Időzített bombaként robbant fel a feszültség és Kim Dzsongun tovább élezheti a helyzetet

Észak-Korea június eleje óta egyre fenyegetőbb hangnemű nyilatkozatokkal üzent szomszédjának, majd múlt kedden a két ország között minden kommunikációs csatornát lezárt, beleértve a katonai forródrótot is.

Romokban áll az Észak- és Dél-Korea közötti párbeszéd elősegítését szolgáló keszongi „összekötő iroda” – találóan illusztrálva a Korea-közi kapcsolatok állapotát. A határmenti épületet kedden robbantotta fel a phenjani rezsim, hogy ezzel a jelképes és egyben látványos akcióval fejezze ki a szöuli kormánnyal szembeni elégedetlenségét. Észak-Korea június eleje óta egyre fenyegetőbb hangnemű nyilatkozatokkal üzent szomszédjának, majd múlt kedden a két ország között minden kommunikációs csatornát lezárt, beleértve a katonai forródrótot is.

A viszony elmérgesedéséhez látszólag egy szórólap-kampány vezetett: Délre menekült észak-koreai disszidensek félmillió hőlégballonnal Kim Dzsongunt bíráló üzeneteket reptettek át a határon. A „kedves vezető” húga, Kim Jodzsong azzal fenyegette Szöult, hogy súlyos árat fog fizetni, ha nem lép fel ezzel a „hitvány és gonosz” cselekedettel szemben. Mun Dszein dél-koreai miniszterelnök és kabinetje nem volt tétlen: feljelentést tett két szórólapozó szervezet ellen és előkészítettek egy jogszabályt az ilyen kampányok megtiltására. Mindez azonban felzúdulást keltett Dél-Koreában, az ellenzéki konzervatív Egyesült Jövő Párt szerint a kormány behódolt kommunista szomszédjának. Az intézkedések ugyanakkor nem hatották meg Phenjant, vélhetően azért nem, mert a rezsimnek a szórólapozás csak egy ürügy volt; a feszültség valójában a 2018-ban indított mosolydiplomácia kudarcára vezethető vissza.

Észak-Korea a Pjongcsangi téli olimpiára időzítve cserélte le a megszokott fenyegetőzést és ellenségeskedést békülékenyebb hangnemre. A majdnem két évig tartó átmeneti időszak során Kim Dzsongun személyesen is tárgyalt Donald Trumppal és Mun Dzseinnel is 3-3 alkalommal, ám a kölcsönös gesztusok és a sokat ígérő közös nyilatkozatok ellenére a csúcstalálkozók nem javítottak a kommunista ország helyzetén. A Phenjannal szigorú nemzetközi szankciók érvényben maradtak, mivel Washington csak akkor lett volna hajlandó feloldani a korlátozásokat, ha a rezsim feladja atomfegyvereit. Az észak-koreai vezetés viszont legalább a büntetőintézkedések enyhítését elvárta volna, amiért többek között leállították az interkontinentális ballisztikus rakétateszteket, felszámolták egy nukleáris kísérleti telepüket, valamint visszaszolgáltatták az Egyesült Államoknak 1950-53-as koreai háborúban elesett katonák maradványait. Habár az áttörést leginkább az amerikai-észak-koreai érdekellentét hiúsította meg, Phenjan Szöulra is neheztel, amiért nem jártak közben érdekükben.

Ilyen szempontból sokatmondó, hogy a két évvel ezelőtti mosolydiplomácia vezéralakjának számító Kim Jodzsong fogalmazza meg a fenyegető üzeneteket, hiszen személye azt jelképezi Dél-Korea számára, hogy elszalasztották az esélyt a viszony rendezésére. Szerepváltása egyúttal lehetőséget ad a rezsimnek a villámgyors pálfordulására, hiszen bátyja, a fenyegetőzésből ezúttal kimaradó Kim Dzsongun bármikor véget vethet a háborús retorikának és békejobbot nyújthat Mun Dzsein felé. Ez a felállás arra utal, hogy Phenjan adott esetben hajlandó a feszültség oldására, ha ezért kap valamit cserébe. Elképzelhető, hogy a rossz gazdasági helyzetben lévő Észak-Korea „kiengesztelésére” elég lenne élelmiszersegély is, de az sem kizárt, hogy a nyomásgyakorlással a Dél-Koreával közösen üzemeltetett keszongi ipari park újraindítását szeretnék elérni. Annyi mindenesetre világos, hogy Kim Dzsongun tovább élezi a feszültséget, ha nem kapja meg, amit akar: a phenjani rezsim kedden jelezte, hogy készen áll csapatokat vezényelni azokra a határmenti területekre, ahonnan a két Korea közötti 2018-as megállapodás mentén vonták ki a katonákat.