A lap arról ír: a koronavírus belezavart, hogy Magyarországon megemlékezzenek a trianoni sebről, amit máig kiaknáznak a nacionalisták. A szerződés egy évszázad elteltével is a tragédia szinonimája a magyarok nagy többsége számára. Orbán úgy tervezte, hogy ez az év az emlékezésről szól, csak azután jött a Covid-19. Ezért az események nagy részét lefújták. Ekkor vette át a kezdeményezést sokak meglepetésére a budapesti főpolgármester és szervezte meg a gyászpercet. A Fidesz általában azt veti a magyar baloldal szemére, hogy az nem tiszteleg kellőképpen a tragédia előtt. Orbán ugyanakkor babusgatja a határon túli magyarokat. Ám a kormányfő szokatlan módon csendben maradt két napja, csupán Karácsony akcióját dicsérte meg.
Annál jobban kirohant Áder János a megállapodás ellen a Parlamentben. Egry Gábor, a Politikatörténeti Intézet igazgatója úgy véli: a hatalom látnivalóan el akart kerülni minden nemzetközi feszültséget. Orbán inkább arra játszik, hogy megnyerje a szomszéd államok lakosságát és így belülről alakítsa át az uniót, semmint hogy feltépje a régi sebeket. Az irredentizmus kikerült a magyar módszerek közül, leszámítva a szélsőjobbot, de ott is csak egy csipettel van jelen, mert mint a Mi Hazánk egyik tagja elmondta: a területeket csakis háború árán lehetne visszaszerezni, az meg túl nagy ár volna.
A közvitákból egyébként teljesen kimarad, hogy annak idején a nemzetiségek milyen körülmények között éltek a magyar uralom alatt. Az emlékezés csak arra irányul, mekkora fájdalmat okozott a „békediktátum” a magyaroknak. A szlovák kormányfő ugyanakkor példát mutatott arra, miként lehet elérni a megbékélést, amikor szép beszédet mondott az évfordulón. Kiemelte, hogy közös a két ország történelme. Az állásfoglalást üdvözölték Budapesten, ám Magyarország jelenleg képtelen arra, hogy a szomszédokkal együtt emlékezzen.
Orbán Viktor 100 év elteltével is ébren tartja a Trianon okozta elkeseredettséget, sőt nacionalista céljai elérésére meglovagolja az 1. világháború utáni rendezés pusztító következményeit. Minden 10 magyarból nagyjából 9 tragédiának tartja, ami történt. Salát Levente, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem politológia professzora azt mondja, a magyar társadalom túlnyomórészt meg van győződve arról, hogy történelmi igazságtalanság érte az országot.
A miniszterelnök is pontosan így gondolja, és ez befolyásolja a kapcsolatokat a szomszédállamokkal. Szorosabb együttműködésre törekszik Szlovákiával és Szerbiával, amelyek szintén területi nyereséget könyvelhettek el Trianon után. Ugyanakkor gyakran feszült a viszony Romániával és Ukrajnával. Bukarestet a magyar fél diszkriminációval vádolja. A székely zászló, amelyet a román hatóságok odahaza betiltottak, kint leng a magyar Országgyűlés épületén – az EU-lobogó helyén.
Salát úgy véli, a két ország igazából nem törekszik a történelmi megbékélésre. Mind a két félnek szüksége van a másikra – politikai megfontolásokból. Márpedig ez az „örökség” súlyos tehertétel a magyar társadalom és a politikai elit számára, ami időről időre kollektív hisztériát idéz elő a magyaroknál. Megfigyelők szerint a Fidesz nem mutat irredenta megnyilvánulásokat, ám Orbán az összes eddigi magyar vezetőnél jobban kihasználja a békemegállapodást, hogy nyomja saját, nacionalista programját és ráerősítsen különvéleményére az unióval szemben olyan kérdésekben, mint a migráció és a jogállam.
A jelentés idézi Kövér Lászlót, aki összefüggést talált a szerződés és aközött a szakadék között, ami ma az integrációt szorgalmazó liberálisok és a nagyobb nemzeti szuverenitás mellett lándzsát törő konzervatívok között húzódik. Azt mondta, hogy 100 éve a magyar nemzet létezését vonták kétségbe, ma pedig nemzetközi érdekcsoportok az összes európai nép létét megkérdőjelezik. Aki nem képes megvédeni a magáét, az el fogja azt veszíteni. Ez történt az elődökkel 1920-ban – állította.
Máig hat a Trianon okozta magyar trauma. De hát annak idején a vesztes államokat nem kérdezték meg. Csak akkor hívták meg őket, amikor már készen voltak a rendezési javaslatok. Vitára sem volt mód, a küldöttségek csupán írásban tehették meg megjegyzéseiket. De a szövetséges hatalmak számára az akkori Magyarország nem volt ártalmatlanabb, sőt ártatlanabb, mint a birodalom osztrák fele, főként az agresszív nacionalizmus miatt.
A Tanácsköztársasággal azonban nem akartak tárgyalni, ezért annak bukása után a hatalompolitikai realizmus jegyében Horthyval ültek le. A kész tények láttán Budapesten óriási volt a felháborodás, pedig az érintett országrészek addigra gyakorlatilag elszakadtak Magyarországtól és nem lehetett arra számítani, hogy az Antant majd visszaadja azokat. A feltételeket magyar részről mind a mai napig óriási megaláztatásnak tekintik.
A nemzeti-konzervatív Orbán-kormány igyekszik a kisebbségi magyarokat jobban az anyaországhoz kötni. Revizionista követeléseket azonban nem támaszt. Az Alkotmány utcában az évfordulóra elkészült a bombasztikus emlékmű, amely a nemzet határokon átnyúló egységét hivatott jelképezni.
„Na, ebből most már elég!” – csapott az asztalra a német belügyminiszter miután az uniós menedékpolitika reformjáról tárgyalt 26 kollégájával, de nem tapasztalta, hogy azok túlzottan szolidárisak lennének a déli tagállamokkal. Seehofer kijelentette: minden erőt be kell vetni, hogy végre eredményre jussanak a reformok ügyében, mert ez így nem mehet tovább. Nem egészen egy hónap múlva Németország lesz az EU soros elnöke és a miniszter szerint többé nem szabad magukra hagyni a nagy menekültnyomással küszködő görögöket, olaszokat, spanyolokat és portugálokat.
Megismételte azt a véleményét, hogy a menedékkérőket először a külső határon kell ellenőrizni. Aki jogosult az oltalomra, azt pedig el kell osztani az összes tagállam között. Ha erre nem mindegyik kormány kapható, akkor lehetővé kell tenni, hogy más formában nyilvánítsák ki szolidaritásukat. Például pénzzel, vagy azzal, hogy határőröket küldenek a Frontex kötelékébe. A kvótakérdés évek óta megosztja a tagokat, mert Magyarország, Lengyelország és Ausztria elutasítja a kötelező befogadást. A Bizottság most készül nyilvánosságra hozni a maga elképzelését, de hírek szerint még mindig bőven akadnak ellentétek a tagállamok között, mégpedig alapvető témákban.
Úgy tudni, három irányzat küzd egymással meglehetősen hevesen az uniós menedékpolitika átalakítása kapcsán, és egyelőre változatlanul élesek az ellentétek kvóta-ügyben. A portál megszerezte mind a három pozíciós papírt, amelyek közül az elsőt a mediterrán csoport nyújtotta be és az a menedékkérők kötelező átvétele mellett kardoskodik. Ők egyben sutba vágnák az eddigi szabályt, amelynek értelmében a kérelmeket mindig abban az államban kell megvizsgálni, ahol azok benyújtói először az EU területére léptek, mert az aránytalanul nagy terheket ró rájuk.
Ausztria és Dánia ezzel szemben azon van, hogy ejtsék a kötelező befogadás ötletét, mivel gátolja a megállapodást, arról nem beszélve, hogy újabb migránsokat csábítana indulásra, ha netán bevezetnék. Ezért felvetik, hogy az országok más úton-módon is kivehessék részüket a közös erőfeszítésekből. A harmadik jegyzékben az érintett közép-európai és balti államok nem vitatják, hogy segíteniük kell, de azt sürgetik, hogy a vizsgálatot mindig a külső határon ejtsék meg. Az legyen kötelező, ne a befogadás. Egyben támogatják, hogy rugalmasan kezelhessék a szolidaritás kérdését.
A szlovén kormányfő koppintja nagy barátja, Orbán Viktor módszerét és ellenségekre vadászik. A politikus támogatójának számító hetilap a minap diadalittasan jelentette címlapján, hogy az ország legyőzte a járványt. Jansa szerint azonban most azt kell megakadályozni, nehogy túlzott mértékű legyen a gazdasági visszaesés. Azon kívül gondoskodni kell arról, hogy Szlovénia megtartsa hírnevét biztonságos országként.
Ám a szlovénok is pont annyira megosztottak, mint oly sok más nemzet Európában. Egy oknyomozó riporternő, aki pár éve leleplezte a politikus pártjának újnáci kapcsolatait, azt mondja, hogy a miniszterelnök is illiberális demokráciára vágyik, á la Orbán. Ám nem valószínű, hogy ettől egyhamar tartani kell, mert a hatalom csupán hajszálvékony többséget tud felmutatni a parlamentben.
Azért Jansa mindenesetre abban is követi a magyar modellt, hogy számba veszi, kik az ellenfelei és megpróbálja őket levadászni. Jelenleg az első számú célpont a közmédia, illetve a sajtó bizonyos része. Az ő oldalán ugyanakkor bizonyos szerkesztőségek magyar kézben vannak és azok is tüzelnek Sorosra. De nem áll jól az igazságszolgáltatás szénája sem. A kormányfő azzal vádolja a bíróságokat, hogy azok az elitet, a gazdasági bűnözést és mágnás hálózatokat támogatnak, sötét erőknek, a mély államnak kedveznek.
Minden pénteken több ezren tüntetnek a politikus ellen Ljubljanában, mert attól tartanak, hogy az ország átcsúszik autokráciába. Jansa viszont abban is követi Orbánt, hogy támadja a migránsokat, mert bízik abban, hogy hatalmon maradhat, ha el tudja hitetni, hogy a barbárok már a spájzban vannak.
A német jobboldali újság arról számol be, hogy Aján Tamás évtizedeken át vaskézzel irányította a dolgokat a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség háza táján, vesztegett, büntetett, és ehhez szabad kasszaként kezelte a szervezet pénzét. A lap azt írja: ha kellett szavazatokat vásárolt, ami 5 és 30 ezer dollár közti összegeket jelentett, de mára már szinte mindenki tőle függ az elnökségben. Nem csoda ezek után, hogy szinte alig akadt olyan vezető a testületben, aki hajlandó volt beszélni a felkért független vizsgáló bizottság előtt.
Mint írják, a nyomozás kiderítette, hogy Aján a felvett összegek elismerésére régi módi számlatömböt használt, amelyekben a lapok hátoldala indigós volt. Ám a nyugták közül 133-nak nyoma veszett, ez látszik a számozásból. Csak itt jó 6 millió dollárnak kelt lába, de a minap közzétett jelentés szerint a sportvezető összesen 10 millió dollárral nem tud elszámolni. A gyanú ellene: korrupció, sikkasztás, pénzmosás. Most feljelentik, vagy Svájcban, ahol a szövetség be van jegyezve, vagy Magyarországon, ahol az elnök irodája található. De szóba jöhet az USA, hiszen a tagszervezetén keresztül az is a károsultak közé tartozik – teszik hozzá.
Úgy tűnik, hogy nem ússza meg, de az általa meghonosított légkör tovább él. Ezért az ügyvezető amerikai alelnök úgy gondolja, hogy a megújulás csak akkor lehetséges, ideértve a hatékony fellépést a doping ellen, ha külső segítséget vesznek igénybe.
