Herda

Meglehet, valóban a Habony-Rogán konzorciumnak van igaza, és a magyar választópolgár tényleg annyira hülye, hogy képtelen egymás mellé tenni két számot. Hiába, hogy egyazon napon megjelenik két hír a – na jó, nem fősodornak számító, de azért korlátozás nélkül hozzáférhető – sajtóban: az egyik szerint 12,4 milliárd forint állami pénz hiányzik a Lánchíd felújításához, a másik értelmében még 11,8 milliárdot adtak erre az évre kormányzati kommunikációra. A magyar választópolgár ebből valóban azt a következtetést vonja le, hogy Karácsony nem pusztán al-kal-mat-lan, de ráadásul el-her-dál-ta?
Meglehet. Ha nem így volna, tíz év óta nem abban élnénk, amiben. De az tényleg elképesztő, hogy a Fidesz ma már annyira bízik a nemtörődömséggel elegy apátiában, hogy a lehető legmagasabbról tesz a látszatra. Ha csak a kedd reggel híreit tesszük egymás mellé, akkor a következő számok ötlenek szembe: a főváros legrégebbi kőhídjának megmentésére megtagadott 12,4 milliárddal szemben idén 14 milliárdot költ az állam motorsportra, jövőre pedig 36-ot fog; a december végéig elkommunikálandó 11,8 milliárd az eddig ugyanerre odaítélt 30-at fejeli meg; 6500 lélegeztetőgépet vett eddig a kormány, ezek egy százalékát sem használják (hála istennek!), de hogy hány tízmilliárdba került mindez, azt hétpecsétes titokként őrzik.
Tudjuk, persze, hogy ez így kiragadott meg demagóg, de mégis, az meg miféle tempó, hogy kiáll az államtitkár, aki pontosan tudja, mennyi pénzt szivattyúztak ki csak az elmúlt negyedévben a fővárosi büdzséből, sőt azt is – hisz ezért fizetjük -, hogy mennyi ment ezalatt mondjuk Mészáros Lőrinc szállodáinak vagy a nélkülözhetetlen focistáknak, és elkezd herdálásról papolni? Oké, teljesítsen pártfeladatot. Ne legyen lelkiismerete. De jusson már eszébe, hogy a pénzt mi adtuk. És mi még szeretnénk átmenni a Lánchídon.
Szerző
N. Kósa Judit
Frissítve: 2020.06.10. 06:09

Helycsere

A Neue Zürcher Zeitung legutóbbi vasárnapi kiadásában interjút közölt a tekintélyes amerikai író-újságíróval, George Packerrel, aki kijelentette: Donald Trump autoriter vezetővé kíván válni. A rasszizmusellenes tüntetések kezdetén tanúsított magatartását pedig Nicolae Ceausescu román diktátor végnapjaihoz hasonlította, aki még kivégzése előtt is azt sugallta, mindent az ellenőrzése alatt tart, pedig már szétesett a „birodalma”. Az Egyesült Államokban azonban elég erős a fékek és ellensúlyok rendszere, amit a már határokon átívelő tömegmozgalom is mutat. A tüntetők nemcsak a rasszizmus ellen vonulnak az utcára, a demokráciát is féltik.
A történelem már számos alkalommal bizonyította, mennyire veszélyes következményei vannak annak, ha egy vezető talpnyalókkal veteti körbe magát, hiszen fogalma sincs arról, mi van a falak mögött, hogyan éreznek, gondolkodnak az emberek. Az Egyesült Államokban, ha máskor nem is, a novemberi elnökválasztáson vissza lehet forgatni az idő kerekét; a transzatlanti kapcsolatokban azonban olyan sebek keletkeztek, amelyeket nehéz lesz begyógyítani. Nemzetközi felmérések szerint Nyugat-Európában minden korábbinál rosszabb az Egyesült Államok megítélése, s egy friss berlini közvélemény-kutatás is azt igazolja, a németek nagyobbik része már nem tekint igazi partnerként az Egyesült Államokra.
Trump képtelen felfogni, hogy a hagyományos szövetségek felrúgásával milyen súlyos károkat okoz az egész világnak. A régi partnereket semmibe sem veszi. Még a német kormánynak és a NATO-főtitkárnak is a lapokból kellett értesülnie arról, hogy az Egyesült Államok várhatóan kivonja a Németországban szolgáló amerikai katonák egy részét. 
Európa nem várhat az amerikai elnökválasztásra. Bár Joe Biden demokrata elnökjelölt esetleges győzelme után az élet, ha lassan is, de visszaállhat a régi kerékvágásba, de Európának, élén Berlinnel, fel kell ismernie: mielőbb a kezébe kell vennie az irányítást, védelmi szempontból is, mert ki tudja, helyreáll-e valaha a régi szövetségi rendszer.
Szerző
Rónay Tamás
Frissítve: 2020.06.10. 06:09

Most és mindörökké

Aligha járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy Orbán Viktor kormányfő  valamikor április-május tájékán utasításba adhatta a kommunikációs stábjának, hogy rövidke, átmeneti szünet után ismételten figyeljék árgus szemmel Soros György üzletember javaslatait. Mazsolázzák ki közülük a legfrappánsabbat, amelyre fel lehet építeni a félelemkeltés, az eladósodás rémével való riogatás válságstratégiáját. 
Ha sikerült megtalálni ezt a "gyöngyszemet", onnantól már gyerekjátéknak tetszett a kormány legjobban fizetett emberének, Rogán Antal kabinetminiszternek, hogy ezt beépítse az új nemzeti konzultációba, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a kérdőív kitöltői utasítsák el az "ördögi tervet." Hiszen épeszű ember, ha egyáltalán kézbe veszi a manipulációs igénnyel született nyomtatványt, mit is válaszolhatna arra, hogy "Ön elutasítja-e Soros György tervét, amely beláthatatlanul hosszú időre eladósítaná hazánkat?" Válasz csak "igen" lehet. 
A megszólított magyarországi polgárok közül csak kevesen tudják, hogy a ravasz kérdés ab ovo okafogyott, hiszen Brüsszel korábban világosan kimondta: más módot keres a koronavírus okozta gazdasági válság megoldására, mint amit a magyar származású amerikai üzletember javasolt. Az örökjáradék-kötvény kibocsátásnak ötlete egyébként nem is Soros Györgytől származott, hanem a járvány okozta sokk nagy elszenvedői közé tartozó Spanyolország miniszterelnökétől, Pedro Sáncheztől. Egykori hazánkfia csak tovább görgette a gondolatot, mint látjuk, eredménytelenül. A második "Soros-tervet" , akárcsak elődjét, még elutasítani sem érdemes, mert ez sem létezik. 
Az örökkötvény alkalmazása mellett viszonylag ritkán döntenek a kormányok, és az Európai Unió történetében sem gyakran fordul elő, mint most a válság közepette, hogy a 2021-2027 közötti időszak költségvetésének támogatására külön pénzügyi alapot terveznek a gazdaság fellendítése érdekében. Soros György szerint ehhez ezer milliárd euróra lenne szükség. (Egyébként ugyanennyit  javasolt a klímaváltozás elleni küzdelemre is.) 
Az üzletember, amíg visszautasításra nem talált, egy közös finanszírozású, lejárat nélküli hitelben gondolkodott, amelynek éves kamata mindösszesen fél százalékos lenne, viszont a hitelt azonnal kiutalnák. Ezt a konstrukciót már csak azért is badarság - orbáni terminológiával élve - adósrabszolgaságnak nevezni, mert a kötvények megvásárlói korántsem bizonyos, hogy a tagállamok lettek volna - nagy befektetők érdeklődésére is számítani lehetett. A végtelenített futamidőre ugyan eddig csak világháborús környezetben akadt példa, de 50 vagy 100 éves lejáratú papírokat külföldön most is forgalmaznak, 20 évest pedig - talán a 2020-as esztendőre utalva - az év elején nálunk is kibocsátottak.
Örökkötvény tehát nem lesz, óriási kínai kölcsöntörlesztésre viszont a koronavírus járvány árnyékában is számíthatunk, a soha meg nem térülő Budapest-Belgrád vasútvonal kapcsán. Ennek szükségességéről soha nem volt konzultáció, pedig ez az igazi örökjáradék, még ha másképpen hívják is.
Szerző
Bonta Miklós
Frissítve: 2020.06.10. 06:09