – És egy kormányváltás is jót tenne a kedélyállapotomnak. A 33-as eltörlése, az orvosi hülyeségek minimalizálása: miért van szükség urológus vagy nőgyógyász előtti szemlére ahhoz, hogy valaki eldöntse, ­fiúként vagy lányként akar teljes, boldog életet élni.”

Megkövetelt sterilitástól az önbevallásig

Az Európai Unióban Magyarországon kívül két ország van, ahol nem lehetséges a transzneműek nemének jogi elismerése, Bulgáriában és Cipruson. De csak egy van, amely jogszabályban tiltja ezt, Magyarország. Dombos Tamás szerint az, hogy ennyire felvállaltan, a transznemű embereknek nekimenve tiltják be a nem jogi elismerését, példa nélküli az Európai Unióban. A tagországok között abban már nagy a különbség, hogy milyen feltételekhez kötik a jogi nemváltást. Régebben gyakran orvosi kezelésekhez – hosszadalmas hormonterápiához, műtétekhez – kötötték ezt. Ezt a gyakorlatot 2017-ben ítélte egyezménysértőnek a strasbourgi bíróság: a nem jogi elismerését nem lehet olyan egészségügyi beavatkozásokhoz kötni, amit nem szeretne igénybe venni valaki, és amely a nemző- vagy fogamzóképesség elvesztésével járhat, mert ez kényszersterilizáció lenne. Ezt sokáig még olyan progresszívnek minősülő országokban is előírták, mint Svédország és Hollandia. A legtöbb helyen orvosi szakvélemény a követelmény, mert a nemzetközi osztályozás (BNO) még mentális betegségként tartja nyilván a transzszexualizmust. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) által elfogadott új, még nem hatályos BNO azonban megszünteti ezt a besorolást. A kontinensen Máltán és Írországban már önmeghatározásra alapozzák a kérelmek elbírálását.

Ha ön is úgy érzi, segítségre van szüksége, hívja a Lelki Elsősegély Telefonszolgálat (felnőtteknek) 116-123-as, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány 116-111-es vagy a 06-80/820-111 ingyenes krízishelyzeti telefonszámot! A Háttér Társaság lelkisegély-szolgálata a 137-37-en érhető el.

Szerző