Előfizetés

A NER drámai viharában: Erdélyből nézve is visszás a Színművészeti letámadása

Népszava
Publikálás dátuma
2020.06.15. 08:30

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Egyre több tiltakozást vált ki a Színház- és Filmművészeti Egyetem alapítványi modellváltásának ügye, amely a határon túl is felkeltette a figyelmet. A valójában az egyetemi autonómiáról szóló vitában ezúttal is kiemelt szerepet kap egy jelző: a balliberális.
Shakespeare az utolsó befejezett darabjában, A vihar epilógusában elbúcsúzik a színháztól. A hazai kultúrharc legújabb fejezete a művészeti képzés szabadságától való búcsút vetíti előre.  A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) működésének változásáról május 26-án nyújtott be törvényjavaslatot az Országgyűlésnek az Innovációs és Technológiai Minisztérium, az átalakítást úgy indokolva: „Az intézmény társadalmi-gazdasági környezete és a felsőoktatás ágazati irányítása olyan kihívásokat támaszt, amely csak egy korszerűbb működési modellben valósítható meg. Az átszervezéssel az intézmény képes lehet saját minőségelvárásainak, és a piaci környezet elvárásainak megfelelő feladatellátásra. A törvénytervezet célja, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem hazai és nemzetközi szinten elismert tudásközpont szerepe tovább erősödjön, és a jövőben olyan együttműködésekre képes intézményként működjön, amely a magyar kultúra fejlődését is biztosítja.”
A koronavírus-járvány miatt a többi oktatási intézményhez hasonlóan a home office-ból online képzéssel kísérletező egyetem vezetősége a sajtóból értesült a törvénymódosításról és arról, hogy az átalakítás határideje szeptember elseje. Az idő rövidsége – figyelembe véve a nyári szünetet – ellehetetleníti a részletek érdemi kidolgozását. A tét az egyetem vezetője, közvetetten az oktatók kiválasztása, a tanszabadság, az, hogy ki fizeti a hallgatók képzését, ebből következően az esélyegyenlőség és a lelakott, de értékes ingatlanvagyon. Azaz a kulturális térnyerés.
A változással kapcsolatban Bódis József államtitkár a Hír TV-nek adott nyilatkozatában arról is beszélt, hogy az egyetemnek vannak a „vezetéssel, vezetőváltással kapcsolatos megoldandó feladatai.” Utóbbi mondat igazságtartalma erősen megkérdőjelezhető, elvégre az egyetem szenátusa tavaly november 29-én nyílt pályázat után, jogszerűen rektorjelöltnek állította Upor László egyetemi tanárt, akit azóta a minisztérium nem nevezett ki. Az államtitkár a nyilatkozatban említette az egyetemmel kapcsolatban gyakran ismételt, a művészet valóságában nehezen értelmezhető balliberális jelzőt, ami sokat elárul a döntéshozók változtatási szándékának valódi okairól.
A 155 éves Színmű elleni kultúr- és pártpolitikai támadássorozat tavaly ősszel kezdődött, amikor Gothár Péter rendező zaklatási ügye nyilvánosságra került. A rendező az egyetem tanára is volt, az ügy kirobbanásakor az intézmény etikai vizsgálatot indított, Gothár nem sokkal később távozott a tanári karból. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter is reagált az ügyre, mondván: „a balliberális kulturális oldalon nem először tapasztalják, hogy a legérzékenyebb kérdésben a szavak és a tettek szemben állnak egymással.” 
Bár az SZFE sok eszközt megragadott annak érdekében, hogy egyenrangú félként meghallgassák, országgyűlési képviselőknél lobbizott, közleményekben, televízió- és rádióinterjúkban tette nyilvánossá álláspontját, a Parlament Kulturális Bizottsága kérésük ellenére nélkülük tárgyalt június 9-én az alapítványi átalakulására vonatkozó törvényjavaslatról. A képviselők által benyújtott négy módosítás mindegyikét elvetette.
Ugyan a fenntartó minisztérium kiállt az egyetemi autonómia mellett, az SZFE vezetősége mégsem látja biztosítottnak azt. Az egyetem kivéreztetése ellen tiltakozott a hallgatói önkormányzat; több mint hétszáz volt hallgató –  Alföldi Róberttől Deák Kristófig, Jordán Adéltól Pálfi Györgyig, Enyedi Ildikótól Mácsai Pálig, Kováts Adéltól Ónodi Eszterig –; visszautasították a kimondott és csak érzékeltetett vádakat jelenlegi doktoranduszok – köztük a Népszava munkatársa, Csákvári Géza – és szolidaritásáról biztosította őket a Magyar Filmművészek Szövetsége is. 
Az Országgyűlés június 22-én szavaz a törvénymódosításról, amit jó eséllyel elfogadnak majd. A „balliberálisnak” titulált intézmények megváltoztatása nagy valószínűséggel része a 2018 júliusában Orbán Viktor miniszterelnök által Tusnádfürdőn meghirdetett kultúrharcnak, amely valójában tíz éve zajlik. Az áldozat az irodalmi élet, a színházak egy része, a filmtámogatások változó rendszere után nemcsak a művészeti felsőoktatás lesz. Hanem az ideológiai neveléstől szenvedő, szabad gondolkodásban már tízen-huszonévesen akadályozott fiatal művészek. És persze mi nézők, olvasók és hallgatók. Hacsak Prospero, a varázsló meg nem világosodik és szabadon nem engedi Arielt. 

Robin Masters csúcsra tör

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemet (MOME) felügyelő alapítvány kuratóriumának leendő elnöke Böszörményi-Nagy Gergely, a Design Terminál ügyvezetője lesz. Böszörményi a 2000-es években tűnt fel az UFI, a Madiner és a Jobbklikk blogok szerzőjeként, de volt a Nézőpont Intézet elemzője és a fideszes Tranztit-fesztivál szervezője is. A Jobbklikk annak idején Navracsics Tibor holdudvarát építette, 2010-ben nem volt meglepő, hogy Böszörményi-Nagy 26 évesen a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) főosztályvezető-helyettese lehetett. Miután a Szabadalmi Hivatal által létrehozott Design Terminált a KIM alá rendelték, 2012-ben annak vezetőjévé tették. A Design Terminál kiemelt minisztériumi háttérintézményként működött 2016-ig, majd az állam ingyenesen Csák János üzletember, volt MOL-elnök és Böszörményi-Nagy tulajdonába adta – és továbbra is biztosította az évi több százmilliós támogatást. (A Design Terminálnak ekkor el kellett hagynia az Erzsébet téri műemléki buszpályaudvar épületét.) A cégnél olyanok is feltűntek, mint Lantos Csaba, Szabadhegy Péter. Csák János 2019 végén kiszállt. 2018–19-ben Böszörményi-Nagy egy másik cégén keresztül havi félmillióért adott tanácsokat a Miniszterelnökségnek. 2011-ben nagy megütközést váltott ki, hogy Robin Masters szerzői nevéna Mandiner blogon egy fiatal aktivista lányt közösülésre szólított fel .

Párhuzamosok találkozása?

Magyarországon az SZFE-vel párhuzamosan Kaposváron folyik felsőfokú színházművészeti képzés 2003. óta, ekkor valósította meg Babarczy László akkori színigazgató régi álmát. Vidnyánszky Attila, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház alapító igazgatója és művészeti vezetője a kétezres évek elejétől szeretett volna osztályt kapni a budapesti színművészetin, ám ezt Ascher Tamás akkori rektor megakadályozta. Vidnyánszky 2011-ben címzetes egyetemi tanár lett a Kaposvári Egyetemen, akit 2013. július 1-i hatállyal a Nemzeti Színház igazgatójává neveztek ki, és 2018-ban újabb öt éves, 2023-ig tartó megbízást kapott a teátrum vezetésére. 2016-ban Áder János köztársasági elnök egyetemi tanárnak nevezte ki Vidnyánszky Attilát, akinek neve mellett a dr. előtag nem szerepel, holott a törvény ezt feltételül szabta a kinevezéshez. A mostani, az SZFE-vel kapcsolatos változtatási szándékot sokan hozzák összefüggésbe Vidnyánszky ambícióival, ám ezt a főigazgató – aki a Magyar Teátrumi Társaság elnöke is – lapunknak határozottan cáfolta, miközben a teátrumi társaság térnyerési szándéka több momentumban tetten érhető – gondoljunk csak bizonyos színházak üzemeltetésére, vagy az arra való törekvésre.

A határon túlról is aggódnak

Gáspárik Attila, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója, a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem volt rektora is nyílt levélben üzent a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel kapcsolatban, mégpedig Huszti Péternek, az Egyetemi doktori tanács elnökének. Huszti hosszú ideig tanított is a színművészetin, sőt rektor is volt. „Kedves Péter, mint a marosvásárhelyi művészeti egyetem díszdoktora, mint az egyik legszebb színházi karrier birtokosa, kérlek, vesd latba ismertségedet, kapcsolataidat, hogy elinduljon a párbeszéd a politikai hatalom és az egyetem között, a demokratikusan választott vezetés és a hallgatói önkormányzat tudása, tapasztalata, víziója láthatóvá váljon” – írja többek között Gáspárik Attila. A marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója lapunk kérdésére úgy fogalmazott: „Jelet akartam adni, hogy aggódunk egy páran a határon túlról is. Igaz, amikor kértem a kollégákat, hogy tiltakozzunk, egyedül maradtam.”

A MOME MEGÚJULT CAMPUSA - Ide érkezik Böszörményi-Nagy Gergely. Neki tetszik a rendszer
Fotó: BUJNOVSZKY TAMÁS / MOME.HU

Egy láb helyett három

A fenntartói modellváltás úttörője a Budapesti Corvinus Egyetem volt, amely már tavaly július óta a Maecenas Universitatis Corvini vagyonkezelő alapítvány fenntartásában működik. A Corvinus-modell lényege, hogy az egyetem már nem költségvetési szervként működik, így nem vonatkoznak rá az államháztartási törvény szabályai, amelyek – legalábbis a kormány szerint – a működés és a külső, vállalati források bevonásának tekintetében sem kellően rugalmasak. Noha már korábban tudni lehetett, hogy több más egyetemre is hasonló sors vár, egyértelmű volt, hogy a Corvinus-modellt nem lehet egy az egyben „ráhúzni” a többi intézményre. A Corvinus esetében ugyanis az alapítványt tőkésítette az állam (főként Mol és Richter részvények osztalékából finanszírozzák az egyetemet), ám nincs annyi állami részvény, hogy ezt minden esetben megtegyék. A most „alapítványosított” egyetemeknél egy háromlábú finanszírozási modell lép majd életbe, amelyhez továbbra is az állam biztosít forrásokat. Lesz egy „hallgatói láb”, ami a hallgatói létszámokhoz kötődik; lesz egy „kiválósági láb”, amely a kutatásokat, művészeti tevékenységet veszi figyelembe; a harmadik pedig az infrastrukturális finanszírozás. Mindehhez az egyetemek egy hosszú távú (10-20 éves) keretszerződést és egy rövid távú (3-5 éves) finanszírozási szerződést is kötnek az állammal. Vagyis – bár nagyobb hangsúly kerülhet a saját bevételekre – a fenntartás forrásait javarészt továbbra is az állam biztosítja.
A cikket írták: Balogh Gyula, Gál Mária, Hompola Krisztina, Juhász Dániel, Tölgyesi Gábor

Csonka járványmenetrend: már a MÁV szerint is felül kell vizsgálni

Vas András
Publikálás dátuma
2020.06.13. 06:20

Fotó: Máthé Zoltán / MTI
Egyre erőteljesebb a tiltakozás a szárnyvonalak leépítése miatt, a területért felelős tárca már hárítja a felelősséget, és épp a menetrendet bevezető MÁV kér felülvizsgálatot.
Napról-napra erőteljesebb a tiltakozás a múlt hétvégétől 34 vasúti szárnyvonalon bevezetett, ideiglenesnek ígért járványügyi menetrend miatt, mert az szinte lenullázta a vonatközlekedést az érintett szakaszokon. Tizenkét vonalon – ahogy arról korábban beszámoltunk – mindössze egyetlen járat maradt meg, huszonkét szakaszon pedig egy, vagy néhány vonatpár mellett vonatpótló buszok szállítják az utasokat. A változtatás ellen megannyi polgármester szót emelt, legutóbb tíz őrségi polgármester küldött levelet a vasútért is felelős Innovációs és Technológiai Minisztériumnak, azt kérve, vizsgálja felül a menetrendet. Az Őrségben ugyanis a nemrégiben felújított vonalhoz tartozó Zalaegerszeg–Őriszentpéter szakaszon csak két, nemzetközi vonatpár maradt a menetrendben, de azok sem állnak meg sehol a térségben, a személyvonatok helyett pedig pótlóbuszok közlekednek. A legnagyobb visszhangot Csach Gábor, balassagyarmati polgármester tiltakozása váltotta ki: egyfelől azért mert fideszes településvezetőként fogalmazott meg éles kritikát, másfelől ő mutatta be egy videóban milyen abszurd helyzetet teremtett az Ipoly-völgyi vasúton az új menetrend. A felvételen látható, hogy este 19 óra 42 perckor megérkezett a városban egy pótlóbusz, amely a Vác-Balassagyarmat vonalon Nagyoroszitól közlekedik, ahol az utasoknak az új menetrend értelmében át kell szállniuk a vonatról. Majd újabb néhány perc elteltével befutott az állomásra egy négy kocsiból álló, üres szerelvény: pontosan az, melyről Nagyorosziban leszállították az utasokat. Az esti vonatnak ugyanis mindenképpen el kellett jutnia Balassagyarmatig, mert másnap hajnalban onnan indulnak tovább. – Ez az örkényi abszurd is bizonyítja, hogy szakmaiatlan az átszervezés. Hiszen időben is párhuzamosan jár vonat és pótlóbusz, ami jelentősen ellentmond az eredeti célnak, a gazdasági racionalizálásnak – mondta a Népszavának Csach Gábor. A polgármester hozzátette, száz évvel ezelőtt a helyi vasutasok részvételével is sikerült kiűzni a megszálló cseh csapatokat a városból, akik a majdani Csehszlovákiához szerették volna csatolni az Ipolyság-Losonc közötti vasútvonalakat. A település ezért érdemelte ki a Civitas Fortissima, azaz a legbátrabb város elnevezést. De a térségnek nemcsak érzelmileg fontos a vasút, hanem gazdasági szempontból is: a régió gazdag például turistavonzó látványosságokban, természetvédelmi értékekbe hiszen itt található például az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területe, a Paris patak szurdok vagy épp Drégely vára. – Amikor 2007-ben a Gyurcsány-kormány be akarta zárni az Ipoly-völgyi vasutat, éppen a Fidesz segítségével sikerült ezt megakadályozni – idézte fel a polgármester. – Utána fejlesztettek is valamelyest a szakaszon, ám 2012-ben már a jelenlegi kormánypártok alatt került sor járatritkításokra, pedig éppenséggel korszerűbb járműveket, s ezzel együtt rövidebb menetidőt ígértek. De akkor más volt a gazdasági helyzet, lenyeltük. A javulás helyett aztán jött most a járványügyi menetrend, mely ellen Balassagyarmat mellett még 17 észak-nógrádi település tiltakozott közös levélben Balla Mihály, a térség kormánypárti képviselőjének, valamint Skuczi Nándornak, a megyei közgyűlés Fidesz-KDNP-s elnökének a támogatásával. – Egyelőre nem kaptunk választ, sőt, még arról sincs hivatalos jelzés, meddig tart az „ideiglenes” menetrend – jegyezte meg Csach Gábor. – Hallani persze, hogy augusztus végéig, s állítólag elhangzott, hogy akár ez előtt is megszűnhet a járványügyi menetrend. Csakhogy a dátumot leírva még senki sem látta. Másrészt nehéz elképzelni, hogy gyors változás lenne, hiszen a szerződéseket minden bizonnyal megkötötték a pótlóbuszokról. A polgármester szerint bizonyosan akadnak szárnyvonalak, amelyeket tényleg gazdaságtalan üzemeltetni, erről megfelelő szakmai javaslatok is vannak, ám másokat inkább fejleszteni ajánlanak a hozzáértők. Ilyen az Ipoly-völgyi vasút is, mely nemcsak a térségnek, de a szlovákoknak is fontos, hiszen ez lehetne a legrövidebb Pozsony és Kassa között vasúti korridor. A kormány nem véletlenül tűzte tavaly napirendjére a Drégelypalánk-Ipolyság közti vonal újraépítésének ügyét. – Vagyis éppenséggel van benne perspektíva, s nem szabadna, hogy a jövőt pillanatnyi, ráadásul nem megfelelő szempontok alapján meghozott gazdasági döntések, neadjisten ismét közúti lobbiérdekek miatt áldozzuk fel – fogalmazott a politikus, hozzátéve, hogy a járványban veszteséget szenvedett Volánon máshogyan is lehet segíteni. Felvetésünkre, hogy a kormánypártok részéről nem tart-e retorziótól, mert fideszes politikusként bírál élesen egy kormányzati döntést, Csach Gábor úgy reagált: nem gondolja, hogy emiatt gondja lenne a pártjában, amelynek a megyében alapító tagja, és őt egyébként is úgy ismerik, hogy nem szívbajos, a rossz, vagy ésszerűtlen döntéseket táboron belül is kritizálja. - A mostani is ilyen – jelentette ki. – Láthatóan az új menetrendet megfelelő szakértelem nélkül alakították ki a Közlekedéstudományi Intézetben. Fiatal pesti srácoknak valaki rábökött a menetrendre, hogy töröljenek belőle egy bizonyos százaléknyi járatot, de azt már nem vették észre, hogy a kiváltott vonatok egy része most is bejön az állomásra tök üresen, miközben az utasok a pótlóbuszon érkeznek. Kellemetlen baki, amit egyszerűen lehet korrigálni: a vasúti menetrend visszaállításával.
Kaotikus állapotok: kalauz indítja a buszsofőrt Nagyatádon
Fotó: Röhrig Dániel / Népszava

Ötven dühös mozdonyvezető

A Közlekedő Tömeg Egyesület szerint a balassagyarmati „szellemvonat” nem egyedüli jelenség, a civilek gyűjtése alapján több szakaszon járnak úgynevezett szerelvénymenetben vonatok, miközben velük párhuzamosan pótlóbuszok szállítják az utasokat Kiskunfélegyháza és Lakitelek, Kiskunfélegyháza és Szentes között, míg a Szentes-Hódmezővásárhely vonalon két, Szeghalom és Vésztő között pedig három üres vonat megy a pótlóbuszokkal párhuzamosan. Megkerestük a Máv-ot, az Innovációs és Technológiai Minisztériumot és a Közlekedéstudományi Intézetet is, arra voltunk kíváncsiak, kik, milyen szempontok és előtanulmányok, illetve egyeztetések alapján alakították ki az érintett szárnyvonalak menetrendjét, valamint, tervezik-e, hogy az anomáliák és tiltakozások miatt felülvizsgálják a jelenlegi helyzetet? „A vasúttársaság, a megrendelő minisztériummal közösen, folyamatosan figyelemmel fogja kísérni a járatok utasforgalmát. Szükség esetén felülvizsgálja majd a pandémiás készültségben alkalmazott ideiglenes járványügyi menetrendeket, rugalmasan alakítva a biztosított kapacitásokat” – írta válaszában a Máv. Ennél beszédesebb volt a Vasúti Érdekegyeztető Tanács (VÉT) szerdai ülésén Homolya Róbert, a vasúttársaság elnök-vezérigazgatója, aki a kijelentette: felül kell vizsgálni a járványügyi menetrendet, s azokon a vonalakon, ahol a vonat versenyképesebb a busznál, vissza kell állítani a vasúti közlekedést, s megemlítette a pótlóbuszok legalább kétmilliárd forintos költséget jelentenek. Kérdés persze, a Máv vezetője miért csak a menetrend bevezetése után hozta szóba a problémákat, miért nem jelezte a várható visszásságokat már a kidolgozás időszakában. A VÉT-en amúgy a Mozdonyvezetők Szakszervezete is felhívta a figyelmet az új menetrend szakmaiatlanságára és visszásságaira, illetve, hogy a járatcsökkentés legalább ötven mozdonyvezető munkaidőalapját vitte el. - V. A.

Egymásra mutogatnak

A Máv az Innovációs és Technológiai Minisztériumra hárítja a felelősséget a menetrenddel kapcsolatban. A tárca lapunk kérdéseire jobbára kitérő válaszokat adott, és magát csak a menetrend megrendelőjeként nevezte meg. A minisztérium arra a kérdésre nem válaszolt, hogy kik és milyen szempontok szerint dolgozták ki a jelenlegi menetrendet. Forrásaink szerint a Közlekedéstudományi Intézetben született meg az új menetrend, ám ezzel kapcsolatos kérdéseinkre az állami intézmény nem reagált. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium azt ígérte, hogy a vasúttársasággal együtt folyamatosan figyelemmel kísérik a járatok utasforgalmát, szükség esetén felülvizsgálják az ideiglenes járványügyi menetrendet. Kétséges azonban, hogy mennyit ér ez az ígéret, hiszen az érintett települések polgármesterei épp attól tartanak: a járványügyi menetrend minden utast elriaszt a vasúttól, így pedig később az alacsony kihasználtságra hivatkozva állandósulhat az „ideiglenes” állapot.  - V. A.

Az EU külső és belső rémhírterjesztőkkel is küzd

Halmai Katalin (Brüsszel)
Publikálás dátuma
2020.06.12. 06:20

Fotó: FRANCISCO SECO / AFP
Brüsszel támogatni kívánja a tényfeltáró újságírók munkáját, mert a szabad és független sajtót tartja a dezinformáció elleni leghatékonyabb fegyvernek.
"A hazugság nem újkeletű dolog, ami ijesztő, hogy mennyien elhiszik” — mondta Vera Jourová európai bizottsági alelnök a koronavírus-járványt övező hamis és félrevezető információk hatalmas áradatáról, amely ellen mostantól több fronton is támadást kíván intézni az uniós testület. A pandémiát kísérő “infodémia” álhírekkel, összeesküvés-elméletekkel, hamis reklámokkal, szándékosan megtévesztő információkkal támad. Életveszélyes, ha a hiszékeny polgár készpénznek veszi, hogy fertőtlenítő folyadék fogyasztásával védetté válik a vírussal szemben. Hasonló következménnyel járhat, ha fittyet hány a higéniai előírásokra, mert hitelt ad azoknak, akik szerint a kézmosás vagy adott esetben a védőmaszk viselése nem segít megelőzni a fertőzést, a távolságtartásra vonatkozó előírás pedig nem más, mint túlbuzgó szakértők és hivatalnokok fontoskodása. Egészségügyi válsághelyzetben lendületet kap a bűnbakkeresés is. Egy széles körben terjedő összeesküvés-elmélet szerint például Bill Gates, a Microsoft és a világ legnagyobb jószolgálati magánalapítványának a létrehozója felelős a Covid-19 járvány kitöréséért. Egy másik vad elképzelés szerint a vírus egy amerikai laboratóriumból szabadult ki, nem véletlenül. Közismert teória, hogy Gates és az Európai Unió titokban globális megfigyelési rendszer kiépítésén dolgozik, hogy az emberek minden mozdulatát nyomon kövessék. Van olyan közhiedelem, amely szerint a koronavírus az ötödik generációs mobil technológiával terjed, és ennek már több megrongált adótorony látta kárát Hollandiában és az Egyesült Királyságban. A dezinformáció mögött gyakran külföldi állami és nem állami szereplők állnak. Az Európai Bizottság most először nevezi néven Kínát, mint a koronavírussal kapcsolatos befolyásolási kísérletek egyik forrását, amelynek célja a nyugati demokrácia aláásása, belső konfliktusok gerjesztése az Európai Unióban és a járványra adott és világszerte bírált kínai válaszintézkedések elferdítése. A külföldi dezinformációs kampányok másik fő szerzője Oroszország, amely az európai válságokat régóta igyekszik a maga hasznára fordítani. Brüsszel információs hadjáratának célpontjai a belső és külső rémhírterjesztők, illetve az internetes platformok, amelyek helyt adnak a véletlen vagy szándékos megtévesztésnek. De nem kerülik el a figyelmét azok a tagállami kormányok sem, amelyek a Covid19 járványt az alapvető jogok és szabadságok aláásására igyekeznek felhasználni például úgy, hogy korlátozzák a közhatalom ellenőrzésére hivatott független intézmények felügyeleti hatásköreit és lehetőségeit. Ebben az összefüggésben az Európai Bizottság közleménye külön is megemlíti a magyar büntető törvénykönyv módosítását, amely meglehetősen tágan értelmezi a rémhírterjesztés fogalmát és aránytalanul hosszú szabadságvesztéssel sújtja az elkövetőit. A brüsszeli testület kulcsszerepet szán a szabad és független sajtónak a dezinformációval szembeni fellépésben. Állítja, hogy az objektív hírszolgáltatásnál, a tényellenőrzésnél és tényfeltárásnál nincs hatékonyabb eszköz az álhírek leleplezésére. Ezért az Európai Bizottság folytatni, sőt, lehetőség szerint bővíteni kívánja a független média és újságírók támogatását, valamint a médiaszabadságot és médiapluralizmust elősegítő projektek finanszírozását. Vera Jourová bejelentette, hogy e hónap második felében 9 millió euró (nagyjából 3,1 milliárd forint) értékű pályázatot fognak kiírni egy összeurópai tényfeltáró és kutatói központ létrehozására a fake news elleni harc jegyében. A Bizottság arra biztatja a tagállamokat, hogy a válság utáni helyreállításra szánt pénzekből juttassanak a nehéz helyzetbe került sajtónak is. Brüsszel elvárja, hogy a technológiai óriásvállalatok — a Facebook, a Google, a Twitter — fokozzák erőfeszítéseiket a dezinformáció visszaszorítására. Arra szólítja fel a cégeket, hogy havonta adjanak tájékoztatást arról, hogyan népszerűsítik a hiteles tartalmakat a felületeiken és hogyan korlátozzák a koronavírussal kapcsolatos félretájékoztatást, illetve reklámozást. Jourová közölte, nem kívánnak kötelező szabályokat alkotni, leginkább a Twitter eljárásával értenek egyet, amely nem törli, hanem kiigazítja Donald Trump amerikai elnök valóságnak nem megfelelő bejegyzéseit. Ugyanakkor különbséget kell tenni a hamis és az illegális tartalmak között, mert az utóbbiaknak nincs helyük az online felületeken. A TikTok nevű videómegosztó és a Facebook tulajdonában lévő Whatsapp üzenet-megosztó platform már jelezte, hogy csatlakozik a digitális platformok önszabályozó kódexéhez, amelyet 2018. októberében az Európai Bizottság kezdeményezésére hoztak létre, akkor még az európai parlamenti választások tisztaságának a megőrzésére.

Közép-Európa sérülékenyebb

A prágai székhelyű Európai Értékek Biztonságpolitikai Központja nevű kutatóintézet programvezetője, Veronika Víchová pozitívumnak tartja, hogy az Európai Bizottság közleményében külön megnevezte Kínát és Oroszországot, mint a külföldi dezinformáció két fő forrását. Mi a jelentősége annak, hogy nevén nevezték ezt a két országot? Különösen annak fényében fontos ez a fejlemény, hogy az “európai külügyminisztérium” szerepét betöltő Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) egyik korábbi, szintén a félretájékoztatásról szóló jelentését kínai nyomásra állítólag felvizezték. Ugyanakkor üdvözöltem volna, ha az orosz propagandát figyelő stratégiai munkacsoport mintájára egy kínai elemző stábot is felállítanak a külügyi szolgálatban. Ön szerint az EU megfelelő eszközökkel rendelkezik, hogy visszaverje a külföldi befolyásolási kísérleteket? Megvannak az eszközei, csak a politikai akarat hiányzik ezek hatékony alkalmazására. Az EKSZ-ben dolgoznak a stratégiai kommunikációval foglalkozó munkacsoportok, felállították a hibrid fenyegetésekkel foglalkozó egységet. Működnek az EU kommunikációs csatornái, masszív a jelenléte a közösségi médiában, mégis szerényen visszafogja magát, amikor rá kéne mutatni a külföldről érkező álhírek forrásaira. Arra utal, hogy nem egységes Oroszország és Kína megítélése? Pontosan. Vannak tagállamok, amelyek határozottan kiállnak az orosz és a kínai befolyásolási kísérletekkel szemben, és vannak, amelyek szeretnék elkerülni a konfliktust ezzel a két országgal, gazdasági vagy politikai okokból. Mely országok a külföldi propaganda főbb célpontjai? Nincsenek kiemelt célpontok. Az Európai Unió egészének és gyakorlatilag minden tagállamának van már tapasztalata a dezinformációs kampányokról, különösen a járvány idején. A félretájékoztatás valójában a demokratikus intézményrendszer gyengítését szolgálja, tehát mindenütt bevethető. Mennyire sikeresek ezek a befolyásolási kísérletek? Sajnos, eléggé sikeresek. Egyrészt nem kerülnek sokba, másrészt nem találkoznak nagy ellenállással. Közép-Európa sérülékenyebb a többi térségnél? Nehéz általánosítani a visegrádi országokat vagy a közép-európai régiót. Magyarország például Orbán Viktor kormányzása alatt hosszútávú szövetségese lett Oroszországnak, ott az orosz befolyásolás elsősorban a gazdasági, üzleti kapcsolatok szorosabbra fűzésére irányul, orosz állami vállatok részvételének a biztosítására nagyszabású energetikai projektekben. Csehországban és Szlovákiában inkább a szélsőséges politikai mozgalmak és politikusok a célpontjai, Lengyelország természetesen ellenállóbb az ilyesfajta kísérletekkel szemben. De az orosz és a kínai propagandisták számára a régió abból a szempontból mindenképpen értékes célpont, hogy valamennyien uniós tagállamok, mindegyikben fellelhetők autoriter tendenciák, mindegyikben vannak kisebb-nagyobb politikai viharok, tehát sokkal sérülékenyebbek az efféle propagandával szemben.