Angela Davist utolérte a történelem

Az elmúlt hetek amerikai eseményei kapcsán hirtelen relevánssá vált a véleménye.

Ismét számít, mit gondol a világról Angela Davis. A 76 esztendős polgárjogi aktivista és feminista történész neve jórészt feledésbe merült, pedig a 70-es évek elején világszerte ismerték, afro frizurája divatot teremtett, az egykori szocialista táborban is kampányt szerveztek a kiszabadítása érdekében. A bíróság végül fölmentette, mert nem bizonyosodott be, hogy az általa vásárolt pisztolyt a tudtával használták egy négy emberéletet követelő bírósági támadásban. Azóta tucatnyi könyvet írt és afroamerikai történelmet tanít a kaliforniai Berkeley Egyetemen.

Az egykori kommunista párttag nézetei sokáig túlságosan is radikálisnak számítottak, hiszen a börtönök reformját, a rendőrségek költségvetésének csökkentését, a bírósági óvadékok újraszabályozását sürgette egy olyan korban, amelyben a problémákat éppen a törvények szigorításával akarták megoldani.

Aktuálpolitikai ügyekben ő sem kereste a nyilvánosságot, az elmúlt hetek amerikai eseményei kapcsán azonban hirtelen relevánssá vált a véleménye. A brit Guardiannek adott interjújában kissé csodálkozva jegyzi meg, hogy újra kedvet kapott a küzdelemhez: „Nézem ezeket a fiatalokat, akik annyira okosak, akik tanultak a múltból és új gondolatokkal állnak elő. Azon kapom magam, hogy nálam 50 évvel fiatalabbaktól tanulok egy csomó mindent, ami izgalmas.”

Ugyanakkor azt is gondolja, hogy az új keletű, országos mozgalom egyik előzménye éppen a korábbi évtizedek munkája: a Fekete Párducok egykori mozgalmának közösségszervező, oktató és a szegényeket élelmiszerrel segítő tevékenysége. Bár fiatalon nem határolódott el a tiltakozás erőszakos formáitól, most azt gondolja, hogy a minneapolisi rendőrőrs felgyújtása vagy a rabszolgakereskedő Edward Colston angliai szobrának ledöntése nem a végső válasz, mert az ilyen akciók nem oldják meg a problémákat. Arra csak a munka, a szervezkedés, a társadalom átalakításán való szüntelen gondolkodás képes.

Davis, aki az alabamai Birmighamben született és személyesen ismerte a Ku Klux Klan által 1963-ban felgyújtott ottani templomban meghalt négy kislány némelyikét, most azt mondja, örül, hogy már halott barátai helyett is láthatja a mai történéseket. A szervezkedés, a világméretű tiltakozás nélkül könnyen ő is életfogytiglani ítéletet kaphatott volna, ezért élete végéig folytatni fogja a szervező- és felvilágosító munkát. Trump nevét ki sem hajlandó ejteni, de a Demokrata Párt vezetőivel sincs kibékülve, mert ők szerinte, bár gesztusaikkal szeretnének a történelem jó oldalára kerülni, nem hajlandók valóban tenni is ezért.