Most és mindörökké

Aligha járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy Orbán Viktor kormányfő valamikor április-május tájékán utasításba adhatta a kommunikációs stábjának, hogy rövidke, átmeneti szünet után ismételten figyeljék árgus szemmel Soros György üzletember javaslatait. Mazsolázzák ki közülük a legfrappánsabbat, amelyre fel lehet építeni a félelemkeltés, az eladósodás rémével való riogatás válságstratégiáját.

Ha sikerült megtalálni ezt a "gyöngyszemet", onnantól már gyerekjátéknak tetszett a kormány legjobban fizetett emberének, Rogán Antal kabinetminiszternek, hogy ezt beépítse az új nemzeti konzultációba, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a kérdőív kitöltői utasítsák el az "ördögi tervet." Hiszen épeszű ember, ha egyáltalán kézbe veszi a manipulációs igénnyel született nyomtatványt, mit is válaszolhatna arra, hogy "Ön elutasítja-e Soros György tervét, amely beláthatatlanul hosszú időre eladósítaná hazánkat?" Válasz csak "igen" lehet.

A megszólított magyarországi polgárok közül csak kevesen tudják, hogy a ravasz kérdés ab ovo okafogyott, hiszen Brüsszel korábban világosan kimondta: más módot keres a koronavírus okozta gazdasági válság megoldására, mint amit a magyar származású amerikai üzletember javasolt. Az örökjáradék-kötvény kibocsátásnak ötlete egyébként nem is Soros Györgytől származott, hanem a járvány okozta sokk nagy elszenvedői közé tartozó Spanyolország miniszterelnökétől, Pedro Sáncheztől. Egykori hazánkfia csak tovább görgette a gondolatot, mint látjuk, eredménytelenül. A második "Soros-tervet" , akárcsak elődjét, még elutasítani sem érdemes, mert ez sem létezik.

Az örökkötvény alkalmazása mellett viszonylag ritkán döntenek a kormányok, és az Európai Unió történetében sem gyakran fordul elő, mint most a válság közepette, hogy a 2021-2027 közötti időszak költségvetésének támogatására külön pénzügyi alapot terveznek a gazdaság fellendítése érdekében. Soros György szerint ehhez ezer milliárd euróra lenne szükség. (Egyébként ugyanennyit javasolt a klímaváltozás elleni küzdelemre is.)

Az üzletember, amíg visszautasításra nem talált, egy közös finanszírozású, lejárat nélküli hitelben gondolkodott, amelynek éves kamata mindösszesen fél százalékos lenne, viszont a hitelt azonnal kiutalnák. Ezt a konstrukciót már csak azért is badarság - orbáni terminológiával élve - adósrabszolgaságnak nevezni, mert a kötvények megvásárlói korántsem bizonyos, hogy a tagállamok lettek volna - nagy befektetők érdeklődésére is számítani lehetett. A végtelenített futamidőre ugyan eddig csak világháborús környezetben akadt példa, de 50 vagy 100 éves lejáratú papírokat külföldön most is forgalmaznak, 20 évest pedig - talán a 2020-as esztendőre utalva - az év elején nálunk is kibocsátottak.

Örökkötvény tehát nem lesz, óriási kínai kölcsöntörlesztésre viszont a koronavírus járvány árnyékában is számíthatunk, a soha meg nem térülő Budapest-Belgrád vasútvonal kapcsán. Ennek szükségességéről soha nem volt konzultáció, pedig ez az igazi örökjáradék, még ha másképpen hívják is.