A WHO egészségügyi világszervezet június első napján jelentette, hogy újból kitört az ebola a Kongói Demokratikus Köztársaságban. A közép-afrikai ország keleti felén már több mint egy hónapja nem találtak új fertőzöttet. Ezúttal ezer kilométerrel távolabb, a hatalmas (Magyarországnál 25-ször nagyobb, fél EU-nyi területű) egykori belga gyarmat északnyugati részén, Mbandaka városában alakult ki góc, valószínűleg függetlenül az előzőtől. Ez a tizenegyedik járvány Afrikában, amióta 1976-ban azonosították a vírust, és a Kongó-medence egyik folyójáról nevezték el.
A csodafegyver
Az ebola ellen az orvostudomány most először vetheti be csodafegyverét: az új védőoltást. Kísérleti jelleggel, a legutóbbi válsághelyzetben már használták a vakcinát, ígéretes eredménnyel. Kétezer embert immunizáltak, a fertőzöttekkel kapcsolatba kerülő rokonokat, szomszédokat és kollégákat, egészségügyi dolgozókat. Marylyn Addo, a Hamburg-Eppendorfi Egyetemi Klinika infektológusa arra számít, hogy a 2018-ban beoltottak még védettek. Egyelőre nem tudni, meddig tart ki a hatás.
Azóta, 2019 végén az Ervebo nevű oltóanyagot engedélyezték, és a Merck amerikai gyógyszeripari cég gyártani kezdte. A gyártó közlése szerint szükség esetén rendelkezésre áll Ghánában, Zambiában és Burundiban is. Eteni Longondo, a Kongói Demokratikus Köztársaság (a volt Zaire) egészségügyi minisztere az új kitörés hírére megerősítette: lesz oltóanyag az érintett Équateur tartományban is. Akárcsak a kísérleti stádiumban, ezúttal is a kontaktszemélyeket kezdik oltani, hogy védőgyűrűt vonjanak a fertőzöttek köré.
Emberi tényező
A baj csak az, hogy hangosak az oltás ellenzői, mert tavaly néhányan megkapták az injekciót, mégis betegek lettek. Ez annál fordulhat elő, aki már az oltás pillanatában is fertőzött, de még a lappangási időn belül. Csakhogy ezt, akárhogy próbálták, nem sikerült megértetniük a helyiekkel. A korábbi kitörések alatt az is megesett, hogy felheccelt tömeg támadt a járványközpontokra. A fertőzöttek, ha bírtak, szétfutottak a lincselés elől, tovább terjesztve a vírust.
Meghiúsult a nyomonkövetés, mert a vírushordozók bizalmatlanok a külföldiekkel. Nem árulják el, merre jártak, kivel találkoztak az előző napokban, nehogy ismerőseiket háromhetes, katonasággal őrzött karanténba zárják. A betegek szívesebben fordulnak segítségért helyiekhez: magánklinikához, patikushoz vagy varázslóhoz, ki-ki iskolázottsága, anyagi lehetőségei szerint. Trish Newport, az Orvosok Határok Nélkül (MSF) segélyszervezet helyettes programigazgatója így összegez: „Nem tehetünk semmit anélkül, hogy megszereznénk a közösség bizalmát és közreműködését, mindjárt az elején.”
A fővárosban, Kinshasában a koronavírusról híresztelik, hogy isten büntetése, ami a melegek elleni uszításba torkollott. A kétségbeejtő babonás tudatlanság éppúgy a hétköznapok szomorú valósága, mint az egyéb súlyos fertőző betegségek, az AIDS, a kanyaró. Szűkös a gyógyítókapacitás, az ebola és a Covid–19 fontos erőket köt le. A genfi központú segélyszervezet munkatársa egyik helyi segítőjük tragédiáját említi: a férje és két gyermeke halt meg maláriában. Ez a trópusi betegség, régies nevén a váltóláz egy átlagosnak mondható évben 400 ezer emberrel végez Afrikában.
Gazdagok nyavalyája
„Eddig a vírusos betegségek, mint amilyen az ebola, a szegények betegségei voltak. A koronavírussal más a helyzet. A Covid–19 a gazdagok betegsége” – magyarázza Daniel Geiger, a Hamburgi Egyetem válságkutatója. Dél-Afrikába a külföldre járó elit hurcolta be, tőlük kapták el a cselédek és takarítók, akik továbbadták a nyomornegyedekben. Ám a kontinens eddig megúszta a legrosszabbat. A koronavírus Afrikában nem okozott hasonló tragédiát, mint Ázsiában, Európában, Észak- és Dél-Amerikában. A Kongói Demokratikus Köztársaságban például 88 Covid-halálesetet tartanak nyilván.
A következmények egyelőre enyhébbek, mint amitől tavasszal féltek, amikor megkongatták a vészharangot. Szerencsére Fekete-Afrikában jóval kevesebben utazgatnak, mint a jóléti társadalmakban, ők se szórakozásból. Etiópiába a nagy állami építkezéseken dolgozó kínai vendégmunkások vitték magukkal a koronavírust. A német kutató szerint a hatóságokat nem érte készületlenül a krízishelyzet, jól hasznosítják az ebolakitörések járványügyi tapasztalatait.
Muszáj is volt megakadályozniuk a tömeges fertőzést, mert a kórházak nem bírnák a rohamot. Pozitív példa Uganda, ahol az ismert koronavírus-hordozók száma az ezret sem éri el, ami azért nagy dolog, mert ott, afrikai összehasonlításban, sokat tesztelnek. Késlekedés nélkül lezárták a határokat, csak az élelmiszer-szállítmányokat és más alapvető árucikkeket engedik át. Az ebola miatt már 2019 elején bevezettek kötelező szűrővizsgálatokat Kongó felől, most ezt az ellenőrző rendszert terjesztették ki minden átkelőre. Mobil laboratóriumokat telepítettek, szűrik a kamionsofőröket és az egészségügyi dolgozókat is.
